Friss közgazdász, netán joghallgató vagy, és szeretnéd már tudni, hogy miket rejthet, nyújthat a szakmád, illetve miképpen tudod a szakterületeden belüli eszközöket felhasználni, célokat elérni? A Mikó Imre Jog- és Közgazdaságtudományi Szakkollégium „Know How” ismertető előadása ezen, illetve ezekhez hasonló kérdésekre fog választ nyújtani. Teljes cikk

Holnap szüreti parti, szóval vedd elő a csőszruhád és irány a sportcsarnok. Persze ha nincs, akkor a farmer is megteszi, lényeg, hogy érezd magad kényelmesen – mondta Antal Géza, a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum elnöke és a szüreti bál főszervezője. Az RMDSZ és a KIFOR második alkalommal szervezi meg a Kolozs megyei Szüreti bált, Kovács Katival, Tokos zenekarral, Operettissimoval és rengeteg csősszel.

Teljes cikk

Az idén 17. életévét betöltött lány a legfiatalabb Nobel-békedíjas az eddigi díjazottak történelmében. A díjat két gyermekjogi akitivista osztotta meg: Malala, aki a tálibok által uralt pakisztáni gyermekek életéről és az oktatási rendszerről írt blogot, majd ezéltal robbant be a köztudatba, illetve Kailash Satyarthi, indiai aktivista, aki a gyermekekkereskedelem és a gyerekek kihasználása ellen indított szervezetet és önkéntes mozgalmat. 

Malalát 12 éves korában egy tálib fejbelőtte, de felgyógyult sebeiből, és Európában folytatja akitivista tevékenységét. Pakisztánban kezdte el vezetni blogját, ahol a lányoknak tilos iskolába járni. Ezen a felületen keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos lenne, hogy minden gyermeknek joga legyen az ingyenes oktatáshoz, és ezt meg is kapja.

Malalát tavaly is jelölték a díjra, viszont tavaly a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet kapta meg. Idén Ferenc pápát is esélyesnek tartották, a jelöltek között viszont ott volt Edward Snowden, az NSA-botrány kiszivárogtatója, és Vlagyimir Putyin is. Malala már kétszer szerepelt a Time magazin címlapján, és az ENSZ november 10-ét nemezetközi Malala-nappá nyilvánította. Így nőtt a bátor muzulmán kislány nemzetközileg is a gyermekvédelem egyik szimbólumává.

Licis éveim alatt, mindig csak messziről szemléltem a kolozsvári egyetemista életet. Nem is lehetett volna másképp ahogyan. Barátaim, akik az iskolából ballagtak el, és Kolozsváron folytatták tanulmányaikat, sokszor meséltek az itt töltött időről, a pezsgésről, arról, hogy Marosvásárhelyhez képest Kolozsvár, mondhatni a világ közepe. Őszintén bevallom engem soha nem vonzott az, hogy ebben a városban töltsem az egyetemi éveim, annak ellenére, hogy sokan győzködtek. Ezt az ellenérzést soha nem tudtam észérvekkel alátámasztani, ez csak úgy bennem volt, de nem is éreztem kényszert soha arra, hogy megmagyarázzam. Nagyon hosszú út vezetett ide, de az érettségi és a felvételik kereszttüzében csak itt kötöttem ki. Az új helyzetet kezelni kellett, és mivel nem vagyok a szobámba begubózó típus, megfogadtam, hogy mindenképp igyekszem pozitívan megélni azt, ami akaratom ellenére történt és kihasználok minden lehetőséget, ami csak adott, hogy felejthetetlen és emlékezetes egyetemi éveket tudjak majd magam mögött hagyni.

Úgy gondolom, a termek keresése miatti hosszas kóválygás, elengedhetetlen tapasztalat, így ezt szereztem be elsőként. Miután végre megtanultam eljutni abba a körülbelül három terembe ahol az óráim zajlanak, leadtam a tanulmányi szerződésem és még egy ösztöndíj kérvényt is megkockáztattam, picit fellélegeztem. A „gólyának lenni nem kis feladat” részben bebizonyosodott. És ha a hivatalos dolgok végre kipipálódtak, jöhetett az annyit hangoztatott, folyton pezsgő diákélet.

És mivel mással kezdhettem volna, ha nem a gólyák éjszakájával?! A várost csak meg kell ismerni! Hát akkor tegyem azt a szórakoztatóbb módján. Legalábbis a szervezők ezt ígérték. Az öt fős csapatunkból két személyt ismertem előzetesen, a másik kettőt pedig akkor szereztem be barátként, és nem, nem csak a facebookon. A verseny többnyire abból állt, hogy „kedvenc” sportunkat űztük: a szaladást. Szerencsére mindenkiben lobogott a versenyszellem, így feláldoztuk magunkat és már az első negyed órában csurom vizesek voltunk. A különböző megállóknál, volt, hogy alig tudtunk megszólalni, de nem jelentett problémát a dolog addig, ameddig nem kapkodtunk levegő után annyira hangosan, hogy nem értettük meg a feladatot. Utólag átgondolva azt tudom mondani, hogy a szervezők nem hazudtak, amikor azt mondták, hogy szórakozva ismerem meg új otthonom. Bár a feladatok többségével már találkoztam, az új emberek, az új csapattársak még újabb értelmet adtak a feladatoknak. Miután eszembe jutott, hogy jéé, én ezt már játszodtam, gyorsan elhessegettem az emléket és helyet engedtem az újabbnak.

Tetszett az, hogy nem arra ment ki a játék, hogy jól leszívassanak minket, hanem arra, hogy csapatban dolgozzunk, hogy végighallgassuk a másikat is, ha már ott van. Jaj és, hogy időnként picit megtévesztve, de valahogy eljuttassanak bennünket a következő állomásig, reménykedve abban, hogy majd következő alkalommal nem keresgéljük a színházat vagy a KMDSZ irodát.

Körülbelül két órányi futkározás, kézenállás, puzzelezés, székely activityzés, és pénzdobálás után sikeresen befejeztük az estét. Lassabbra vettük a tempót és elindultunk a The Shealter felé, a megérdemelt pihenés céljából. A kíváncsiság szép lassan mindenkit levonzott a meleg pincehelyiségbe és türelmetlenül vártunk. Én csak akkor láttam, hogy mennyien futkároztunk aznap éjjel valójában. Jó volt látni egy magyar tömeget, találkozni otthoni emberekkel, akiket a tanulás utáni vágy Kolozsvárra vonzott. Együtt bulizni velük és sok más ismeretlennel. Azt ugyan nem tudom elmondani, hogy újabb embereket ismertem meg, talán ez az egy negatívum – ha nevezhetem így – volt az estében.

Nyerni ugyan, csak tapasztalatot nyertünk, de nem bántuk, és nem bánom, mert most már tudom, hogy merre találom a Sapisok kedvenc párnáit és egy Qva jó kávézót. Talán ennyi nyeremény egy éjszakára elég is. Ja, és még az, hogy megalapozta életem Felejthetetlen események Kolozsváron című fejezetét.

Hol vagytok székelyek? Kolozsváron? Hát akkor irány a KMDSZ karrieriroda román tanfolyama, mert ha itt tanulsz, mindenképp hasznát veszed egy kis román tudásnak. Ezentúl nem csak a bevásárlóközpontokban vehetsz kenyeret, hanem a helyi kis pékségben is tudni fogod hogyan kérj egy friss péksüteményt. Szóval jelentkezz ITT, töltsd ki az űrlapot és vegyél részt a román nyelvtanfolyamokon. Minden szerdán 18:00 és 19:30 között kezdőket, 19:30 és 21:30 között haladókat várnak a KMDSZ irodába. A tanfolyam ára 30 lej/hó. A helyek száma korlátozott, úgy hogy iparkodj, mert a jelentkezési határidő október 13. Punyé müná pé kárté!