Vonattal utaztam haza. Végighúztam a bőröndöm két fülkén, üres helyet keresve. Amikor végre megtaláltam, csak úgy lehuppantam. Velem szemben nem ült senki, csak egy hanyagul levetett kabát és egy hátizsák hevert az ülésen. Mire kényelembe helyeztem magam, megjelent ezeknek a gazdája. Egy testes, magas fiú. Haja fekete, kezei tömzsik. Nyúlszájú. Down kóros. A kinti hideg levegőt és a frissen elszívott cigaretta füstjét hozta magával. Csodálkozva nézett rám. S nekem az volt az első gondolatom, hogy el kellene ülnöm. De mégsem bírtam, mert ez a fiatalember megbabonázott.

Teljes cikk

A brilliáns Matthew Vaughn visszatér egy „A” listás színészgárdával, és összehozza a humorral, illetve akcióval felöntött eredettörténetet, aminek középpontjában a kémkedés áll. Habár azóta eltelt 4 év, Vaughn a Kingsmannel is elérte ugyanazt a hatást, mint az X-Men: First Class-szal.
Teljes cikk

Vizsgafeladat BBTE újságírás harmadéven: portré-interjút készíteni egy érdekesnek tartott, kultúrkörökben is mozgó személlyel. Ezekből az interjúkból szemlézünk a következő hetekben. Elsőként itt az André Ferenc fiatal költővel, slammerrel készített interjú.

A Marci az jó suli. A hó csikorogjon, ha rálépsz. A mikrofon ijesztő tárgy. A diploma papírja kitűnő az origamihoz. A Bulga behemót. A közönség jóarc. S a sapka meg azért fontos, mert abba gyűl az ihlet meg a tetű, és ha hazamész, különválogatod ezeket, és az ihletből máris alkothatsz valamit. Ezek jutottak eszébe az általunk megadott szavakra a bölcsésznek, slammernek, költőnek, Bretter-kör elnökének, André Ferencnek.

A nagy slam-kapcsolatod egy éjszakás kalanddal kezdődött. Kivel, mivel, miként?

Egy éjszakás kaland a költészettel. Az csak egy parodisztikus dolog, hogy véletlenül elolvastam egy verset, aztán lett belőle több, nagy vers-lator lettem, és csak így piff-puff rágtuk egymás után. Aztán megpróbáltam írogatni, és egyszer megpróbáltam slammelni is, így teljesen random, hirtelen felindulásból. Teljes cikk

Egy-egy kolozsvári kocsma nem csak szolgáltató-ipari egységként lép be az egyetemisták életébe, sokkal inkább, mint az itt töltött három-öt év fontos helyszínei. Itt voltam szerelmes, ide jártam a lefáradt napokon, amott írtam meg az államvizsgámat. Ott találkoztam kortárs költőkkel, festőkkel, rendezőkkel, még politikusokkal is.

Ma már azonban nem elég, ha egy kocsma, kávézó csak a kötelező elvárásoknak tesz eleget. Jó azért, ha időnként programokat szolgáltat, a kínálatában van valami különleges, a helység berendezése ízléses, nem csak kényelmes, vagy hasznos. Sőt, sokszor az is meggyőző tud lenni, ha egy amúgy kellemes helynek hasonlóan stílusos a mellékhelyisége. Ugyanígy elriasztó tud lenni, ha amúgy egy mutatós helyről alig várjuk, hogy hazaérjünk, mert rossz elmenni a wc-re.

Teljes cikk

(Kötelezően előre kell jegyeznem, hogy habár ez az írás a Zugban bemutatott, Keep Calm and Wait for Godot című előadás/performansz tudósításának, kritikájának, vagy más igen komoly műfajú írásnak indult, határozottan véleményre sikeredett. Így mindaz, amit látottakról, tapasztaltakról olvashatsz, az én nézőpontomat mutatja be, helyenként eltérhet attól, amit a rendező kívánt érzékeltetni, vagy amit mások megéltekaz eltöltött percek alatt. Hozzáteszem azt is, hogy remélem, a lentebb leírtakat nem csak azért gondolom így, mert túl keveset tudok a színházról, a művészetről. Ugyanakkor örülök, hogy keveset tudok, és van mégmit megtapasztalnom. Megértésedet, kedves olvasó, köszönöm.)

„Our times are so exciting you can only shock people with boredom” – Samuel Beckett

Be kell vallanom töredelmesen, eddig még semmilyen formában nem találkoztam Godot-val, sem Samuel Beckett drámájával, így indokoltnak láttam, hogy mielőtt az amúgy is rejtélyesnek ígérkező ZUG-os előadásra elindulok, legalább beleolvassak a műbe. És akkor másodszor is be kell vallanom töredelmesen, hogy én belealudtam az olvasásba.

Teljes cikk