Ez itt a kérdés

„Várod már, hogy visszamenj Kolozsvárra?” – hangzott el többször is a kérdés szeptember utolsó heteiben. A válasz pedig egyszerű kellene, hogy legyen: igen vagy nem.

Én mégsem tudtam kijelenteni egyiket sem. Kavarogtak bennem az érzések. Három hónap otthonlét után nem kívántam újra a stresszbe, a gondokkal teli életbe csöppenni, ugyanakkor valamiért vonzott is az egész. Mert egyetemistának lenni nemcsak a stresszt vagy a gondokat jelenti, hanem a szórakozást, a barátokkal töltött időt is, ami viszont már eléggé hiányzott.

Szóval csak furán néztek rám, amikor annyit válaszoltam: „Nem tudom. Várom is, meg nem is.” Mert voltak olyan dolgok, amelyekre gondolva inkább lettem volna már Kolozsváron, míg olyanok is eszembe jutottak, amikor inkább azt kívántam, bárcsak tartana még néhány hétig a nyár.

Azonban azt kijelenthetem, hogy mindenképpen jobban vártam a visszatérést, mint egy évvel ezelőtt. Nagyon sok dolog volt akkor, amitől tartottam, és sokkal kevesebb az, amire pozitívumként tudtam tekinteni. Hozzá kellett szoknom többek között az új környezethez, az új emberekhez, hiszen teljesen más élet várt rám, mint amiben felnőttem.

Szóval, gondolom évről évre nő az emberben az az érzés, hogy teljen már el a nyár, és kezdődjön végre az egyetemista élet, hiszen minél több idő telik el velünk Kolozsváron, annál több lesz az élmény, amelyeket újra és újra át akarunk élni. Ilyenkor már nem hiányzik a nyár, már nem akarunk otthon, a biztonságos szobánkban filmet nézni, inkább mozdulnánk már ki és beszélgetnénk egy jót a barátainkkal. Mert ez az, ami könnyebbé teszi az egyetemisták életét, ez az, amit nyár végén mindenki türelmetlenül vár.

kiemelt kép: Porapak Apichodilok