A szerelmet, mint érzelmet, nehéz egyedi módon megközelíteni. Annyian próbálták már előttünk. A szerelem olyan kulturális attribútum, amely népszerűségét annak köszönheti, hogy ugyanolyan könnyen tapasztalhatja meg férfi és nő, fiatal és idős, gazdag és szegény. A szerelem nem diszkriminál, nem szegregál, nem elérhetetlen, éppen ezért könnyedén és végletekig idealizálható, következtetésképp pedig örök aktualitásnak örvend. Megjelenítése éppen ennek a komplexitásnak a következtében változó, különböző aspektusokra kihegyezett.

Ádám és Éva, Rómeó és Júlia, Bonnie és Clyde. Különböző történetek különböző szereplőkkel, különböző befejezésekkel, alapjuk azonban ugyanaz a szerelem, csak más-más perszonifikációban, vetületben. Egyikről sem mondhatjuk azonban, hogy kevesebb, mint a másik. Nem hasonlíthatjuk őket össze, mert, ahogy két ugyanolyan ember, úgy két ugyanolyan szerelem sem létezik.

Egyeseknek életcél, szervezőelv, megnyugvás, kiteljesedés, másoknak véletlen, kiábrándulás, csalódás, közhely és megint másoknak akár mindez egyszerre. Csáth Géza szerint „a szerelem mintegy ellentmondásban, antinómiában egyesíti a jó és rossz fogalmat”. Van, aki él, és van, aki meghal a szerelemért, hiszen van szerelem, ami éltet, és van, ami kizsigerel. Mindezen szerelmek összessége pedig együttesen alakítja a kollektív gondolkodást, világszemléletet és kultúrát.

Lehet egyszerre megfoghatatlanul elvont és szájbarágósan hétköznapi. Megkerülhetetlen, mégis néha megközelíthetetlennek tűnő. Tanulunk róla a történelemben, halljuk a rádióban, látjuk a filmekben, olvassuk a versekben, és éppen ez nehezíti meg azt, hogy mi is érezzük. Hiszen szerelem-e egyáltalán, ha nem olyan, ahogy Shakespeare leírja, ahogy a Szerelmünk lapjai megmutatja, vagy, ahogy Taylor Swift megénekli? Szerelem-e a szerelem, vagy csak egy címke, egy archetípus, egy elnyűtt fogalom? Nehéz egyedi módon megközelíteni és ezért néha meg se próbáljuk, csak fogjuk a sablont és ráhelyezzük arra, amink van. Pedig a szerelem nem mindig a levegőben van, sokkal gyakoribb egy reggeli kávéban, egy éjféli beszélgetésben, egy közös bevásárlásban. Igen, ott van a popkultúrában, de ott van a féltésben, a megalkuvásban, a megértésben, és az elfogadásban is.

Gólyák lepték el Inaktelkét, harsány jókedvvel oszlatva szét a kalotaszegi falu csendjét: a KÚF szervezett gólyatábort a hétvégén. Hogy mit is jelent ez a bizonyos KÚF, néhány sorral lejjebb kiderül. A beszámoló végére pedig arra is fény derül, hogy a hivatalos meghatározáson túl valójában mit is jelent a KÚF azoknak, akik alkotják, éltetik, felfedezik, napról napra tartalmasabbá teszik.

Akkor következzék hát a nagy könyv szerinti meghatározás: a KÚF a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kommunikációtudomány, közigazgatástan, újságírás és film-fotó szakjainak a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) által elismert hivatalos szakosztálya. A KÚF megújult, vállaltan „zöldfülű” csapata szervezett gólyatábort a felsorolt szakok elsőévesei számára, így aztán minden oldalon volt izgalom, baki és sikerélmény.

A tábor változatos programpontjainak köszönhetően a három nap alatt senkinek nem jutott ideje unatkozásra, de még alvásra is alig. A komolyabb hangvételű slam- és podcastkészítéstől kezdve a Sárban sár tehetségkutatóig és kocsmasportokig minden volt, mit szem, száj kívánt. A gólyák egyénisége igazán megmutatkozhatott a színes tevékenységekben, a keretet pedig a tánc adta: míg a reggeli tornán a Rumadaira ugrált a társaság az esőben, addig lefekvés előtt – hajnalban, ahogy valamirevaló diáktársasághoz illik – a minden műfajt érintő dallecsóra dőlingéltek energiájuk utolsó szikrájával a résztvevők. A szervezők is kiteljesedhettek a hétvége alatt, volt, aki kiélhette a főzés iránti szeretetét, mások pedig az eredeti X-Faktor-zsűriket imitálva színészi tehetségükről tehettek tanúbizonyságot. Egyes gólyák bűnbocsánatot nyertek késésük miatt a szolid térdelős, cipőtlen, közös imával, de arra is bőven akadt lehetőség, hogy kipróbálják, végül is borra sör vagy fordítva. A hívózene, a Tequila című dal és Béla, a kabalaunikornis pedig mindenhol ott voltak velünk. Gólyákat és szervezőket faggattunk táborélményeikről.

Lukács Eszter, gólya: Számomra ez a tábor volt eddigi életem legvagányabb, legösszetettebb és leginkább élménydús eseménye. Akár barátságkötés, akár csapatépítés, akár egyéni kibontakozás szempontjából nézem, felemelő és örökre megmaradó élmény. Mivel ez vissza nem térő alkalom az életben, még jobban örülök, hogy részt vettem rajta.

Kolumbán Karola, szervező: Teljesen pozitívak a tapasztalataim, olyan élményeket szereztem, amikre biztosan örömmel fogok néhány hónap vagy év múlva visszagondolni. Természetesen mindig lehet fejlődni és semmi sem tökéletes, de összességében azt mondhatom, hogy mindannyian büszkék vagyunk erre a rendezvényre, amit teljesen új és még tapasztalatlan csapatként sikerült megvalósítanunk.

Lojewski Erika Arina, gólya: A gólyatábor sok mindent adott: ivós tippeket, vicces sztorikat, táncmozdulatokat, finom kaját, érdekes felkeléseket, gólyasimogatót, éjjeli temetőtúra-tapasztalatokat… Felejthetetlen volt, minden létező szempontból.

Müller Ágnes, szervező: Hetekig izgultam, hogy minden rendben legyen, mert nagyon szerettem volna, hogy mindenkinek tetsszen. Ez az első szakosztályos eseménye az új csapatnak, ezért számomra fontos volt, hogy a szervezők is ugyanannyira pozitív élményként tudjanak rá tekinteni, mint a gólyák. Nem volt egyszerű, de a visszajelzések alapján azt mondhatom, maximálisan megérte. Imádom a gólyáinkat, aranyat érnek.

– Karola, kapcsolódva kicsit ahhoz a gondolatodhoz, hogy mindig lehet fejlődni és semmi sem tökéletes: bár összességében pozitív élményt jelentett sokaknak, néhány gólya hamarabb elhagyta a tábort. Milyen ezt szervezőként megélni, illetve milyen tanulsággal szolgál a fejlődés tekintetében?

– Picit kellemetlen és csalódottságot okoz, ha nem mindenki érzi jól magát, illetve a tudat, hogy akár egy személynek is kevés volt az, amit nyújtani tudtunk, de ezt szerintem egyik szervező sem veheti magára. Tanulságos volt mindenképp, és biztosan fejlődünk majd belőle, pl. a rendezvény előtt minél inkább felmérjük a helyszínt, hogy biztosítani tudjuk az elvártakat.

– Melyik programpont tetszett leginkább?

Lukács Eszter, gólya: Talán a tehetségkutató. Amilyen spontán ötletekkel neveztünk, és amilyen komolytalanul indultunk a „versenyen”, annyira szervezett és szórakoztató volt. Minden versenyző meglepett valamilyen jól álcázott képességgel, ugyanakkor a zsűri is igazán hű volt a szerepéhez.

Kolumbán Karola, szervező: mindenképp a tehetségkutatót emelném ki, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy valakiben ne csak egy nevet és egy szakot lássunk, hanem megismerjük azokat az elsőre nem kiismerhető tulajdonságait is, amelyek jóval meghatározóbbak. Emellett olyan hangulatot biztosított, ami segített legyőzni az addigi gátlásokat is, mind a résztvevők, mind a szervezők esetében.

Lojewski Erika Arina, gólya: Kedvenc programom a tehetségkutató volt, azon nevettem a legtöbbet. Bár először nem tetszett a „mindenki számára kötelező” felhívás, a végén rájöttem, hogy ez nagyon jó stratégia, mert mindenki csinált valamit, és jól éreztük magunkat.

Müller Ágnes, szervező: Két programpontot szeretnék mindenképp kiemelni. Az egyik a tehetségkutató, amibe nagyon örültem, hogy minden gólya bekapcsolódott. Tökéletes volt a hangulata és a szervezők is kitettek magukért. A másik titok, ami köztünk és a gólyák között marad, annyit viszont elmondok, hogy nagyon jólesett minden résztvevővel külön is beszélgetni.

– Milyen volt a közérzeted a tábor ideje alatt?

Lukács Eszter, gólya: Amint leszálltunk a vonatról, már éreztem azt a bizonyos csalogató ujjacskát a levegőben, pontosan, mint a rajzfilmekben. A nagy energiák, amivel érkeztem, a tábor otthonos helyszíne, szerető szervezői és az összeállított programok csak fokozták ezt. Nem éreztem magam fáradtnak, minden pillanatot élveztem, érdeklődésemet fenntartotta a szervezőcsapat, a gólyatársaim és a programok együttese.

Kolumbán Karola, szervező: A drasztikus mértékű alváshiány okozta fáradtságot leszámítva végig lelkes és izgatott maradtam. Természetes ilyenkor, hogy némi feszültség is van az emberben, mivel mind azt szeretnénk, hogy minden gördülékenyen működjön, de a jókedvet nem lehet otthon hagyni. Ha a szervezők közérzete rossz, azt mindenki megérzi.

Lojewski Erika Arina, gólya: A tábor alatt végig azt éreztem, hogy az emberek összetartoznak. Jó érzés volt látni, hogy mindenki ennyire segítőkész és kedves.

Müller Ágnes, szervező: Én voltam talán a legkevésbé nyugodt, mert nekem adatott a feladat, hogy a szervezői csapatot és a rendezvényt egybe tartsam, így sokszor idegeskedtem azért, hogy minden a lehető legjobban működjön. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam. Amikor boldog voltam, akkor pedig nekem volt a legnagyobb mosoly az arcomon.

– Hogyan győznéd meg a jövendőbeli gólyákat, miért érdemes KÚF-osnak lenni?

Lukács Eszter, gólya: A társaság, akit a hétvégén megismertem, olykor olyan, mintha a családom lenne, máskor pedig a legvagányabb beszélgető- és bulizópartnerek. Mindenben lehet számítani rájuk: meghallgatnak, meggyőznek, bátorítanak, tanítanak, emellett figyelnek rád és az igényeidre, így olyan, mint egy teljesen személyre szabott kis csapat.

Kolumbán Karola, szervező: Azért érdemes KÚF-osnak lenni, mert összekovácsolja azt a kis magyar közösséget Kolozsváron, akik az adott szakokon tanulnak, és fontosnak tartják a közösségi életet, a tanulást és a fejlődést. Mindannyian mások vagyunk, többet tanulhatunk egymástól, mint gondolnánk, és még nem is beszéltem a folyamatosan épülő és elmélyülő kapcsolatokról és barátságokról.

Lojewski Erika Arina, gólya: A jövendőbeli gólyáknak üzenem, nyugodtan jelentkezzenek a szakosztályba, mert itt minden gólya legalább egyszer érezhette, hogy ő egy puzzle-darab a teljességhez. Nektek mondom: a KÚF a nagy kirakós, amiből ti hiányoztok.

Müller Ágnes, szervező: Belevaló, kreatív közösség. Feltölt, hogy olyan emberekkel vagy, akik szórakoztatnak, ugyanakkor mindenben támogatnak, szakmailag is. A KÚF-ozás életérzés, bármennyire is klisé ezt mondani.

– Mit gondoltál a KÚF-ról gólyatábor előtt, és ez hogyan változott a gólyatáborral?

Lukács Eszter, gólya: A KÚF-ról a gólyatábor kapcsán hallottam először. Már a név hallatán érdekelt a mögötte lévő csapat, hiszen négy szakot foglal magába, és elég színes a társaság. A gólyatábor után úgy érzem, én is ehhez a csapathoz szeretnék tartozni, és nemcsak névileg, hanem minden apró pillanatban.

Kolumbán Karola, szervező: Azt gondoltam, a KÚF csapata megmozgat olyan egyéniségeket, akiknek szuper meglátásaik és ötleteik vannak. A gólyatábor ráébresztett, hogy ezeknek a megvalósítására is képesek vagyunk. Nem sokat változott a véleményem, de amiben igen, az mindenképp pozitív töltetű, és hiszek abban, hogy ennél csak jobb lesz.

Lojewski Erika Arina, gólya: A gólyatábor előtt úgy tekintettem a KÚF-ra, mint kincsesládára. Kíváncsi voltam, hogy mit tartalmaz, de nem mertem kinyitni. A gólyatáborban megmutatták nekünk a láda tartalmának egy kis részét. Így aztán még inkább kíváncsivá váltam.

Müller Ágnes, szervező: Eddig is motivált voltam, úgy éreztem, a KÚF olyan szervezet, amiért érdemes dolgozni, amivel érdemes foglalkozni. A gólyatábor ebben csak megerősített: láttam, hogy vannak olyan gólyák is, akiket ez érdekel, és olyanok is, akikre nyugodt szívvel hagyhatom a szakosztályt.

– Mit jelent számodra a KÚF?

Lukács Eszter, gólya: A legvagányabb szakosztályt, ahol gyorsan lehet barátságokat kötni, elfoglaltságot találni, szórakozni és tanulni egyaránt. A szakosztálynak köszönhetően színesebbek a hétköznapok, ízletesebbek a tipikus táboros kaják, izgalmasabb egy egyszerű takarítás, érdemes a várakozás és hálásabb egy ölelés is.

Kolumbán Karola, szervező: Jelenleg a szakosztályunk közösséget jelent számomra, ahol kipróbálhatom magam minden előítélet vagy ítélkezés kockázata nélkül. Bizonyos szinten munka is, hiszen naiv lennék azt mondani, hogy nem követel energiát és időt, de ezek másodlagosak, amikor szembesülünk az eredménnyel. Az eredmény pedig olyan csapat, ami idővel talán kis családdá is alakulhat.

Lojewski Erika Arina, gólya: A KÚF jelenleg az új családom, aminek tagja lettem a gólyatábor végére. Mióta Kolozsváron vagyok, hiányolom a családom, és keresem az embereket. Azt hiszem, sikerült megtalálnom őket.

Müller Ágnes, szervező: A KÚF számomra küldetést jelent: kialakítani egy vagány közösséget, ahol egymástól tanulhatunk és fejlődünk.

A fotón akár az idei gólyák is lehetnének, amint a váradi vonatra várnak. Ám ez a cikk annyira aktuális, hogy a hétvégi tábor után a fotós kidőlt, kámforrá változott a tegnap esti gólyabálra készülve, és a lapzártát lekéste, a teremburáját. Válogatott ajánlóleveleket fogunk a fejéhez vágni, de addig is a képen a járvány előtti utolsó gólyatáborozók örvendeznek, 2019-ben. Kép forrása: Kommunikáció, Közigazgatás, Újságírás, Film-Fotó Szakosztály- KÚF.

Jóformán még össze sem tudta pakolni rendesen a bőröndjét a mindenszentek ünnepe vagy a halloween, máris azzal szembesülhetünk, hogy megérkezett a sok piros, csillogó gömb, a narancsos-fahéjas illatosítók, a forralt bor és a szegfűszeg egymásba karolva, de küszöbünkön Frank Sinatra és Mariah Carey is arra várva, melyik karácsonyi slágert húzzák el először. És még mindig csak november van.

A karácsonyi ünneppel kapcsolatos egyetlen jelenséget sem szeretnék kihagyni a felsorolásból, éppen ezért mindenki húzza fel a rénszarvasos zokniját, készítse elő angyalkás – vagy télapós – bögréjét, gyújtsa meg az almás-fahéjas nagy gyertyát, tegye oda főni a nagy adag töltött káposztát, és összegezzük közösen ezeket a novemberi fenoméneket.

Bevásárlóközpontok

A szituáció a következő: betévedünk a szupermarketbe nagyon egyszerű okokból: elfogyott otthon a tej, mellesleg jól jönne egy doboz csirkemell és valami zöldség is, mivel hamarosan érkezik a náthaszezon. A sikeres barangolás után azon kapjuk magunkat a pénztárnál sorban állva, hogy nemcsak az előbb említett termékek díszelegnek a szalagon… Nem-nem. A már sokat emlegetett pompás illatú gyertyák, öt darab mandarin és minimalista asztaldísz mosolyog vissza ránk. Elvégre mindjárt karácsony, ennyit megengedhetünk magunknak.

Közvilágítás

Noha Kolozsváron a hó még nem esett le – elvégre csak november van –, a város utcáin elhelyezett hópelyhek, csillagok és más világító díszek bepótolják a hiányzó havas táj látványát. Ugyanakkor minden egyes nap emlékeztetnek arra, hogy néhány hét és itt a nagy ünnep, ideje félretenni zsebpénzünk egy részét az ajándékokra, mivel már „olyan nagyok vagyunk”, hogy a zsírkrétás rajzok nem felelnek meg karácsonyi meglepetésnek.

Karácsonyi vásár

Mindenki látta, mindenki hallott már róla. Bizony, november 18-án kinyitották a vásár kapuit. Ha valaki még mindig abban a tévhitben ringatná magát, hogy Kolozsváron nem élnek olyan sokan, az látogasson el a Főtérre hétvégén, a késő délutáni órákban. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlom!

Zeneszolgáltató felületek

Amennyiben megnyitjuk valamelyik zeneszolgáltató alkalmazást – legyen az a Spotify vagy akár a YouTube Music –, a szokásosan hallgatott dalaink között nagy eséllyel megjelenhet egy-egy random Michael Bublé karácsonyi dal, de annak is megvan az eshetősége, hogy a már említett Frank Sinatra vagy Mariah Carey örökzöld melódiái szólalnak meg. Pánikra semmi ok, az algoritmus is kezdi felvenni az ünnepi hangulatot.

Közösségi média

Karácsonyi sütireceptek, hogyan csomagoljunk ragasztószalag nélkül, mit adjunk ajándékba szüleinknek, a párunknak, a szomszédom macskája legkisebb kölyke unokájának – mindenre van megoldás. Még akkor is ezekkel találkozunk a platformokon, ha abszolút nem érdeklődtünk eddig ünnepi tartalmak iránt. Ez a novemberi trend.

A nagy őszkarácsonyi jelenségek összegyűjtése után csupán egyetlenegy tanács jut eszembe: ne éljük bele ilyen hamar magunkat a karácsonyba. Ha egy hónapon át készülődünk, mire december 24-ét jelez a naptár, valószínűleg az egészet megunjuk, hacsak már meg nem csömörölünk tőle. Azért a kávémat ma én is megszórom fahéjjal, a reggelim után megeszek egy mandarint, és szorgosan összeírom, hogy kinek mi lenne az ideális karácsonyi ajándék. Az ünnep melegségét azonban még egy ideig tartogatom.

Nem minden docens dékán, de vajon minden dékán docens? Anyukádon kívül kinek panaszkodhatsz, ha zavar, hogy A tanár nem tartotta meg az óráját? Ilyen és ehhez hasonló ínyencségekről tájékoztat a Hallgatói Kisokos: mindenről, amit az egyetemistának tudnia érdemes a küzdelmesen áttanult és átszórakozott diákéveit elmaradhatatlanul kísérő felsőoktatási intézet és egyetemi élet bugyrairól.

A Jogaink Egyesület szakmai segítségével a Hallgatói Kisokosban a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Jurátus Kör ismerteti a hallgatók jogait és kötelességeit, tisztázza az egyetemi élet fogalmait. A kisokos szerkesztőcsapata szerint a jogsértések csak úgy kerülhetők el, ha a diákok tisztában vannak a rájuk vonatkozó szabályokkal. Ebben megerősítette őket a Kolozsvári Magyar Joghallgatók Szervezetével végzett tavalyi kutatás, amely feltérképezte a kolozsvári magyar diákok hallgatói jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos ismereteit. A kutatás kérdőívét 1302 diák töltötte ki különböző egyetemekről, szakokról, évfolyamokról, eredménye szerint pedig a válaszadók 80%-a fontosnak tartotta a tájékoztató kiadvány létrehozását. Fellapoztuk mi is a hiánypótló kisokost, és íme, miket találtunk benne.

Olvashatunk általánosan a jogokról, a jogrendszer felépítéséről, de még arról is, hogy mire kell gondolni, amikor bemondja a néni a televízióban, hogy új kormányrendeletet fogadtak el az öltönyösök. Másik fejezet kifejti a diákképviselet rendszerét. Oké, vannak csoportfelelősök, évfolyamfelelősök és diákképviselők, ez eddig tiszta, na de tudtad, hogy létezik diákszenátor és diákprefektus is? Ráadásul komoly feladatokat bíznak rájuk. A diákszenátor például szavazati joggal rendelkezik, és azt gyakorolhatja, amikor prefektust, főtitkárt vagy alprefektust választanak.

Szinte biztos, hogy elsőévesként senki sem értette, mi a különbség a dékán és a docens között, vagy miért hangzik el olyan gyakran a rektor fogalma. A Hallgatói Kisokos ezek megértésben is segít nemcsak elsőéveseknek, hanem bárkinek, aki olyannyira van csak tisztában ezekkel a fogalmakkal, mint én voltam eddig.

Az is újdonság számomra, hogy ha az egyetemi oktató nem tartotta meg az órát, és erről nem jelzett a csoportnak, akkor a diákok nyugodtan fordulhatnak az intézetigazgatóhoz vagy a tanszékvezetőhöz, hogy a  dolgok végére járjon. Hogy más helyzetekben hol kereshettek segítséget, azt az Egyetemi hierarchia fejezetben részletesebben elolvashatjátok.

A kötetben gólyáknak szánt gyorstalpaló tisztázza az egyetemi élet alapfogalmait, mint például az államvizsgát, a diákkártyát és a kedvezményeket, a krediteket, az ösztöndíjakat, a szakosztályokat, illetve a szesszió és a pótszesszió jelenségét. Elsőre rengeteg információnak tűnik, de könnyen fogyasztható, nem szakirodalom. A korábbi elsőéves évfolyamokkal ellentétben ti most már mindezeket a fogalmakat ötperces olvasással megismerhetitek.

Ha szeretnél további információkat megtudni a hallgatói jogokról, a panaszjogról, a diszkriminációról, vagy az Európai Unión belüli mozgási lehetőségek érdekelnek, keresd a kisokost a KMDSZ szakosztályainál vagy elektronikusan a diákszövetség Facebook-oldalán. Viszont ide kattintva is elérheted

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) idén ismét útjára indítja Mikulását. A nagy szakállú Télapó december 5–7. között minden kolozsvári otthonba, iskolába, óvodába és kávézóba ellátogat, ahova meghívják. A Mikulás érkezését online űrlap kitöltésével lehet kérelmezni, amely megtalálható a KMDSZ Facebook-oldalán, valamint a KMDSZ – Mikulás 2022 Facebook-esemény leírásában.