Advent. A várakozás időszaka. A karácsony előhírnöke. Lassan véget ér, de vajon tudott-e adni valamit nekünk? Elgondolkozunk-e rajta, hogy mi a szerepe, vagy megelégszünk a szépen feldíszített terek, a csillogó-villogó díszekkel ékesített bevásárlóközpontok ünnepi hangulatával? Egyáltalán tudatában vagyunk az adventi várakozás jelentőségének? Kicsit forduljunk magunkba, és gondolkozzunk el rajta, hogy mire is várunk tulajdonképpen. Talán egy új kabátra, esetleg egy pár menő csizmára, vagy a karácsonyi nagybevásárlásra, netalán a fenyőfa díszítésére? Talán…csak egy meghitt ünneplésre a szeretteink körében? Kislány koromban számomra a csoki kockákkal feltöltött adventi kalendáriumot jelentette ez a négy hét, amit nővéremmel kiürítettünk néhány óra, jobb esetben néhány nap alatt. Már akkor megnyilvánult a türelmetlenségem, és azóta is keményen dolgozom rajta.

Teljes cikk

Ha esetleg lemaradtál volna a Kommunikáció Napok második, pénteki napjáról, itt egy kis összefoglaló, hogy mi is történt egész nap a Politika- Közigazgatás és Kommunikáció Kar épületében!

Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója Eladni a színházat című előadásával indult a nap. Az igazgató úgy gondolja, hogy színház művészete csakis kortárs lehet, itt és most, az alkotó és az alkotása pedig a színpadon eggyé válva a realitás korlátai között szólítja meg a közönséget. Teljes cikk

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) családosoknak és óvodáknak, iskoláknak biztosít mikulásszolgálatot. A KMDSZ Mikulás ötlete évekre nyúlik vissza, több száz gyerek és óvodás csoport ujjongott már a jelmezbe bújt egyetemistáknak. Az ajándékozás során lakásokba és tanintézményekbe is ki lehet hívni az önkénteseket.

A kiküldött csapatok Mikulásból és krampuszokból állnak, akik elvarázsolják a kisgyerekeket kérdéseikkel, érdeklődésükkel. Éneklés, szavalás gyakran a köszönet: a Mikulás bármit szívesen meghallgat – és persze jutalmaz. A látogatások mintegy 20-25 percet vesznek igénybe. Az ajándékcsomagokat a szülők, nevelők, oktatók biztosítják.

Az érdeklődés függvényében a rendelések felvétele korlátozott. Mikulást rendelni a 0755-116-251-es telefonszámon, a titkarsag@kmdsz.ro levélcímen, vagy személyesen, a szervezet Petőfi Sándor/Avram Iancu utca 21. szám alatti székhelyén, 9–17 óra között lehet. A jelentkezés határideje december 3.

Mindig is szerettél volna részt venni egy valóságshowba, de nem volt elég bátorságod hozzá? Szeretted volna jobban megismerni magad, hogy hogyan viselkedsz egy kamerákkal teli szobában? Az idei kommunikációs gólyatábor lehetőséget adott a kíváncsi elsőéveseknek, hogy kipróbálják magukat egy ilyen szituációban. Minden szónak és tettnek súlya volt, hisz a bogártelkei villában Mr.P (a villa tulajdonosa és a valóságshow vezetője) mindent hallott és látott. A “welKOMM to reality” szlogennel ellátott gólyatábor ráadásul november 19-én a Kiszavazóshow-al folytatódott, ahol eldőlt, hogy ki a legjobb kommunikációs páros.

A gólyabál este 7 órakor kezdődött a Revolution Clubban, ahol hét gólyapár mérte össze ügyességét és kommunikációs készségeit. Változatos volt a felhozatal, hisz a szokásos fiú és lány párosok mellett, több lánypár is benevezett a reality show utolsó megméretettésére.

Az est házigazdái: Nagy Péter és Jakabos Orsolya, a promo videók levetítése után színpadra hívták a gólyapárokat a Lip Sync versenyszámra. A gólyák előre begyakorolt koreográfiával álltak a nagyérdemű elé. A magyar régi és új pop zenétől elkezdve, Amy Winehouse Valerie-n keresztül, a Spice Girls-ön és Justin Bieber Baby számán át egészen Shakira és Beyoncé hastáncos duettjéig  minden felcsengett, amit a közönség csak kívánhatott. De nem csak a diákok szórakoztak a viccesebbnél-viccesebb  tátogtatások láttán, hanem a zsűri is nagyon élvezte ezt a próbát.

A második próbán a gólyapárok összeszokottságát mérték fel egy művészeti kiállítás által: az egyik gólya rúzsfoltokkal rajzolt egy közös élményt, emléket és a társa ki kellett válassza az összes “műalkotás” közül, hogy melyiket is rajzolta  a partnere. Ezután, az addigi eredmények függvényében, búcsúztak két párostól, de az egyiket visszahívták a nagy szurkolótáboruknak köszönhetően.

Továbbiakban, a pároknak egy lehetetlen kommunikációs szituációból kellett kihozniuk a legjobbat. A páros egyik tagja kenyérrel teli szájjal kellett dúdolnia híres dalokat egy percig és a ha a társa minél többet eltalált, annál közelebb kerültek a célhoz. Kiszavazóshow révén e próba után is megváltak két gólyapártól.

Az utolsó előtti megmérettetésen a továbbjutott négy pár egy igazi, kommunikációs szakhoz illő feladatot kapott. El kellett adniuk egy random tárgyat a közönség egyes tagjainak, így minden érvet felsorakoztattak, hogy meggyőzzék a vevőt és a zsűrit. A gólyabál témájához híven ezután is kiesett két páros.

A legvégsőkig harcoló két lánypár utolsó feladataként a másodéves szervezők egy  “Rap Battle” próbát találtak ki. A szöveg félig meg volt írva, így ameddig a hiányos részeket töltögették a lányok, addig a közönség megtekinthette a tábori “Titok szobában” készült felvételeket, ahol a gólyák őszintén beszéltek érzéseikről.

Az eredményhirdetésen minden gólyát díjaztak oklevéllel vagy különdíjjal és természetesen a rangsort is közölték. Harmadik helyen végzett  a Berni és Jimi páros (Gászpor Bernadett és Dobricza Szilveszter), míg a Timik párosa (Kassay Tímea és Kónya Tímea) a dobogó második fokára léphetett. Az első helyet a kommunikációs Spice Girls tagjai foglalták el, avagy Imets Dóra és Székely Emőke.

Az előadás jó hangulatát fokozta az azt követő buli, ahol Lohn Jennon és Massivepedobear biztosították a zenét. A kommunikáció első-,másod- és harmadévesein kivül sok lelkes érdeklődő és szurkoló ropta egészen hajnalig.

A gólyatábor promovideót és aftermoviet, illetve a „Titok szobában” elhangzottakat ezen a linken tekintheted meg:

Ropog a világ a gyűlölet és gépfegyverek kattogásától. Még száz esztendő sem telt el a legutolsó világégés után, s immár ismét a háború szagát hozza a nyugati szél. Hogy milyen méreteket ölt majd a vérengzés, és még hány ember fog meghalni, az a nagyhatalmi vezetők döntéseitől függ. Kellett nekik világuralom… s aztán csodálkoznak, hogy időnap előtt agyvérzéssel szállítják őket a kórházba. Nem kis felelősség. Akármilyen apró döntéseknek óriási következményei lehetnek.

Megtörtént a baj Párizsban. Megtörtént a baj Libanonban. Brüsszel hisztérikus félelemben próbálja elhárítani az újabb tömegmészárlást. Félhetnek is, mert a bevándorlókkal érkező Iszlám Államot is tárt karokkal fogadták. Ne mondja senki, hogy erről nem tudtak a kormányok titkosszolgálatai. Meg kellett halnia több száz embernek ahhoz, hogy a világ ráeszméljen arra, hogy bizony komoly veszély fenyegeti Európát. Szegényke, ott kullog Amerika és Oroszország között, magatehetetlenül.

Igen, effajta gondolatok járják át az ember agyát, miközben magába fordulva, bambán szeli át Kolozsvár Főterét. A Deák Ferenc utcára áttérve megpillantottam valami szokatlant, ami kilendített szédítő gondolataimból. Hatalmas fekete táblák, tele írva fehér krétával. Before I die…, azaz mielőtt meghalnék… táblák. Tele emberi vágyakkal, fogadalmakkal, őszinte kifakadásokkal. Persze, a „rosszfiúk” itt sem tétlenkedtek, betűzdelve egy-két obszcén mondatot, de hát istenem… szabad világban élünk. „Mielőtt meghalnék… újra szeretném látni a családomat”, „Mielőtt meghalnék… feleségül akarom venni a szerelmem”, „Mielőtt meghalnék… fel akarom keresni az édesanyámat, aki nem akart engem”.

Az emberek megosztják a legnagyobb titkaikat a nagyvilággal, miközben sok barátjuk nem is tud ezekről. Beleolvastam mind az öt nyelvű táblákba, (igen, öt nyelven volt kihelyezve a táblasor: angol, román, magyar, francia, és német- szóval multikulturalizmusra egy panaszszó sem lehet), egyedül a franciát nem értettem. Pedig arra lettem volna a legkíváncsibb, hiszen azelőtt két nappal történt a párizsi vérengzés.

Ezután, akaratom ellenére azokra az emberekre gondoltam, akik a közelmúlt szörnyűségeiben, ártatlanul, egy ideológia, vagy akár a felelőtlenség áldozataivá estek. Nekik is voltak álmaik… eljutni a világ másik felére, vagy szülni egy focicsapatnyi gyereket. Elmegy szórakozni, és csak úgy spontán lepuffantja egy ember. Kész. Vége. Bárkivel megtörténhet, velünk is. Hiába szeretnek a szüleid, hiába van egy élettársad, hiába van jó karriered és pénzed, mert egyszerűen megszűnsz létezni, csak úgy. Az álmok megszűnnek veled együtt. Ez volt az a pillanat, mikor együtt tudtam érezni a holtakkal és hozzátartozókkal. Nem cseréltem le a Facebook profilképemet francia színűre, nekem elég volt az a pillanat. A kezembe fogtam egy krétát, s egy másodperc töredékéig az futotta át az agyam, hogy milyen lírai lenne, ha most, ebben a pillanatban jönne egy eszement és lelövöldözne mindenkit a téren, velem együtt. Majd letettem a krétát, és elmentem onnan, tovább a dolgomra.