Kampányt indítasz? Média jelenlét nélkül élni nem tudó szerepet töltesz be? Esetleg ismert akarsz lenni a tág körű közegedben? Ha igen, akkor itt van pár egyszerű és hasznos lépés, ami segít az elindulásban.

Először is,  meg kell találnod a célközönséged, ami nem is olyan egyszerű, mint ahogyan gondolod. Ajánlanám az optimális középutat. Az, hogy a képviselt szociális réteg értékrendje mennyire összeférhető a tieddel, elég lényegtelen, amíg jó PR szakemberek vesznek körül, vagy szépen tudsz integetve mosolyogni.

Ezt követően, már el is kezdhetsz kommunikálni hű követőiddel. Figyelembe véve egy aranyszabályt: a legkisebb közös nevező mindenek felett! Hiszen, ahogy tudod, ha valamit nem lehet egy egyszerű, bináris igazságértékű tőmondatban elmondani, okoskodó mellébeszélés nélkül, akkor csak az jön le belőle, hogy nem a magyar, keresztény Úristen akarta úgy. Amúgy meg a„szar”, a „jó”, az „igaz” és a „hamis” egy tökéletesen megfelelő spektrumot nyújtanak az érték, illetve az igazság megállapításakor. Persze díszíteni szabad, sőt, ajánlott az „istenadta”, „áldott”, „színtiszta”, „galád”, „szégyentelen”, és ezekhez hasonló minősítésekkel.

Arra ugyan vigyázni kell, hogy mi a legvagányabb, vagy épp alpári, mert a célcsoport nem csak közszereplői mivoltodat követi figyelemmel. Ha nem is egyből, hallgatólagosan edzd magad addig a szintig, amikor már simán megy. Erre jó példa a magyar média, amely teljesen tükrözi a te remélhető fejlődési spirálod: addig egyszerűsítenek mondanivalójukban, amíg egy ember sem érzi kihagyva magát olyan ügyekből, amikről fogalmuk sincs. Szóval, ha szó esik róla, a magyar stand up kiváló, elgondolkodtató. A magyar szinkronipar az egyik legjobb a világon. Az általánosan negatív stigmával rendelkező termékek, témák, emberek és egyéb könnyű célpontok lehordása mindig jó pótlásnak számít, amikor már végérvényesen kifogytál a trendek dicsőítésekor.

Állításaidat sokszor ajánlott „alátámasztani” . Azért épp köpni nem kell idegennyelvűek láttán, mert a koszos cipő nem trendi. De az is hatékony, hogy ha az ellenvéleményt képviselő egyént, illetve egyének személyét- és semmiképp magát a véleményt, vagy ahhoz kapcsolódó tényeket- támadod. Ezek persze a hirdetett elveid- és értékeiddel legalább csavartan ellentétben kell álljanak. És ha vitába keveredsz, ahol kifogytál az érvekből utalj magadra egy megtisztelő jelzővel, és jelentsd ki, hogy te nem hiszel abban (lehetőleg az „értékeid alapján), amit vetélytársad állított.

Szóval, most hogy (remélhetőleg) kifordult a gyomrod a helyéről, próbálj meg igazi személyként, és nem, mint egy specializált marketing eszköz érvényesülni. De ha pénisz-propeller peregtető ivadék vagy egy nemzeti TV adón, vagy hovatartozásból fakadó felsőbbrendűséget hirdetsz, akkor már befutottál.

Vonattal utaztam haza. Végighúztam a bőröndöm két fülkén, üres helyet keresve. Amikor végre megtaláltam, csak úgy lehuppantam. Velem szemben nem ült senki, csak egy hanyagul levetett kabát és egy hátizsák hevert az ülésen. Mire kényelembe helyeztem magam, megjelent ezeknek a gazdája. Egy testes, magas fiú. Haja fekete, kezei tömzsik. Nyúlszájú. Down kóros. A kinti hideg levegőt és a frissen elszívott cigaretta füstjét hozta magával. Csodálkozva nézett rám. S nekem az volt az első gondolatom, hogy el kellene ülnöm. De mégsem bírtam, mert ez a fiatalember megbabonázott.

Teljes cikk

Sokak szerint az a lényeg, hogy egész életünkben utazzunk, tanuljunk, művelődjünk, ismerkedjünk, borozzunk és éljünk intenzív szexuális életet mély érzelmek nélkül. Fedezzük fel a világot, okosodjunk, írjunk könyveket, tanulmányokat, legyünk híresek, söpörjünk be százezer díjat, teremtsünk dicsőséget és sikert magunknak. Ahogy az így gondolkodó képmutatók mondanák: áldozzuk fel magunkat a társadalomért. Nem, ez nem monumentális önfeláldozás, hanem nemes önzőség. Ha nem akarok minden létező kulturális, intelligencia-növelő eseményen részt venni, mondják, antiszociális vagyok.

Ha nem akarok minden lehetséges tanulmányi utat kihasználni, akkor nincs bennem tudásszomj, nem érdekel a siker. Mert az életet ma már sikerben és nem boldogságban mérik.

Teljes cikk

Azt ajánlom a jövőben bánjunk csínján a romániai áruházláncok mézes-mázas ígéreteivel. Alapvetően nincsen probléma az internetes rendelésekkel, ám íme egy rövid eset, ami nem az online vásárlás ellen van, hanem egy bizonyos elektronikai üzlet megvezetésével.

December 8-án, hétfőn elküldött online rendelésemet egy néhány napig érvényes, ideiglenes kiszállítási címre kértem. Bíztam benne, hogy a hangzatos és pofátlanul az ember szemébe villogó „országon belüli 24 órás kiszállítás” szlogent vállalva, egy több évtizedes mamutcégnek csak profi házhozszállítási logisztikája lehet. Természetesen nem érkezett meg 24 órán belül, de még másnapra sem. Betudtam annak, hogy csak estére került a rendszerbe a rendelés, tehát a következő napra csúszok. Logikusnak tűnt. Eltelt még két nap, de mielőtt bármit reklamálna az ember, utánanéztem a feltételeknek illetve a kiszállítási szabályzatnak, ahol ez áll alul, apró betűsen: „A húsvéti-, a téli ünnepek és Fekete Péntek ideje alatt a kiszállítás legfeljebb(!) hét munkanapot vehet igénybe”. Nahát. A 24 óra és a hét munkanap között orbitális a különbség. Érthető is lenne, viszont december 8-án a Télapó már elment, a karácsony még messze van, nem beszélve arról, hogy nem az otthoni címemre kértem, így kezdett még halaszthatatlanabbá válni.

Teljes cikk

A napokban lezajlott tragikus, szélsőséges emberek által elkövetett merénylet számos sajtószabadsággal – de nem csak – kapcsolatos vitákat váltott ki. Ami szép és jó, amíg elő nem jött az a bizonyos „Nem érdemelték ők ezt meg, DE…”. Teljes cikk