Időből és pénzből sosem elég, az egyetemisták nagy többségének egyenesen kevés van mindkettőből, így a szükség okozta megoldások rutinossá válnak számunkra. Az alábbiakban ezen rutinosságnak a konyhákban való megnyilvánulására hoztam néhány példát. Kóstoljunk hát bele…

Ketchupos laska: a pirosló boldogság

A szükséges alapanyagok listája nem hosszabb az órai jegyzeteinknél: tészta és ketchup. A ketchupos laska vagy tészta – kinek hogyan ízlik jobban – olyan étel, amit aközben is elkészíthetsz, míg az utolsó utáni pillanatig halogatott beadandód próbálod időre leadni. Csak főzd meg a tésztát, csapj rá jó adag ketchupot, és voilà!

Paradicsomszószos tortilla: Tacobell bolsevikpanellakás-verzió

A paradicsomszószos tortillalapok nemcsak arra jók, hogy a hűtődben porosodó maradék tortillákat felhasználd, hanem remek alapot szolgáltatnak egyedi kreációidhoz is. Csak terítsd ki a tortillalapot, kenj rá bőségesen paradicsomszószt, szórj rá valami nagyon egzotikus nevű zöldfűszert, mint a lestyán vagy a bazsalikom, és meg is vagy. Ha igazán kulináris élményre vágysz, keress a hűtőben rejtőző, a felismerhetetlenségig megszáradt szalámit, amit még októberben küldött az anyukád, és lásd el feltéttel a tortillalapodat.

Szalmakrumpli kenyérrel: mert Csíkban két dolog biztos: a hideg és a pityóka

Ez a fenséges étek annyiban nyer létjogosultságot, hogy kenyeret enni kell, így tanultuk kiskorunkban. A szalmapityóka kenyérrel meg csak laktatóbb, mint a szalmapityóka magára.

Minden hónapnak megvan a sajátos jelentése a felsőoktatásban. Július, augusztus és szeptember a feltöltődés, a vakáció hónapjai, az október–december időintervallum leginkább lötyögésről, kávézásokról, bulikról, szabadidőről, néhány jegyzetkészítésről szól. A soron következő január és február senkinek nem áll közel a szívéhez. A beadandók és a projektek ropogtatják vasökleiket, a vizsgadátumok felkészülnek, felveszik a pozíciót, megiramodnak, és meg sem állnak addig, amíg a küszöbünkig nem érnek. Kövessük végig lépésenként a szessziós tanulás folyamatát.

1. Megfelelő mennyiségű koffein a szervezetben

Ki hitte volna, hogy a legelső lépés a tanulás elkezdésében az energiaitalok beszerzése és a nagy adag kávék lefőzése. Az elkövetkező három hét kevés nyugalommal és még kevesebb alvással jár, emiatt mindenképpen pótolni kell az energiát a lehető legegészségtelenebb módon. Ezek a folyadékok megadják a kellő löketet a munkához. Egészségünkre!

2. Jegyzetek kunyerálása

Isten áldja meg minden jóval azt az egyetemistát – és neki minden létező rokonát, ismerősét –, akinek minden egyes kurzusról, szemináriumról van egy szép, nagy jegyzete, ráadásul még olvasható is. Ritka az ilyen csoporttárs, meg kell becsülni! Miután meghívtuk kávéra vagy ebédre, a legártatlanabb pillantásokkal kérjük meg szépen, hogy küldje át azt a gyönyörűséges hatalmas jegyzetét – ha lenne oly szíves. A zsákmány megszerzésekor az egyetemista a természetes élőhelyén – az íróasztalánál – áttér a következő lépésre.

3. A megfelelő zene kiválasztása

Dalolva jó szenvedni. Az előttünk tornyosuló jegyzethegynek csakis akkor tudunk nekivágni, ha a háttérben kellemes muzsika szól. Lehetőleg olyan, aminek nincs szövege, mert különben azon kaphatjuk magunkat, hogy órákon át tartó koncertsorozatot adunk önmagunknak.

4. Saját jegyzetek készítése

Miután megittunk egy nagy bögre kávét, megszereztük a jegyzeteket és szól a zene a háttérben, teljes nyugalommal elkezdhetjük fogyasztani azt a temérdek információt, amit hónapok alatt kellett volna apránként megtanulni, nem pedig három nap alatt. Olvasás közben rájövünk, hogy mégsem annyira szép és átlátható a kolléga keze munkája, mint amilyennek látszott, így kénytelenek vagyunk saját magunknak jegyzetelni a jegyzetből. Veszélyes feladat, de létfontosságú.

5. Elégedettség

Mikor befejeztük az egyik tantárgy teljes átnyálazását, a dopaminszint a csillagos eget súrolja. Az egyetemista ilyenkor igazi fenegyereknek érzi magát, abban a pillanatban ő a legmenőbb és legokosabb ember a földön. Csupán addig, amíg…

6. Pánik!

Jaj, kellett nekünk egyetem! Mindannyian tudtuk, hogy hamarabb el kell kezdeni a tanulást! És még a szakgyakorlatnak neki se fogtunk! Ez szép. Igazán ügyesek vagyunk. Az októberi, lelkes énünk mit szólna ehhez? Szembe se mernénk állni vele… Menjünk, fordítsuk meg a tükröt a fürdőszobában.

7. Tényleges tanulás

Az első – de nem utolsó – idegösszeomlás után egyfajta tisztánlátás önti el az egyetemistákat. Hirtelen megtelik a levegő motivációrészecskékkel, elkezdődik az effektív tanulás. Ilyenkor a környezet csendes, nyugodt, de az agy húzza a vasigát.

8. Közös tanulás az évfolyamtársakkal

Egy idő után megunja az ember a saját társaságát, elgondolkodik, hogy mennyivel könnyebben menne a tanulás, ha csoportosan átbeszélnék a tételeket, kérdéseket tennének fel egymásnak a csoporttársakkal. Valaki hátha el is tudja magyarázni rendesen a tananyagot. Micsoda ötlet! Nincs más hátra, mint összeülni délután, majd rájönni, hogy ez mennyire rossz felvetés volt. A csoport valóban tanul az első tíz percben, de utána valamilyen módon a művelődési szeánszból kipanaszkodó, terápia jellegű beszélgetés lesz.

9. Mindenkit és mindent utálni

Vészesen közeledik a vizsga, haladni kéne, de egyszerűen minden frusztrálja az egyetemistát. Ilyenkor mindenben megtalálja a hibát, az eddig észrevehetetlen hétköznapi dolgok egyenesen az őrületbe kergetik. Lassabban tölt be az internet egy videót? Jó, akkor majd elmagyarázom magammnak a tananyagot. Elfogyott otthon a tej? Jó, akkor iszom anélkül a kávémat, hátha leáll a szívem. Nem ír vissza öt másodperc alatt a szaktársam? Jó, akkor majd a következő félévben tudja, hogy kihez NE forduljon. Ez az utálat jobb esetben csak a vizsga előtti napon következik be, utána tovaszáll.

10. Vizsga

Eljött a nagy nap. Forró zuhanyt veszünk, elkészülünk, közben egy kicsit kikészülünk, majd útnak indulunk. Hogy mi vár a teremben az egyetemistákra, arról csakis a szesszió után érdemes beszélni. Bizonyára túl fogjuk élni a csatát, de nem mindegy hogyan, milyen sebekkel térünk vissza. Három hét múlva fényt derítünk erre is.

Három teljes napig örültem az egyetemi felvételim sikerének, aztán ráébredtem, hogy lakást kellene keresnem, méghozzá gyorsan, mivel alig három hét, és rajtol a vágyott diákéletem. Fene nagy sebességre kapcsoltam, és – mint mindenki – igyekeztem szuperolcsón lakáshoz jutni, ami sikerült is. Két totál különböző személyiségű, de irtó mókás srác lakótársa lettem.

Az én fejemben az volt a felköltözésem napjáig, hogy az első hetekben nem lesz intenzív aktivitás a lakókapcsolatunkban, hiszen mindenki előbb a helyzettel barátkozik és csak aztán egymással. Ez nem így volt. A mi kis triónk már az első héten alakított. Történt ugyanis, hogy este a hármasunk egyik legviccesebb tagja, nevezzük most Aladárnak, elindult az éjszakába, tudjátok, mulatni. Ez önmagában nem hordozza a nevetés tényezőjét, na de ami másnap következett… Délután igen fontos médiakutatást végeztem éppen (tiktokokat néztem), amikor kattant a zár és nyílt az ajtó, a szemem elé táruló látvány pedig kegyetlenül lemészárolta agyam még funkcionáló sejtjeit. Belépett Aladár, egy szál pólóban, boxerben, fémcsatos övvel a derekán, mindezt női zoknival megkoronázva. Arca ugyan nem, de öltözéke arra engedett következtetni, hogy tartalmas éjszakája volt. Életmentő kávé mellett aztán a történtek hátterére is fény derült, de az a látvány annyira az emlékeimbe égett, hogy amennyiben valaha lepörögne előttem életem filmje gyors képek formájában, ez biztosan köztük lesz.

A lakás berendezése, valamiféle otthonná varázslása természetesen prioritás volt. Megállapítottuk, hogy elengedhetetlen lenne egy ruhaszárító állvány, de amiket a boltok polcai kínáltak, arra az egyetemista tárcáinknak kerete nem volt. Vidéki alakok vagyunk, nincs krízis, amit ne tudnánk „megmókolva” megoldani. Kihasználtuk szép, hosszú teraszunk összes előnyét és a nyári „szénacsináló” szezonból maradt bálakötőket, így megoldottuk a szárítókérdést. Az erkélyen díszelgő szekrény ajtajához kötöttük a kötő egyik végét, a másikat az ajtó kilincséhez, és pikkpakk meg is lett a hibátlanul funkcionáló fregolink. Ennek örömére gondoltam, elindítok egy sötét-tarka mosást. Itt ütköztem bele az újabb problémába: mosógépünk állott patakvízzel mosta a ruhákat. Végül is, bár mosni nem sikerült, azért legalább volt szárítónk, ahová a semmit kiteregethettük.

Előbb vagy utóbb eljön az a pont mindenki életében, amikor nem a saját otthonában tölti a karácsonyt. Párkapcsolat, rokonság, barátság vagy bármi más apropóján, de valamikor meg kell tapasztalni, hogy milyen az ünnep másoknál. Legyen szó csak egyetlen délutánról, egy estéről vagy akár az egész karácsonyi időszakról, érdekes meglepetésekbe ütközhetünk. Minden háztartásnak megvan a maga ünneplési módja, mondhatni rítusa. A szokások, ha nem is radikálisan, de azért jól érzékelhetően különböznek. Milyen apróságokat vehet észre az, aki életében először nem a saját fészkében tölti a karácsonyt?

Dekorációk

Nálunk általában annyiból áll a karácsonyi dekor, hogy van egy évszakhoz illő kopogtató az ajtón, egy kifinomult adventi koszorú az asztalon, és néhány narancsillatú gyertya szerte a házban. Vannak évek, amikor igazán kiteszünk magunkért, de ez rengeteg tényezőtől függ. Ezekbe hadd ne menjek bele. Na de van az a család, amelyik a ház összes sarkára, falára, szobájába, folyosójára, ajtajára teszi a szebbnél szebb, díszesebbnél díszesebb manókat, angyalkákat, télapókat, fenyőágakat, tobozokat, égősorokat, szent családokat – mindenkinek a fantáziájára van bízva a felsorolás befejezése. Természetesen ez a rengeteg dekoráció soknak hangozhat ugyan, de úgy vannak elrendezve, hogy senkinek ne szúrjon szemet a manók és a rénszarvasok hemzsegése a szobában.

Családi tevékenységek

Ha az ünnepekről van szó, kötelező megemlíteni a társasjátékozást. A mi családunkban is megvan a kultúrája a társasoknak, azonban az általában kimerül a römiben és a Székely Ektivitiben. Egyszerűek, az utóbbi vicces is, ez nekünk bőven elég arra a három napra. Más háztartásoknál külön kétméteres polc van csináltatva a különböző témájú, fajtájú, színű, számú játékoknak. Nem mellesleg legalább öttel muszáj játszani, különben nem fog jól telni az este. Az utolsó társasjátékkör közben már mindenki álmos, nyűgös, szeretne töltött káposztát és bejglit enni. És ha már itt tartunk…

Az elengedhetetlen karácsonyi sütemények

Anyukám nem szokott bejglit sütni, de nem bánom. Én nem szeretem sem a mákot, sem a diót. De azért vendégségben meg kell kóstolni az összes süteményt, ami a tányéron díszeleg. Ha nem szeretnénk szívvel-lélekkel készített nyalánkságot enni, máris kérdőre vonnak: ennyire rosszul néz ki? Meg sem kóstoltad, honnan tudod, hogy nem szereted? Jaj, ezt biztos imádni fogod, próbáld ki! Idén sütöttem először ezt a receptet, szükségem van a véleményekre! Karácsonykor lehet kicsit több cukrot enni, ilyenkor szabad! Majd az angyalka a fa alá edzőterembérletet rak!

Karácsonyfa

A mi angyalunk kicsit lusta. Nem okolom, nekem sem lenne kedvem karácsonykor dolgozni, de érdekes volt megfigyelni, hogy minden páratlan évben a karácsonyfa ezüst és kék színű díszekkel volt tele, a páros években pedig az arany-piros kombinációt kapta a család. Persze ez régen volt, azóta az angyalunk elkezdte kézzel készített dekorációval megrakni a karácsonyfát. Emiatt vannak visszatérő karácsonyfadíszeink is. Azonban más családok angyala minden évben kiveszi a részét: tíz év alatt egyszer sem volt ugyanolyan színű a karácsonyfa, mindig valami más mintázat vagy tematika alapján lett feldíszítve az örökzöld. Itt nem egyszerű piros és kék színekről beszélünk. Ugyan! Megjelennek az árnyalatok a zöld ágak között. Áfonyavörös, angolvörös, bauxitvörös, bécsi vörös, burgundi vörös, cseresznyepiros, gránátvörös, kakaspiros – csak hogy néhányat felsoroljak. Az már csak hab a tortán, hogy minden évben passzol az égősor színe a karácsonyfadíszek színével. Az ilyen angyalkák át kellene szerződjenek a családoktól a beváráslóközpontokba, ha már ennyi energiájuk van ilyen részletesen díszíteni és dolgozni karácsonykor.

Sok eltérő szokást megemlítettünk, de még így sem tudtunk a végére járni. Mindez a jóindulatomnak tudható be. Karácsonykor nem szeretném meggyűjteni a szerkesztő és a korrektor baját azzal, hogy kisregényt írok. Kedves olvasóink szemét sem szeretném meggyötörni a hosszú bekezdésekkel, hogy a későbbiekben legyen energiájuk elolvasni a hatodik társasjáték-szabályzatot is. Azt sem szeretném, hogy a dolgos háziasszonyok a végeláthatatlan soraim miatt égessék oda a mákos bejglit, amivel tényleg semmi bajom nincsen, csak simán nem szeretem. Manókkal vagy rénszarvasok nélkül, bejglivel vagy mindenmentes mézessel, bíbor vagy ezüst színben: teljen a karácsony mindenkinek úgy, ahogyan szeretné!

Női higiéniai termékeket tároló dobozokat szereltek a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Karának néhány női mosdójába. A kar Facebook-oldalán olvasható bejegyzés szerint ez elengedhetetlen lépés 2023 küszöbén. A dobozok tartalmát a poszt szerint bárki igénybe veheti „vészhelyzet esetén”. A dobozok egyelőre a 101-es és az V/2-es előadótermek, illetve a harmadik emelet mosdóiban találhatók meg.

Kép forrása: BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar Facebook-oldala