„A színészet olyan, mint egy színes pokol” – fejtette ki Bokor Barna, akivel egy kellemes kávézóban beszélgettünk. Bokor Barna ismerős lehet a vásárhelyiek számára, a Szovátáról származó, 30-as éveiben járó színész kalandos életét nem csak a rádiózás és a színészkedés alkotja: Egyiptom útjait is végigjárta, valamint annak idején laposra verte kézilabdában a magyar válogatottat. A tehetséges, népszerű színész külföldi utazásairól mégis hazatért, szíve hazahúzta az itthoni színházhoz. Jelenleg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja. Bokor Barnával regényes életútjáról, a színházhoz, szerepeihez való viszonyáról beszélgettünk. Teljes cikk

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán diplomázott. Mindig is érdekelte az írás. Újságíróként kezdte pályáját, jelenleg vezető szerkesztőként dolgozik a Székely Hírmondónál, emellett két önálló verseskötet is a nevéhez fűződik. Dimény Haszmann Árpád jelenleg Csernátonban él feleségével és három gyerekével. Otthonában – ahol kívülállóként is érezhető volt a meghitt családi hangulat – beszélgettem vele karrierje kezdetéről, versesköteteiről, céljairól.
Teljes cikk

Az író és az újságíró bemennek egy bárba leülnek beszélgetni. (Nem, ez nem egy vicc kezdete.) Mărcuțiu-Rácz Dóra másodéves magyar-angol szakos hallgató. Szabadidejében a Dóra veszedelmes világa című blogjára ír bejegyzéseket vagy éppen a kék-fehér közösségire gyárt humoros vine-videókat (rövid, randomra összevágott pár perces szösszenetek – a szerk) szessziós idegösszeroppanásokról. Ha nem ezzel foglalkozik, akkor verseket, prózát vagy éppen színdarabot ír. Teljes cikk

Mindenkinek van egy hobbija, ami kiegészíti az életét. Egyeseknek az olvasás, másoknak a zenélés, nekem pedig a lovaglás. Kicsi korom óta csodálom a lovakat, hiszen egyáltalán nem apró állatok, mégis olyan szelídek. Azt hiszem, legfőképpen a szemük varázsolt el, tekintetük egy ismeretlen világot rejt. Teljes cikk

„Ugyan már: a mi iskolánkban? Ki van zárva!” „Ebben az intézetben nem küszködünk hasonló problémával.” „Nálunk minden diák megkapja a kellő tiszteletet.” „A tanáraink csak a nevelés érdekében fegyelmeznek. Szó sincs bántalmazásról.” „Pistike? Hát ő egy áldott jó gyermek. Biztosan összetévesztik valakivel.” – hangzik el sok pedagógus és szülő szájából, amikor az iskolán belüli zaklatás lehetősége vetődik fel. Senki nem tud róla, nem találkozott vele, és kizárt, hogy pont az ő iskolájában fordulna elő. Vagy az ő osztályában. Vagy az ő gyerekével. Ám hiába dugjuk fejünket a homokba, attól még aktuális problémának számít, ami diákok és esetenként pedagógusok életét pecsételheti meg végérvényesen. Éppen ezért nyíltan beszélnünk kell róla, mert ha minket nem is, de a szomszédunkat, vagy az egyik ismerősünket, esetleg barátunkat biztosan érték iskolán belüli bántalmak: legyen szó mind fizikai, mind verbális zaklatásról. Néhány fiatal magára vállalta az agitátor szerepét, és a hétvégi Nyíltan a bullyingról konferencián pedagógusokkal, pszichológusokkal és résztvevőkkel együtt boncolgatták a zaklatás formáit, kialakulását, dinamikáját és súlyos következményeit. Teljes cikk