Hatvannégy csapat, négy asztal, végtelen mennyiségű sör és fergeteges hangulat. Ez volt a Beerpong Bajnokság II. fordulója szerdán este az Irish&Music Pubban a Kolozsvári Beerpong Egyesület (KBE) szervezésében.

A bajnokság népszerűségéről árulkodik az is, hogy nem sokkal a kezdés után nem volt hely a kabátoknak a megőrzőben. A hét órás kezdés után már az első körnél felfokozódott volt a hangulat, a játékosok minden lelkesedésüket beleadva próbálták  megrészegíteni ellenfeleiket, mint később kiderült, sikeresen.

A játékosok azonban az est folyamán nem tudtak kiesni a lendületből, köszönhetően az őket buzdító szurkolóknak. Időről időre hallani lehetett a tömeg ujjongását, amelyet DJ Pici zenéje is tovább fokozott. A hat órás kitartó játék csúcspontja természetesen a döntő volt, amelyet a Bátmén csapat játszott a White Niggazzal. A szoros küzdelem a Bátmén csapat talpon maradásával zárult. Győzelmükkel esélyesek a szezon végi fináléra, ahonnan akár a Magyar Sörpingpong Egyesület Budapesten szervezett bajnokságára is eljuthatnak. Mint később kiderült a csapat egyik tagja, Miroski Ádám, már több, mint másfél éve űzi a sportot, de ez az első komolyabb sikere, amely természetesen nagyon boldoggá tette. Az ünnepélyes eredményhirdetést egy fergeteges buli követte, amellyel méltó módon zárták le ezt a „söráztatta” estet.

A marosvásárhelyiek felemelkedése és bukása

A kolozsvári játékosok mellett a Hell-Ló nevű marosvásárhelyi csapat is eljött a megmérettetésre egy kalandos utat követően, amely során az út felét stoppal, míg a másikat autóbusszal tették meg. A Hell-Ló csapat tagjaitól megtudtuk, hogy Marosvásárhelyen is szeretnék meghonosítani a versenyt, ezért úgy döntöttek, hogy részt vesznek a kolozsvári bajnokságon tapasztalat szerzés céljából. Bár az első akadályt − számukra is meglepő módon nagyon gyorsan − már az első félidőben bevették, a szerencse hamar elpártolt mellőlük, mert a következő körben búcsúztak a versenytől.

A Kolozsvári Beerpong Egyesület, avagy a csapat a háttérben

A szervezőket ezúton is egy hatalmas taps illeti, hiszen megbirkóztak 109 csapat sörszenvedélyével. Ferencz Mónika, az eseménysorozat ötletgazdája elmondta, hogy bár az elején mindössze 24 csapat jelentkezett, idén már selejtezőt is kellett tartaniuk. Jövőre további városokba is szeretnék elvinni a sör szeretetének versenyét, köztük Csíkszeredába, Marosvásárhelyre, Nagyváradra és Szatmárnémetibe is. Rendezvényeiket idén az Irish&Music Pub támogatta, akinek a helyszín biztosítása mellett a sört és a díjakat is köszönhetik, továbbá a Pikowatt, aki a fényeket és a hangosítást biztosította.

Szervezőkkel és résztvevőkkel együtt, közel százan népesítettük be az árokaljai Bethlen-kastélyt november 13-15 között. Lazaság és vidámság jellemezte a tábort, ahol visszautaztunk a híres amerikai Woodstock fesztiválra, amit 1969-ben, a hippi korszakban rendeztek meg legelőször.

Péntek délután mindenki izgatottan várta a Bulivonatot, amely elvitt minket a helyszínre. Az út sem telt el csendben és nyugalomban, hiszen a szervezők már akkor is kreatív játékkal dobták fel a hangulatot a kevés hely miatt nyomorgó gólyáknak. Különböző vicces tárgyakat kellett keresnünk, mint például egy piros tangát, bundás kenyeret, hajvasalót vagy éppen egy pöttyös zoknit. Majdnem minden felsorolt tárgy előkerült, jutalomként pedig egy doboz sör járt. Emellett már a vonaton visszautaztunk az időben, átállítottuk óráinkat. A dátumot is szerettük volna visszaállítani, hogy igazán a múltban érezzük magunkat, azonban szeretett okostelefonjaink sajnos nem engedték. Javában zajlott a fülkékben az ismerkedés és beszélgetés, amikor megérkezett a vonat a faluba.

Sötétség és hideg fogadott minket, azonban ez nem tántorított el attól, hogy minél hamarább a szálláshelyre érjünk. Az út kissé hosszadalmas volt, számomra ijesztő is az ingó híd miatt. (Soha többet nem megyek arra a hídra!) A tábor helyszíne a természet közelségében számomra varázslatos volt, igazán illett a gólyatábor témájához. Regisztrálás és a szobafelosztás után rögtön elkezdődtek az ismerkedős játékok, ahol probáltunk megjegyezni körülbelül 80 nevet, sikertelenül. A vacsora után még több ismerkedős játék jött immár szobáinkban, aminek eredményeként már lassan-lassan kezdtük egymás nevét megjegyezni. Az este egy hippi bulival ért véget, ahol mindenki a témához hozzáillő öltözetben szórakozott.

Iratkoznak a gólyák

Szombat reggel sikerült felkelnünk a ordibátor (hangosbemondó) felfrissítő zenéjére és néhány szép és cifra káro… hm, szóhasználat után kivonultuk tornázni. A torna közben még egy ráadás fogmosást is kaphattunk társainktól. A reggeli után kialakultak a csapatok és elmentünk egy 2 órás Falutúrára. A játék során olyan tárgyakat kellett összegyűjtsünk, mint például egy gumiabroncsot, pálinkát, kémcsőt, kasszaszalagot, egy régi 1000 lejest, 7 legyet, savanyúságot de még egy galambot is. Ahogy megláttam először a listát, biztos voltam benne, hogy soha nem fogjuk megtalálni ezeket a dolgokat. De láss csodát! A falubeliek segítségével együtt, rengeteg holmit össze lehetett gyűjteni. Egyes tárgyaknál szigorúan zéró tolerancia volt, másoknál viszont ránk bízták a szervezők, hogy egy kis találékonysággal megtervezzük és elkészítsük őket. Nagy segítséget kaptunk a falu egyetlenegy üzletétől is, aminek bizonyára, a tartózkodásunk alatt megnőtt a bevétele. Fotózni és filmezni is kellett egyaránt. Többek között egy híresség hasonmásával, egy kertitörpével és a falu bikájával kellett selfie-t készítenünk. Egy gitározó hippilányt, meg egy esőtáncot is le kellett filmezni. Ebéd előtt még gyorsan összegyűjtöttük a hiányzó tárgyakat, de még a csapataink himnuszát is elkezdtük megírni. Mind a 6 csapat bemutatta az összegyűjtött tárgyait a szervezőknek. Volt olyan csapat is, aki majdnem sikeresen teljesítette a túrát, mivel egyetlen tárgy hiányzott csak.

Az összegyűjtött kincsek között

A laktató ebéd után kezdődtek a csapatjátékok. Ide, mindenkinek össze kellett szednie a megmaradt kis erejét és energiáját, mivel sok pontot lehetett szerezni a csapatnak. A stafétás játék csakis azoknak volt, akik bírták egy pohár sör után a 10 körös fordulást. Továbbá, még más játékokkal és feladatokkal is lehetett jó eredményt elérni. Minden egyes csapattag azon volt, hogy minél jobban teljesítsen. Már egészen besötétedett, mire a játékokat befejeztük. Hamar vacsoráztunk és a csapatok bemutatták himnuszaikat, amiket megadott szavakból kellett megírni, olyanokból mint például flower power, sátortábor és árvízálló kanyarfúrógép. Estére már alig bírtunk állni a lábunkon, de egy utolsó, hajnalig tartó buli nem maradhatott ki. (És még milyen!)

A SÖRPONG

Na ki ejti el a tojááást?

pufuleec nom-nom

A vasárnapi késői ébredés és reggeli után nem maradhatott el a már hagyományos méta. Annak ellenére, hogy nem vagyok valami jó sportoló, rettentően jól esett egyet ütni az ütővel és futni. Még a szervezők is besegítettek egy kicsit a csapatoknak és profi métajátékosokként rohantak mint az őrültek, néhányszor a sárban elcsúszva. Ebéd előtt bemutatták nekünk azt, hogy miből is áll a KMDSZ és azt, hogy milyen programok várnak ránk, ha önkéntesnek jelentkezünk. Ezután kihirdették a nyerteseket, akik egy tonna sört kaptak, ráadásul ingyenes belépőt a KMDSZ Gólyabálra. Ebéd után a pakolás következett, ami mindenkit lehangolt, mert senki sem akart elmenni a múltból és visszatérni a jelenbe. A pár nap alatt jó néhány kedves emberkét ismertem meg és egyáltalán nem akartam visszatérni a vad valóságba.

A hazafelé vezető út sem volt unalmas, folytattuk tovább azt, amit péntek délután elkezdtünk. Még egy utolsó fogadalmat is tettünk, méghozzá úgy, hogy közben be kellett fognunk az orrunkat – amivel, immár igazi elsőéves egyetemisták lettünk.

Végezetül nagyon szépen köszönjük a szervezőknek, hogy értünk fáradoztak és ezt a csodálatos gólyatábort megszervezték nekünk!

(Fotókat készítette: Antal Szidónia)

A csíkszentsimoniak tudnak zenélni, ez tény. A vasárnap délutáni fúvóskoncertet azonban kevesen hallgatták a Kolozsvári Rádió koncerttermében, s köztük is csupán néhány volt fiatal. Az is tény sajnos, hogy ez a fajta muzsika nem akkora érték errefelé. De van megoldás!

Zenés hétvégét tartottak a Kolozsvári Rádiónál november 14–15-én. Szombaton Bartók Bélára emlékezve kolozsvári, nagyenyedi és sepsiszentgyörgyi kóristák léptek fel. Vasárnap a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar szórakoztatta a közönséget. A nagyérdemű, az előadás színvonalához képest jóval nagyobb számban is képviseltethette volna magát.

A műsor programjának összeállításakor a különböző korosztályok zenei igényéhez igazodtak: a klasszikus operett és történelmi indulókon kívül népszerű könnyűzenei és rock számok feldolgozásával is szórakoztattak. Még az ACDC Highway to hell című örökzöld slágerével is megörvendeztettek. De hogy a klasszikusok közül is említsek párat: Müller József pattogós Jászkun-indulójával kezdtek, majd Kodály Zoltán Háry János című daljátékából és Erkel Ferenc Dózsa György című operájából is kaptunk részleteket. Ráadásul Sándor Csaba, a Kolozsvári Magyar Opera énekese is közreműködött, aki egyébként zenei pályafutását ugyanebben a formációban kezdte tubásként – újabb inspiráló motiváció a fiatalságnak!

van, hogy megfér egy koncerten belül az operett és történelmi induló a pop, rock műfajával

A fúvósok körében közkedvelt Szamosmenti-indulót, filmzenéket, Ennio Morricone-művet is játszottak, és olyan ismert modern popslágerek is felcsendültek, mint Pharrel Williams Happy című száma, az LMFAo-tól a Party Rock Anthem, a Maroon 5-tól a Moves like Jagger, vagy Meghan Trainor All about that bass című száma. Természetesen mindegyik fúvószenei átdolgozásban.

„Everyday I’m shuffling”

A dinamikát alaposan betartották, a zengő basszus tubái is szerepükhöz hűen libabőrös hatást teremtettek, a fuvolák tisztán csengtek, a trombita-szólók szinte teljes pontossággal harsogtak.  Valóban értékes, kulturális vasárnap délutánt teremtettek. Ennek ellenére alig több mint harmincan hallgattuk meg a koncertet, a fiatal korosztályt nagyjából 5-6 személy képviselte, azok közül is hárman zenészek. Valószínűleg nem gondolták, hogy a pop-átdolgozások harsona és klarinét változatban szórakoztathatnak is, pedig némelyikük játékosabbnak, ritmusosabbnak tűnt az eredeti változatnál. Talán ezután ezeket a feldolgozásokat is többre becsülik, és nem csak YouTube cover-videókon szórakoznak majd a tizen-huszonévesek.

Viszont, akik jelen voltak, mind nagyszerűen érezték magukat – legalább is a ritmusra billegő fejek, a taktust doboló lábak, a széles mosolyok és a kétszeres vastaps erre engednek következtetni. Főként, miután a középkorosztály a Neoton Família 220 felett című slágerét, vagy Máté Péter Zene nélkül mit érek én örökzöld szerzeményét is hallhatta. Ráadásul még nem említettem a Csillagok háborúja jól ismert dallamit, szóval kaptunk muzsikát minden műfajban. Talán ez elég bizonyíték arra, hogy legközelebb az előítélkezők elhessegessék félelmeiket.

Nyugati államokban erős hagyománya és népszerűsége van a fúvószenének, ezzel szemben nálunk egyre halványodik a művészet azon ága, ami nagyjából száz éve még virágkorát élte. Székelyföldön szinte minden nagyobb községnek, városnak van saját zenekara, de Erdély nyugatabb részeire ez már kevésbé jellemző. Kovászna és Hargita megyének vannak olyan települései, ahol a tinédzsereknek (de nem csak!), dicsőséget jelent bekerülni és szólót játszani a helyi zenekarban.

„Rengeteg munka áll egy-egy sikeres fellépés mögött, valószínűleg ez sem tetszik a jelenkor Facebook-generációjának, és valamiért nem menő manapság fúvós hangszeren játszani” – közölte Sándor Árpád, a formáció karmestere. A karnagy szerint Romániára is igaz, miszerint a nyugatibb térségre erőteljesebben hat a modernizáció, ami miatt kimaradnak idővel bizonyos hagyományok. A megoldás egyszerű: több fúvószenei fellépést kellene szervezni Kolozsváron és a környékén.

A Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar egyébként turnézott a napokban: Magyarországon és Lengyelországban is zenéltek, ahová nemsokára szeretnének visszatérni, ezen kívül Olaszországba és Szerbiába is készülnek. Mondanom sem kell, hogy a vasárnap fellépett ötvenkét fiatal zenész tömören betöltötte az egész termet muzsikával. Ráadásul nagyrészük még kiskorú. Ha az idősebbek haza viszik a hírt, ki tudja, talán néhány kolozsvári fiatal is kedvet kap dobra, csörgőre, cintányérra.

Huszonhárom zenekar negyvenhat dala közül hatot díjazott a zsűri, szombaton este a Bulgakovban. A pályázat ötlete egy sörözés közben fogalmazódott meg. Az lenne a célja, hogy az erdélyi magyar zenekarokat támogassák, hogy Erdélyben erdélyiként magyarul zenéljenek.

A bukaresti tragédia miatt, elmaradt az előre tervezett nagy hepaj, csak egy kis szolid összejövetelen értékelték és díjazták a produkciókat. A buli helyett egy kis közös énekléssel készültek a szervezők. Miklós Gyuri, a Gitár East Egyesület elnöke, külön meglepetés dallal készült.

Első helyen a Bagossy Brothers Company ELVISZLEK című száma végzett.

Második helyezett a  Stereogam NEKED ADOM című száma lett.

Dzseztán zenekar  VARÁZSÉNEK című dala lett a bronzérmes.

Negyedik helyezést ért el az Ego Sum a TATA című dalukkal.

A dobogó ötödik fokát a  Mercedes Band HAMU A SZÉLBEN című alkotása foglalta el.

A különdíjas  Kevin & The Roots TÉPŐZÁRÁSI PÁNIK. André Ferenc a spanglikán egyház alapításának kérdését firtatta a dal értékelésében.

Gratulálunk! 🙂

„Szerintem ha azt mondom, hogy első nap úgy éreztem, alig várom, hogy véget érjen ez a három nap, míg amiután hazaértem (de már a buszon ülve is) szomorú voltam, hogy ilyen hamar eltelt, az mindent elárul.” – ilyen volt a VI. Válasz Napok, mely november 6-8. került megrendezésre Torockón, szervezői szemmel.
Első este az ismerkedésé volt a főszerep. Egy rövid bemutatkozás és névtanulós játék után egy rövid és velős szakkolis bemutató következett, hogy a résztvevő, potenciális szakkollégisták is el tudják mondani két mondatban, hogy hova is szeretnének jelentkezni. Egy újabb játék, valamint az esti program után mindenki eltette magát a következő napra.
A szombati délelőtt az előadások kapták a főszerepet. Jogi vonalon először Bethlendi Andrást, az Igen, tessék! ügyvezetőjét hallgathattuk meg, aki a nemzeti kisebbségi jogok és a nyelvi jogok kérdéséről a romániai magyarok viszonylatában tartott előadást. Mivel ez egy örökérvényű, igencsak vitatott, valamint mindannyiunkat érintő téma, minden jogászhallgató figyelmét felkeltette.
Ez idő alatt közgazdászaink Bertródi Lóránt, a Souper társtulajdonosát hallgatták. A hallgatóság fellelkesült, hiszen egy kiváló élő példa állt előttük, aki barátaival együtt indított el egy vállalkozást, és a kezdeti nehézségek ellenére, kitartó munkával elérték, hogy jelenleg egy sikeres levesbár tulajdonosai lehetnek.
Rövid kávészünet után Farkas Csongor következett, aki jelenleg az IFUA Horváth & Partners Kft.-nél tanácsadó. Előadása nem egy adott karrier befutása volt, sokkal inkább arról szólt, hogy ki hogyan találhatja meg önmagát a közgazdaságtanon belül. Ki az, aki inkább gyakorlatias, vagy esetleg az elméleti részét szereti jobban a tudományágnak. Ki az, aki alkalmazott szeretne lenni, és ki vezető?
Ezzel párhuzamosan a joghallgatók Demeter Attila előadásán vehettek részt, aki személyes tapasztalatokból építkezve azt mutatta be nekik, hogyan lehet valakiből akár parlamenti alkalmazott is. Egy meglehetősen interaktív előadás volt ez, ahol rengeteg gyakorlati karriertippel is szolgált a résztvevők számára.
Az ebédszünet, valamint a délutáni métázás után következett a hétvége első plenáris ülése, amelyet Balázs Iringó, a Közép-Európai Egyetem (CEU) kutatóasszisztense tartott. Témája a menekültkérdés jogi és emberjogi szempontból, avagy hogyan vált egy Közép-keleti probléma Európa legaktuálisabb problémájává – volt. A kérdés mindenkit érintett, így egy kisebb vita indítónak szolgált az est hátralevő részére.
A nap szakmai részét egy workshoppal zártuk, amelyet két szakkollégistánk, Csula-Albert Andrea és Székely Rita tartottak önletrajz írás témában. Ők ketten tapasztalataikból építkezve olyan tanácsokkal láttak el, amelyek még azok számára is tartogattak újdonságot, akik esetleg már részt vettek hasonló workshopon, képzésen.
A vasárnapi délelőtt két előadást is tartogatott számunkra. Az elsőt Székely Csaba tartotta, aki ügyvédként és közbeszerzési szakértőként dolgozik a Schulleri és Társai Ügyvédi Társaságnál. Előadásával a jogainkról és lehetőségeinkről világosított fel a hatósági intézkedésekkel szemben, szabálysértési ügyekben. Utolsó előadóként Farkas Leventét, a Marketingiskola.ro megalapítóját, és vezetőjét hallgattuk, akinek témáját tömören „pénz”-nek is nevezhetjük, de rávezetett, hogy mennyit kell mi adjunk ahhoz, és mit kell befektessünk(nem csak pénzről lévén szó), hogy elérhessük céljainkat.
S bár a Válasz Napokból ezek után már csak a kiértékelő, és a hazaút volt hátra, a Mikó Imre Szakkollégium még sok minden tartogat számunkra!