Érdekes állatfaj az újságíróból lett politikus. Kiváltképp, ha az a politikus baloldali, mégis mélyen ortodox, ennek ellenére azonban harcol az egyenjogúságért és a világért sem helyezné hatályon kívül az abortuszt. Igen, hölgyeim és uraim, ilyen hivatalosság valóban létezik, éppen kis hazánk kormányában tevékenykedik és Gabriela Fireának hívják.

Első ránézésre Firea a tökéletes prototípusa az úgynevezett politikusfeleségnek: kifogástalanul festett és vasalt szőke haj, színben és mintában harmonizáló kosztüm, mindig friss és visszafogott manikűr, szelíd mosoly, kis kereszt a nyakban. Második ránézésre azonban kiderül, hogy ez a hölgy, aki bármikor megállná helyét egy állófogadáson, mindent csinált már életében: egyetemi tanulmányai és rövid tanársegédi pályafutása után a sajtóban helyezkedett el, először Bákóban, majd Bukarestben, azonban – saját állítása szerint – újságírói karrierjének 11 év után azért szakadt vége, mert a Dan Voiculescu médiabirodalmába tartozó Antena-csatornák nem látták szívesen azután, hogy második férje a politikus Florentin Pandele lett. Ezután lett belőle tanácsadó, majd szóvivő az Isărescu-kormány idején.

„Úgy gondoltam, hogy újságíróként már elértem, amit akartam és szerettem volna 40 évesen a nulláról indítani politikai karriert, hogy megvalósítsak néhány dolgot” – nyilatkozta Firea 2012-ben, amikor a parlamenti választások előtt belépett a szociáldemokrata pártba (PSD).

Mindenképp érdemes összevetni a két állítást: újságírói karrierje azért ért véget, mert házasságot kötött Voluntari város polgármesterével vagy mert önszántából akart politikus lenni. Nehéz megtalálni az egyértelmű választ erre a kérdésre, annál is inkább, mert Firea mindkét oldalon jártas és mindkettőt ismeri: mind az újságírást, mind a politikát. Ez leginkább a Denise Rifainak adott interjújában figyelhető meg, amelyben olyan csodálatos kitérőket tesz egy-egy kérdés kapcsán, mint a fideszes békemenet március 15-én.

Volt ő a PSD Ilfov megyei szervezetének elnöke, Victor Ponta szóvivője, Bukarest főpolgármestere, jelenleg pedig a Ciucă-kormány családért és esélyegyenlőségért felelős minisztere. Mindamellett, hogy – enyhén homályos körülmények között – újságírói háttérrel, tapasztalattal bejárta a politikai, hatalmi paletta majd minden árnyalatát, amikor a jelenlegi kormány megalakult és az általa vezetett minisztérium élére jelölték, a meghallgatáson olyan kijelentést tett, hogy a seprű is megállt a levegőben. Amikor az AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség) színeiben pompázó Dan Tanasă arra kérte Fireát, ha családügyi miniszter lesz, tiltassa be az abortuszt és a szexuális nevelést az iskolákban, az ortodox egyházhoz szoros kapcsolattal és az Istenhez forródróttal rendelkező politikus, nyakában a fentebb említett kis kereszttel a következőt válaszolta: „Küzdeni fogok a nők jogaiért, ők döntsenek az életük és a testük felett. Harcolni fogok azért, hogy minden nő hozzájuthasson minőségi egészségügyi ellátáshoz, tanácsadáshoz, hogy családjukkal, közeli hozzátartozóikkal, papjaikkal a legjobb döntést tudják meghozni. […] És ez nem mond ellent annak a vágyamnak, hogy Románia születési rátája nőjön, ezt azonban nem lehet minden áron és bármilyen eszközzel elérni, ne térjünk vissza a rendszerváltás előtti időszakhoz.” Képzeljük el egy pillanatra a hangulatot a teremben, amikor a baloldaliságot és a mély ortodoxiát egyesítő tip-top hölgy kiejti a száján, hogy döntsenek a nők és maradjon az abortusz. A hazai sajtó hűen tükrözte ezt a hangulatot, minden médiaorgánum hanyatt-homlok rohant, hogy megírja ezt a nyilatkozatot, egyébként teljesen jogosan.

Kérem szépen, ismert univerzumunkban a szociáldemokrata ideológia és a vallásosság még csak köszönőviszonyban sincs egymással, de mivel Románia a lehetőségek országa, nálunk még hívő baloldali politikus is fellelhető, mondjuk Firea személyében. Ennek a mély és bensőséges kapcsolatnak ékes példája, hogy Daniel pátriárka kitüntetésben is részesítette a minisztert múlt ősszel.

Őszintén és töredelmesen bevallom, én nem értem ezt a nőt. Nem a személyt, Gabriela Fireát, hanem a jelenséget, amelyet képvisel. Hogy lehet valaki egyszerre ortodox, baloldali, mégis abortuszpárti? Bőszen veti a kereszteket, mégis a PSD zászlója alatt munkálkodik? Keresztény értékrendekről, megbocsátásról és bibliakövető életvitelről beszél mindenhol, ennek ellenére főpolgármestersége idején milliókat kaszált azokból az összegekből, amelyekből a tömegközlekedést és a köztisztaságot lett volna hivatott megoldani? Ezeket a kissé álszent kérdéseket azért nem lehet tisztába tenni és világos választ adni rájuk, mert a szóban forgó politikus valamikor újságíró volt. Mindkét oldalt kívülről, akár visszafelé is ismeri, úgy tud a szavakkal, nyilatkozatokkal, gesztusokkal bánni, hogy a sajtó munkatársai sem képesek pontosan dekódolni az igazságot. Akkor az egyszerű választópolgártól mégis mit várunk?

Kép forrása: Wikipédia

Szabó Győző színművész kilenc évig használt heroint. Csernus Imre pszichiáter segítségével leszokott, és a tapasztalataiból könyvet írt, a Toxikomát. Kezdeményezésére 2021-ben ugyanezzel a címmel filmre vitték a könyvet Herendi Gábor rendezésében. Az idei Filmtettfeszten meg is nézhettük az alkotást Erdély-szerte.

A fiatal Szabó Győző (Molnár Áron) koncertet ad, majd a mellékhelyiségre távozik, hogy belője magát heroinnal. A rendezői és operatőri kreativitásnak köszönhetően a néző – már amennyire lehetséges – átélheti, láthatja, milyen érzés heroin hatása alatt lenni: mozognak a vécé csempéi, forog a világ, a tudatmódosító szer bódulatában Szabó Győző úgy érzi, ő maga is lebeg. A YouTube-on megtalálható werkfilmből kiderül: Szabó Győző az olvasópróbán lépésről lépésre megmutatta Molnár Áronnak, hogyan juttatja szervezetébe a szert egy tényleges függő.

A több mint kétórás alkotás rávilágít az addikcióval küzdő ember kálváriájára: Szabó Győző a szer hatása alatt az óvodában hagyja kislányát, Bodzát, kavicsdobálás közben arccal a Dunába esik, az utolsó pillanatban érkezik egy színházi előadásának jelenetébe, partnerei mentik meg a helyzetet. Ezer és egy ilyen életképpel szembesülünk addig a pillanatig, amíg a színész úgy dönt: „lejön a szerről”. Megkeresi dr. Csernus Imrét (Bányai Kelemen Barna), aki akkor egy budapesti klinika addiktológiai osztályán dolgozott. Egyik kereskedelmi televízió reggeli műsorában ismerkedtek meg, ahol Győző volt a műsorvezető, Csernus a meghívott.

Egy grafikus és gyomorforgató ballépést követően Győző befekszik a klinikára és az önmaga alárendelése helyett folyamatosan szembemegy Csernus instrukcióival, módszereivel, holott a pszichiáter elmondta neki, hogy a mentális rehabilitáció sokkal megterhelőbb lesz, mint a fizikai, hiszen a színész „alvó tigrissel van egy ketrecben”, és csak akkor szokhat le eredményesen, ha „rálép a tigris farkára” és kőkeményen szembenéz a betegségével.

Szabó mégis pökhendien viselkedik, megszökik, heroint visz be az osztályra, el egészen addig, hogy a Lili (Sodró Eliza) nevű lányt Győző hibájából kiutasítják az osztályról. Jelenet jelenetet követ, a nézők meghökkentése egyre fokozódik. A film érzelmes jelenettel zárul, amely egy pillanatra megmutatja a mindig rezzenéstelen arcú Csernus Imre érzelmesebb oldalát is.

Emlékszem, amikor először szárnyra kapott a hír, hogy Herendi Gábor újra rendez, ráadásul drogtörténetet filmesít meg, a sajtó és a filmkedvelők egyként ujjongtak. A vetítés után keserű szájízzel maradtam és szomorúan mondhatom: nem dobbantott akkorát, mint a marketing és az előöröm.

Filmnézéskor mindig szkeptikusan állok azokhoz a színészekhez, akik főként színházban dolgoznak, mert mindannyian tudjuk és egyértelmű, hogy filmen és színházban játszani nem ugyanaz. Ez volt a veszte Molnár Áronnak is: ha azt a teljesítményt, amit a filmben nyújtott, színpadon hozza, el lennék ájulva. De a módszer, ahogyan a fiatal színész Szabó Győzőt megjelenítette, mesterkélt, mű és hiteltelen volt: grandiózus gesztusok, túljátszott mimika, színházi technika.

A marosvásárhelyi származású Bányai Kelemen Barna viszont, aki szintén színházi színész, úgy kellett a filmbe, mint egy falat kenyér. Ijesztően pontosan hozza Csernus Imre rideg jellemét, professzionális hozzáállását, ugyanakkor olykor érzékelhető a meghatódottság, a gyengéd érzelmek.

Ha valaki túlárazott, agyonmarketingelt „drogfilmre” kíváncsi, nyugodtan nézze meg a Toxikomát. Ha azonban a függőség drámáját bemutató hiteles alkotásra kíváncsi, inkább tallózzon a streaming-szolgáltatók kínálatában.

Kép forrása: Filmtekercs

Elrajzolt indulatok. Sikkes rémramazúri. Vérfagyasztó pillanatok humorba kövesedett képei. A Kolozsvári Magyar Színházi Intézet harmadéves színművész hallgatóinak vizsgaelőadása Kosztolányi Dezső Édes Annája nyomán.

A komoly dolgokról beszélni kell. Vagy inkább ne használjuk azt a szót, hogy kell, az olyan szigorú, fogalmazzunk inkább úgy, hogy illik, korosztálytól függetlenül.

Kosztolányi Édes Anna regénye világszemléleti tükör, művészi és emberi értékrendjének foglalata, ahol nem egymással szemben áll az emberszeretet és a szolidaritás, sokkal inkább egymás mellé állítja őket az író. Szó van itt politikáról, de legfőképpen emberi érzésekről, amiket Kosztolányi – vagy ahogy a fiatal csapat említi: „KáDezső” – bravúrosan tálal egy bizarr, mégis emészthető történeten keresztül.

Az alkotócsapat nem titkolt szándéka, hogy egyszerre öleljen és rémisszen. Első látásra mindez tobzódhat a nézőben, és akkor ez még mindig csak a felszínkapargatás, akarom mondani a késélezés. A bő egy hónapos próbafolyamat alatt mondatról ritmusra, gesztusról pillantásra teremtődött meg az előadás sajátos atmoszférája, amely úgy képes közelebb hozni ezt a történetet és magát az üzenetét, hogy közben/időnként végig megborzaszt. Tény, hogy képes az előadás univerzuma az abszolút beszippantásra, ámbár fel-felvillan a sejtelmes, lélegzetkimaradós, gyomor-összeszűkülős szüszpansz. Kicsit kívülállónak, idegennek érezhetjük magunkat, akárcsak Anna, ebben a kaotikus és groteszk lakóközösségben, ahol megcsap a veszély, tragikum szele még akkor is, ha mi magunk válunk vagy válhatunk a legnagyobb fenyegetéssé.

Hangulatos, dinamikus és izgalmas előadásra számíthat a közönség, amelyből szignifikánsan áttetszik a 20-as évek tömegjelensége: a kedvezőtlen mentális állapot és ennek megannyi lecsapódási formája. A kollektív kín: a kiszolgáltatottság, a kollektív szenvedély: a pénz és a kollektív hiányosság: az irgalom. Belegondolva, talán nem is áll messze a ma embere ettől a tényállástól. Mondjuk úgy, hogy talán egy rendezői balra.

A hétfőn bemutatott előadást októberben még öt alkalommal láthatja a közönség (október 19., 23., 28. és 30-án 19 órától, 21-én 20 órától a színházi intézet Harag György Stúdiótermében – Farkas/Kogălniceanu u. 4.), de a teljes egyetemi év alatt ismételten műsorra kerül. Az előadás létrejöttében együttműködött a Csokonai Színház, a Csíki Játékszín, A Vadász Esélye színházi alkotóközösség és a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna-adaptáció. Rendező: Bélai Marcel. Dramaturg: Takács Réka. Látványtervező: Hatházi Rebeka. Előadja: Kozma Gábor Viktor osztálya. Időtartam: 2 óra 30 perc (egy szünettel).

Nagymamám a párválasztással kapcsolatban szokta mondogatni, hogy lakva ismerszik meg az ember. És milyen igaz ez az élet egyéb területeire is! Mindegy, hogy bentlakásba vagy albérletbe költözöl, valószínűleg másokkal osztozol a közös tereken. Milyen gondok merülhetnek fel?

Nem meglepő, de gond mindig akad. Ha nem, akkor generálunk magunknak. Általában az a baj, hogy a személy, akivel összekényszerítettük magunkat, más, mint mi. Rosszabb esetben hasonlít ránk, és a rossz szokásaink még frusztrálóbbnak tűnnek az általa tartott tükörben. Egy idő után odáig süllyed alacsony tűrőképességünk mércéje, hogy ha a nyuszinak kalapja van, az a baj, ha nincs, akkor meg az. Sorjázzunk hát néhány gyakori élethelyzetet, amelyben véthetnek a velünk együtt élők.

Nem takarít

Lehet, hogy jó baráttal, régi ismerőssel költözöl össze, és azt gondolod, minden rendben lesz. Aztán eltelik egy hét. Eltelik egy hónap. A seprűt ezalatt csak te vetted a kezedbe, a gáztűzhelyet mindig te takarítod, a használt tányérok és bögrék bizarr Tetrisként tornyosulnak a mosókagylóban. Próbálsz beszélni a jó barátoddal. Azt mondja, ezután jobban figyel. Eltelik egy hét. Eltelik egy hónap. Pókhálós a seprűnyél, maszatos a gáztűzhely, már borulnak az edények a torony tetejéről. Rájössz, hogy borzasztó a lakótársad.

Túl sokat takarít

Végre szombat! Nincs kedved máshoz, csak unatkozni. Ekkor szól a lakótárs, hogy a felmosót előkészítette, övé a konyha, tiéd a fürdő. Kínkeservesen, hogy később ne kelljen szégyenkezz, nekilátsz a házimunkának. A ház másik lakója diszkréten jelzi, hogy a ruháid eddig biztos megszáradtak a teraszon, az ablakot az előző lakók valószínűleg sosem pucolták rendesen, és ha esetleg azon morfondírozol, hogy felporszívózod a szobát, őt aztán egyáltalán nem zavarja a ricsaj. Hogy ne érje szó a ház elejét, elvégzel mindent. A következő napokban korán ébredsz a hangzavarra: a lakótárs átrendezi a poharas polcot, kitakarítja a hűtőt, húzogatja a bútorokat, hogy mindegyik alatt alaposan felporszívózhasson. Nyugtod immár nem lehet. Nagyot sóhajtasz, és magadban mantrázol: borzalmas lakótársat fogtál ki.

Nem kommunikatív

Hazaérsz az egyetemről, értesíted telefonon a családot, hogy ma sem esett kár testi épségedben. De azért van, amit inkább baráttal, legalább korodbéli személlyel beszélnél meg. Lakótársad a szobában kuksol. Erőt veszel magadon, kopogsz, ajtót nyit. Felületes „szia, hogy vagy” után mesélnéd, mi történt a szaktársad bátyjának, barátjának, barátnőjének, lakótársának, volt iskolatársának haverjával, de az elbeszélés látszólag hidegen hagyja a lakótársat. Végül annyit mondasz neki: megjött a gázszámla, és elvonulsz. Rémes lakótárs az ilyen.

Be nem áll a szája

Az egyetemen beszélnek. A buszon beszélnek. Az utcán beszélnek. Az üzletben beszélnek. Zsong a fejed, már a zene is idegesít, csak le akarsz ülni, és engedni kesze-kusza gondolataidnak, hogy testeddel együtt megpihenjenek. De jön a lakótárs. Meséli napjának részleteit, fröcsögi a pletykát, szidja a tanárt, sőt szerelmi életének részleteit kéretlenül és gátlástalanul megosztja veled. Hiába ásítasz. Hiába töltesz még egy csésze kávét. A lakótárs nem olvas a finom jelzésekből. Mivel nincs kedved ilyen állapotban veszekedni, csak ülsz, hallgatod. Mikor milyen hangulatot ölt magára, ahhoz illő arckifejezéssel reagálsz. Még mindig zsong a fejed. Közben azon töprengsz, mennyire elviselhetetlen a lakótársad.

Hajnalban jár haza

Holnap nyolctól órád van. Éjjel egykor nehézkesen ágyba vánszorogsz, próbálsz aludni. Álmodban az izgalmas részig sem jutottál, nyílik a bejárati ajtó, zörög a kulcscsomó, beszűrődik a fény az előtérből, megébredsz. Hallod, hogy lakótársad magához mérten óvatosan próbálja hajnali három órai teendőit végezni, mégis neheztelsz. Ebben az órában hangosabb a kulcscsomó, a villanykapcsoló, de még a kabát levetése is zajjal jár. Ennyit arról, hogy kipihent legyél másnap. És még nem is ez az első eset. Hihetetlen emberrel költöztél össze!

Ki sem lép a házból

Kisebb összejövetelt tartanál barátokkal a lakásodban. Áthívnád a kiszemelted. De valahogy mindig ott a vékony falak túlsó oldalán az az illető, aki feltűnően nagyokat sóhajt, ahányszor csak vendéget fogadsz. Ettől természetesen nyomottabb a hangulat, a vendégek úgy érzik, jelenlétük nyűg, bárhogy is bizonygatod az ellenkezőjét. Ezentúl kocsmák teraszain fagytok össze, ahogy az idő hidegebbre vált, vagy másnál tartjátok az összeröffenéseket, és hajnalban gyalogolhatsz haza több kilométert. Hihetetlen, milyen emberek léteznek. Ráadásul ő a lakótársad.

Tudom, hogy alapból sem olvasol újságot, nem kell nekem hazudnod. De ha ne adj’ isten! egy hírportálra keverednél, ráadásul olyanra, ami nem hemzseg a propagandától, akkor adok neked öt okot, hogy miért hagyd abba azonnal ezt az életveszélyes tevékenységet.

5. Úgysem érint téged

Ha neked semmi közöd hozzá, akkor meg minek létezik? Lábad előtt hever a világ, Facebookra vagy Twitterre akármikor kiírhatod a teljesen egyedülálló gondolataid, lehet saját újságod, ami kizárólag rólad szól! Ki ne verné földhöz a mosatlant, hogy rohanjon elolvasni a posztod? Én biztosan ezt tenném!

Ha elsőre azt is hinnéd, hogy vannak téged érintő gondok, például energiaválság vagy az, hogy a demokráciának csúfolt széket kihúzzák a seggünk alól, esetleg egy jöttment háború, akkor jusson eszedbe, hogy görgess tovább a horoszkóp rovatra, mert ha rák vagy, ma misztikus és vonzó idegennel fogsz találkozni.

4. Kell ez neked?

Tisztában vagyok azzal, hogy te átlátod az ok-okozati összefüggéseket és rengeteg dologhoz értesz is. Nemrég virológus voltál, mostanában hadpolitikai szakértő, és ha jó a megérzésem, nemsokára kiderül, hogy közgazdász is vagy! Szerintem a szakértői vélemények olvasását hagyd meg a nálad jóval kiszolgáltatottabb helyzetű embereknek. Szerelkezz fel énmegmondtamokból, mert holnap történhet valami, amire az átlagember nem számított, de ha jól sejtem, te már előre tudni fogod a dolgok kimenetelét.

3. Vélemény? Az milyen állat?

Én nem várom el tőled, hogy levadássz egy őzt, és pörköltet készíts belőle. De még azt sem, hogy őzhúst vásárolj, és csak azután láss neki a pörköltnek. Szívem szerint étterembe vinnélek, vennék neked pörköltet, és meg is rágnám helyetted! Sokkal könnyebb lesz így megemésztened. Valamire viszont nagyon vigyázz! Nyulat nem ehetsz. El kell kötelezned magad az őzike mellett, nem természetes dolog valamit átgondolni és megváltoztatni a véleményed. De szerintem ezt eddig is tudtad. A vélemény is valami ehhez hasonló állat, akkor a legjobb, ha valaki más elkészíti helyetted, tálcára teszi és voilá, fogyaszthatod is!

2. Nem valami jó buli

Elhagyta, leszúrta, elgázolta. Mik ezek a nyomasztó dolgok? Mélyszegénység? Infláció? Klímakatasztrófa? Nem lehet ilyen kiábrándító a valóság! Legalábbis nem a te valóságod. Nehéz napod volt, nem igaz? Ha gondolod, inkább nézz meg egy macskás videót, TikTokozz picit, vagy mondok jobbat, nézz vetélkedő show-t! Így folyamatosan érhetnek az ingerek, esélyed sem lesz elgondolkodni azon, hogy a világ nem jó hely. Így nem kell változtatnod sem magadon, sem a környezeteden, annyi a dolgod, hogy élvezd ki azt a néhány szabad órádat! Máris jobb, igaz?

1. Az a csúnya politika

Na igen, itt érezheted a legnagyobb késztetést, hogy olvass, elvégre egy sör mellett jó lesz majd szidni mindent és mindenkit, akinek köze van a politikához. De van egy életmentő tippem! Csak címeket olvass! Úgyis mindenki lop, csal és hazudik, az már teljesen mindegy, hogy mit lop el, hogyan csal és miről hazudik, mert számonkérni úgysem tudjuk. Leváltani meg aztán főleg nem, mert ha az egyik párt ürülék, akkor a másik bélsár.

Ha idáig jutottál, akkor már régen rossz, de hát itt vagyok én, mégpedig azért, hogy segítsek. Elolvastad ezt a cikket, de tudod ám hatástalanítani! 3-4 óra görgetést javaslok akármilyen közösségimédia-felületen. Ha nagyon furdal a kíváncsiság, tudok alternatívát. Bulvársajtó! Foglalkozhatsz celebek gyerekeivel, celebek drámáival, celebek családjával, addig sem kell a sajátodon törnöd a fejed. És ha extraszerencsés vagy, rábukkanhatsz a hatodik „Meghalt Győzike” cikkre.