telefon

Dr. Zacher Gábor Kolozsváron: Sokkal több az okostelefon, mint az okos ember

by Molnár Bogi | 2020. 02. 25. | Dr. Zacher Gábor Kolozsváron: Sokkal több az okostelefon, mint az okos ember bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egészség,KultúrHaus,Mifolyikitt,Slider |

Hétköznapi boldog(talan)ságaink címmel tartott előadást Dr. Zacher Gábor toxikológus, egyetemi docens hétfő este a Diákművelődési Házban. Magyarország egyik legismertebb orvosa másodjára indult erdélyi turnéra, amelynek első állomásán, Kolozsváron a szenvedélyekről és függőségekről beszélt. Azokról, amelyek befolyásolják saját mindennapjainkat vagy környezetünkben élőkét; legyen szó alkohol-, kábítószer-, koffein-, nikotin-, vagy akár telefon-, számítógépes játék, Facebook és sorozatfüggőségről. Előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a szenvedélyek legyőzéséhez, valamint a tartós boldogság eléréséhez kulcsfontosságú az önismeret, a függőségekkel való szembenézés, tehát az önmagunkkal szembeni őszinteség.

A magyarok 57%-a vallja azt, hogy jól érzi magát, ami „nem túl sok, valljuk be őszintén” – ezen gondolat mentén ismertette a toxikológus a különböző függőségeket, azok megnyilvánulásait, negatív hatásait. Dr. Zacher Gábor nem elrettentő példákkal érvelt a szenvedélyek ellen, hanem saját függőségeit is bevallva személyes történetekből, valamint a pályafutása során szerzett tapasztalataiból merítve szólt a közönséghez. Több mint 15 millió magyar embernek van valamilyen függősége, a híres orvos például nikotinfüggő és elárulta: „semmilyen motivációja nincs, hogy leszokjon a dohányzásról”. Elhangzott, hogy akik kiskamasz- vagy kamaszkorban kezdenek el cigarettázni, azok 50%-a a későbbiekben sem fog leszokni. Magyaroszágon 16 ezer gyerek és 2,27 millió felnőtt dohányzik. 130 ezer gyógyszerfüggőt (altató, nyugtató) tartanak számon. Ezzel a problémával a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem mert foglalkozni, mert ez tönkretenné a magyar szociális ellátórendszert. „Magyarországon úgy állunk ehhez a történethez, mint egy kisgyerek: becsukom a szemem, én sem látok, engem sem látnak” – tette hozzá a toxikológus. 25 ezer orrcseppfüggőséget számoltak, ez egy főleg férfiakra jellemző magatartás-függőség. Dr. Zacher Gábor az alkoholról beszélve humorosan megemlítette, hogy „tavaly a Hungarikum Bizottság befogadott nagyon sok hungarikumot, de az alkoholistát még nem”. Magyarországon 800 ezer alkoholbeteg van. „Ha a Hévízi-tó 96%-os alkoholból lenne, Magyarország ezt egy évben háromszor kiinná” – nevettette meg közönségét az előadó.

Magyarország lakosságának 60%-a túlsúlyos. Már 7-8 éves korban megfigyelhető az ételfüggőség, ekkor még a szülőktől kapott étel minősége és mennyisége miatt alakul ki. Néhány éve Magyarország harmadik helyen állt a legelhízottabb lakosságú országok között, idén pedig világszinten negyedik helyen, úgyhogy „tényleg elmondhatjuk időnként, hogy Magyarország jobban teljesít” – jegyezte meg cinikusan a toxikológus.

Előadásában kitért a telefonfüggőségre, melynek következményeként csökken az olvasás iránti igény, valamint a könyvek mennyisége a házban. 2017-ben 2,5 millió okostelefont adtak el, így „sokkal több okostelefon van Magyarországon, mint okos ember”. A közösségi média használata is függőséget okozhat, főleg a fiatalok körében, akik akár gyerekkori depresszióban is szenvedhetnek miatta. Léteztek olyan játékok, amelyek öngyilkosságra buzdították a fiatalokat, mint például a Kék Bálna. 2017-ben csökkent a barátokkal töltött idő mennyisége, a fiatalok kevesebbet randevúznak, valamint 40 százalékuk hét óránál kevesebbet alszik, ami dekoncentráltsághoz, egészségügyi problémákhoz is vezethet.

Hol a határ? Felismerik-e az emberek saját függőségeiket? Mindaddig, amíg nem vagyunk őszinték önmagunkkal, addig jellemzően segítséget sem fogadunk el. Segítséget nyújtani kívülről kell, tehát nem szabad átélni a körülöttünk lévők mentális állapotát, mert azzal magunkban teszünk kárt. Segítséget kérni, szakemberhez fordulni pedig nem szégyen, erre biztat Dr. Zacher Gábor. Előadása végén összefoglalta, hogy a változtatáshoz szükség van az „én erejére”, valamint a „tükörbe nézés” művészetének eltanulására.

Dr. Zacher Gábor tíz előadásból álló kilencnapos erdélyi turnéja után a nyáron visszatér hozzánk: ellátogat a Vibe Fesztiválra, ahol a Vibe Koli keretén belül tart előadást.

Gyerekek, az „okostelefonok” rabjai

by Pop Tamás | 2020. 01. 09. | Gyerekek, az „okostelefonok” rabjai bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Tudomány |

Mostanában sokat foglalkoztat, hogy a mai gyerekek rengeteg időt töltenek egy fénylő képernyő bámulásával ahelyett, hogy valami értékesebbel foglalkoznának.

Az okostelefon olyan, mint egy kisebb számítógép. Pontosabb meghatározása nem létezik, mivel a vélemények megoszlanak arról, hogy mit nevezünk „okos” tulajdonságnak. Míg egyesek az ímélt, az SMS-t, internetet és hasonló dolgokat kötik az okostelefonhoz, mások azt nevezik annak, aminek „teljes értékű operációs rendszere platformot nyújt az alkalmazásfejlesztők számára”.

Régen más világ volt, most más világ van. Gyerekként én is másképp viselkedtem, mint a mostani gyerekek és másképpen, mint a szüleim, akik szintén másképpen élték a gyermekkorukat, mint az ő szüleik, de ez a generációs változás, „szakadék” általános érvényű. Ezt a fajta különbséget nevezhetjük fejlődésnek is, de mindenképpen összefügg a társadalom, a technológia fejlődésével is. Az utcán járkáló fiatalok nagy részének okostelefon van a kezében vagy a zsebében, de most konkrétan nézzük a legfiatalabbakat, hiszen a mai gyerekek beleszületnek az okoskütyük világába – ezt szerethetjük vagy gyűlölhetjük, egyetlen dolgot nem tehetünk: hogy nem veszünk róla tudomást.

Rengeteg tanulmány íródott arról, befolyásolja-e a gyerekek agyát, fejlődését az okostelefon, korai életkorban történő (mérsékelt vagy mértéktelen) használata milyen mentális elváltozásokat okoz. A kutatások különböznek egymástól, különbözőek az alanyok és a kutatási módszerek, eltérőek tehát az eredmények is, és nem született egyértelmű válasz arra, hogy az okoskütyük használata negatív vagy pozitív hatással van-e a gyerekekre. Elsőre könnyen eshetünk abba a hibába, hogy a mai gyerekek minden rosszaságát a képernyőidőre fogjuk, de ha mégoly temérdek káros hatását is mutatják a túlzott netezésnek, a kutatások arra is figyelmeztetnek: a kütyüzésnek pozitív hozadékai is vannak.

Az ABCD (Adolescent Brain Cognitive Development) kutatói agykéreg megvékonyodást észleltek azoknál a gyerekeknek, akik naponta több mint hét órát (!) töltenek képernyő előtt. A projektet irányító Gaya Dowling ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta: „Nem tudjuk, hogy ez jó-e vagy rossz – csak azt tudjuk, hogy van. Ez az üzenet elsikkadt a kutatásunkról szóló hírekben: látjuk ezeket az összefüggéseket, de még nem tudjuk, mit jelentenek.” Az Index azt írja, hogy nem az számít, mennyit ül valaki a varázslatos kijelző előtt, hanem az, hogy mit néz: képernyőidőnek nevezzük azt is, ha a gyerek „a barátaival csetel, a nagyszülővel videotelefonál, egy készségfejlesztő appot próbálgat a szülei társaságában, idegen zaklatóknak küld gyanútlanul fotókat, aktívan videojátékozik, passzívan videókat néz, irigykedve nézegeti Facebookon a tökéletes életű barátai bejegyzéseit, youtube-os oktatóvideókkal képezi magát, és így tovább”. A felsoroltakról szinte azonnal meg tudjuk mondani, melyik hasznos, melyik veszélyes. Felnőttként képesek vagyunk erre a disztingválásra, ám a gyerekek még híján vannak az ehhez szükséges tudásnak, tapasztalatnak, így sokkal sebezhetőbbek, kiszolgáltatottabbak.

Ugyanakkor nem minden gyerekre hatnak egyformán a különböző online tevékenységek. Befolyásoló tényező a családi állapot, az anyagi gondok és nem utolsósorban a gyerek mentális helyzete. Például egy egészséges gyerekre nem ugyanúgy hatnak a látott tartalmak, mint mondjuk egy depresszióban szenvedőre. Candice Odgers, az Irvine-i Kaliforniai Egyetem pszichológusa egy 2015-ös kutatásában azt vélte felfedezni, hogy az online megtapasztalás szoros kapcsolatban áll az offline tényezőkkel. „Azoknál a gyerekeknél a legvalószínűbbek az online töltött idővel kapcsolatos negatív asszociációk, akik már offline is problémákkal küzdenek. Valószínűtlen, hogy az online világ lenne az ok” – mondta a pszichológus.

Szakemberek megállapították, hogy a függőség kialakulása nagyban összefügg azzal, milyen életkorban kezdünk a világhálón szörfölni: minél fiatalabb korban „szokik rá” valaki az okoskütyük online világára, annál nagyobb a függőség kialakulásának kockázata. A londoni King’s College pszichiáterei szerint a fiatalok 23 százaléka az érintőképernyő rabja, komoly elvonási tüneteket élnek át, ha nem használhatják az eszközüket. Ezt a fajta viselkedést addikcióként diagnosztizálják.

Cáfolhatatlan: a technika fejlődésének köszönhetően egyre fiatalabban kezdenek el a gyerekek okostelefont használni. Az ELTE kutatása szerint a 2-3 éveseknek már a 40 százaléka használt ilyen eszközöket. „A szülő digitális nevelési stílusa szintén befolyásolja, hogy mennyit kütyüzik a gyereke. A pszichológiai kutatások alapján a szülők nevelési stílusa alapvetően négy típus valamelyikébe tartozik: tekintélyelvű, mérvadó, elkényeztető és elhanyagoló. Az Alfa Generáció Labor kutatói elsőként mutatták ki, hogy a szülők a gyerekek digitális tevékenységére is ugyanezen nevelési stílusok valamelyikével reagálnak. Az is kiderült, hogy az elkényeztető és mérvadó szülők gyerekei többet kütyüznek, míg a tekintélyelvűeké kevesebbet.” – írja a Magyar Nemzet.

Persze minden megelőzhető és minden megoldható, kellő odafigyeléssel, irányítással ezeket a függőségeket is orvosolni lehet. És ebben jut nagy szerep a szülőknek. Dióhéjban: fontos, hogy ne engedjenek ellenőrizetlenül szabad utat a gyerekeknek az okoskütyük világában, mert az interneten idejekorán juthatnak olyan információkhoz, tartalmakhoz, amelyeket nem értenek (nem is érthetnek) meg, sokat félreértelmeznek, és ez nagyban befolyásolhatja az online világon kívüli jellemfejlődésüket – igen gyakran nem pozitívan. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy az otthon melegéből csalókán biztonságosnak érzett virtuális térben ugyanúgy cukrosbácsik áldozataivá válhatnak, mint az utcán. A teljes kütyütilalom nem megoldás, egyrészt a tiltott gyümölcs édesebb, másrészt a kütyükhöz máshol is hozzájuthat, ugyanakkor a kütyüvilág olykor akár terápiás szerepet is betölthet: a világhálón egy szorongó gyerek építő kapcsolatokat alakíthat ki más gyerekekkel, jól érzi magát, és ez a magatartásforma beszivároghat a valós mindennapokba.

Az okoskészülékeket már ötödik végtagként használó mai egyetemistákból néhány éven belül szülő válhat, rájuk/ránk hárul tehát a felelősség: addig ki kell találnunk, hogyan tesszük majd gyermekeink életének részévé a technika mindennapossá vált vívmányait úgy, hogy közben azért legyen foci, társasjáték, kaland és nevetés is. Mert nem mindegy, hogy a homokvár a játszótéren közösen (is) vagy (csak) a szoba magányában bebarangolt Virtuáliában épül.

teljes cikk

Zombik között

by Gebe Zoltán | 2019. 02. 27. | Zombik között bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Bezzeg...,Slider |

Manapság okostelefonjaink napi használata egyfajta életszükségletté vált számunkra, hisz korosztályunkból nem sok ember lenne képes kibírni egy teljes napot az eszköz használata nélkül, vagy ha mégis, akkor valószínűleg elvonási tünetei lennének. Nem csoda tehát az, hogyha sikerül is kibírnom telefonozás nélkül pár órát, már úgy érzem, hogy valami nagyon komoly tettet hajtottam végre. Nem könnyű feladat, mert az unaloműzésre néha nehéz elképzelni hatékonyabb dolgot készülékünk nyomogatásánál. Mindenkinek a saját dolga, hogy napi szinten mennyit használja eszközét mindaddig, amíg nem befolyásolja vele környezetét. Sok esetben viszont azt tapasztalom, hogy egyeseket már annyira hatalmába kerített a mobiljuk, hogy az utcán való sétálás közben sem képesek leszakadni róla. Ezt viszont már nehezebben tudom megérteni, mert ilyenkor egyesek nagyon fura élőlénnyé, úgynevezett telezombivá alakulnak, akiket egyáltalán nem zavar, ha véletlenül valakit lelöknek a járdáról, csak félig felemelik a kezüket bocsánatkérés gesztusaként, nehogy egy pillanatra is le kelljen vegyék a szemüket egyik ismerősük rettentően érdekes Insta-sztorijáról. A telezombivá való átalakulás első jele lehet, hogy valaki egy kocsmai beszélgetés közben is folyamatosan a mobiljával foglalkozik. Ez az átalakulási folyamat viszont egyáltalán nem visszafordíthatatlan. Ha ismerősünkön ennek a jeleit tapasztaljuk, próbáljuk meg minél hamarabb kiszabadítani a készülék rabságából.
Az előbb leírt esetek még csak a kisebbik problémát jelentik, az igazán nagy bajok ott kezdődnek, hogy egyes buszsofőrök még vezetés közben is a Facebookon lógnak, ezzel veszélybe sodorva saját maguk és utasaik életét. Ehhez úgy gondolom nem kell semmit hozzáfűznöm, nem hiszem, hogy bárki ezt elfogadhatónak tartaná.
Összességében úgy gondolom, hogy az okostelefon önmagában egy hasznos eszköz, ami sok esetben képes megkönnyíteni az életünket, rajtunk múlik, hogyan és mennyit vesszük igénybe, csak arra az egyre kell ügyelnünk, hogy soha ne legyen belőlünk telezombi.

fotó: unsplash-logoROBIN WORRALL

„Barátod”, a Google

by Wolf Petra | 2018. 11. 20. | „Barátod”, a Google bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | KultúrHaus,Slider |

Az okoseszközök fogalma alatt a telefonra, laptopra, illetve személyi számítógépre szoktunk gondolni. A kezdetekkor úgy véltem, mi használjuk a programokat, mostanra azonban kezd világossá válni, hogy a programok használnak minket. Mivel a Google az a felület, ahol a legtöbb időt töltöm, őt szándékozom elemezgetni. Nekifutásból a rajongója lettem, az első olyan rendszer volt, ahol minden kérdésre ott a válasz. Hirtelen tárult elém a legnagyobb tudásbázis, ami néhány keresőszó által ontja magából az információkat bármikor, bármilyen témában. Viszonylag hamar hozzászoktam, minden kérdésemmel mai napig hozzá fordulok, tanítgat, fejlesztget.

Teljes cikk