Neked is eleged van már az agyzsibbasztó, unalmas és sokszor teljesen értelmetlen tankönyvekből és a tanárok által rád sózott kötelező olvasmányokból? Idejét sem tudod, mikor fogtál a kezedben egy igazán olvasásra méltó és izgalmas könyvet? Imádod az olyan történeteket, amelyek tele vannak fantáziával, kalandokkal és teljesen lebilincselnek? Régóta arra vágysz, hogy újra elmerülj egy képzeletbeli világban, de nem találtad meg a megfelelő könyvet hozzá? Akkor van egy nagyon jó hírem számodra: egy olyan könyvet mutatok be most neked, ami elvarázsol, megbabonáz, bemászik a bőröd alá és nem hagy nyugton mindaddig, amíg el nem olvasod az utolsó betűig. Teljes cikk

A minap éppen az útjavítások miatt megcsonkított egyik átjárón várakoztam. Köd, hideg, lassúság, bú. Sehogyan sem akart zöldre váltani. Aztán a következő percben már amiatt szitkozódom, hogy a hirtelen érkező szellő elröpíti az újonnan vásárolt kalapomat, és futnom kell utána. „Miért pont engem szemelt ki az a szélfúvás???” Ha a mellettem fél méterre álló munkásokba kapaszkodik bele, biztosan nem szállt volna el a védősisakjuk úgy és olyan kellemetlenül, mint az én bordó fejfedőm…”

Egyszer csak hirtelen az emberke zöldellve fényleni kezd a póznán, én pedig kibújhatok a kínos helyzet alól.

A következő gyalogátjárónál viszont már nincs sem szél, sem kalapvadászat, sem frusztráció. Egész más a felállás: az út másik oldalán egy kerekes székes lány várja a zöld fickót. Gyönyörű, már-már angyali arca nyugodtságot tükröz. „Istenem, hogyan csinálja???” Hiszen nemhogy a kalapja után nem tudna szaladni, hanem feltápászkodni sem képes abból a székből. Ezt a jelenetet azóta is eleven filmkockaként vetíti az elmém. Velem egyidős lehetett, és ki tudja, egyáltalán érezte-e valaha, milyen érzés futni, kézen fogva sétálni valakivel, aki fontos, tapasztalni, ahogy megfordulnak utána az emberek a magassarkúja kopogása hallatán? Lehet, hogy nem. De talán ez még a kegyesebb sorscsapás-változatba tartozik, a „ha nem tudod, nem fáj” típusúéba. Így könnyebb lehet elviselni, és hozzászokni a fogyatékossághoz. Ez viszont iszonyú szó. Miért kell ezáltal nap mit nap emlékeztetni őket az állapotukra? Miért kell újabb és újabb sebeket fellazítani bennük? Ha viszont nem fogyatékosak, akkor hogyan is nevezzük meg őket? Betegnek? Visszamaradottnak? Korlátozottnak? Ne adj’ isten szerencsétlennek? Egyik sem a megfelelő. És nem a jelentéstartalmukat boncolgatva találjuk kivethetőnek, hanem empatikus megközelítésből. Mert igazából egy a közös mindegyikükben: normális életet szeretnének élni, olyat, mint mindenki másé, feltűnésmentesen akarnának a tömeg részévé válni. Pontosan ez az, ami nem lehetséges, és pontosan erre a tényre emlékeztetjük őket. Kérdés viszont, hogy mi számít normálisnak. Vagyis mi az, amihez viszonyítunk, és milyen nézőpontból közelítjük meg a témát. Mert meglehet, hogy fizikai adottságait tekintve valaki fogyatékos, viszont az élet számos más területén nem fogyatékosságnak nevezzük a hiányosságokat. Aki például nem rendelkezik jó szellemi adottságokkal, azt butának könyveljük el. Aki érzelmi téren képtelen megnyilvánulni, arra sem fogyatékosként tekintünk, inkább csak idegességünkben elküldjük őt melegebb éghajlatra. És ezt sorolni lehetne még. A lényeg, hogy ők éppen a beskatulyázás ellenére tudnak megmaradni sajátosnak. Hősök. Itt is van a megfelelő szó. Hősök, akik mindennap másságuk tudatában kelnek fel. És ettől válnak hőssé: mert képesek az elfogadásra. Képesek arra, hogy emelt fővel, nyugodtan várakozzanak a zebránál. Aznap meg is ajándékoztam őt, az eroinát a lehető legegyszerűbb és -kézenfekvőbb ajándékkal, amivel csak tudtam: egy széles mosollyal. Mert ott és akkor az a lány, fogyatékossága ellenére túlszárnyalt engem, az egészségeset.

„Megtapasztaltam az érzést, amikor csupán a jelenlétemmel örömet okozok a körülöttem lévő embereknek. Azt, hogy milyen az, amikor olyannyira különbözöl a megszokottól, hogy már szinte látványosságnak számítasz. Egy Új Világot, egy új kultúrát ismertem meg. Mi több, meggyőződtem arról, hogy a Hakuna matata nem csak a mesékben létezik.” A 18 éves, parajdi Balázs Boróka elsőéves a Babeş–Bolyai Tudományegyetem földrajz szakán. Volt szerencséje eltölteni két hetet Afrikában, Kenyában, és azon belül egy kis szigeten, Rusingán. Teljes cikk

Sikertörténet! Ha meghalljuk ezt a szót, hirtelen amerikai filmek iparmágnásai jutnak eszünkbe, akik 24 évesen már hatalmas vagyonra tesznek szert, magánrepülővel utazgatnak egyik lakásuktól a másikig, méregdrága autójukat saját sofőr vezeti, és ha ez nem lenne elég, szívdöglesztően néznek ki. De álljunk csak meg egy szóra! Vajon tényleg csak a filmek világában vagy a távoli fejlett kontinensen lehet példa hasonló sikerekre? Ennyire messze kell elmennünk, hogy a sikeres vállalkozó fogalmával találkozzunk? Hús-vér magyarországi sikeres fiatalok igazolták Kolozsváron, hogy nem. Teljes cikk

Rövid kis körkérdéseket tettünk fel nektek, egyetemistáknak az aktuális olvasmányaitokról. Hogy miért érdekes az, amiket szoktatok olvasni pont most? A válasz egyszerű. Április 15, Könyvturi | élőKönyvtár, a Kaszinóban. Ismerős már a téma? Igen, jól emlékszel, hogy olvastál már ilyet. A Perspektíva szerkesztői is készítettek egy ilyen körkérdéses cikket. Loptuk? Nem, nem loptuk az ötletet. Egy csapatban dolgozunk, mégpedig a Könyvturi | élőKönyvtár szervezőcsapatában. A két megjelent anyag között annyi csupán a különbség, hogy ők bölcsészkaros diákokat kérdeztek, míg mi bárkitől megkérdeztük, hogy van-e kötelező olvasmánya és azon kívül ideje olvasni.

Van-e háziolvasmányotok?

Műszakis hallgató: Nekünk csak első évben volt.

Ökológia szakos hallgató: Nekünk nincsenek kötelező olvasmányok.

Politológus: Ohhh, rengeteg. Elkezdve a klasszikus művektől, mint például Arisztotelésznek a Politikája, vagy Rousseau-é, meg ilyenek. Azon kívül minden más tantárgyból is van.

Gazdaság-infós hallgató: Igen, vannak szakkönyvek, amik programozással kapcsolatosak. Például van egy háromszáz-négyszáz oldalas tankönyv, ami csak arról szól, hogy hogyan kell egy bizonyos programot használni. Ezt nagyon nehéz anélkül elolvasni, hogy gyakorlatban is végeznéd.

Kommunikációs hallgató: Igen, politológiából főleg.

Film-fotó-média szakos hallgató: Nincsen.

   Melyik volt az az olvasmány, ami a legunalmasabb volt számodra?

Műszakis hallgató: Volt vagy hat könyv, de nem volt mind a hat unalmas. Egyet meg sem kaptam. Azt hiszem a Vak órásmester volt unalmas, ami egy szakkönyv.

Politológus: Ezek az olvasmányok nem feltétlenül unalmasak. Van például a Gender studies nevű tantárgyam, ahol feminista dolgokat tanulunk, ott elég érdekesek az olvasnivalók. Meg igazából a klasszikus művek is izgalmasak. Viszont a jogi olvasmányokat nem szeretem.

Gazdaság-infós hallgató: Egy webdesign-al kapcsolatos könyv. Mármint nem unalmas, de abból nem tanulunk semmit ha nem ülünk le a gép elé és nem csináljuk ugyanazt.

Kommunikációs hallgató: A legunalmasabb a Románia 19….úúú  már a címét sem tudom pontosan, de mindenképp a politikai olvasmányok a legunalmasabbak számomra.

Amikor nem szakkönyveket olvasol, miket szoktál olvasni?

Ökológiás: Wass Albertet. Mindenfélét, ami regény. Nem kötelezően magyar írótól. Sience fiction, mint például az Eragon, olyasmi mint a Harry Potter. Leginkább a piros pöttyös könyveket szeretem.

Műszakis hallgató: Általában szépirodalmat. Nem magyar írótól, de magyarul. Paulo Coelho és hasonlókat. Inkább romantikus regényeket.

Politológus: Most éppen Bulgakov Mester és Margaritáját olvasom, csak nagyon lassan haladok vele, mert minden este amikor már időm van rá, akkor olyan fáradt vagyok, hogy egy oldal után elalszom.

Gazdaság-infós hallgató: Nagyon szeretek mindenbe beleolvasni. Ez nem azt jelenti, hogy nem is olvasom végig, de szeretem, amikor van öt-tíz percem este, akkor egy novellácskát el tudjak olvasni. De ez nem azt jelenti, hogy nem olvasok el egy regényt is, de szeretem ha a vége és az eleje úgy megvan egyben.

Kommunikációs hallgató: Müller Péter útravalókat szoktam olvasgatni elég sokat.

Film-fotó-média szakos hallgató: Az interneten szoktam leginkább olvasni. Onnan szoktam szerezni az információ nagy részét. Könyvből verseket szoktam olvasni inkább. Romantikusakat, például az egyik kedvencem Mihai Eminescu.

Melyik volt az első könyv, amit elolvastál? Emlékszel még rá?

Ökológiás hallgató: Igen, egy kalózos mesekönyv volt, és a könyvtárban olvastam el. Nagy piros borítója volt, azt hiszem nagyobb volt a könyv, mint én. Ami igazi regény volt, az a Gücülke volt.

Műszakis hallgató: Regény és amit olvastam?? Hűűű… az Aranyalmára és a Csipikére emlékszem.

Politológus: Hát a gyerekmeséken kívül az igazi könyv, azt hiszem a Pál utcai fiúk volt, vagy A kis herceg.

Gazdaság-infós hallgató: Azt hiszem, hogy a Vuk, de nem biztos.

Kommunikációs hallgató: A két Lotti volt, amit elsőre kiolvastam.

Film-fotós hallgató: Óz, a nagy varázsló… nem, nem is, előtte volt az Alice Csodaországban.

  Kedvenc kortárs íród van?

Műszakis hallgató: Paulo Coelho, mert olyan dolgokat ír, amiket lehet máshol nem hallok, és jó gondolatok vannak benne az életről.

Ökológiás hallgató: Nincs, nem is igazán ismerem őket.

Politós hallgató: Kortárs írókat nem nagyon olvasok.

Gazdaság-infós hallgató: -Kedvenc kortárs íróm Paulo Coelho.

Kommunikációs hallgató: Müller Péter.

Film-fotós hallgató: Franz Kafka.

Ha a világ összes könyve egy helyen lenne, mit választanál?

Ökológiás hallgató: Wass Alberttől nincsen meg a Kard és a kasza, de nem biztos, lehet, hogy valami piros pöttyös könyv lenne… Vagy mondjuk a Csontváros mind a négy kötete, vagy a Harry Potter írójától bármelyik.

Műszakis hallgató: Nem tudom, szerintem valami romantikus lenne. Ha nem is pont Coelhot, de valami hasonlót.

Politós hallgató: Most George Orwellnek az Állatfarmját választanám.

Gazdaság-infós hallgató: Azt hiszem valamit Máraitól.

Kommunikációs hallgató: Egy olyan könyvet, ami mindent leír a rendezvényszervezésről.

Film-fotós hallgató: Egy olyan könyvet, ami a menedzsmentről ír le mindent és max 50 oldalas.

  Van kedvenc idézeted?

Ökológiás hallgató: A Tizenhárom almafa azzal kezdődik, hogy amikor Isten megteremtette az embereket, akkor megteremtette a románokat és a magyarokat. Ez nem volt jó, mert ha magyarok voltak az élen, akkor a románok nem dolgoztak, s ha a románok voltak a vezetők, akkor a magyarok nem dolgoztak. S ezért megteremtette a székelyt, hogy legyen aki dolgozzon amikor a magyarok, és akkor is amikor a románok uralkodnak.

Műszakis hallgató: A fiatalok már csak ilyenek. Maguk szabják meg a határaikat és nem kérdezik, hogy a testük bírja-e, de a testük mindig bírja. Paulo Coelho: Veronika meg akar halni.

Politós hallgató: Van egy verse Kányádinak, de nem fog eszembe jutni. Egy négy szakaszos vers és az utolsó szakasza valami ilyesmi: Jönnek ámítók és újabb ámítások… és aztán nem lesznek forradalmak.

Gazdaság-infós hallgató: „Nem, nem, nincs itt semmi magyarázat, semmi okoskodás, semmi mentség. Nincs itt semmi, csak puszta, merő szeretet. Nem tudta ő, miért, mi oka van rá? Csak szeretett.” Jókai Mór: Az arany ember

Kommunikációs hallgató: Ahol az életben nehézségeid vannak, ahol a legnehezebb, ott erősödsz meg a legjobban. Müller Péter

Film-fotós hallgató: Kaffkát nem tudok idézni, de mondok Edgar Allan Poe-tól. A szakállal kapcsolatos… nem tudom, hogy hívták a csávót, de mondták neki, hogy milyen fura. Erre kérdezi, hogy miért? Mert látszik az arcod – kapta a választ. Ez nekem nagyon tetszett.

Ha akármelyik regény vagy mesehős lehetnél, ki lennél?

Műszakis hallgató: Nem tudom, kinek a bőrébe szeretnék belebújni… Talán Hamupipőkéébe, mert szerény is volt, dolgozott is, és mégis…

Ökológiás hallgató: Én magam. Nem azonosulnék senkivel.

Politós hallgató: Kosztolányi Dezső Esti Kornéljával, mert mindig azt teszi, amit akar.

Film-fotós hallgató: Rejtő Jenő egyik regényéből a sráccal. Nem jut eszembe a neve. Mindig boldogság vezérelte. Ami tett, azért tette, hogy azáltal boldog legyen. Mindig tudta, hogy mi az a döntés, ami a boldogság fele vezet.