Hétfőn este elkezdődött a nagy múltra visszatekintő Visszhang Kupa a Monostor negyedbeli Gazdász (Agronomilor) utcai műfüves pályákon. A tavalyi kiadáshoz képest idén több, 18 csapat rúg majd labdába a győzelemért.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elkezdte az éves gólyaprogramjait már augusztusban a Nyári Egyetemmel, s most, október 13-án 8 órai kezdettel a Gólyák éjszakájával folytatta. Körülbelül ötszáz gólya vett részt a rendezvényen.
Ha már nem is iparág, még mindig vannak olyan „őrültek”, akik profi módon űzik a kritika írást. Az ő szakmájukról tanulhattunk a kritikaíró workshopon, amit idén először ingyenesen szerveztek meg a Filmtettfeszten. Míg a magyar filmszemle kedvelői a Viktória moziban élvezték a magyar filmek friss felhozatalát, néhány elvetemült a Bocskai-ház Óváry termében töltötte a hétvége nagy részét, ugyanis péntektől vasárnapig, minden délelőtt és délután intenzív beszélgetésben vehetett részt az érdeklődő.
A mű megadja a kontextust
Legszerencsésebben úgy kezdünk egy kritikát, ha kontextusba helyezzük – árulta el Váró Kata Anna, a Debreceni Egyetem adjunktusa (filmtörténetet, filmelemzést tanít), film- és színházkritikus. Egy film megnézése után a gondolatok kezelhetetlenül cikázhatnak bennünk, éppen ezért nagyon nehezen kezdünk neki. De minden filmnek van valami előzménye, amit észre kell venni. Lehet írni társadalmi-, illetve politikai előzményekről, (miért pont most nyúlt valaki ehhez a témához), ideológiákról, a rendezői életműről, esetleg előző adaptációk, remake-ek párhuzamba vonásáról. Számos esetben segít az irodalom, illetve más művészeti ág. A kontextus meghatározza az illető alkotás kulturális küszöbeit, ami segít az írás további elemeinek kifürkészésében.
A tartalom. Kicsit banánhéjszerű, amin könnyen elcsúszhatunk, de KELL. Nem lövünk el spoilert akkor, ha körülbelül az első fordulópontig elmeséljük a storyt – mert valamivel fel kell kelteni az olvasó érdeklődését. Ezután kitérhetünk a képek és történet harmóniájára, a színészi játékok és karakterek ritmusára. Fontos szempontok továbbá a külsőségek, a legapróbb részletek: például Lady Macbeth ruhájának hímzése végigkíséri a karakter lelki emelkedését, majd bukását (a Macbeth c. filmben). Külön jó pont, ha a kritika kitér a filmzenére, ámbár erről tényleg csak akkor érdemes írni, ha az ember ért hozzá. A végszó lehet valami frappáns összefoglalás, valami egyszerű és meggyőző: érdemes-e megnézni, vagy ha nem, akkor miért nem? Mert nem lehet csak úgy simán szar. Vagy felejtsük el azt is, hogy: „nem mond semmi újat”, vagy „csak a klisékkel dolgozik”. A klisék igenis kellenek, mert a filmben minimum egy karakternek azonosulnia kell a közönséggel. Kell egy szerelmes, vagy egy rettentően magányos hős, aki miatt a néző átélheti a történetet, és így válik a történet hitelessé.
A kritika írásnak, ha létezik valamiféle kánonja, nagyjából így nézne ki. De ugyanúgy, mint minden más szabályt, ezt is fel lehet rúgni, de csak akkor, ha nagyon tudatosan tesszük.
Váró Kata Anna
Ne írjon kritikát az, aki hülye
Mert az igazi kritika íráshoz megfelelő filmtörténeti- illetve irodalmi tájékozottság kell, jó interpretációs készség, és persze gyakorlás – fejtette ki Pápai Zsolt, az ELTE BTK Filmtudomány tanszékének adjunktusa, aki közben szédületes iramú filmtörténeti utazásba vitte a jelenlevőket. A ’20-as évek Franciaországa a filmek egyik őshazája, és értelemszerűen itt jelentek meg az első kritikai lapok is, mint pl a Le Film. Pápai azok számára, akik nem filmszakosok, elmagyarázta a szerzői politika jelenségét is: az ’50-es évek filmes nagyjai, csak azokat az alkotókat tartották szerzőnek, akik valamiféle markáns kézjegyet hagytak filmjeikben.
Az előadó szerint, a jelenlegi kritikaírás egyik kimagasló tendenciája a narratikus elemzés, ami teljesen felborítja a fentebb leírt szempontokat. Tehát a legmenőbb kritikák azok, amik egyfajta szépirodalmi nyelven beszélnek, nem mondanak semmit a műről, és mégis bennük van minden. Ha netán mégsem érezzük ehhez eléggé tehetségesnek magunkat, az nem baj. De mindenképp vigyáznunk kell arra, hogy ne az online felületek kattintásvadász és undormány címeinek példájára fogjuk meg olvasóinkat, hiszen őket intellektuális módon is lehet provokálni: olyan merész kijelentésekkel, amik mellett majd kőkeményen tudunk érvelni.
Kedves Olvasók! Ismerik a Nyitány című magyar filmet? Nem, mi résztvevők is nagyjából Pápai előadásán hallottunk először róla. Annyit elárulhatok, hogy egy 1965-ös magyar film, amitől a cannesi zsűrik álla a földet verdeste. A kérdés az volt, hogy hogyan készíthettek a falon túl, abban a kis elveszett koszfészekben ilyen filmet? A választ természetesen megkaptuk, és a filmet az előadóval együtt kielemezhettük.
Vasárnap Kárpáti György, a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) főtitkár-helyettese, korábban négy évig alelnöke (világszerte számos FIPRESCI-zsűriben működött közre tagként, zsűri elnökként – Montréal, Moszkva, Kerala, Busan, Palm Springs, Jereván, Kijev, Genf, Torinó) tartott élménybeszámolót. Újságíróként számos hírességgel készíthetett interjút, és minden történetnek megvolt a maga pikantériája. Nem mindegy ugyanis, hogyan kell bánni a rendkívül gőgös sztárokkal, vagy netán azokkal, akik viccelődéssel próbálják terelni az újságírók figyelmét. Vannak természetesen nagyon jófejek is, de olyanokkal is ki kell jönni, akik nem teljesen beszámítható állapotban vannak – nosztalgiázott Kárpáti. Azt is megtudhattuk továbbá, hogy Cannes-ba csak úgy érdemes újságíróként menni, ha pinky badge-t (rózsaszín belépőt) kapunk, mert máskülönben egy nagy pénzkidobás az egész. Kárpáti magáról a Fipresciről is beszámolt, és mindenkit arra buzdított, hogy aki ezen a pályán szeretne érvényesülni, mindenképp csatlakozzon – akár a magyar, akár a román egyesületbe.
Végezetül: aki nagyon jó kritikákat szeretne olvasni, keresse fel Stöhr Lóránd, Kolozsi László, Gyenge Zsolt, Vincze Teréz, Varga Balázs, Müller Tímea és Soós Tamás írásait, vagy kövessék a revizoronline.hu bejegyzéseit!
Idén először, június 30. – július 3. között startol a torockói Double Rise fesztivál. „Ez egy hagyományteremtő első alkalom”- fogalmazott Gondi Mátyás fesztiváligazgató. Nagyon remélik, hogy ez az első felvonás igazán sikeres lesz, mert nemzetközi szintűvé szeretnék terebélyesíteni. Ezzel magyarázzák a fesztivál angol megnevezését, lévén, hogy a kétszer kelő nap világában megszervezett fesztivál kimondottan MAGYAR lesz.
Miért pont Torockó?
Mert a festői szépségű panoráma és a falu varázsa minden szempontból ideális egy összművészeti fesztivál számára. A szervezők elárulták, hogy először székelyföldi helyszínen gondolkodtak, végül emellett döntöttek, mivel itt még nem volt hasonló.
Mitől összművészeti?
Lesz táncház, népzene, színház, irodalom, könnyűzene, filmvetítés, utcazene, sportolási lehetőség, sőt, még az EB meccseket is követni lehet. Tehát mindenki: kicsik és nagyok, diákok és családosok is megtalálják a számukra megfelelő kikapcsolódási lehetőségeket.
A fesztivál több helyszínnel olvad bele és válik eggyé a faluval. Az egyszerűség kedvéért a három legnagyobb színtér programját az alábbi képen lehet átfésülni:
A nagyszínpadról tudni kell, hogy 7-800 méterre lesz a faluközponttól Torockószentgyörgy irányában, a háttérben a Székelykő csodálatos látványával. Lesznek közönségtalálkozók is, így a fesztiválozók találkozhatnak kedvenceikkel. A szombati nap különlegessége, hogy mind olyan fellépők lesznek, akik még nem koncerteztek Erdélyben. A kisszínpad a központi csorgó melletti iskolaudvaron található majd, a Folkudvar pedig a közösségi helyszínként bejáratott Tóbiás ház udvarán.
A. A budapesti ’56-os forradalom emlékéve:
1.nap: Az 1956-os forradalom és az ifjúság
2.nap: Az 1956-os forradalom és a nemzetközi viszonyok
3.nap: 1956 és Erdély
B. Fiatalok oktatása
1.nap: A szórványkollégiumokról tart előadást Bánffy Farkas
2.nap: 2016 a Kárpát-medencei fiatal vállalkozók éve
3.nap: Bank- és pénzügy – workshopok
C. A zenekar frontembereivel interaktív találkozók
A kisgyerekek számára külön fesztiválovit alakítanak ki a szervezők, ami este 10-ig üzemel majd. Itt az apróságokra külön szakemberek vigyáznak majd, akik szórakoztató és oktató játékokkal foglalják le őket. A szülők így nyugodtan hátra hagyhatják porontyaikat, és szabadon válogathatnak a fenti kínálatból.
Aki pedig mindeddig azon idegeskedett, hogy a koncertek után vége a banzájnak, az megnyugodhat: a Party sátorban és a Folkudvarban hajnalig tartó hepajt ígérnek, csak mindenki bírja szusszal.
Mivel lehet eljutni?
Kolozsvárról és Marosvásárhelyről is indítanak buszjáratokat, egészen éjjel 2-ig.
Hol lehet aludni?
Külön kempinget alakítanak ki a szervezők, ehhez a belépőt a jeggyel/bérlettel együtt kell vásárolni. Újságírói kérdés nyomán ezentúl arra is figyelnek majd, hogy csendesebb sarkot és avval ellentétben úgynevezett „69-es” sarkot is kialakítsanak, hogy a résztvevők ne zavarják egymás pihenését. Akik kényelmesebb környezetben szeretnének pihenni, azok bérelhetnek lakókocsikat, vagy felkereshetnek helybélieket, hátha elszállásolják őket a fesztivál ideje alatt.
Mit lehet enni?
A faluban különböző kereskedők gondoskodnak az étkeztetésről, azonban a szervezők szeretnék, ha nagy hangsúlyt kapnának itt a helybéliek, a maguk somodi kalácsával, és tordai pecsenyéjével, így mindenkit arra bíztatnak, hogy elsősorban a helybéli jellegzetességeket keressék és fogyasszák.
A bérletek ára kempinggel együtt 149 RON, (kemping nélkül 129) egészen június 29-ig. Helyszínen is lehet jegyet váltani, mindezeket majd karszalagokra váltják.
Jegyek a KMDSZ irodában kaphatóak, valamint a www.doublerise.ro weboldalon.
Jegyet lehet szelfivel is nyerni. Mi is csináltunk a Perspisekkel. 😀
Kedden, május 30-án a szokásos helyszín a Junkyard volt, és az este 8 órai kezdés helyett, csak 9-kor kezdődött el a Slam Bajnokság kolozsvári fordulója, enyhe kánikulával és rímek kavalkádjával, természetesen a Nest szervezésében. Teljes cikk