A forgatást megelőző napok a megismerésről szóltak. Az újságírásról szőtt érzéseimet és mások gondolatait próbáltam letisztázni, a sajtó dilemmáitól mentesen megfogalmazni. Úgy indultam el ezen az úton, hogy a tarsolyomban nem sok minden lapult egy film forgatásáról, csupán a szervezeti múltam, a színházas jelenem és Visky Andrással közös drámaírás óráim. Na meg persze Reisz Gábor tapasztalatai, amelyeket a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan által, de inkább a Rossz versek kapcsán osztott meg velem számtalan orgánumon keresztül.

Látva azt, hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Újságírás és Digitális Média Intézetének utolsó videója 2016-os, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy új filmet kell forgatni a pályakezdő újságírókról. Mégis a kezdeti gyors elhatározás után sok kérdés merült fel bennem. Annyi mindent tanultam négy év alatt az újságírásról, s lassan magamra is merek újságíróként tekinteni. De milyen üzenetet adjak át a középiskolásoknak rólunk? Elvégre talán ez az első lehetőség, hogy többet lássanak belőlünk: a munkánkról, az álmainkról, amikre vágyunk, és a szakmáról, amelynek társadalmi felelősségvállalása nagy, s amit egyre nehezebb jól csinálni.

Úgy döntöttem, hogy a kulcsszó a sokszínűség lesz. Mert újságírók dolgoznak a napila­poknál, a televízióban, a rádióban, a blogok mögött és vlogok fancy teraszán is. Ott vannak a folyóiratoknál, a magazinoknál, a szaklapoknál, az időszakos és rendszeresen megjelenő kiadványoknál. Szóval „itt már mindenki Petőfi Sándor”. Mégis annyira különbözünk.

Először is más dolgok vonzottak a szakmába. Más témák érdekelnek. Máshogyan próbáljuk átadni ugyanazt az üzenetet. És ekkor még nem tértem ki arra a 44 betűre, amelyeket Tibori Szabó Zoltán a remek egzisztencia megteremtőjének nevezett egy ballagási beszédében. Hisz oktatóm szerint a titok bőség és szegénység között az, hogy miként kombináljuk ezeket a betűket, amelyek mindenkinek adottak. Ebben a sokszínűségben közös még az érzés. Az érzés, amelyet különböző helyzetek hoznak ki belőlünk. Ilyenkor pedig egyszerre vagyunk írók, nyomozók, kalandorok és rocksztárok.

Hamarosan premier. Abban reménykedem, hogy a kisfilm csak eddig lesz az enyém. Utána ugyanis azt szeretném, hogy minden újságíró magáénak érezze legalább egy kicsikét. És persze, hogy mindegyik középiskoláshoz eljuttassuk, akik között ott vannak szakmánk továbbvivői, fejlesztői, megmentői.

A bemutató várható időpontja: március végéig a BBTE Újságírás Facebook oldalán

Operatőr, illusztrátor és vágó: Szitai Eszter, BBTE film, fotó, média szak

Szereplők: Krasznai Csongor és Molnár Bogi, BBTE újságírás hallgatók, dr. Botházi Mária, a BBTE újságírás szakának adjunktusa

Az intézményes hátteret biztosította: dr. Győrffy Gábor, BBTE újságírás adjunktus

Statiszták: Nagy Andrea, Pop Tamás-Károly, Drăguş Júlia, Gebe Zoltán