sport

Street workout Nagy Tamással: „Számomra a sport mindennapi tevékenység”

by Gebe Zoltán | 2020. 02. 07. | Street workout Nagy Tamással: „Számomra a sport mindennapi tevékenység” bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Példakép(p),Sportszelet |

Manapság sokan elhanyagolják a testmozgást. Különösen igaz lehet ez a fiatalokra, de bárkire, akit a net és a közösségi média könnyedén be tud szippantani, elvonva az időt és figyelmet a fontosabb dolgokról. A magyarországi Nagy Tamás street workou¬t-os tevékenysége jó példa arra, hogy nemcsak értelmetlen dolgok és hülyeségek terjesztésére lehet használni a legnépszerűbb videómegosztót, hanem tömegek motiválására is. Beszélgetésünk során kifejtette véleményét a fiatalok helyzetéről, és többek között azt is elmondta, hogyan tudja leküzdeni a motivációhiányt.

A street workout látványos, és teljesen ingyen elérhető edzésmódszer. Olyan gyakorlatokat tartalmaz, mint a fekvőtámasz, húzózkodás. Lényege, hogy csupán saját testsúlyunkkal dolgozunk. Csak egy rúd szükséges, tehát egy játszótéren vagy parkban is könnyen végezhető. Ilyen videókat láthatunk Tomás Channel csatornáján gyakorlatosorokkal, tanácsokkal. A videókat mintegy hat év alatt több mint 2,5 milliószor látták, és több mint 23 ezren választották személyi edzőjüknek Tamást, ennyien követik ugyanis folyamatosan a csatornát.

– Mikor kezdtél el komolyan foglalkozni a sporttal?

– Majdnem azóta sportolok, hogy az eszemet tudom. Sporttagozatos iskolába jártam, így korán elkezdtem atlétikával foglalkozni. Nem feltétlenül én szerettem volna ezt elkezdeni, sokkal inkább a tanárom gondolta úgy, hogy pörgős, aktív, jó fizikumú gyerekként jól fogok teljesíteni. Kilenc évig meghatározó volt számomra az atlétika, a középiskolában már nem volt kötelező sportolnom, mert magasépítői szakra mentem, így abbamaradt. A tinédzserek körében elég népszerű a konditerem, így én is elkezdtem oda járni. Sokszor hátráltattak különböző sérülések, nem volt ez másként abban az időszakban sem. Emiatt kb. fél év után abba is hagytam. Ezt követően street workouttal kezdtem foglalkozni, lassan hat éve űzőm ezt a sportágat.

– Miért pont ezt választottad?

– Még általános iskolás voltam, amikor először láttam felvételen Hannibal Kinget, aki a saját súlyát elképesztő módon tudta megtartani. Ekkor kezdett el érdekelni a sportág. Magam sem tudnám megmondani, hogy évekkel később miért kezdtem végül el, de mára létszükségletté vált számomra. Nehezen tudnám elképzelni a mindennapjaimat enélkül.

– Miért tartottad fontosnak, hogy másokat is motiválj a testmozgásra?

– Mindig is szerettem videókat készíteni, kezdetben a saját edzéseimet azért vettem fel, hogy a fejlődésemet dokumentáljam. Idővel egyre jobban nőtt az egóm és a lelkesedésem, így létrehoztam a Tomás Channel nevű YouTube-csatornámat. Kezdetben nem az volt a célom, hogy másokat motiváljak, több olyan videót tettem ki, amiről utólag úgy gondoltam, hogy semmi értelme. A nézők segítettek a csatornát más irányba terelni, néhány év alatt kialakult a mai formája. Most már fontosnak tartom, hogy lelkesítsem követőimet.

– Gyakran szoktak hozzád fordulni tanácsért?

– Régebben sokan írtak, ha segítségre volt szükségük, mostanában kevesebben, mert az utóbbi félévben rengeteg időt fordítottam a munkámra, emiatt a csatornámra sem tettem ki túl gyakran videókat. Hetente két-három ember azért meg szokott keresni, általában beküldik gyakorlataikat, én ezeket örömmel nézem meg, és elmondom nekik, hogy mit szükséges kijavítani bennük. Mai napig képes vagyok meglepődni, ha valaki a tanácsomat kéri, mindig elmosolyodok, ha ilyen üzenetet kapok.

– Egyes szakértők szerint a mai fiatalok keveset sportolnak, te hogy látod a helyzetet?

– Van ebben igazság, hiszen a mi nagy barátunk és társunk sokszor az ellenségünk is egyben. Nyilván az internetre gondolok, a közösségi oldalak világa elveszi tőlünk az időt és a kedvet, hogy mozogjunk. Sokakban megvan a sportolás iránti vágy, de nem igazán tudják, hogyan kéne belevágni. Az internetről informálódhatnának, de érdekes módon erre a célra kevesen használják a világhálót. Sokan szednek fel felesleges kilókat a lustaság és rendszertelen étkezés miatt, ezt a genetikára fogják, pedig az esetek többségében nem az a felelős. Mindenki gyorsan akar fejlődni, s ha rövid idő alatt nem tapasztal magán látható változást, akkor feladja.

– Érezted már úgy te is, hogy kezded elveszíteni a motivációdat?

– Igen. Éppen a közelmúltban, a sok meló miatt kezdtem úgy érezni, hogy nincs szükségem az edzésre, de tudtam, hogy ezen túl fogok lépni. Két-három hét kellett nekem, hogy elűzzem azokat a gondolatokat, amelyek hátráltathattak.

– Tegyük fel, hogy ez a probléma akkor jelenik meg az életedben, amikor elkezded a sportágat. Elképzelhetőnek tartod, hogy ebben az esetben abbahagyod?

– Nem tudom, hogy döntenék. Amikor ezt éreztem, nem volt más dolog, amire szívesen fordítottam volna időt a sport helyett. Az elején nagyon sokat edzettem, így talán gondot jelentett volna, hogy másra is időt szánjak. Számomra a sport mindennapi tevékenységet jelent, ezért mindig találok magamnak motivációt arra, hogy ne hanyagoljam el.

Fotó: Tomás Channel

Életmódváltó kihívás 10+1 saját tippel

by Site Default | 2020. 02. 01. | Életmódváltó kihívás 10+1 saját tippel bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Slider |

Rettenetes édességzabáló vagyok. És sajnos nemcsak édesség. Az egyetlen jó a táplálkozásomban az az, hogy nem szeretem a chipseket, de szerencsére szeretem a zöldségeket, gyümölcsöket, és csak nagyon ritkán iszom üdítőket. Szóval tulajdonképpen a spenóton kívül mindenevő vagyok.

Ahányszor elhatároztam már, hogy lefogyok, és egészségesebben élek, pontosan annyiszor fulladt hízásba a próbálkozásom. Ezért úgy döntöttem, hogy kihívás elé állítom magam. Ez nem újévi fogadalom, ez egy régi projekt, újabb lendülettel. Az életmódváltás a cél, de mindezt lassan, lépésről lépésre, hétről hétre próbálom létrehozni. Kísérletezem.

 

Magamat hívtam ki januárra, és azt a célt tűztem ki, hogy január 31-ig nem eszek édességet, gyors kaját és nem iszok alkoholt. Majdnem minden héten beülünk meginni egy sört, vagy forralt bort, ezeket az alkalmakat nagyon szeretem, de most sör helyett teát fogok rendelni, még akkor is, ha fennáll a veszélye annak, hogy megköveznek.

 

Az édesség utáni vágyat viszont nehezebb leküzdeni.  Azt mesélte egy ismerősöm, hogy ő, amikor fogyókúrázott, és nagyon kívánta az édességet, megivott néhány korty 0 kalóriás kólát, és az csillapította a nassolás utáni vágyát. Ezt a tanácsot én is megfogadtam, bár tudom, hogy egészségtelen, néha muszáj bevetni néhány trükköt saját magunk ellen.

Lejárt az első hónap, és három kilóval vagyok kevesebb. Persze ez csak az étkezésem megváltozásának köszönhetem, a többi hónap sokkal keservesebb lesz. Néha csaltam gyors kajával, ami miatt szidom is magam, viszont néha belefér. Egész januárban rettegtem attól, hogy feladom, vagy ha valami édeset eszek, akkor újra elkezdem a régi életmódomat. Viszont egyáltalán nem ettem édességet (néha azért ittam kólát), és nem fogyasztottam péksütit sem.

Nem sportoltam eleget, az igaz, de februárban rendszeressé fogom tenni az edzésre járást, tehát folytatom, amit elkezdtem. Igaz, egyre nehezebb, főleg, hogy szesszió volt. Most pedig az nehezíti, hogy itthon vagyok, és itt minden tele van kolbásszal, szalonnával, házi kenyérrel, dzsemes buktával, tepertős pogácsával stb.

Leírok pár tippet, amit igyekeztem betartani, és ami nekem bevált. Persze ezek saját tapasztalatok, de nem magam találtam ki, évek óta olvasgatok a témában, és követek minden egészséges Insta oldalt.

Tippek:

  1. Minden nap megiszok 2 liter vizet (ezt eddig is megtettem). Fontos a hidratáltság. Enyhíti az éhségérzetet is, valamint a bőrünk is meghálálja. Még jobb, ha beleteszünk a kulacsunkba pár szelet citromot, így még jó íze is lesz, és elnyomja a nassolás utáni vágyat.
  2. Főtt ételeket készítek, amiket felcsomagolok, és egy hosszú napon azt ebédelem.
  3. Ha csak tízóraira vagy uzsonnára van szükségem, akkor egy kicsi befőttesüvegbe teszek joghurtot, chia magot és mézet, amiket összekavarok. Vagy egy dobozba szeletelek fel almákat és az automatás Mars csoki vagy Bake Rolls helyett azt fogyasztom.
  4. Én utolsó pillanat után még öt percig alszom, így semmi esélyem rá, hogy reggel készítsek valamit. De este főzök zabot, megvárom, amíg kihűl, majd belerakom egy befőttesüvegbe, chia magot és fagyasztott áfonyát szórok rá, majd egy kevés mézet. Reggel, amikor nem bírok felkelni, csak a finomságra gondolok, hunyorogva kimegyek a konyhába, majd visszabújok az ágyamba, és megeszem. Addig pedig kitalálom, hogy mit veszek fel. Nem is vesz olyan sok időt igénybe és finom is.
  5. Ha nagyon megkívánok valamit, előtte elvégzek valamilyen házimunkát, mosogatok vagy pórszívózok, és amire befejezem, már nem is kívánom annyira, általában le tudok mondani róla.
  6. Nagyobb figyelmet fordítok magamra, evés helyett inkább bekenem magam testápolóval, kifestem a körmöm, pakolást rakok a hajamra/arcomra.
  7. Szinte minden mellé eszek zöldséget, és nagyobb arányban, mint ami mellé eszem.
  8. Nasi helyett csak gyümölcsöt fogyasztok.
  9. A kávé is elnyomja az édesség utáni sóvárgást.
  10. Nekifogok sportolni, és többet járok gyalog. Sportolás közben, ha már nem érzem motiváltnak magam, és abba akarom hagyni, magam elé képzelek valami szép ruhát, amibe most még nem férek bele, így lesz a 2 km szaladásból 4.

+1. Ha tudom, hogy aznap már nem akarok többet enni, fogat mosok. Ez egy ilyen nagyon vékony gát, ami valahol tudatja velem, hogy mára vége.

kiemelt kép:

unsplash-logoFab Lentz

Lénárt Paula: kézdi sportolóból amerikai kosarazó egyetemista

by Site Default | 2020. 01. 30. | Lénárt Paula: kézdi sportolóból amerikai kosarazó egyetemista bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Példakép(p),Slider,Sportszelet |

Lénárt Paula Kézdivásárhelyen született, ott kezdte kosaras karrierjét, ma már Amerikában, a Dartmouth Women's Basketball csapatban játszik. Napjai sűrűn beosztottak, de sikerült Skypeon elcsípnem pár kérdés erejéig.

 

  • Hogyan kezdtél el kosarazni?

  • Körülbelül hatéves lehettem, amikor először fogtam labdát a kezembe. Akkor kezdődött minden. Az első és legkedvesebb emlékeim közé sorolnám a nyári táborozásokat, amiket akkor még Sinaián szerveztek meg az edzők. Ott játszottam az első mérkőzésemet is, amikor három évvel nagyobb korosztállyal játszottunk, és 21-0-ra kikaptunk.

  • Mi az, ami azóta is hajt, hogy kosarazz?

  • Eleinte valójában nem igazán szerettem kosarazni, kifejezettem ellenkeztem, és próbáltam kifogásokat találni, hogy ne kelljen edzésre mennem. Aztán idővel annyira hozzám nőtt, hogy nem akartam edzést kihagyni. Ahogy kiskoromban, úgy most is a legnagyobb örömöt a csapattársaim adják és közösség, amelynek tagja lehetek. Bár először édesapám kosárlabda-szeretete hajtott, ma már annyira az életem részévé vált, hogy nem bírnék ki hosszabb időt mozgás nélkül.

  • Kik támogattak/támogatnak benne?

  • Rengeteg támogatást kaptam a szüleimtől, elsősorban édesapámtól, akinek az élete a kosárlabda, otthon Kézdin. Emellett anyukám is mindig támogatott a céljaim elérésében.

  • Hogyan jutottál ki Amerikába?

  • Tizenegyedik osztály végén kezdtem el azon gondolkodni, hogy szeretnék kijönni Amerikába tanulni, mivel itt a kosarazást és a tanulmányaimat is magas szinten folytathatom. Ekkor kezdtem el készülődni vizsgákra és tesztekre, majd felvettem a kapcsolatot egy EasyGo nevű céggel, akik segítenek sportolóknak kijutni. Pár hónap levelezés és Skypolás után volt már néhány komolyabb ajánlatom, többek között az egyetemtől, ahol most is tanulok. Persze nem ment minden olyan simán, ahogy elképzeltem. Elsőre nem vettek fel, így egy évet magániskolában töltöttem Massachusettsben. Ez többek közt segített a nyelv elsajátításában és a kultúrasokk leküzdésében is.

  • Azt kaptad ott, amit vártál?

  • Igen is meg nem is. Fejlődni jöttem, és azt megkaptam, viszont nem úgy, ahogy arra számítottam. És persze az sem igaz, hogy itt problémamentes az élet, sőt sokkal stresszesebb.

  • Mitől stesszes? Mi a programod?

  • Hát röviden: napi két edzés, minden héten két meccs, és közben segítek egy professzoromnak egy kutatásában is. Végzős vagyok mérnöki és művészetek szakon, emellett pedig az egyetem csapatában kosarazom. Idén kapitány is vagyok a négy másik végzőssel együtt. Sőt most munkára is jelentkezem. Mondjuk nem mindig ilyen az életem, csak ilyen most a végzős év.

  • Szerinted miért mennek ki az emberek Amerikába? És onnan miért jönnek ide, Európába?

  • Legtöbben hasonló okok miatt jönnek ide, mint én, vagyis, hogy összeegyeztessék a sportot meg a tanulást. Vannak, akik magasabb szintű kosárlabdát szeretnének játszani, vagy ugródeszkaként tekintenek az egyetemi évekre, ahonnan majd belevághatnak egy profi karrierbe. A legtöbb amerikai játékos viszont szimplán a játék szeretetéért utazik és játszik Európában. Nekik ez egy lépcsőfok, vagyis inkább pihenő egy mindennapi karrier és az egyetemi éveik között. Női ágon többet is keresnek egy európai csapatban, mint egy amerikaiban. Sokan szeretnének világot látni és közben azért kapni fizetést, amit szeretnek csinálni.

  • Mik a terveid? Van-e B-terved a kosarazás mellett?

  • Jelenleg a kosárlabda maga a B-terv. Vagyis ezt mondom magamnak, aztán meglátjuk, hogy a valóságban működik-e. Szeretnék mesterire jelentkezni építészet szakmában, de előtte mindenképp szeretnék némi munkatapasztalatot szerezni. Jelenleg erre keresek lehetőséget itt Amerikában.

  • Van valami babonád/szokásod, amit meccsek előtt csinálsz?

  • Nincs babonám, minden meccs előtt alszom egyet, az segít koncentrálni.

  • Itthon sztárként tekintenek rád? Találkozásaink során azt vettem észre, hogy van egy rajongói attitűd körülötted.

  • Nem gondolom, hogy sztárként tekintenének rám otthon, példaképként igen, kosaras körökben. Ez pedig boldoggá tesz, hiszen szeretem motiválni és inspirálni az embereket, hogy kövessék az álmaikat.

Fogadásból kezdett futni, maratonista lett – Simonfi Zsuzsánna gyógytornász-jelölt: olyankor csak én vagyok és a futás

by Domokos Zsófi | 2020. 01. 09. | Fogadásból kezdett futni, maratonista lett – Simonfi Zsuzsánna gyógytornász-jelölt: olyankor csak én vagyok és a futás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Példakép(p),Sportszelet |

Simonfi Zsuzsánna hosszú utat tett meg a sport gyűlöletétől a maratonig. A szovátai lány betegség miatt „szakított” mindenféle sporttal, aztán később fogadásból futni kezdett, utcai kocogóként akkoriban még szokatlan jelenségnek számított a kisvárosban. Ma Marosvásárhelyen egyetemista, gyógytornásznak készül, és hetente 80-90 kilométert is lefut.

– Honnan ered a futás iránti szenvedélyed?

– Kiskoromban igazi örökmozgó voltam, de sajnos később lett egy komoly mandulaműtétem, és miután kivették a mandulámat, az ízületeim nagyon legyengültek. Minden sportot abba kellett hagynom, meg is utáltam a testmozgást, gyűlöltem a tornaórákat, és a tanárral sem ápoltam túl fényes viszonyt. Ő azonban nem hagyta, hogy tétlenkedjek az óráin. Észrevette, hogy hátgerincferdülés is fenyeget, ezért mozgásra kötelezett, így újra elkezdtem tornázni, minden nap másfél órát azzal töltöttem, hogy helyrehozzam a hátamat. Egyszer aztán a tanárral fogadtam, hogy Szovátán a tavaszi futóversenyre (4,2 km) elviszem az összes lányt. Ez volt életem első futása, végigsétáltam, szenvedtem, utáltam. Mégis, amikor beértem a célba, az leírhatatlan élmény volt. Elhatároztam, hogy következő évben felkészülök rendesen, és újra indulok a megmérettetésen. Itt kezdődött minden.

– Eleinte hogyan edzettél, hogy formába hozd magad? Mekkora távokat tettél meg kezdőként?

– Amikor elkezdtem, itthon nagyon kevesen futottak, akkoriban egy személyről tudtam, aki évek óta kocog, bolondságnak tartották az emberek. Szováta kicsi város, minden, ami új, furcsaságnak számít. Akkoriban féltem attól, nehogy meglássanak az emberek, ezért anyukámmal kisétáltunk a közeli mezőre, ő gyógynövényeket szedett, én meg szaladtam. Eleinte 500 méter sem ment egyhuzamban, egy hónapba telt, amíg sikerült a 4 km. Ezután arra gondoltam, hogy miért is ne futhatnám le ezeket a távokat az utakon. Nagy bátorságnak számított, hogy sportos felszerelésben megindultam Szováta utcáin. Mindenki kinevetett, megszólt. „Ki kerget?” „Fogyókúrázol?” Ilyen kérdésekkel „kedveskedtek”. Szerencsére a világ változik, és manapság már nem néznek meg az emberek, sőt Szovátán egyre több fiatal kezdett el hasonlóan mozogni.

– Régóta futsz már. Naponta mennyi időt szánsz erre,  milyen távokat teszel meg?

– Igen, a futás már hat éve része az életemnek. Került egy nagyon jó lelki futótársam, akit szintén hasonló szenvedély köt a futáshoz. Vele együtt kezdtem el fejlődni, hiszen ő nagyon jó futó. Ma már heti hat alkalommal futok, napi másfél órát, hétvégén két órát. Amikor nem küzdök sérüléssel, ez heti 80-90 km.

– Maratonokon is vettél már részt.

– 17 éves voltam az első maratonomon, addig 25 km volt a leghosszabb távom. A maraton 42 kilométer, fel sem fogtam, mit csinálok, a futótársam biztatására belevágtam. Ő hitt abban, hogy meg tudom csinálni. Aszfalton, 35 fokban futottam le a versenyt, közel 5 óra alatt. Fájt, de örömömben sírtam. Ma már nem érzek akkora terhet, mint az első maratonomnál, hiszen idővel megszokta a testem ezeket a hosszabb távokat is. A legjobb maratoni időm 3:43:50, ami amatőr szint, viszont óriási öröm számomra. Másfél éve leszaladtam az első maraton feletti távom, 53 km-t terepen, ami szintén hatalmas boldogság. Hogy miért szeretek ekkora távokat futni? Mert ezalatt csak én vagyok és a futás. Amíg szaladsz, eljuthatsz olyan helyekre, ahol még sosem jártál, a szíved, a lelked, gondolataid legmélyére. Nincsenek többé álarcok, megismered önmagad.

– Versenyszerűen is futottál már?

– Számomra a versenyek az edzéseim megünneplését jelentik, igazi buli. Igazi öröm ismeretlen környezetben, többnyire terepen, erdőn, hegyeken szaladni, eljutni olyan helyekre a két lábammal, amit talán sosem fedeznék fel, ha nem futnék. Csodálatos megtapasztalni, hogy egy futóversenyen minden résztvevő egyforma, hiszen mindenki olyan elvetemült, mint te magad, mindenki előtt a célszalag lobog. Együtt vagyunk, mindenkinek ugyanazt a nehézséget kell leküzdenie. Ezek a versenyek mindig új barátságokat szülnek. Szoktam dobogóra is kerülni, a kategóriámban elég gyakran érek el helyezéseket, de amatőr futó vagyok, nem tartozom a gyorsak közé. Jelenleg 50 érmem van, amit futás által szereztem. Az egyik legnagyobb büszkeségem a 2019-es Tatai Nemzetközi Minimaratonon elért első helyezésem a kategóriámon belül, de fontos számomra a 2017-es Harghita Trailen-en elért első helyezésem is, amit szintén a kategóriámban szereztem meg.

Mint mindennek, a szaladásnak is van rossz oldala. Milyen nehézségekkel szembesülsz?

– Számomra a futás egyetlen rossz oldala, ha nem futhatok. Ez többnyire sérülések miatt van. Nagyon nehéz türelmesen kivárni a felépülést, nem szeretek nem futni, és sokszor sérülten is szaladok, ezért elhúzódik a gyógyulás.

– Aerobikozol is.

– Ezt nevezném a futás előszobájának. Lassan tíz éve, hogy némi szünet után újra elkezdtem mozogni. Előtérbe kerültek a Rubint Réka DVD-k, így kezdtem el újra megszeretni a sportolást. Ma már a futás van az első helyen az életemben, viszont mellette igyekszem nem elhanyagolni a különböző izomcsoportok megerősítését sem. A törzs izmai, a hasizom, de még a felsőtest is rendkívül fontos szerepet játszanak futás alatt, erre nagyon jó az aerobik.

– Milyen terveid vannak?

– Az, hogy minél tovább tudjam élvezni a futást, a sérülések elkerülése, és persze szeretnék fejlődni is. Most új szenvedélyem az erdei futás, viszont akarok majd egy saját aerobikcsapatot is, arra mindig is vágytam.

– Mit javasolnál azoknak, akik bele szeretnének kezdeni a futásba, de félnek?

– Senki se várja, hogy már első alkalommal le tud futni 10 km-t. Ilyen is van, de ez nagyon ritka, ők erre születtek. Viszont többnyire nagyon nehéz a kezdet, inkább okoz szenvedést, mint örömet. Az a tanácsom, hogy adj egy kis időt a futásnak, néhány hónapot, akard megismerni, engedd, hogy a szívedbe költözzön, és egyszer csak észreveszed, hogy közben elfelejted, hogy futsz. Az lesz az a pillanat, amikor rájössz, hogy beleszerettél a futásba. A futás jelenti a szabadságot és a boldogságot, igazi minőségi időtöltés, ami a test és a lélek gyógyulását is szolgálja.

Nyári szórakozás…

by Bege Boti | 2019. 08. 19. | Nyári szórakozás… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider |

Lassan már mindenki hazajött a jól megérdemelt nyaralásból, viszont még van egy kicsi abból az amúgy is rövid nyárból. Itt egy jó tanács, hogy mivel lehet elütni az időt az egyetem vagy az iskola kezdéséig. Az én ajánlatom az Airsoft, ami lehet sport, hobby, sőt egyeseknek életvitel is.

Mi is ez pontosan? Hasonlít a sokak által ismert paintball-hoz, csak festékpatron helyett kis műanyag golyókat, úgynevezett bb-ket lő ki az ember, teljesen realisztikus, igazi fegyvermásolatokból.

Ebben a játékban (vagy sportban, nevezze ki aminek akarja) több típusú fegyvert  megtalálhatunk: puskát, pisztolyt, sőt a bevállalósabbak még gépfegyverrel vagy akár rakétavetővel is csatába indulhatnak. A fegyvereken kívül pedig még a játék stílusában is válogathatunk: vannak az úgynevezett milsim játékok, amelyek valódi csatákat, küldetéseket hivatottak szimulálni, de a többségünk megmarad a „haverokkal ki a pályára” típusúnál, ahol két csapat játszik, aztán aki tovább állva marad, az nyer.

Bárkinek szívesen ajánlom, főleg aki szereti a katonásdit, vagy csak szeret simán a szabadba lenni. Rengeteg kedvcsináló videó van az interneten, amelyeket ajánlok főleg a kezdőknek, de élesben érdemes kipróbálni, milyen is egy teljes katonai felszerelésben rohangálni az erdőben a legjobb barátunkra “vadászva”.  Magam is szerelmese vagyok a sportnak, és minden percét imádom.

Fotó: Reddit