Pirospozsgás arcok küzdöttek meg egymással ma a Junkyard pub emeletén. Ma a sörpingpongé volt a főszerep. Három pingpongasztal, pingponggolyók, sörrel töltött poharak, kevés víz, némi kézügyesség és drum and bass állt a versenyzők rendelkezésére ahhoz, hogy pontot szerezzenek, és egy lépéssel közelebb kerüljenek a győzelemhez. Izgalom, nevetés, kisebb nézeteltérések és a szokásos diáknapi lárma jellemezte az eseményt. Mindannyian kitettek magukért, komolyan vették a feladatot. A legcsekélyebb mértékben sem mondható el egyetlen versenyzőről sem, hogy csak a mulatság kedvéért játszott, hogy megelégedett volna a második hellyel – mindenki nyerni akart, a legjobbnak lenni. Olyan is akadt, aki előre ivott a medve bőrére: „Természetesen mi vagyunk a legjobbak!”, jelentette ki a Tempó csapat egyik tagja. Röpködtek a pingponggolyók, fogyott a sör, fokozódott a versenyszellem és az ötletesség is: néhányan féllábon állva próbáltak betalálni a pohárba. Elégedett, örömteli kiáltások kísértek minden sikeres dobást, és ugyanolyan erőteljes érzelmi kitörések követték az elvétett dobásokat is. Édes anyanyelvünk legcifrább káromkodásainak lehettünk fültanúi, amikor a sörpingpong utolsó fordulója is lecsengett. Egy versenyzőhölgy, teljesen kikelve magából, szitkozódni kezdett, így adván hangot nemtetszésének, ami  a verseny végkimenetelét illeti. A Mérce csapatkapitánya hősiesen harcolt a sör ellen, de a játék végén már a kanapén szunyókált. A győztes csapat ezúttal a Kóma Sutra lett. Amint lecsillapodtak a kedélyek, a diáknaposok elszállingóztak a helyszínről, némi felfordulást hagyva maguk után, ami csak annak a jele, hogy a mai nap sem volt hiábavaló, és ha a továbbiakban is ugyanilyen hévvel versenyeznek, a végső győzelem igazán megérdemelt lesz.

Havrics Dóra

Arról megbizonyosodtunk, hogy a diáknapozók erőssége nem a pontosság. Ja, mert a kultúra! Erről a akarnak meggyőzni és elvinni mind a 300 nekik járó pontot!

Hogy ez sikerüljön, hat órán át tartó általános műveltségi feladatokat, logikai játékokat kell megoldjanak, kvízkérdésekre kell válaszoljanak és mindent meg mindenkit fel kell ismerjenek.

Na meg persze kicsit bohóckodniuk is kellett. Ismert darabokat kellett kedvükre és csapatukra adaptálni.

Vegyenek lalelét, ócsobb mint a Mănăşturon!

Campus kedvenc a Help My fair lady feldolgozása. Ováció nektek!

Habár néhányan „süketnek” találták a kérdéseket, biztosíthatom, hogy akadtak kiskapuk. Erre világított rá az a közönségkérdés is, hogy a spanyol náthában elhunytakhoz a kutyákat is bele kell számolni? Persze, a kultúrából nem lehet gúnyt űzni, de kellett ez a röpke kis felszusszanás a csapatoknak, mert félő volt, hogy nem bírnák el a komolyságot hat órán keresztül.

Mindenki nagyon dolgozott a maratonon! A Robotok ennek csak örülni tudtak!

Campus kedvenc a KMDSz Diáknapok tízparancsolatának megírása, úgy, hogy a szibériai testvérek is megértsék mi folyik itt (és ezalatt nem a sörre gondoltak).

És akkor ez lenne az a híres…

Azoknak, akik még csak most ébrednek a tegnap esti mámorból jelentjük, hogy csapattársaitok éppen dolgoznak.

A diáknapos csapatok ma reggeli első feladata, hogy szerezzen be egy régi, Kolozsvárt ábrázoló fényképet, majd az azon illusztrált helyszínt megkeresve friss képet készítsen. Tilos képszerkesztőt használni, vagy pedig képeslapot az internetről letölteni. Leadási határidő 11 óra. Hajrá nektek!!

Az eredményre mi is kíváncsiak leszünk.

Update: Készülődnek a második feladattal. Ezúttal Munkácsy A köpülő asszony festményét kell reprodukálni. Arról nincs információnk, hogy ez szintén festmény kell-e legyen, vagy szárnyalhat az emberek fantáziája. Határidő: 13:00.

Update 2: Újabb feladattal kell szembenézniük a CityTour-ban küszködők. Szerettek táncolni? Azt hiszem a diáknaposokat nem kérdezték meg. Keringőt kell táncolniuk a sétatéri Kaszinó előtt. Ajánlott figyelni a dress code-ra (black tie) és arra, hogy a zene hallható legyen. De ez még nem minden. A csapatoknak kolozsvári járókelőket is be kell vonniuk a táncba, mindenki egy-egy partnert keresve magának. Áll a bál a Kaszinó előtt. (?)

Update 3: Reklámgyár. Újabb feladatként reklámot kell készíteniük a játékosoknak. A 2009-es Sziget reklámfilmjei alapján kell egy, a Diáknapokat ajánló kisfilmet forgatni. Pontot ér, hogy mennyire ütős, humoros, kreatív, diáknapos, valamint használható az elkészült alkotás. Trágárkodni nem ér.

És még egy update: Beszámoló pontról pontra – élesben ment a dolog

Forrrotttt a város a mai CityTour-on! Ahogy megkezdődött a nap, rögtön csatlakoztunk az egyik csapathoz, méghozzá a Főnixhez.

Amint az első feladatot bemondták a Paprikában, a csapat, mint számtalan másik, a képeslapos standokat célozta meg. Ejsze az eladó bácsi életében nem volt még ennyire boldog :). Hip-hop, az ó Kolozsvárt ábrázoló képeket elkapkodták, mindenki rohant a saját kis helyszínére fotót készíteni. Ez viszonylag egyszerű volt, amivel a Szúszáj csapat is egyetértett. Jöhet a pihi!

Mintha nem is lenne különbség

A második próbához viszont kicsivel több kreativitás kellett. Mint fennebb is említettük, Munkácsy Mihály Köpülő asszonyát kellett reprodukálniuk, méghozzá úgy, hogy minél inkább hasonlítson az eredetire (kellékek, ruha, pozitúra stb.). A főnixes lányok ezt nagyon ügyesen megoldották. Ami ruhát egyszer találtak a hátitáskákban, mind magukra csavarták, így aztán lett kendő is, kötény is, hosszú szoknya is. Na de miben köpüljenek? S mivel? A Matyi téri kukák pont megfeleltek köpülő edénynek, s egy öreg bácsi botja pedig a dugattyúszerű résznek, köcsög híján pedig jó volt egy doboz tej is. Miután minden hozzávalót előkészítettek, kezdődhetett is a szemétköpülés (reméljük az öreg bácsi most éppen nem ezt a cikket olvassa). Na persze mindenki rajtuk nevetett, sőt, páran még meg is álltak végignézni a folyamatot. Ez lett belőle:

Vicces volt a „kislány” arcmimikája a kuka fölött.

A csajokat annyira felvillanyozta a köpült szemét illata, hogy a tejből hirtelen Tátratej lett, ezzel ünnepelték meg a sikeres fotót.

E fenséges itallal a hónuk alatt indult a Főnix a Házsongárdiba, ugyanis közben a Fotómaraton feladataival is ügyeskedtek. Ez most csak azért releváns, mert éppenhogy emiatt késték le a harmadik próbatétel benyújtásának határidejét. Na meg a szuperbevállalós pasiknak köszönhetően. Talán ez volt a feladatban a legnagyobb kihívás: találni olyan fiút a Kaszinó környékén, aki táncra perdül. És igen, végül állt a bál a Kaszinó előtt. Kukucsoljatok bele.

A nagy rohangálásnak és buszozásnak végül az lett az egyetlen gyümölcse, hogy előbb jutottak vissza a fő térre, ahol újra bedugták a fülest, és figyelmesen hallgatták Karolát, amint elmondja a negyedik, és egyben utolsó feladatot. Mostanra már mindenki elfáradt, és a nyűgölődésen már a 72 %-os Tátratej sem segített, ami egyébként mind egy cseppig elfogyott. Berni szerint jövő héten dobják piacra. Csak úgy megsúgom, megéri megkóstolni. Szóval heves viták, galambkergetések, egyet- s egyetnemértés közepette megszületett a KMDSZ Diáknapok promovideó, á lá Sziget Fesztivál. Ni:

Mind az 51 diáknapos csapat bemutatta kreativitását (vagy annak hiányát) a KMDSZ Diáknapok első napján Törökvágáson. Mindenképpen jól mulattunk. Egy darabig.

Robotok inváziója lepte el Kolozsvárt. Az emberiség végső küzdelme elkezdődött, reménytelenségben várhatjuk végzetes sorsunkat. De szerencsére az utolsó utáni percben egy bátor, harcedzett és rettenthetetlen diáknapos csapat megmenti a világot. Legalábbis hasonló forgatókönyvvel mutatkozott be több diáknapos csapat is Törökvágáson. Csak a csapatzászló és kiáltás változott. A Balls and Dolls csapata egyenesen felszabadította a rabszolgasorba taszított diáknapos csapatokat.

Egy másik példája a bemutatóknak az evolúciós elméletek lehetséges alternatívái voltak. Darwin bújjon el a diákságunk lehetséges elméletei mellett. Az igazság az, amit még a nagy tudós sem tudott, hogy a legjobb gének egy robot és egy diáknapos közösülése során jöhetnek létre. Persze azért az aktus többnyire cenzúrázva volt a bemutatókban, és még az erősen pornó-német-nyelvjárásban fellelhető Spunkenspritzen and the Barbies nevű csapat is rémesen tudományosan közelítette meg az utódnemzés pillanatát. A csapattagok ugyanis hüvelyt formáztak, miközben egy robotsperma leküzdve minden akadályt a célig hatolt. A Kápások evolúciójának csúcsán az a hős teremtmény áll, akinek sikerült a legrövidebb időn belül végigjátszania a 2048-at. Gratulálunk nekik. Az ötletért is. J Akadt robotszerelem is elég, többnyire boldogságos heppienddel és őrült tánccal bevégezve. Apropó őrült tánc. Az volt elég. A zsűri pontozólapján szerepelt a koreográfia szó is. Az őrült parti a színpadon vajon mennyit érhetett a skálán?

Visszatért a Pengék szelleme. A legendás diáknapos csapat habár idén már nem indult (mondván tavaly, esélyt akarnak adni a többieknek is a győzelemre) azért itt-ott felütötte a fejét a hírük. Az egyik csapat például konkrétan őket okolta a robothábórúért, vagyis inkább, hogy a Pengék átadták a hatalmat, vagy valami hat almát a robotoknak. És nekem úgy tűnt, hogy volt csapat, aki a Pengék tavalyi bemutatójából ihletődött. Egy icike-picikét.

A legjobb kellék díja a Csörögaherét illeti. Szó szerint csörgött a here, még ha zöld színben is.

A Pa-lik igazán különlegesre vették a bemutatkozójukat. Nem mutattak be semmit. Vagyis igazából bemutatták, hogy mit mutathatnának meg. Például a fent leírt minták szinte mindenikét bemutathatták volna. Még a táncpárbajjal eldöntött vitát is. Mesébe illően be is mutattak, meg nem is, adtak is nekünk valamit, meg nem is.

 Ez egy fa. Muszáj megemlítenünk az Ez egy fa bemutatkozóját. Mesterien komponált minimalista kis alkotást láthattunk. Na jó. természetesen nekik könnyű, többnyire színisek. Meglátjuk, mit alkotnak kosárlabda, vagy úszás terén. A bemutatkozóban kötelezően megjelenő robot náluk ugyan hiányzott, helyette valami gyár szerűséget kaptunk, de az eredmény tökéletesre sikeredett. Egy fa. Mi más.

A közönség csendeskén ülte végig az első pár bemutatkozót, aztán a fogyasztott italmennyiséggel arányosan nőtt a hangulat is. Az ötvenedik bemutatkozónál azért már irigyeltem kicsit a fák alatt meghúzódó csapatok buliját.

Erkölcsi tanulsága a hosszú-hosszú bemutatkozónak: ne légy olyan, mint egy robot, vagyis legyél, de akkor meg kell mentened mindenkit, vagy épp leigáznod mindenkit, és mindenképpen tudnod kell élettelen kart lóbálni Daft Punkra, vagy Michael Jacksonra.

Kik vagytok, mi történik itt, miért van leállítva a forgalom?! Ezek voltak a kolozsvári járókelők kérdései amikor megpillantották az utcákat ellepő diáksereget. De mindenki annyira sietett lépést tartani a csapatával, hogy nem volt ideje magyarázkozdni. Diáknapok vannak, és ez sok mindent elárul. Ugye??

Volt mit hallgatni a városnak. Persze, hogy az OLE OLE csatakiáltások csak a legkezdetlegesebbek, mi hallottunk olyan csapatkiáltást is, amit helyben költöttek, de kérünk, ne várjátok el azt, hogy bármit is vissza tudnék mondani belőle. Azonfelül meg hallható volt kilométereken keresztül minden csapatnév, különféle kreatív versikékbe foglalva. Hangoskodásból nem volt hiány. Ugyanez mondható el a hangulatról is, ami minden bizonnyal sokunkat felpörgetett. Alkoholt viszont nem lehetett fogyasztani, ezt bánták is többen, de szerencsére csak a Törökvágásig kellett szomjazni az élet nedüjére.

Ki a király, ki a király, hejj-hejj kérdésre több válasz is született, a helyes megfejtésre azonban vasárnapig kell várnunk. Addig is hadd említsem meg a mai felvonulás legfurcsább jelenségeit:

• hivatalosan is megtaláltuk a diáknapok legkisebb szurkolóját, egy aranyszőke hajú kisfiú
• egy elvetemült divatkövető magassarkúban tette meg a teljes utat (minden nő gratulál neki)
• a Borászok sört ittak
• a ribancok is dícséretben részesültek.

Továbbá jelentjük, hogy hivatalosan megnyitották a rövidnadrág szezont. Fiúk, legyetek résen! És ha valaki megtalálja a Sört, akkor juttassa vissza a Hol a sörömnek, nagyon keresik!