Folyik a karaoké a törökvágásnál, aki éri rohanjon, mert ilyen a hangulat. A videón eddigi kedvencünk, a K.O.SER képviselője.
Most az egyszer megengedjük magunknak, hogy picit késsünk a TeamSlamről, szerencsére ráérzünk, mivel a várva várt slampárbaj több mint egy óra tolódással indul be. A fellépők drukkerei zászlóstúl, csapatostúl vonulnak be a sátorba, felzendülnek a harsonák, kórusban fújják az indulókat és a hajrákat. Seperc alatt fergeteges hangulat kerekedik, a drukkolást a SzervezTeam slamje töri meg. Leghamarabb az „én pici pónim Fucktúrás színben” szurkolásától zeng a sátor, akik ehhez annyit fűznek hozzá, hogy „még egy ok az ünneplésre, holnap reggel megdăgălește”, csak úgy, mint a N@fing, akik „jöttek, láttak, s mennek inni” :D.
A Mérce slamjében a többieket bíztatja: „Küzgyé magadé, ne fossá!”, kedves gesztus, köszi Mérce. Na meg szóba kerül a rég vitatott ki-volt-itt-előbb Erdély dolog, Mércéék rögtön le is stipistopizták. Talán ezeknek (is) köszönhetően kaptak óriási tapsot és elismerést, na meg jó nagy pontszámokat a zsűritől, de naaagy sajnálatunkra kifutottak a szabályzatban előírt két perces keretből, ezért mínusz egyel indulnak. Nagyon nagy kár, de mi nagyon csíptük őket. Ezúton is gratula! A Weedrák is kitettek magukért a színpadon: „Nem vagyunk mi olyanok, mint Gyurcsány, aki elkúrta elég furcsán” – taps, taps, tapsssss! A 35. fellépőnél már mindenki nagyon be van indulva, egyre inkább gyűlnek az emberek, szuper a hangulat, folyik az alkohol. Színpadra lép az Aznap, heves szurkolás, magas pontszámok. Oly korban éltem én e földön szerzeményük óóóóóriási sikert aratott. A végére kicsit úgy érezzük, a slampárbaj már-már átcsap Dansez pentru tine-be, a végén már különösen jó pontokat kap mindenki, pedig a verseny elején is felléptek legalább olyan jó párosok.
A Palik Kéne Menjünk Drogot Szerezni (KMDSZ) szövege tarol, messze a legjobb slam, de nem is csodálkozunk, hiszen a színpadon André Ferenc. Az egyik zsűritagtól 11 pontot kapnak, így lesz belőle tízes, mivel sajnos ők is meghaladták a két percet. Mi azt mondjuk, megérte.
Lassan vége az összecsapásnak, és kihirdetik a győztes csapatot, aki nem más, mint a Pipirátok. Gratulálunk!
A szervezők eleinte arra hívták fel a szurkolók figyelmét, hogy legyenek minél többen, minél hangosabbak, mivel a játék végén egy különdíjat is átadnak, méghozzá a leghangosabb csapatét. Ez a végén elmaradt. De vigasztalásképp kihirdetjük a Campus Kedvenceket, ők a Mérce és az Aznap.
Nem tudjuk mi lett volna a SzervezTeam különdíja, a mienk a publikálás, ezért hát:
Az Aznap slam szövege:
Oly korban éltem én e földön,
Mikor nagynak hitte magát a pöttöm,
Ember, aki járt már Holdon
S gazdálkodott pár ezer holdon,
Mikor ő döntötte el, mit jelent vétkezni,
Hogy helyes-e szegényt vinni a Hiltonba étkezni.
Oly korban éltem én e földön,
Mikor tudták, hogy vagány az öltöny,
Még akkor is, ha egy napra kértem csak kölcsön,
Mikor bármilyen célhoz meglelték az eszközt,
Mikor nem volt különbség valóság és látszat közt,
S azt hitted, életmodell a Barátok közt.
Oly korban éltem én e földön,
Mikor az jó hírért s névért mindent hátrahadtak,
S az szép tisztességre általában basztak,
Mikor túl voltunk már jó pár világvégén,
Önmagunkat szoríttottuk napról napra gégén
Mikor Istenről is kérdezték, vajon még mindig nincs-e,
Mert korábban megölte őt valami Friedrich Nietzsche.
Oly korban éltem én e földön,
Mikor nem számított, ha alul ütsz az övön,
Mikor egy problémára egyetlen válaszod a közöny,
Hogy „bocs, de ehhez semmi közöm”.
Mikor a szomszédba megint csupán azért öltek,
Mert emberek ideológiákkalszemben nyelvet öltnek.
Oly korban éltem én e földön,
Mikor mégis mindenki perceket kért kölcsön,
Hogy ne kelljen mennie rögtön.
Oly korban éltem én e földön,
Mikor mégis mindenki perceket kért kölcsön,
Hogy ne kelljen mennie rögtön.
Pénteken a csapatoknak a tánctudásukról is meg kellett győzniük a zsűrit. Annak ellenére, hogy a versenyzők szerda óta éjjel-nappal talpon vannak, ma egész álló nap a Törökvágáson felállított óriássátorban ropták a táncot. Csapatjaikat fiúk-lányok párban képviselték ezen a versenyen, ahol a velük született tehetség nem volt elég, mivel bizonyos hátráltató tényezőkkel is meg kellett küzdeniük: naranccsal a homlokukon, tyúktojással a lábaik között kellett táncolniuk, és különböző háztartásbeli eszközök – habverő, fakanál, vasaló, lámpa – segítségével minél érzékibb táncot lejteniük. Ami a zenét illeti, minden szempontból kielégítő volt, hiszen változatos műfajú, közismert slágerek szóltak, így a táncparketten minden résztvevő kibontakozhatott, kénye-kedve szerint. A sokszínűség a táncban is megmutatkozott. Láthattunk energikus, felszabadult táncosokat, a táncparkett ördögeit, és visszafogottabb versenyzők is akadtak szépszámmal. Fő a változatosság! Óránként táncosaink megpihenhettek, felkészülhettek a következő fordulóra. Hűséges szurkolótáboruk szakadatlanul öntötte a lelket beléjük. Az általános jókedv és fiatalos hangulat megvolt: csupa mosolygós arcok, amin egyelőre, így félidőben csak bújkált a kimerültség. A táncverseny leteltével a közönség is csatlakozott, és együtt mulattak tovább.
Krémer Dávid és partnere a tömegben
Villáminterjú az Ignore csapat párosával
Kíváncsiak voltunk a versenyzők személyes véleményére is, ígyhát megkérdeztük az Ignore csapat tagjait, Krémer Dávidot és táncpartnerét.
Együtt képviseltétek az Ignore csapatot a táncversenyen. Mi alapján választottak épp titeket, vagy miért döntöttetek úgy, hogy ti lesztek azok, akik fellépnek?
Mert mi vagyunk a legjobb táncosok a csapatban, ami nem azt jelenti, hogy tehetséges táncosok vagyunk. Hanem azt, hogy a többiek nálunk is gyengébbek.
Hogyan készültetek fel a versenyre? Készültetek-e egyáltalán?
Két órát aludtunk. Nem készültünk fel rá még lelkiekben sem. De van energiánk bőven.
Hogy éreztétek magatokat a verseny alatt?
Fantasztikus volt. Kicsit elfáradtunk, de jó volt. Tényleg. És a végén rájöttünk, hogy nem tudunk táncolni.
Mit gondoltok a saját produkciótokról, maximálisan teljesítettetek?
Ha kipihenten jövünk, jobb is lehetett volna. Mindig lehet jobb. De ettől függetlenül úgy érezzük, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk. És a körülményekhez képest jók voltunk.
Hogy érzitek, a csapatotoknak van esélye a végső győzelemre?
Megnyerni nem fogjuk, de úgy gondoljuk, hogy a miénk a legszínesebb csapat.
Fotómaraton témák
1. Diáknapoca
2. A jövő kincses városa
3. Illusztrálj egy Punnany-dalszöveget egy fotóval! (Elfogyni az ölelésben)
4. Kolozsvár madártávlatból
5. Árnyjáték Robotföldön
6. Matyi mondja: „én elmentem Félszigetre lovastúl!”
7. Kezedben a kulcs!
8. Extrém nyugodtság
9. A részeg szemafor szelfije
10. Te magad légy!
INDZSOJ!
A györgyfalvi negyed végén levő tömbházak lakói nem igazán aludtak csütörtök éjjel. Vuvuzellától elkezdve dobokig minden féle szurkolóeszközt felcipeltek a diáknaposok. Olyan volt, mintha Bajnokok Ligája meccset rendeztek volna, a különbség csak annyi, hogy két tábor zászlaja helyett 51 féle lengett a magasban. Nos, ezt kár lett volna kihagyni.
Lányok oléééé! Lányok oléééé! Lányok olééé, olééé, olééé! Ez volt a legáltalánosabb csatakiáltás, de szerencsére minden csapatnév után odabiggyeszthető az OLÉÉ. És a különböző népdal szerű alkotások is diáknapossá váltak csütörtök estére. Ilyen például az Utcára nyílik a kocsma ajtó/Kihallatszik belőle a HAJRÁ KÁPÁSOK (vagy bármelyik más csapat neve). A szurkolás megy ezerrel, a foci itt-ott kevésbé, de ez lényegtelen. A diáknapok egyik legnagyobb eseménye, mindenképpen a lányfoci marad. Hajcibálás, eszeveszett rohangálás a labda után, Messihez illő megoldások a csajok részéről, bármi elképzelhető. Még nyakkendőt és inget magára öltő diáknapossal is találkoztunk, a Wattafák-os lányok edzőjének személyében. Egyes csapatoknál halál komoly a küzdelem. Már-már vérre megy a játék, még akkor is, ha ennek szó szerint játéknak kellene lennie. Végül nyert a Fucktúra, a lányok éjszakába nyúlóan kergették a lasztit.
Már az odautazáskor hangos és tömött volt a 25-ös. Hát még akkor milyen dal-orkán uralkodott, amikor a hazafele tartott a diáknapos banda. Videó itt:
