Ismét azon szakaszába érkeztünk az évnek, amikor az egyetemista nyugodt életét megzavarja a három hétig tartó szenvedés. Igen, ez a szesszió, amit valljuk be, a háta közepére sem kíván a diák. Ám van rá mód, hogy könnyebben vészeljük át ezeket a napokat.
Egész héten vizsgázol, kicsikém? Tanultál-e? Biztos? Felkészültél? Aztán öltözz fel szépen, tudod: jó megjelenés – félsiker! Reggeliztél? Ebédeltél? Vacsoráztál? Jaj, kislányom, hát kell az energia! Menj a kantinba, van pénzed ebédre is, ha kólákra van! Küldj képet az ebédedről! Vizsga előtt egyél csokit. Tejcsokit. Ne sokat, ne vegye el az étvágyad! Ne igyál annyi kávét. Energiaitalt? Megbolondultál? Hallani sem akarok róla! Aludni is kell! Mikor jössz haza? De nem lesz vizsgád? Legalább itthon eszel rendesen, gyere haza jövő héten! Jól sikerült ma a vizsgád? Hogy-hogy nem tudod? Hát tanultál, nem? Jegyzetet írni én is tudok. Jaj, azt hittem olyan jegyzet. Jó, mindegy, nem értem. Te okos vagy, csak ne légy lusta. Ó, én tudom, tízest kapsz. Csak nyolcas? Hát miért? Azt mondtad, tanulsz. Ha nem lennél lusta, tízes lenne. Jó, ne keseregj, másból jobb lesz. Ösztöndíj összejön? Idén sem? Hát hogy nem? Pedig te olyan okos vagy, csak lusta. Dolgozni mész-e a héten? Dolgozni is kell, belefér. Fáradt vagy? Aludni kellett volna. Tanulj nappal, ne éjszaka. Mégsem dolgozol, eszel, buszozol, tördelsz, írsz, élsz egész nap, hogy ne tudj tanulni, csak éjjel! Ne mondd nekem! Jó, jó, hagylak tanulni, csak ügyesen, szeretlek, szia!