Bezzeg…

HÁ-LA azért mert…

by Nagy Kinga | 2015. 02. 17. | HÁ-LA azért mert… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Bezzeg...,Egyéb

Vonattal utaztam haza. Végighúztam a bőröndöm két fülkén, üres helyet keresve. Amikor végre megtaláltam, csak úgy lehuppantam. Velem szemben nem ült senki, csak egy hanyagul levetett kabát és egy hátizsák hevert az ülésen. Mire kényelembe helyeztem magam, megjelent ezeknek a gazdája. Egy testes, magas fiú. Haja fekete, kezei tömzsik. Nyúlszájú. Down kóros. A kinti hideg levegőt és a frissen elszívott cigaretta füstjét hozta magával. Csodálkozva nézett rám. S nekem az volt az első gondolatom, hogy el kellene ülnöm. De mégsem bírtam, mert ez a fiatalember megbabonázott.

Teljes cikk

Dicsőség a társtalanoknak

by Kádár Hanga | 2015. 02. 03. | Dicsőség a társtalanoknak bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Bezzeg...

Sokak szerint az a lényeg, hogy egész életünkben utazzunk, tanuljunk, művelődjünk, ismerkedjünk, borozzunk és éljünk intenzív szexuális életet mély érzelmek nélkül. Fedezzük fel a világot, okosodjunk, írjunk könyveket, tanulmányokat, legyünk híresek, söpörjünk be százezer díjat, teremtsünk dicsőséget és sikert magunknak. Ahogy az így gondolkodó képmutatók mondanák: áldozzuk fel magunkat a társadalomért. Nem, ez nem monumentális önfeláldozás, hanem nemes önzőség. Ha nem akarok minden létező kulturális, intelligencia-növelő eseményen részt venni, mondják, antiszociális vagyok.

Ha nem akarok minden lehetséges tanulmányi utat kihasználni, akkor nincs bennem tudásszomj, nem érdekel a siker. Mert az életet ma már sikerben és nem boldogságban mérik.

Teljes cikk

„Comandă finalizată”

by Korodi-Vass Lóránt | 2015. 01. 20. | „Comandă finalizată” bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Bezzeg...,Egyéb

Azt ajánlom a jövőben bánjunk csínján a romániai áruházláncok mézes-mázas ígéreteivel. Alapvetően nincsen probléma az internetes rendelésekkel, ám íme egy rövid eset, ami nem az online vásárlás ellen van, hanem egy bizonyos elektronikai üzlet megvezetésével.

December 8-án, hétfőn elküldött online rendelésemet egy néhány napig érvényes, ideiglenes kiszállítási címre kértem. Bíztam benne, hogy a hangzatos és pofátlanul az ember szemébe villogó „országon belüli 24 órás kiszállítás” szlogent vállalva, egy több évtizedes mamutcégnek csak profi házhozszállítási logisztikája lehet. Természetesen nem érkezett meg 24 órán belül, de még másnapra sem. Betudtam annak, hogy csak estére került a rendszerbe a rendelés, tehát a következő napra csúszok. Logikusnak tűnt. Eltelt még két nap, de mielőtt bármit reklamálna az ember, utánanéztem a feltételeknek illetve a kiszállítási szabályzatnak, ahol ez áll alul, apró betűsen: „A húsvéti-, a téli ünnepek és Fekete Péntek ideje alatt a kiszállítás legfeljebb(!) hét munkanapot vehet igénybe”. Nahát. A 24 óra és a hét munkanap között orbitális a különbség. Érthető is lenne, viszont december 8-án a Télapó már elment, a karácsony még messze van, nem beszélve arról, hogy nem az otthoni címemre kértem, így kezdett még halaszthatatlanabbá válni.

Teljes cikk

A szatíra cenzúrája a különleges kis hópihécskék kedvéért

by Gergely Botond | 2015. 01. 14. | A szatíra cenzúrája a különleges kis hópihécskék kedvéért bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Bezzeg...,Slider

A napokban lezajlott tragikus, szélsőséges emberek által elkövetett merénylet számos sajtószabadsággal – de nem csak – kapcsolatos vitákat váltott ki. Ami szép és jó, amíg elő nem jött az a bizonyos „Nem érdemelték ők ezt meg, DE…”. Teljes cikk

„Nekem se segítettek!”

by Kádár Hanga | 2014. 12. 14. | „Nekem se segítettek!” bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Bezzeg...

HangaElvárják, hogy minőségit alkossunk, hogy méltó utódaik legyünk. Elvárják, hogy a lehető legnagyobb precizitással és tudással szolgáljuk a hivatásunkat. Elvárnak, de nem tanítanak az elvárásaiknak megfelelően. Minden kérdésünkre csak elméleti választ kapunk, amit már – kis megerőltetéssel – egy nyolc osztályt végzett, kulturálisan alultáplált traktorista is kitalál, köszönjük szépen. Ezért nem érdemes egyetemre járni, és közben jól megfejni az összegürcölt családi kasszát.

Legyen szó szinte bármilyen szakról, hivatásról, ha a még egyelőre, de már nem sokáig kíváncsi diák a gyakorlati trükkökre kérdez rá, a tanár, vagy az elismert szakmabéli görcsös féltékenységi rohamot kap. Még egy gyakorlott mesterember sem tudná harapófogóval kiszedni belőle, hogy ő, a nagy mester, pontosan hogyan oldotta meg, amikor egy interjúnál az alany nem akart válaszolni? Tudjuk, körül kell írni a kérdést, ha másként nem megy, meg kell fogni, sarokba kell szorítani a kérdezettet, jó-jó, de hogyan?  Aztán csak a fontos információkat írjuk le! Na, de ki dönti el, hogy mitől fontos egy információ? Ismétlem: ezt a vizsgaanyagot mi már középiskolában bevágtuk. Most meg szessziózunk belőle. A semmiből. És mi mivel maradunk? No, nem a semmivel, de önmagunkkal, és azzal, ahogyan boldogulunk, de akkor miért aszalódunk reggelt kilenctől este nyolcig egy félhomályos teremben?

Talán félnek attól, hogy a szakmai fortélyok birtokában a fiatalos lendület lesodorja őket a pályáról. Talán ők sem kaptak segítséget, és tanítóiktól irigységet örököltek.

Senki ne értse félre, én nem a tehetség, a bátorság, vagy a természetes igyekezet értékeitkorholom le. De talán kevesebb moslék tündökölne egy-egy médium felületén, ha a generációk tovább adnák titkaikat. De így nem értem, miért küldetek milliókat magamnak havonta Kolozsvárra pár tanulmányért, amelyet otthon is böngészhetek. Ja persze! Azért, hogy szerezzek magamnak az egyetemen valami jó ismerőst, aki diplomával, vagy anélkül, de szerez nekem egy jól fizető állást, no, nem azért, mert akkora istenáldotta tehetség vagyok, hanem, mert meghívtam pár sörre és azóta jó haverom. Ilyen lejtőn bukfencezve ne csodálkozzunk, ha publikált termékünket hitványnak minősítik.