Campus

Egészség

5 hasznos testépítő gyakorlat karantén idejére

by Muszka Előd | 2020. 04. 30. | 5 hasznos testépítő gyakorlat karantén idejére bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egészség,Slider

A karantén beköszöntével bizonyára ti is észrevettétek magatokon, hogy jóval kevesebbet mozogtok az átlagosnál. Ez nem is csoda, hiszen kimarad a mindennapi rutinból a buszozás, egy kellemes séta a központban vagy esetleg egy mámoros este után a hazafelé vezető út.

Azért, hogy teljesen ki ne essetek a formátokból, 5 olyan gyakorlatról írtam nektek, amiket bármilyen segédeszköz nélkül végezhettek, és amelyekkel növelhetitek az állóképességeteket. Tipp: legyen nálatok valami, amivel mérni tudjátok az időt. A gyakorlatok egyenként 30 másodpercet tartanak, amit 10 másodperc szünet követ, majd jöhet a következő gyakorlat. A kívánt eredmény eléréséért ismételjétek a gyakorlatokat, amennyiszer csak tudjátok.

Mély guggolás (30 mp) – Ez a gyakorlat bizonyára sokatok számára már ismert, hiszen az egyik legkönnyebben végezhető, és számos izomcsoportunkat megmozgatja. Lábaitokat tegyétek kellemes terpeszbe, majd kezeiteket nyújtsátok ki magatok elé, és végezzetek úgy guggolást, hogy a fenék kifelé nézzen, így kevésbé terheljük a gerincünket.

Burpees (30 mp) – Ez a gyakorlat egyszerre veszi igénybe a lábizmokat, valamint a mellet, hátat és bicepszet. A gyakorlat lényege, hogy feküdjetek hasra a szőnyegen, majd erőteljesen ugorjatok fel és kezeiteket emeljétek a magasba. Újra feküdjetek hasra és pattanjatok fel hirtelen úgy, hogy kezeiteket a magasba emeljétek.

Fekvenyomás (30 mp) – Feküdjetek hasra, emelkedjetek lábujjhegyre, majd támasszátok ki magatokat karjaitokkal úgy, hogy tenyereitek befelé nézzenek. Utána a súlyt engedjétek le, hogy 90 fokos derékszöget zárjon be az alkarotok és a vállatok. Aki nem tudja lábujjhegyen végezni a gyakorlatot, végezheti térden is.

Kitörések (30 mp) – Egyik lábatokat helyezzétek előre, majd a másikkal térdeljetek úgy, hogy az érintse a földet. A gyakorlatot úgy végezzétek, hogy a lábakat váltakoztatjátok. Figyeljetek oda az intenzitásra, hiszen minél gyorsabban végzitek a gyakorlatokat, annál jobban és gyorsabban érhető el a kívánt forma.

Felülés, hasprés (30 mp) – Feküdjetek a hátatokra, majd kezeiteket tegyétek a tarkóra, és lábaitok mozgatása nélkül emelkedjetek fel, hogy törzsetek a lábakhoz viszonyítva 90 fokos szöget alkosson. Majd vissza, és ezt ismételjétek meg, ahányszor csak tudjátok.

A gyakorlatokat végezzétek körültekintéssel, mindenki a saját fizikai állapotához mérten igyekezzen teljesíteni, gondoljatok arra: Róma sem egyetlen nap alatt épült fel. A kívánt eredmény elérése érdekében a gyakorlatokat végezzétek legalább fél órán át. Hajrá!

Nemsokára nehezek lesznek a reggelek

by Domokos Zsófi | | Nemsokára nehezek lesznek a reggelek bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egészség,Egyéb,Slider |

Talán ennek az időszaknak a legrosszabb része a tehetetlenség, hiszen ez nem himlő, amely két hét alatt lejár, hanem jóval hosszabb periódus. Összeszedtem néhány hétköznapi jelenséget, amelyben változást érzek, és olyan dolgokat próbáltam felsorolni, amelyeket talán mások is tapasztalhatnak.

Délutáni reggelizés

A koronavírus mindenki számára lehetővé tette az alvási készség fejlesztését, így sokan „délutánig próbálok aludni” szindrómában szenvednek, teljesen új értelmet tulajdonítva a reggel és délután fogalmának. Általában 6-8 órát alszunk és reggel 10-kor már a napi rutinunkat nyomjuk. A karantén miatt ez a rendszer felbomlik és ezek a szokások eltűnnek. Számomra nagy gubancot jelent ez a probléma, mivel nem tudom rendesen beosztani az időt. Általában 1 óra körül megébredek, tisztálkodom, reggelizek, mire az ebédhez jutok, már 4 óra, így mindig hamarabb telik az idő. Délután 5-kor elkezdek pánikolni, hogy még semmit se csináltam, este 8-ig elfoglalom magam, és utána már le kell feküdjek, mert a nagy aktivitásba belefáradtam. Aztán megint fürdés, vacsora vagy ebéd és jöhet az éjszakázás, ami miatt természetesen nehezen megy a korán kelés, de ha valaki felébreszt reggel 10-kor, kiakadok: hát még karantén idején sem pihenhetek? Általában azzal nyugtatom magam, hogy ennek is van pozitív oldala, hiszen a hosszabb ideig tartó alvás segít a fiatalos bőr megőrzésében, viszlát karikák, minden reggel szépen és üdén kelhetek fel. Plusz a fogyáshoz is hozzájárul, hiszen mire felébredek, már délután van, így csak egy ebéddel kell megbirkóznom. Ha ez nem lenne elég, másik jó része a folyamatnak, hogy míg alszol, elképzelheted, mit is csinálnál épp Kolozsváron, pénzköltés és éjszakázás nélkül, hát nem nagyszerű?

Kis kedvencek elhanyagolása

A karantén kialakított egy újfajta rutint, amivel mindenki elfoglalhatja magát, az emberek minden percben ráérnek valamit csinálni, és emiatt megunjuk az ismétlődő napok ismétlődő feladatait. Nem találhatunk ki izgalmas programokat, nem sétálhatunk el a kedvenc kutyaparkba, nem engedhetjük ki kis kedvenceinket a közeli mezőre, ezért akárcsak mi, ők is ellustulnak. Magamon azt vettem észre, hogy a megszabott kijárási feltételek elveszik a napi motivációmat a sétáltatást illetően. Amióta itthon vagyok, nagyon sok időt töltök a kis káposztákkal és régebb próbáltam minél több gyakorlatot tanítani nekik. Sajnos a karantén őket is megviselte, általában egy nap kétszer is elvittem őket sétálni, csodás tájakon jártunk és ez inspirációt adott arra, hogy sokat kiránduljak is velük, de mostanában inkább itthon próbálom formában tartani őket. Eljutottak arra a szintre, hogy ha azt mondom nekik, „kaja”, képesek abbahagyni napozásukat, vagy éppen otthagyni kényelmes ágyukat, ami jelen esetben én vagyok. Az ül, fekszik, melyik kezemben van a táp gyakorlatok régen villámgyorsan mentek. Most? „Tesszi ülsz!”, és hátára fekve várja, hogy megsimizzem jól megtömött pociját. Akárcsak ők, én is ellustultam, ezért nem is szidom meg őket, ha pacsi helyett a hátamra szöknek.

Karantén alatt is légy díva: kisestélyi az élelmiszerboltig

Az elmúlt egy hónapban sok embernek a hét fénypontjává nőtte ki magát a bevásárlás, ezért a báli ruha kiemelt helyen szerepel, amikor a helyi bolt meglátogatásáról van szó. Igaz is, ha már szórakozni nem tudunk, akkor boltba se csípjük ki magunkat? Elő a legszebb ruhadarabokat, smink, haj, minden tökéletes kell legyen, és már az is feldobhatja a napodat, hogy díszöltözetben sétálhatsz. Pár hónappal ezelőtt még melegítő nadrágban, kócos hajjal indultam el a nagy bevásárlásokra, na de most ha elindulok a poros utcán, úgy lépkedek, mint Beyonce a Single Ladies zenéjének klipjében. Az úton a lányok tökéletes sminkkel, csillogó ruciban illegetik magukat, mint akik diszkóba indulnak meghódítani a táncparkettet, amely jelen esetben a gyógyszertár vagy a legközelebbi élelmiszeres.

A szülőkkel való kommunikáció fejlesztése

 Talán ez a legrosszabb, mivel a szülőkkel való civakodás mindig elronthatja a családias atmoszférát. Sajnos az összezártság és az a tény, hogy még esténként se tudunk elszakadni otthonról, folyamatos konfliktusokhoz vezet. Ez az időszak, amikor már egy „hajszál van a padlón” kijelentéstől robbannak az idegek. Régebb, mivel kevesebbet voltam itthon, mindig mézes-mázas érzéssel fogadtak a szüleim: „Mit főzzek?”, „Valamit vegyek a boltból?”, „Ne gyere le, felviszem a levest”. Kedvesen és nyugodtan beszélgettünk, élveztük az együtt töltött időt. Most? A pozitív oldal az, hogy megnyílt a lehetőségek tárháza. Megtanulhatok levest főzni, mivel már nem kérdezik meg, hogy mit akarok enni, gyakorolhatom az érvelési készségemet, napi háromszor vitázok velük, ezért kellenek a jó érvek, hogy nekem legyen mindig igazam, valamint önnállósulhatok: „Ha kell valami, menj és vegyél magadnak”. Megtanultam picit főzni, rám bízzák az olyan nagy feladatokat, mint „ma te döntöd el, mi lesz az ebéded”, és még sorolhatnám…

Nulla mozgás, de legalább fodrász lettem

Komolyabbra fordítva a szót, a tornászás, főleg ebben az időszakban nagyon fontos. Napi 30 percet legalább tanácsos mozogni, de sokaknak, köztük számomra is, a napi négy lépcsőzés is megteszi. Mivel a szobám az emeleten található, így össze tudom kapcsolni a kellemest a hasznossal, lefutok ételért, majd vissza az ágyba, így egyszerre mozgok, eszem és pihenek is. Ez természetesen nem egézséges, de a bezártság a motivációt is elveszi, vagy jó kifogás arra, hogy éppen miért nem tornászunk: hát én gymben szoktam, itthon nem ugyanaz. Egyéb problémák, amiket már sok embertől hallhattam mostanság: lenőtt, töredezett hajvég és köröm. Mindenkiben lapul egy elveszett fodrász és manikűrös, ne féljünk kipróbálni magunkat, ha esetleg rosszul sülne el a hajvágás, nem kell kétségbeesni, mire újra emberek közé mehetünk, úgyis visszanő. Csak semmi para, kis papírvágó ollóval is el lehet rendezni a rakoncátlan tincseket, és ha véletlenül festett hajad van és a lenövés már elviselhetetlen, hunyd csak le a szemed és gondolj bele: karantén után mindenkinek ilyen lesz, az új divat van most a fejeden.

Talán ismerősek nektek is ezek a szokások, hasonlókat eredményezett nálatok is a karantén és a bezártság. Remélem a májusi program már egy kicsivel izgalmasabb lesz, és nem azon kell majd szórakoznom, hogy milyen habos lett a víz a sok szappantól.

Kríziskommunikáció, avagy a 2020-as világjárvány zaftos gyümölcse

by Mátyás Orsolya | 2020. 04. 23. | Kríziskommunikáció, avagy a 2020-as világjárvány zaftos gyümölcse bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egészség,Egyéb,Slider |

2020-at írunk. Április van. Ha minden úgy halad tovább, mint január 1-jétől eddig a pillanatig, akkor a bolygónk tökéletes (és természetes) helyszíne lehet egy újabb, Legenda vagyok stílusú posztapokaliptikus történet filmmé kovácsolásának. De egyelőre csak karantén van. Karantén az egész világ és elkülönített benne minden férfi és nő. Félelmetes egy időszak. Most a legjobb, amit tehetünk, hogy nem gondolunk bele abba, mi is történik körülöttünk, inkább megpróbálunk teljes életet élni továbbra is, kissé más körülmények között, mint eddig: például online. Sosem gondoltam volna, de a járványhelyzet bebizonyította, hogy sokak számára a világ (és minden, ami benne történik) a tech terén megérett arra, hogy egy ideig látszólag lelassuljon, szinte megpihenjen, de valójában képernyőkön keresztül, virtuálisan működjön tovább.

Március 11-től ideiglenesen felfüggesztették hazánkban a szemtől szembeni oktatást. Kemény dió. Attól a naptól kezdve megtanultam használni a 8×8-at, a Zoom-ot, a Facebook-os videóchatet és a Schoology-t. Nem kedvtelésből. Ezeket a programokat hívjuk segítségül, hogy konzultációkat tartsunk a tanárokkal, és ilyen platformokra vannak felhalmozva a feladataink is. Nem könnyű. A legnehezebb: mindenre figyelni, a határidőkre kétszer jobban, mint eddig, mert ezúttal nem csak a minősítéseinket befolyásolhatják: most a pontosság felérhet egy jelenléttel vagy órai tevékenységgel is. Ja, és nem egyszerű a feladatot sem megérteni anélkül, hogy a tanár gesztikulálna, és példázna a szavak mellé. Rendszertelen az egész és kínos.

Egy történelemtanár így vélekedett a mostani, rendkívüli oktatásról: „Úgy gondolom, hogy miközben a fél világon végigsöpör egy járvány, és néhány kilométerre emberek kerülnek lélegeztetőgépre, ne adj’ Isten koporsóba, akkor nem az a legfontosabb, hogy a tanmenethez tartsam magam, és minden áron görcsösen ragaszkodjak látszólag a számonkérésekhez, de valójában saját fontosságomhoz.” Nagy igazság. Miért várja el mindenki mindenkitől, hogy ugyanolyan életet éljünk, mint eddig, ha a körülmények és körülöttünk szinte minden megváltozott? Eljött az a pillanat, amikor valóban nem kéne görcsösen ragaszkodni a megszokotthoz.

Szüleimmel sokkal több tévét és híradót nézünk, amióta karanténba zártuk magunkat. Ennek egyik oka, hogy végre van időnk filmeket, sorozatokat nézni, a másik pedig, hogy tisztában akarunk és kell is lennünk a fejleményekkel, a szabályozásokkal (a járványt illetően) hiszen egyik percről a másikra változnak jogaink és kötelezettségeink. Ám most már ott tartunk, hogy igazi kihívást jelent felháborodás és gyomorgörcs nélkül végignézni egy híradót. Egy kicsit kezd sok lenni a pánik és ez az egész. Egy nap megszámoltam, hányszor hangzik el a koronavírus szó a tévében, egyetlen csatornán. 300-nál álltam meg, délután. Kétségtelen, hogy már a médiát is megfertőzte a vírus. Most az amúgy is ijesztő hőmérsékletingadozás is csak úgy közölhető, ha összefüggésbe hozzuk azzal, hogy ez bizony elősegítheti a járvány terjedését.

Ha pár hónnappal ezelőtt azt mondja nekem valaki, hogy ez így fog történni, ahogy meg is történt, jót nevettem volna rajta. Meg voltam győződve, hogy ilyen már nincs, hogy világjárvány, és háborúk csak régen voltak. Most is ezt hiszem. És ezt is fogom hinni mindaddig, amíg közelebb nem jön a vírus, amíg el nem éri a falunkat. Addig inkább részt veszek mindenféle kihívásban a közösségi oldalakon:

  • találós kérdésekre válaszolok, majd az elhibázott válaszért egy random mondatot posztolok ki a falamra, mint egy volt osztálytársam
  • közzéteszek egy fekete-fehér képet magamról és hirdetem a nők jogait és hibátlanságát, mint a legjobb barátnőm
  • közzéteszek egy videót, amelyben legényest járok és felszólítok még három embert, hogy ugyanezt tegye, mint egy régi táncoktatóm
  • megosztok egy régi képet a nyaralásomról és megjegyzem, hogy most is ott szeretnék lenni, mint a nővérem
  • készítek egy melegszendvicset és egy #ilovetocook hashtaggel leégetem magam Instagramon, mint még senki más.

Esténként meg felnézek a Yolozsváros Facebook-oldalára, ami minden nap megszólít. Azért teszem, mert szükségem van még egy kis adag derűre, szükségem van egy virtuális koccintásra péntek este és olyan jótanácsra is, miszerint: ha leborotválom a szemöldököm, többé nem vágyom majd emberek közé. Sokak szerint elítélendő a humor a kialakult helyzetben, de szerintem ez az egyetlen lehetőség, hogy ne kattanjon be az egész világ, és némi aggodalom mellett reménykedve és derűsen várjuk: vajon mit hoz a holnap?

Az egzisztenciális kalitka

by Csog Brigitta | 2020. 04. 10. | Az egzisztenciális kalitka bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egészség,Egyéb,Slider |

Az otthoni „irodám” nem túl nagy, csak egy régi íróasztal a sarokban, félig szemben az ablakkal, viszont sok emelete van. Minden emeletnek megvan a maga funkciója. Legfelül találunk mindenféle kacatot, legalább három kávésbögrét, ceruzatartót, temérdek színházi folyóiratot és egy száraz nőnapi tulipánt, ez tehát a túlélő szint. A második emelet a jegyzetek, könyvek, az olvasóm és egyéb ördögi kiadványok birodalma, ez az elmélyülés szintje. A legalsó polcon a laptopomat tartom, ami persze csúcstechnológia, tehát ez az IT-sarok.

A lelassult világban ebben a bizonyos „irodában” töltöm a legtöbb időt. Az online oktatás minden aspektusát van szerencsém kipróbálni. A bemutatók átküldésétől egészen a videóhívásig minden módszert kipróbáltam már. Azt leszámítva, hogy egyre többet beszélek magammal, ráadásul egy képernyőn keresztül, várva, hogy a többi 13 résztvevő is megjelenjen, egészen élvezhetőek az órák. És persze két óra között azért szeretem a tejfölös- és fagyisdobozokból kialakított kertemben mulatni az időt, ami mostanra már egész eredményes lett.

Nem használnám a kényszerhelyzet szót a dolgok jelenlegi állására, hiszen annyi a pozitívum: későn kelhetsz, és nem kell izgulnod azon, hogy felférsz-e a buszra. Viccet félretéve, tényleg szokatlan és kellemetlen ez a helyzet, de sok mindent gyömöszöltem be a napi rutinomba, amire nem lett volna sok esély normális körülmények között. Újra elkezdtem reggelenként jógázni, ami elképesztően jót tesz mind a fizikai, mind pedig a mentális egészségemnek. Nem utolsósorban, nagyon jól is hangzik egy ilyen írásban, olyan komoly embernek tűnik az illető.

Na meg a főzőtudományomat is fejlesztgetem mostanság. Kipróbálok egzotikus ételeket is, például a tonhalas, baconös, cukkinis, sajtos tésztát karantén módra. Különleges az elkészítése, mindent össze kell dobni, ami ehető és van még otthon, az ízlelőbimbók garantáltan nem bánják meg. Ugyanakkor, becsületes ember lévén, el kell mondanom a negatív oldalát is a dolgoknak. Úgy érzem, a tanárok picit túlzásba estek és a „hát, csak kezet kell mosniuk egész nap” elvén mindent el akarnak olvastatni most a diákkal, és kipróbálni mindenben. A legrosszabb, hogy a feladatok és olvasmányok majdnem egytől egyig izgalmasak, csak a lélek tükrének nevezett látóalkalmatosságaim kezdik felmondani ezt a nemes szolgálatot.

Szóval igyekszem megfelelni magamnak, régi-új hobbikba kezdek, szenvedek a munkával, aztán örülök a sikernek (csak úgy magam miatt), újranézem a Harry Pottert (hihetetlenül gyorsan be lehet fejezni), megnyugtatom a szüleimet és persze szörnyen hiányoznak közben, és mindenek mellett igyekszem nem ibseni Nórává válni.

Dr. Zacher Gábor Kolozsváron: Sokkal több az okostelefon, mint az okos ember

by Molnár Bogi | 2020. 02. 25. | Dr. Zacher Gábor Kolozsváron: Sokkal több az okostelefon, mint az okos ember bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egészség,KultúrHaus,Mifolyikitt,Slider |

Hétköznapi boldog(talan)ságaink címmel tartott előadást Dr. Zacher Gábor toxikológus, egyetemi docens hétfő este a Diákművelődési Házban. Magyarország egyik legismertebb orvosa másodjára indult erdélyi turnéra, amelynek első állomásán, Kolozsváron a szenvedélyekről és függőségekről beszélt. Azokról, amelyek befolyásolják saját mindennapjainkat vagy környezetünkben élőkét; legyen szó alkohol-, kábítószer-, koffein-, nikotin-, vagy akár telefon-, számítógépes játék, Facebook és sorozatfüggőségről. Előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a szenvedélyek legyőzéséhez, valamint a tartós boldogság eléréséhez kulcsfontosságú az önismeret, a függőségekkel való szembenézés, tehát az önmagunkkal szembeni őszinteség.

A magyarok 57%-a vallja azt, hogy jól érzi magát, ami „nem túl sok, valljuk be őszintén” – ezen gondolat mentén ismertette a toxikológus a különböző függőségeket, azok megnyilvánulásait, negatív hatásait. Dr. Zacher Gábor nem elrettentő példákkal érvelt a szenvedélyek ellen, hanem saját függőségeit is bevallva személyes történetekből, valamint a pályafutása során szerzett tapasztalataiból merítve szólt a közönséghez. Több mint 15 millió magyar embernek van valamilyen függősége, a híres orvos például nikotinfüggő és elárulta: „semmilyen motivációja nincs, hogy leszokjon a dohányzásról”. Elhangzott, hogy akik kiskamasz- vagy kamaszkorban kezdenek el cigarettázni, azok 50%-a a későbbiekben sem fog leszokni. Magyaroszágon 16 ezer gyerek és 2,27 millió felnőtt dohányzik. 130 ezer gyógyszerfüggőt (altató, nyugtató) tartanak számon. Ezzel a problémával a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem mert foglalkozni, mert ez tönkretenné a magyar szociális ellátórendszert. „Magyarországon úgy állunk ehhez a történethez, mint egy kisgyerek: becsukom a szemem, én sem látok, engem sem látnak” – tette hozzá a toxikológus. 25 ezer orrcseppfüggőséget számoltak, ez egy főleg férfiakra jellemző magatartás-függőség. Dr. Zacher Gábor az alkoholról beszélve humorosan megemlítette, hogy „tavaly a Hungarikum Bizottság befogadott nagyon sok hungarikumot, de az alkoholistát még nem”. Magyarországon 800 ezer alkoholbeteg van. „Ha a Hévízi-tó 96%-os alkoholból lenne, Magyarország ezt egy évben háromszor kiinná” – nevettette meg közönségét az előadó.

Magyarország lakosságának 60%-a túlsúlyos. Már 7-8 éves korban megfigyelhető az ételfüggőség, ekkor még a szülőktől kapott étel minősége és mennyisége miatt alakul ki. Néhány éve Magyarország harmadik helyen állt a legelhízottabb lakosságú országok között, idén pedig világszinten negyedik helyen, úgyhogy „tényleg elmondhatjuk időnként, hogy Magyarország jobban teljesít” – jegyezte meg cinikusan a toxikológus.

Előadásában kitért a telefonfüggőségre, melynek következményeként csökken az olvasás iránti igény, valamint a könyvek mennyisége a házban. 2017-ben 2,5 millió okostelefont adtak el, így „sokkal több okostelefon van Magyarországon, mint okos ember”. A közösségi média használata is függőséget okozhat, főleg a fiatalok körében, akik akár gyerekkori depresszióban is szenvedhetnek miatta. Léteztek olyan játékok, amelyek öngyilkosságra buzdították a fiatalokat, mint például a Kék Bálna. 2017-ben csökkent a barátokkal töltött idő mennyisége, a fiatalok kevesebbet randevúznak, valamint 40 százalékuk hét óránál kevesebbet alszik, ami dekoncentráltsághoz, egészségügyi problémákhoz is vezethet.

Hol a határ? Felismerik-e az emberek saját függőségeiket? Mindaddig, amíg nem vagyunk őszinték önmagunkkal, addig jellemzően segítséget sem fogadunk el. Segítséget nyújtani kívülről kell, tehát nem szabad átélni a körülöttünk lévők mentális állapotát, mert azzal magunkban teszünk kárt. Segítséget kérni, szakemberhez fordulni pedig nem szégyen, erre biztat Dr. Zacher Gábor. Előadása végén összefoglalta, hogy a változtatáshoz szükség van az „én erejére”, valamint a „tükörbe nézés” művészetének eltanulására.

Dr. Zacher Gábor tíz előadásból álló kilencnapos erdélyi turnéja után a nyáron visszatér hozzánk: ellátogat a Vibe Fesztiválra, ahol a Vibe Koli keretén belül tart előadást.

  1. Oldalak:
  3. 1
  4. 2
  5. 3
  6. 4