„Azt ígérték csak 2-3 órára viszik el, de soha többé nem láttuk őket. (…) Aki szerencsés volt, az hazajött. A legtöbben viszont ott haltak meg.”  Így kezdődik és végződik több ezer magyar hadifogoly embert megpróbáló története. Ebből 685 kolozsvári.  A túlélők bár többször elmesélik apró részleteiben az orosz hadifogságot, nem létezik olyan képzelőerő, amely képes lenne átélni, és így megérteni. Teljes cikk

Múltbéli csatangolások, régi, bennfentes sztorik a kolozsvári mozizás hajnaláról, generációkat összekötő beszélgetések, a hidegre való tekintettel pedig a forradalom pislákoló lángjánál való melegedés. Ezeket s még megannyi csemegét kínálnak, nem csak ínyenceknek, a Korzós lányok az őszi hónapokban. Teljes cikk

Különleges ötlet született arról, hogy hogyan mutathatnánk meg Kolozsvár sokszínűségét. Na meg azt is, hogy szerintünk miért pont ez a világ közepe. (szerk. megj.)

A Radina KMA egyesület, a Tranzit Házzal és a KMDSZ-szel együtt úgy gondolták, hogy elvégeznek egy filmes szociológiai kísérletet arról, hogy „ugyanazt a dolgot mennyire különbözően, más aspektusokból tudjuk látni, ugyanakkor, hogy ez a sokszínűség hogyan tud egyetlen nagy képet alkotni, egyáltalán alkalmas-e erre.” A koncepció a következő: vesszük a mobiltelefonunkat, videókameránkat, fényképezőgépünket, vagy akármit, ami képes mozgóképek felvételére és készítünk egy pontosan 5 másodperces videót arról, hogy mit jelent nekünk Kolozsváron egyetemistának lenni. Szólhat ez a videó bármiről, de tudom ebben nem kell ötleteket adni nektek, mert minden egyetemista háztartás bőven rendelkezik nem 1×5 mp-nyi videóval, hanem ennél sokkal többel.

Fontos tudni azt is, hogy nincsenek technikai megkötések, játszhattok Lumière-es dít, kísérletezzetek bátran. Tehát ha megvan a videó, akkor november 30-ig küldjétek el a radiakma@gmail.com email címre, vagy töltsétek fel a Rakd össze Kolozsvárt! facebook oldalára. Ezután a szervezők majd egy egységes audiovizuális alkotássá –  film, performansz művészet és a kiállítás határait egybemosó – gyúrják ezeket a kis szösszeneteket.

A filmet december 12-én a  Tranzit házban berendezett konceptuális térben fognak bemutatni, több felületen vetítve egyszerre, azt a hatást keltve, mintha a néző egy galériát járna körbe. Mindehhez egy élő jam session adja a zenei aláfestést. Jha, a pályáázaton nem rangsorolnak, tehát a filmed biztosan viszontláthatod a Tranzit-vásznon. És, megint jha, ha szerencséd van, és kisorsolnak, nyerhetsz egy táblagépet is. Tehát, sztárságra fel. Kamera indul. Rec.

Kis ihletadó:

Tudtad, hogy 2015-ben, a Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Fővárosban naponta legalább két magyar vonatkozású programot is szerveznek Nekünk, kedves fiatal társaim? És hol maradnak még a román, angol, német, a nemzetközi programok?  Igen, én is fogtam már a fejem, mert nem tudtam hogyan fogok értesülni mindenről, hogyan tartom észben az időpontokat, helyszínt és a fontos tudnivalókat. De mindezekre a problémákra kínál megoldást a nemrégiben megjelent Madárles kiadvány, amely a Magyar Ifjúsági Központ és a Share Föderáció közreműködésével jött létre.

A kiadványhoz ezen felül pedig huszonkét szervezet közel száz programponttal járul hozzá, melyhez folyamatosan kapcsolódnak be újabb szervezetek és önkéntesek. A programok kategóriáját tekintve többféle csoportba sorolhatóak. Megtalálhatóak a kulturális jellegű, tehetséggondozási és szórakoztató programok, előadások, illetve fesztiválok.

Eddig 23 000 példányszám jelent meg az első Madárlesből, ezeket már most átveheted a különböző civil szervezetektől, intézményektől. De mindennek még nincs vége, hiszen a következő kiadásokhoz csatlakozhatnak újabb szervezetek, bővíthetik újabb rendezvényekkel a palettát.

Addig is barátkozz a kínálattal, végy egy jó szövegkiemelőt, láss munkának, szemerkélj, mert erőst színes és mozgalmas év vár ránk jövőre.

Kolozsváron beindult a KüFa. Küche Für Alle, azaz. Konyha mindenkinek. Kund Kolozsváron mesterizik, szobrász. Megjárta már Algériát, Iránt, de nem tudja, hogy mit ér ez az alba régiai galérián alvó valériád iránt. Jó na, ha Iránban nem is volt még, azért tényleg sok helyen megfordult a bolygón (Indonézia, Törökország, Örményország, Grúzia, Dél-Korea). S talán még azon kívül is. És most kitalálta, hogy Sebestyén Péterrel, aki állati jó séf, meghonosítják kies városunkban ezt a népkonyha cuccot.

És én itt megtaláltam, amit olyan rég keresek: a Közösségi Élményt. Ahányan voltunk, annyifélék, de mindenki mindenkivel szóba állt, és mindenki visszamosolygott mindenkire. Mindenki ismert mindenkit, még ha nem is találkoztak addig. Nem sok kicsi én volt, hanem egy nagy mi. Ó, azok a régi hippi kommunák. Őszi napsütés, a háttérben ilyen muzsikák.

Nagyon finom volt. A lencseleves, meg az ayran is. Lássuk a képeket, me’ többet mondanak ezer szónál.