A hosszú, átbulizott diáknapos hétvége után az egyetemista megáll és elgondolkodik: jó rég nem volt otthon, haza kellene menni a szüleihez, ült eleget a blokkban. Előre vonatjegyet vesz, mert tudja, hogy gyorsan elfogynak a helyek, szól anyukának, aki nagyon örül és hazavárja.

Van olyan egyetemista is, aki az átbulizott diáknapos hosszú hétvégét követő első napon olyan torokgyulladást kap, hogy pihenteti az egész hetes programjait és átváltja a vonatjegyét korábbra. Jelen.

Így indult az elmúlt hét, tele energiával, de a testem megálljt parancsolt, s talán jól is tette. Mert most volt idő kiélvezni minden apró dolgot, amit gyakrabban kellene megtenni. Olyasmit, amiket a nagyvárosi rohanásban nem tudok megtenni, mert nincs idő rá. Miért sietünk állandóan? Lassabban is lehet élni. Úgyis gyorsan meghalunk.

Itthon a faluban minden olyan csendes. A főút vezet végig az egész településen, néhány utcában gyerekek bicikliznek, kevés autó jár. Este kilenc után a bőröndöm a főút szélén húzom, s belélegzem a meleg tavaszi levegőt. Nyelni még fáj, de majd valamit felír az orvos. A kapuban istállószag fogad, de nem zavar. Otthonillat, akárcsak a rántott húsé, kiteregetett tiszta ruháé vagy a frissen nyírt fűé.

Érkezésemet a kutya is várta, megszeretgetem, engedem, hogy összepiszkoljon és megnyalja az arcom. Nekem is hiányzott az, hogy tappancsnyomok legyenek a nadrágomon. Vizslatom az itthoni környezetet: a szüleim felújítanak néhány bútort, gyerekkori szobám időnként raktárrá válik. Megmosolygom: látszik, hogy keveset vagyok itt. Kiviszek egy poharat, amit még húsvétkor felejtettem a régi íróasztalomon, majd elismerem, hogy az itthoni ágyamnál semmi sem lesz kényelmesebb.

Másnap irány a rendelő. Köszönök az idős bácsinak, aki minden hónapban jön felíratni a szívgyógyszerét, majd az utánam érkező, harsányan pletykálkodó nőknek is. Most nem idegesít, hogy várnom kell. Ráérek. Ezelőtt folyamatosan toporogtam az ajtó előtt, hogy az idős, lassan nyugdíjas orvos dolgozhatna gyorsabban is. Most még én is elfecsegek vele egyetemről, vonatozásokról, vírusokról és háborúról.

Kiváltom a receptet, megvárom a buszmegállóban a buszt és nosztalgiázom, hogy ehhez a megállóhoz mennyi emlék köt. Találkozások, búcsúzások, ölelések vagy akár első csókok helyszíne.

Az otthoni ebéd után meglátogatom nagymamát. Ahogy helyet foglalok nála, rájövök a nap tanulságára: soha ne menj jóllakottan a nagyihoz. Egy tányér süteménnyel kínál, szépen lassan elmajszolok egyet, amíg elmondja minden mondandóját. Meghallgatom, s amíg lehet, még szakítok rá időt, mert neki sincs sok.

Aztán, ahogy telnek a napok, rájövök, hogy többször kéne „hazajönni”, még ha nem is szó szerint. Többször kellene félretenni a napi teendőket, nem csak akkor, amikor a testünk parancsolja, és gyakrabban kellene megpihenni fejben is. Lelassulni, nem aggódni azon, hogy mi a következő feladatunk, vajon be tudjuk-e fejezni, hogy holnap vegyük a másikat. Megállni, nagy levegőt venni, odafigyelni az apró részletekre a körülöttünk forgó világban, örülni, hogy a részesei vagyunk és megélni a mákat, amíg itt lehetünk.

Otthoni környezetünk kiválóan tükrözi az aktuális lelki állapotunkat és jellemünket. Ez nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy életünk nagy részét lakásunkban töltjük. Ott pihenünk, táplálkozunk, tisztálkodunk, sőt, napjainkban már sokszor otthonról végezzük a munkát is. Éppen ezért fontos, hogy olyan környezetet alakítsunk ki magunk körül, amelyben rend és harmónia van, hiszen lakásunk nem csak szimbolizálja, hanem befolyásolja is jellemünket. Ehhez pedig ideális útmutatóként szolgálhatnak a Feng Shui szabályai, amelyek betartásával egy kellemes otthont teremthetünk magunk számára, ezáltal pedig harmóniát és egészséget vonzunk be életünkbe. 

Pontosan mi a Feng Shui?

A Feng Shui (Fengsuj) a tárgyak és a tér elrendezésének ősi kínai művészete a környezet harmóniájának és egyensúlyának elérése érdekében. Az Ég és a Föld törvényszerűségeinek megfigyelésével és alkalmazásával segít az ember és a természet közötti összhang megvalósításában. A hagyományos Feng Shui célja a legmegfelelőbb lakhely meghatározása a környező táj és terepformák elemzésével – a módszer a föld jellegzetességeinek megfigyelésén illetve a lakhelyek megfigyelésén alapul. Tehát létezik beltéri és kültéri Feng Shui, azonban a beltéri Feng Shui sokkal könnyebben irányítható, így a szakértők is elsősorban ennek kialakítását ajánlják kezdőknek. 

A Feng Shui alapelve

A kínai filozófiában a Chi az a pozitív energia, amelyet szeretnénk ápolni azokban a terekben, ahol élünk, dolgozunk és játszunk. Hasznos, ha úgy gondolunk a Chi-re, mint az élénkség, az ébredés és az öröm érzésére, amit akkor érzünk, ha bizonyos terekben töltünk időt. Ahhoz, hogy ezek az érzések létrejöjjenek, a Chi-nek szabadon kell keringenie egy térben. A Feng Shui ezeket az érzéseket a Chi áramlásának elősegítésével igyekszik fokozni. A chi áramlásának fokozása és a Chi elakadásának (Sha Chi) minimalizálása érdekében a cél az öt elem – víz, föld, tűz, fém és fa – egyensúlyba hozása egymással. 

Ennek az elvnek a működéshez pedig alapvetően két szabályt kell figyelembe vennünk.

Az uralkodó pozíció

Ha egy szobában vagy, az uralkodó pozíció az ajtótól legtávolabbi átlós ponton található. Erről a helyről tisztán kell látnod az ajtót. A feng shui szerint ez egy domináns hely, ezért ez az a pont, ahol a legtöbb időt kell töltened a téren belül. Minden helyiségnek van egy uralkodó pozíciója. Ha például a hálószobádról van szó, akkor az ágyadat érdemes az uralkodó pozícióba raknod, ha a dolgozószobát szeretnéd átalakítani, akkor az íróasztal kerül ide, a konyhában meg a tűzhely. 

Ezek a feng shui szabályok nem véletlenszerű javaslatok. Az ágyad téged képvisel. Az íróasztalod a karriered jelképe. A tűzhelyed a táplálékot és a gazdagságot jelképezi. Ezek mind fontos aspektusai az életednek, és megérdemlik, hogy tiszteletben tartsd őket azáltal, hogy a térben vezető pozíciót foglalnak el.

A Bagua térkép

A Bagua a Feng shui energiatérképe, jelentése „nyolc terület”. Mindegyik „gua” életed egyik kulcsfontosságú területére utal. Minden területhez sajátos formák, színek, évszakok, számok és földi elemek tartoznak. A Bagua segítségével kielemezheted otthonodat, és megtudhatod, hogy mely területek vannak leginkább összhangban az életed bizonyos aspektusaival. 

A Bagua-térkép használatához szüksége lesz az otthonod alaprajzára és egy iránytűre.  Otthonodnak alaprajzát 8 egyenlő részre osztod, majd ráfeded a térképet. Mindegyik rész megfelel a 8 területnek, a 9. pedig – a Yin Yang pont – az otthon szíve, amely energetikailag összeköti az összes többi területet, ez pedig a lakás középpontja kell legyen. 

Az öt elem

Ahogy azt már fennebb is említettük, a Feng Shui öt eleme a föld, a fém, a víz, a fa és a tűz. Ezek az elemek életed különböző szakaszait képviselik, és mind összefüggnek egymással. A Feng Shui célja, hogy ezeket az elemeket egyensúlyba hozza otthonodban és az életedben, így azt kiegyensúlyozva. Tehát az öt elemet úgy kell hasznosítsuk otthonunkban, hogy a Bagua térképet figyelembevéve a megfelelő helyekre a megfelelő elemeket hangsúlyozzuk ki. 

Miközben az öt elemmel dolgozunk, gondoljuk végig, hogyan mely területekre szeretnénk összpontosítani. Mely területek fontosak számunkra, mit kell megerősítenünk, és mely területekre összpontosítottunk túlságosan, a többi terület rovására. 

Föld

Tulajdonságok: földhözragadt, stabil, öngondoskodó.

Alak: lapos, négyzet alakú

Színek: barna, sárga, narancs

Területek: egészség, partnerség, tudás

Fém

Tulajdonságok: hatékony, szép, precíz

Alak: kör alakú, gömb alakú

Színek: fehér, fémszínek

Területek: gyerekek, segítőkész emberek

Víz

Tulajdonságok: áramló, változó, lefelé irányuló

Alak: hullámos, görbe

Színek: fekete

Terület: karrier

Fa

Tulajdonságok: vitalitás, expanzív, felfelé irányuló

Alak: téglalap alakú, oszlopos

Színek: zöld, kék

Területek: gazdagság, család

Tűz

Tulajdonságok: szenvedélyes, ragyogó, világító.

Alak: hegyes, háromszög alakú

Színek: vörös

Terület: hírnév

Pár hasznos tipp 

Most, hogy megértettük a feng shui alapvető elveit és öt elemét, készen is állunk arra, hogy ezt mind gyakorlatba ültessük. Bár minden kezdet nehéz, egy pár egyszerű tippel könnyen eligazításra találhatunk. Nézzük hát, hogy szobánként hogyan járulhatunk hozzá a Feng Shui kialakításához. 

Nappali

Ez az a hely, ahol összegyűlsz a családoddal és a barátaiddal. A kanapénak, a foteleknek és a székeknek egymással szemben kell állniuk, hogy beszélgetésre és kapcsolatteremtésre hívjanak. Ugyanakkor nagyszerű hely a zöld növényeknek is, amelyek behozzák a fa elemet, az életerőt, az együttérzést és a kedvességet.

Konyha

A konyhád a főzés, az étkezés és az összejövetelek helye. A feng shui-ban a konyha a táplálékot jelképezi, ezért fontos, hogy a konyhát rendben tartsuk. Fordítsunk különös figyelmet a hűtőszekrényre. A rendetlen hűtőszekrény gyakran megfelel a rendetlen elmének. Komposztáljunk, hasznosítsunk újra vagy dobjunk ki mindent, ami lejárt vagy már nem hasznos. Vegyük észre, milyen jó érzés, amikor eltakarítjuk azokat a dolgokat, amelyeket eddig kerültünk és próbáljuk meg ugyanezt a lomtalanítást az élet más területein is véghezvinni.

Fürdőszoba

A fürdőszoba az a hely, ahová azért jövünk, hogy megtisztítsuk a testünket, ezért fontos, hogy úgy bánjunk a fürdőszobánkkal, ahogyan a testünkkel szeretnénk bánni – figyelve a részletekre és tisztán tartva. 

A víz a gazdagság és a pénz áramlását jelképezi. Nem akarod, hogy a pénzed elfolyjon, ezért a víztakarékosság, a WC-ülőke és a fürdőszobaajtó becsukása mind segít megakadályozni, hogy a Chi a lefolyóba kerüljön.

Hálószoba

A Feng shui szabályai összekapcsolják a hálószobát az egészséggel. A hálószobád a biztonság, a pihenés és a megfiatalodás szentélye. A színeknek és az anyagoknak tükröznie kell ezeket a tulajdonságokat. Például a földes tónusú szőnyegek, kerámiák és kristályok nyugtató, stresszcsökkentő légkört teremthetnek, ez pedig javítja mentális és fizikai egészségünket. 

Kerüljük, hogy bármit is az ágy alatt tároljunk. Az ott lévő kacatok tudattalan gátlásokhoz vezethetnek. Például a csomagok és cipők a tudattalan számára azt a nyugtalanító érzést jelezhetik, hogy mindig úton van. A levelekről és régi barátokról/exekről őrizgetett képekről sem pozitív energiát szívunk le, úgyhogy ezeket is kerüljük, ha lehet. 

Bár inkább művészetnek nevezhető, mint kemény tudománynak, a Feng Shui elve a tér és az összes élettapasztalatod közötti kapcsolatról nagyobb tudatosságra és az élet fontos részeinek, köztük a családnak, a jólétnek, az egészségnek és a kapcsolatoknak a megbecsülésére képes nevelni. A Feng Shui által az életterekbe hozott szándékos változtatások a jólét érzetét keltik, és bizonyítottan pozitív hatással vannak az alvásra, a termelékenységre és az egészségre.

A bentlakásos élet nemcsak játék és mese. De nem is kínszenvedés. Megtanít közösségben élni, alkalmazkodni, ugyanakkor ráébreszt, hogy milyen fontos az egyedül töltött idő, a saját tér, mentális és fizikai szempontból is. A megannyi nehézség, a komfortzóna és az egyedüllét redukálódása valahogy mégis kompenzálódik a bentlakásos élet egyedi légkörében. Eddigi tapasztalataikról, a folyamatos közösségben élés, ismeretlen személyekkel való osztozás nehézségeiről és szépségeiről mesélt a Campusnak három elsőéves: Gergely Aliz, Koncz Opál és Kovács Leona.

– Mi volt a benyomásod, amikor beköltöztél, és mi változott azóta?

Opál: Az első benyomásom az volt, hogy utálok itt lenni. Amikor felköltöztem, túl nagy volt a változás, és olyan furcsa volt, hogy ilyen sokan vagyunk egy szobában. Sokan járkáltak a folyosón, együtt használunk mindent: mosdót, konyhát. Szóval kicsit megijedtem. Full depi voltam, full ideg. Azóta beletanultam ebbe az életvitelbe, jól elvagyok és szeretek itt lenni.

Leona: Megijedtem attól, hogy be kell költözni, mert nehezen viselem a változást. Négy új emberrel egy szobában, ráadásul idegen városban hirtelen és gyökeres változás. Azért ettől megijed az ember. Attól féltem a legjobban, hogy román szobatársaim lesznek, ezért nehezen indul majd a kommunikáció. Féltem, hogy majd el kell viselnem négy új embert, hozzászokni az ő rutinjukhoz. Viszont azóta megszerettem a bentlakásos életet.

Aliz: Amikor először megnéztem, milyen lesz a bentlakás, ahol jó ideig lakni fogok, nem voltam elragadtatva. Miután beköltöztem, rájöttem, hogy amúgy jobbak a feltételek, mint amire számítottam. Igazából már kilencedik osztály óta vártam, hogy elmenjek otthonról, bentlakásba költözzek, egyetemre járjak. Jól érzem magam, s tudom, hogy jó helyen vagyok.

– Gondot okozott megszokni az új lakhelyet?

Opál: Igen. Le is voltam betegedve az első héten, úgy gondolom, részben ezért is. A szobatársak személyét és folyamatos jelenlétét könnyű volt megszokni, de azzal még máig sem barátkoztam meg, hogy el kell menni a folyosó végére tusolni. Nagy előkészülettel jár a mosogatás is. Ezekhez a körülményekhez nekem nem a legkönnyebb alkalmazkodni.

Leona: Otthon tudom, hogy mi hol van. Ott kimegyek, csukott szemmel megtalálom azt, ami kell. Itt az első héten azt sem tudtam, mi hol van. Frusztráló volt, hogy a cuccaim most más helyen vannak, mint ahol ezelőtt tartottam azokat.

Aliz: Nekem nehéz volt a magánszféra beszűkülése szempontjából. Az is rizikós néha, hogy hosszú előkészület szükséges az evéshez. Nem annyiból áll, hogy leülök és eszem, hanem elmegyek a konyhába, először megmelegítem a kaját, utána még elmosogatok, nem hagyhatom a konyhában a saját étkészletem. Volt, hogy sokszor nem ettem, mert nem volt kedvem vagy időm ételt melegíteni, mosogatni.

– Az első félév online, esetenként hibrid formában zajlott. Mennyire volt ez körülményes számodra?

Opál: Bentlakóként sokszor bonyolult helyzet alakult ki, amikor be kellett lépnem órára, és be kellett kapcsolnom a mikrofont meg a kamerát. Próbáltam nem zavarni a szobatársaim. Én jobban szerettem a hibrid oktatást, egy-egy kurzusra egyszerűbb online belépni az előbb említett nehézségek ellenére is.

Leona: Nem tudom, te hogy vagy vele, de én infóegyetemen vagyok. Szerintem ezzel mindent elmondtam. Öten voltunk egy szobában, az egyik alszik, a másik reggelizik, a harmadiknak pont most kellene csinálnia valamit hangosan, a negyediknek más dolga van éppen, te pedig ülnél és fókuszálnál a kurzusra. Már amennyire képes vagy erre ilyen helyzetben.

Aliz: Én is infóegyetemen vagyok, az volt a legkisebb problémám, hogy hogyan kivitelezték a kurzusok és szemináriumok megtartását. Igazából most kicsit nehezebb, hogy nincs annyi órám online. Még el kell menni előadásra… Arra meg ki kel fel szívesen? A hibrid nekem nagyon tetszett. A „nem tanulás” része volt a legjobb.

– Nehéz volt beilleszkedni az új, még ismeretlen társaságba?

Opál: Féltem, hogy nem fogunk egy nyelvet beszélni leendő szobatársaimmal, és emiatt akadályokba ütközött volna a beszélgetés, barátkozás. De kommunikáció szakon tanulok, be nem állt a szám.

Leona: Én mindenhova remekül beilleszkedem.

Aliz: Nem volt nehéz. Liciben utáltam a közösséget, szóval egyetemistaként változtatni szerettem volna ezen, eldöntöttem, hogy eddigi magatartásommal ellentétben nyitott leszek.

– Mit tanított meg neked a bentlakásos lét?

Opál: Megbecsülni a magánszférám. Emellett megtanultam jobban alkalmazkodni másokhoz. Én például otthon a sütés-főzés terén sosem tudtam annyira érvényesülni. Most magamra főzök. Egész jól haladok.

Leona: Önállósodni kell. Nem mondhatod azt anyukának, hogy gyere, főzzél egy teát, mert beteg vagyok. Éppen haldokolsz, de azért mész, hogy főzz egy teát.

Aliz: Edd meg, amit főztél! Megtanultam kisebb helyen élni, osztozni másokkal a szobámon. Már tudom, hol olcsó, hol drága a tojás. Még a félig lejárt kaját is megtanultam értékelni.

– Mit üzennél azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy bentlakásba költözzenek?

Opál: Teljesen megéri. Igazából szocializálódás szempontjából is nagyon-nagyon hasznos. Sokkal kevesebb elintéznivalód van, mint kintlakásban, sokkal egyszerűbb itt az élet. Takarítanak is ránk, a szobánkon kívül mindent. Abszolút megéri kipróbálni, mert nincs annyi felelősséged, mint albérletben, azonban így is önállósodnod kell. Kimozdít a komfortzónádból.

Leona: 100 lej vagy 100 euró nem mindegy. A bentlakásban annyi emberrel ismerkedsz meg, amennyivel szeretnél. Akárhányszor kimegyek a szobámból, és valakinek köszönök, nem is kell tudnom a nevét, de azért váltok vele három szót. Kicsit átérzem az ő sorsát is bentlakóként. Minap olasz nyelvű telefonon, norvég billentyűzeten román lánynak kerestem meg az én magyar nevem a közösségi hálón. Kapcsolatok kialakítására a bentlakás tökéletes.

Aliz: Szerintem nagyon tanulságos élmény. Van szép része, tudunk segíteni egymásnak, számíthatunk egymásra, megszeretjük egymást. Kolozsváron nagyon megéri.

„Olyan rég találkoztunk, azt se tudom, mi van veletek. Hétvégén mit csináltok? Egyet gyertek át!” – hangzik a már-már ikonikussá vált társalgás azon erdélyi magyar járókelők között, akiknek 1998-ban egymás mellett volt az asztaluk az irodában, és hosszú évek után ismét – véletlenül – az utcán összefutnak. Ekkor kezdődik az a bizonyos vendégség megszervezése.

Az imént leírt találkozás után a vendégfogadó fél, a hétvége közeledtével teljes eksztázisban, önkívületi állapotban, a család valamennyi tagjának mozgósításával nekiveselkedik annak, hogy a lakást a meghívottak fogadására kifogástalanná tegye. Ilyenkor anyuka (a vendégfogadó fél) nem ismer sem istent, sem embert, mindenkinek kötelező rongyot, seprűt, bútortisztítót ragadni, és emberfeletti sebességgel, pontossággal tisztára sikálni a ház rá osztott szegletét. A munkálatok derekán a folyamat felvigyázója, Anya, néha-néha alig észrevehetően feltűnik a színen, akkurátusan megvizsgálja leszármazottai vagy élete párja befektetett munkáját, hogy megállapítsa: ott maradt egy folt. Mind tudjuk, hogy ilyen vétséget jóvá tenni, ilyen hibát orvosolni nem lehet, súroljuk akármennyit azt a felületet, de azért megtesszük a tőlünk telhetőt, hogy Anya vendégfogadó alteregója megnyugodhasson.

Miután a lakás annyira makulátlan, hogy már-már múzeum vagy IKEA illúzióját kelti, újabb problémák, megoldandó feladatok mutatkoznak: „Van-e hat egyforma poharunk? Tedd ki a ropit a tálakba, fiam, de mindegyikben más legyen! Ne húzzad a széket, emeld meg, most mostam fel a padlót! Igazítsd meg azt a párnát, nem látod, milyen ferdén áll? Biztos mindenhol letörölted a port? Nehogy akkor derüljön ki valami, amikor leülnek a vendégek!” A készülődés ezen szakaszában Anya az idegösszeroppanás és végkimerülés félreérthetetlen tüneteit kezdi produkálni, Apa, hogy mentse az életét, leginkább csendben van, nem zavar sok vizet, lemegy a boltba, vesz még sört és üdítőt. A boltból gyanútlanul visszaérkező Apát, aki még bent sincs teljesen az ajtón, Anya fogadja fakanállal: „Kóstold meg, na, kell-e még bele valami?” Az étel fűszerezésének és állagának megvitatása után a lehető legrövidebb időn belül asztalt kell teríteni, meghajtogatni a szalvétát, kitenni a nehezen összeharácsolt egyforma poharakat, bekapcsolni a rádiót, hogy halkan szóljon valami a háttérben. Ha ezek a feltételek mind teljesültek, a család készen áll a vendégek fogadására.

És akkor megszólal a kapucsengő. A levegő megfagy, a vendéglátó család tagjai hirtelen a saját nevüket is elfelejtik meglepettségükben. Apa hirtelen észbe kap, beengedi a vendégeket. Az ajtóban „jaj, de jó, hogy jöttetek, milyen rég jártatok nálunk” típusú köszönések hangzanak el a társadalmi szabályokat meghaladó mennyiségű puszi kíséretében. Ahogy a vendégsereg az előszobából a nappali felé tart, adódik az első, örök érvényű konfliktus: levegyék, avagy ne vegyék le a vendégek a cipőt. A vendég hadakozik, hogy ugyan, kérem, le kell venni, hát nem maradhatnak a kinti lábbelikkel. A vendéglátó fél azonban, annak ellenére, hogy az egész napot takarítással töltötte, kategorikusan kijelenti, hogy „nehogy levegyétek, nézzétek meg, milyen kosz van!”

A kötelező körök lefutása után mindenki elhelyezi magát a nappaliban és a koccintást követően politikai, közéleti, „régen bezzeg” beszélgetések hömpölyögnek órákon keresztül, kisebb-nagyobb szünetekkel. Vacsora közben Anya néha kétségbeesetten, kéztördelve szabadkozik, hogy nem úgy sikerült a leves, lehet kicsit odakozmált a hús, nem kötött meg rendesen a csokimáz a süteményen, ennek ellenére a vendégek úgy fogyasztják és dicsérik, mintha nem lenne holnap.

Az estébe nyúló beszélgetések, étkezések és cigarettázások végét úgy tudjuk megállapítani, hogy az egyik vendég feláll, egyet nyújtózik és így szól: „Na, lassan menegessünk…” Miután a menegetés következtében a vendégek és vendéglátók az előszobába kerülnek, elkövetkezik az összejövetel másik kardinális és elmaradhatatlan momentuma: a búcsúzkodás. 5-10 percet búcsúzkodunk a nappaliban, ugyanennyit az előszobában, az ajtó előtt, az udvaron és a kocsinál, magyarul az együttlét hosszát kitoljuk legalább egy órával csak azért, hogy megfelelőképpen elköszönjünk egymástól, ki tudja, mikor találkozunk legközelebb. 

A vendégség konkrét, kézzelfogható befejezése akkorra datálható, amikor Anya és Apa, a búcsúzkodásból visszatérve bezárja a bejárati ajtót, hatalmasat sóhajt, majd Anya fáradt hangon, alig érthetően ennyit mond: „Majd holnap elmosogatunk”.

Az autóval közlekedő emberek sokat panaszkodnak a gödrös, kátyús utak miatt, mivel kellemetlenné teszi az utazást, káros a gépkocsira nézve. De belegondoltunk abba, hogy a babakocsival rendelkező emberek is hasonló gondokkal küzdenek? A gyergyószentmiklósi járdákon és utakon próbáltunk zökkenőmentes sétát tenni, kisebb-nagyobb sikerrel.

Miután egyik kedves ismerőstől kölcsönkértünk egy nehéz, rózsaszín babakocsit, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előtti parkolóhoz siettünk autóval, hogy elkezdhessük kísérletünket.

Induláskor máris kisebb-nagyobb nehézségekbe ütköztünk, ugyanis ahhoz, hogy ne az autók által használt útszakaszon toljuk a babakocsit, gödrös, földes, hepehupás részen kellett átvergődnünk. Bár kis távot kellett megtenni a járdáig, gyötrelmesen hosszadalmasnak tűnt a folyamat. 

A Testvériség sugárút járdájára kiérve, talán az egyórás babakocsi-tologató délutánunk legjobb etapja következett. Kényelmesen széles a járda, a gyalogosok akár ikerbabakocsi mellett is elférnének probléma nélkül. Olyan apró gödröcskék találhatók ott, hogy szinte nem is érződnek. Adott pillanatban az út másik felén lévő járdán babakocsikonvojt vettem észre. A három anyuka jó tempóban és zökkenőmentesen szelídítette meg a járdaköveket. Mindannyian haladtunk.

Most következik a nagy „na, de”: a központi útszakaszra kiérve maradandó rossz emlékeket szereztünk. A Szabadság téri járda a gyergyószentmiklósi szülők mazsolája a csokoládéban. A járdák korántsem olyan szélesek, mint a Testvériség sugárúton. A lerakott kőlapok szesszió előtt álló diákra emlékeztetnek, aki a kávé és energiaital kötelein táncol, vagy sokkal inkább ingadozik, a nagy csatornatetők pedig kiváló lehetőséget kínálnak azoknak, akik szeretnek cirkuszi mutatványokat bemutatni babakocsival. 

Ilyesfajta akadályok leküzdése után, folytatva utunkat a központi park környékén, viszonylag sok járókelővel találtuk magunkat szemben. Hiába voltunk nagy, nehéz babakocsival, nekünk kellett elsőbbséget adni, emiatt visszás helyzetekbe kerültünk: pókemberest játszva kellett falra másznunk tinicsoportok miatt, felszínmintákat vettünk különböző csatornatetőkről, illetve a karedzést arra a napra sikeresen letudtuk – a rózsaszín babakocsi idillikusan megfelel súlyzónak is.

Az eredeti terv szerint útvonalunk ezután a piac felé vezetett volna, azonban meglátva a járdák adta körülményeket, visszafordultunk. Aki teheti, gyermekét mózeskosárban vigye magával, és csakis az a szülő menjen babakocsival piacra szombaton, akinek megvan a kellően erős idegzete, valamint bátran manőverezik a száguldó autók mellett/között, hiszen már csak az ott lévő átjárók megijesztik az embert. 

Visszafordulva a piactól, sajnos körbekerültük a központi részt, majd ezután visszaindultunk a színházhoz. A móka kedvéért úgy döntöttünk, hogy a tömbházlakások közötti szakaszokat is kipróbáljuk. Ezt szigorúan azoknak a szülőknek szabad megtenniük, akiknek van jogosítványuk, és ismerik a kresz szabályait – kitűnően! Ahhoz, hogy a babakocsit tolhassuk és ne kelljen az ölünkbe felvennünk, az aszfalton kell közlekednünk. Folyamatosan ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy valahonnan gyors autó, motor jön, nem tudunk félrehúzódni. Azokhoz az olvasókhoz, akik ilyen szituációban azt választanák, hogy a járdára húzódnak, csak annyi kérdésem lenne, ismerve az útjavítási viszonyokat: hova?

Sok kalanddal és nehézséggel tömtük meg a tarsolyunkat. Ezt követően visszaballagtunk az autóhoz, majd a nehéz harci fegyvert szétszedve, bepakolva az autóba, elindultunk haza. Megejtettük a babakocsi visszaszolgáltatását is. A fiatal anyuka mosolyogva várt minket, és annyit kérdezett tőlünk, hogy boldogultunk. Tapasztalatainkat meghallgatva, ijesztő őszinteséggel csak ennyit mondott: „Mindenhol rossz, de a legrosszabb Gyergyóban”.