Csodás, holdvilágos alkonyon köszönthetjük önöket, kedves olvasók, a hőmérő mínusz 10-et mutat, madár nem csiripel, napsugár nem melegít, Kolozsvár utcáin pedig tátongó üresség jelzi a nép bosszúságát… Csak néhány dagadt taxi burrogása töri meg a vészjósló csöndet. Azt a csöndet, amellyel igen gyakran találkozhatunk a művészet színpadán: a vihar előtti csöndet, s ha úgy tetszik, balladai homályt. Olyan homály ez, amely ürességénél és jelentéktelenségénél fogva játszik úttörő szerepet a teljes, átfogó kép szerkezetében: a vihar előtti csöndet… hát… kitalálhatták… vihar követi. Hamarosan jön a karácsony…

Mi sem teszi ezt még egyértelműbbé, mint a Kolozsvár főterén eddig csak épülgető, de most már teljes pompájában feszengő deszkakunyhó-rengeteg. Úgy nevezik: „Karácsonyi vásár”. A nép itt már sűrűbben képviselteti magát, nem véletlenül: egynéhány polgárt a sült gesztenye illata, másokat a forralt bor gőze, legtöbbjüket pedig a mérföldekről csillogó, grandiózus csillagtorony fénye invitál a térre.

A vihar előtti csöndnek, úgy tűnik, itt nyoma sincs. Tél ellen lázadók hadai kacsingatnak egymásra: gyerekzsivaj, ünnepi dallamok, mosolyrengeteg tölti be az éjszakát, korcsolya töri a pálya jegét. Lázadók ezek, a hideg éppen ezért nem tágít: lesz itt még csönd, lesz itt még homály!

Csendes némaságban kattognak perceim,

tudatom megreccsent, réveteg bércein szél süvít keresztül,

elkerült engem az évszázadi nyár.

Nem kell más, csak hideg, nem kell más, csak sötét, s tessék: vihar előtti csend, balladai homály a lelkek alagútjaiban.

Kilehelt életek elfagyott pusztája:

koponyám kivénhedt, elsárgult magjába

hálni jár a lélek, Istenem, felmentést kérek az élet alól!

– ezt mondhatnánk december derekán. Mégsem tesszük, inkább remélünk: hamarosan jön a karácsony. Jön, igen, és milyen kapóra jön! A csüggedő nép melankóliájából kelve, deszkalócájáról a karácsony bársonydíványára telepedik át. Szeme a család békéjére nyílik, lám, a karácsonyfa ismét összehozta a fél pereputtyot. Ez már maga a vihar. A melankóliát ugyanis gyakran újrakezdés követi. Az újrakezdés: a vihar. S hol is mernénk igazán újrakezdeni, mint otthon, a család berkeiben? A karácsony pedig a család ünnepe. Összehozza a családot. Teret ad az újrakezdésnek. Megpihenésnek. Varázsnak. Lám, milyen kapóra jön!

Kívánok Önöknek átszellemült summázást

És dicsőségekben gazdag,

Napsütött új évet,

Békességtől telve,

Kedves Olvasók!

Fotó:
unsplash-logoJoy Real