Lebegtetett tartalom
Zéró. Vároterem. A ZUG-ban.
Mi volt a Zéró témája, üzenete? Nem tudnám megfogalmazni. Talán, hogy mindannyian hordozunk magunkban valami sekélyes, zéró értékű hibát. Vagy, hogy minden küzdelmünk ellenére előbb utóbb a semmibe jutunk. Vagy, hogy… és itt sorolhatnánk napestig.
Ha eltekintünk a mély tartalom- és igazságkereséstől, akkor meglehetősen szórakoztató másfél órának lehettünk a tanúi. Ahol folyamatosan a magasba emeltek, majd elejtettek, aztán nevettettek, majd könnyekre fakasztottak. Semmit sem túl sokáig, semmit sem intenzíven. Időnként lebegtünk kicsit a tartalommal. Sorban éreztünk hideget, meleget, szorongást, felszabadultságot, ahogy a szemünk előtt egymás után bontakoztak ki a különböző karakterek. Sokszor kapcsolódási pontok nélkül. S különben is: „Ha üzenetet akarsz feladni, menj el a postára.” – vallja maga a rendező is.