„Olyan úti célokat válassz, amelyeket felkeresve választ találsz a benned lévő kérdésekre” – javasolja Kassay Anna blogger, világutazó, aki a VIBE Koli meghívottjaként érkezett a Maros-partra.

A millenniumi nemzedék örökmozgó, már ritkán választ életre szóló munkahelyeket, és a határok sem kötik őket. Bevállalósak és merészek, időnként talán a bizonytalanságot is jobban viselik, mint elődeik.

Kassay Anna marketing szakot végzett Kolozsváron, és ahelyett, hogy azon kezdett volna aggódni, milyen munkahelyet válasszon, világgá ment, ahogy azt már gyerekkora óta szerette volna. Barátjával hét hónapot töltött Közép-Amerikában, közben egy teljesen új szakmát tanult. Anna jelenleg webdesignerként és grafikusként keresi meg a következő repjegyre a pénzt. Digitális nomádként él, folyamatosan úton van, és bár nehéz így megtalálni a potenciális ügyfeleket, ritkán marad pénz nélkül.

Útjairól blogot és Instagram-oldalt vezet, úgy gondolja, sokaknak van szüksége biztatásra, hogy egy nagyobb útnak neki merjenek vágni, ebben pedig tud segíteni, hiszen rengeteg hasznos utazási trükköt sajátított el. Az egyik leghasznosabb, amit tanult, hogy hogyan kell folyamatos pörgésben is helyes döntéseket hozni, legyen szó akár szállásfoglalásról, akár az útvonalak, látványosságok kiválasztásáról. Kassay Anna párban szeret utazni, szüksége van rá, hogy valakivel egyeztessen, de azt is izgalmasnak találja, ha valaki egyedül kel útra. Mint mondja, nem eget rengetően más, ha valaki nőként utazik, csak bizonyos helyzetekben körültekintőbbnek kell lenni. De hosszú utak esetében ez nemtől függetlenül mindenkire érvényes.

Hazatéréskor mindig rájön arra, hogy milyen jó érzés, ha az embert családja és barátai várják. Anna szerint sokszor már ezért is megéri bevállalni egy-egy utat.

És, hogy számára mi volt a kérdés, amire választ keresett? Mint a millenniumi generációhoz tartozók közül nagyon sokan, ő is a „ki leszek, ha nagy leszek?”, „milyen szakmát válasszak?”, „hol találom meg a saját utam?” kérdések válaszaiért eredt útnak.

Kassay Anna kalandjai, utazással kapcsolatos tapasztalatai és tanácsai a www.youcantravelonabudget.com oldalon olvashatóak, vagy pedig ugyanezen a címen követhető Instagramon.

Harmadik alkalommal szervezik meg a Vibe fesztivált Marosvásárhelyen július 4-7. között. A fesztivál nyitásaként az első nap, csütörtökön sajtótájékoztatót tartottak a helyszínen, ahol Rés Konrád-Gergely fesztiváligazgató köszöntötte a sajtó képviselőit. A fesztivál részleteit ismertette továbbá Péter Ferenc, a Maros megyei tanács elnöke, Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere, Claudiu Maior, polgármesteri tanácsadó, Magyari Előd, a marosvásárhelyi RMDSZ frakcióvezetője, valamint Borzási Sarolta, a KOLI szervezője.

Többek közöt megtudhattuk, hogy idén nőtt a résztvevők száma, már  az első nap több mint 800-an érkeztek, valamint a fesztiváligazgató ismertette a fesztiválra hívott neves előadókat is, mint például a  Lost Frequencies, Modestep DJ Set, Foreign Beggars vagy Alle Farben.  A Vibe KOLI a fesztivál sikersztoryja, amely idén több mint 100 előadót számlál – tudtuk meg Borzési Saroltától, a KOLI szervezőjétől.

Sikeres fiatalok, szakemberek tartanak majd előadásokat saját történeteikről, így példaképként is szolgálhatnak sokaknak. Idén a milleniumi nemzedék a főtéma, az előadások ehhez igazodnak majd. Péter Ferenc, a Maros megyei tanács elnöke arról beszélt, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a fesztivál iránt, ezért jó érzés támogatni ezt. Szerinte ez egy olyan rendezvény, ahol jó bulizni, de tanulni is lehet. Claudiu Maior polgármesteri tanácsadó elmondta, hogy a Vibe megfelelő azoknak, akik frissen végeztek az iskolával, hiszen fontos az, hogy itthon is lehessen pihenni, amit itt megtehetnek.

Egy kölcsönkért ukrán mikrofonba kezdték az éneklést, voltak már a Tankcsapda és a Bagossy Brothers Company előzenekara is, idén pedig folytatják történetüket. Ők a gyergyószentmiklósi Teddy Queen zenekar. Fodor Lászlóval, a zenekar énekes-gitárosával beszélgettünk, aki mesélt a banda múltjáról, fellépéseikről, de a trió kívánságlistáját is ismertette. Az énekes barátaival, Csóka Lóránddal (basszusgitár) és Péter Gellérttel (dobok) alkotja a zenekart, amely 2017 óta aktív, azóta második helyezést értek el a Legszebb Erdélyi Magyar Dal versenyén Nem számít című számukkal, ahol a közönségdíjat is ők kapták. Idén pedig több erdélyi fesztiválon találkozhatunk velük, többek között fellépnek majd a Vibe fesztivál utolsó napján, július 7-én is.

• Korábbi interjúkban említettétek, hogy egy szobában kezdtetek zenélni. Mi volt az elvárásotok akkor, és mi valósult meg belőle?

Hát igen, azokban az időkben még csak egy nagyszülőktől kölcsönkért ukrán mikrofonunk volt, meg nem is volt igazi dobszettünk, és igazából eléggé röhejesen nézett ki az akkori set-up-unk így mostani szemmel nézve. Zenélni akartunk, zenét csinálni hárman, és élvezni azt, hogy milyen menő érzés, hogy egymásra tudunk így hangolódni… hogy emberek képesek ilyenre. Ekkor kezdődött el a sima halandóból a zenésszé való átalakulásunk, úgy érzem. Ez volt az elvárásunk, hogy ezt minél jobban műveljük, és ez meg is valósult. Egyre jobb és jobb ez a közös rezgés, és egyre nagyobb körökben kezdünk rezegni. Egyre több ember éli meg ezeket a rezgéseket velünk, és egyre nagyobb erővé kovácsolódik az, amit művelünk.

• Idén a Minden a helyén című számotok lesz a Vibe himnusza. Ezt annak is szántátok?

Nem szántuk annak, viszont meghatározó dal volt az amúgy is meghatározó studiózásunkkor. A dalok felvokálozás sorrendje a Kicsikét és Nem Szól Rám Senki című számaink, harmadiknak vettük fel  Minden a Helyén–t. Ez volt az a dal, amiből konkrétan az első take-t megtartottuk, annyira sikerült hitelesen ráhangolódva felénekelni elsőre. Szóval már ez az információ feltárja azt, hogy a dal különlegessége tagadhatatlan. Az, hogy a Vibe fesztivál szervezői is ráhangolódtak erre, és felkérték fesztiválhimnusznak, meg csak a hab a tortán!

• Léptetek már fel Magyarországon, de Erdélyben is több helyen. Milyen a közönség ott, és milyenek itthon?

Itthon egyre inkább növekedik, és úgy érezzük, valamelyest nevelő szerepe is van a zenekarnak az erdélyi színtéren. Valamiért olyan emberekkel találkozunk itt, akik akkor kóstolnak csak bele a könnyűzene ezen szegmenseibe, és mindig hálásak nekünk, hogy mi is erősítjük bennük az efelé hajló szeretetüket. Magyarországon érződik, hogy kicsit rutinosabbak az emberek, már otthonosabban mozognak az alternatív rock zene világában, és emiatt bírják, amit csinálunk, ráadásul ott több magyar van, ezért többen is járnak el a koncertjeinkre, és különlegességként élik meg, hogy akcentus nélkül Erdélyből mi megérkezünk, és ilyen zenét csinálunk. Ezeket éltük meg eddig.

• Mi szükséges ahhoz, hogy egy fiatal, feltörekvő erdélyi zenekar sikeres legyen?

Szeretetre, alázatra, és rengeteg erőforrásra van szükség, ha receptszerűen akarom leírni. Amúgy meg a „főzése” az egész történetnek azon alapszik véleményem szerint, hogy legyenek ötletek, legyenek állításai a zenekarnak, amelyeket fel mer vállalni a világ előtt. Ha ez az üzenet elég erős, hogy összetartson egy zenekart, alázatra késztesse, és további szintekre emelje a tagok kapcsolatát, akkor egy idő után kialakul minden, és ez be fog vonzani közönséget, sorsszerű véletleneket, persze ha folyamatosan történik ez a kémia, és nemcsak fellángolás szinten van az egész. Meg kell csinálni a szerencsédet, úgy szokták mondani nálunk.

• Mennyire nehéz úgy zenélni, hogy közben mással is foglalkoztok?

Igazából a mi zenekarunkban pont ez adja a könnyedséget. Hárman vagyunk, három különböző „iparágban” tevékenykedünk, és itt pihenünk meg. A próbateremben a hétköznapok zajától csengő fülekkel foglaljuk dalba a megtörténteket. Mivel változatosabb a kettős tevékenység miatt az életünk, így folyamatosan hozunk be külső élményeket, viszont vannak olyan érzéseink és tapasztalataink, amik meg a zenéléssel alakultak ki. Kéz a kézben jár ez nálunk, és nagyszerűen működik. Valószínű, hogy nem is akarunk épp emiatt csak zenélni, mert akkor a kenyerünket is ebből kellene keresni, ami meg már rengeteg megkötéssel járna, meg szerzőkként nem csinálhatnánk teljesen azt, amit szeretnénk. Szeretnénk minél függetlenebbé és szabadabbá hagyni ezt a történetet.

• Melyik a kedvenced saját zenéitek közül?

Nekem most személy szerint a Minden a helyén. Büszke vagyok rá, mert rengeteget küzdöttünk a refrénnel, és végül egy teljesen váratlan pillanatban bekattant nekem ez az egész koncepció, és nagyon jól működik, olyan zenének tartom, amit én is szívesen hallgatnék (és hallgatok is, bevallom).

• Mik a jövőbeli terveitek?

Koncertezni minél többet, valamint jövő évben, ha az Isten is megsegít, egy nagylemezt kiadni, ami eddigi dalokat, és jó pár új dalt is fog tartalmazni. Szeretnénk rezegni ebben a történetben minél többet, és hogy ez a valóságban hogy fog kinyílvánulni, az szinte mindegy. Ha épp egy A38-hajós koncertünk lesz újra, vagy meghívnak véletlenül a Budapest Parkba zenélni, mi bármelyik opciót megélnénk, és szeretnénk is! :))

• Mi a zenekar legnagyobb álma?

Most egy kis whislisttel válaszolnék:

• Hogy ne kelljen a pénzügyi dolgokkal ennyit bíbelődni, mint most.
• Ha fenn tudnánk tartani a zenekart a saját keresetéből.
• Venni egy SPD-SX-et.
• Ősszel turnézni egy nagyot Erdélyben és Magyarországon, IDEGEN barátainkkal, valamint a Szintaxis zenekarral. 🙂

Kezdjük ott, hogy mi az a Tinder. Randiapp, még inkább alkalmi szexpartnerkeresőnek találták ki. Bizonyos beállítások (nem, kor, távolság stb.) alapján emberek képei jönnek veled szembe, ha tetszik az illető, jobbra, ha nem tetszik, balra húzod. Ha tetszetek egymásnak, akkor már írni is tudtok, onnan tovább rajtatok múlik minden.

A profilodhoz meg kell adnod bizonyos dolgokat, adatokat – többnyire a sajátjaidat. Kellenek fotók, név, életkor. Opcionálisan megadható még a munkahelyed, hogy hol tanultál, 500 karakterben elmondhatod, ki vagy. Ezenkívül hozzákapcsolhatod az Instagramodat és a spotify-odat, utóbbiról saját himnuszt is beállíthatsz. Ezután indulhat is a „swipe”.

Hogy a valóságban is olyan személytelen, állatias szexet keresnének a tinderezők, nem hinném. Legalábbis nagyon ritkán sikerül belefutni a

nálam vagy nálad?

-okba.Erre természetesen megvannak a magam kis szűrői. Eddig mindenfélét láttam Tinderen. Pár keres valakit édeshármashoz; leszbikus pár keres fiút édeshármashoz; fiatal lány sugar daddy-t; fiú, aki lánynak szeret öltözni, nyitott gondolkodású barátokat stb. Természetesen ezek a ritkábbak, a legtöbben barátkoznak, kapcsolatot keresnek, de még inkább unatkoznak, vagy csak kíváncsiak, hogy mi folyik az internet sötét bugyraiban.  Szóval, előítélet letudva, beszéljünk egy kicsit a pozitívumairól.

A Tinder biztonságos.

Azzal beszélsz, akivel akarsz, azt mondasz, amit akarsz, valós következmények nélkül. Bármit írsz/írtak, ha eleged lett, mindenféle magyarázkodás nélkül nyomtalanul felszívódhatsz, szétválhatsz a párodtól, letörölheted a Tindert. De addig szabad vagy.

Jó kísérletezést kívánok!

Az ismerkedéstől sokakat a kudarctól való félelem tart vissza. A Tinder erre azt találta ki, hogy soha nem tudod meg, ha valaki téged nem húz jobbra. Ugyanis ha valakit te jobbra húzol, eltűnik, csak akkor kerül újra elő, ha ő is jobbra húzott. Keresési lehetőség pedig nincs, így nem tudhatod, hogy valaki balra húzott-e, vagy esetleg nem vagy benne a keresési távolságában, nem aktív Tinderen, csak van neki és porosodik, vagy soha nem is dobott fel neki az a csúúúúnya alkalmazás.

A fent említett preferenciákon kívül a Tinder nem szűr. Olyan személyekkel kerülhetsz kapcsolatba, akikkel a való életben nem találkozol, mert más helyekre jártok, máskor vagytok ébren, különböző dolgokkal foglalkoztok, más nyelvet beszéltek.

Tágítja a látóteret.

Beszélgettem már a norvég oktatási rendszerről, a japán fiatalok szexualitásáról, könyvekről, filmekről, zenéről, depresszióról, de eddig a legjobb, amit Tinderen írt valaki, hogy a hódokat Romániában halaknak nyilvánították, hogy böjt alatt is lehessen őket fogyasztani. A kijelentés igazságtartalmáról nem vagyok meggyőződve, és felvet még néhány kérdést, amit most inkább hanyagolnék. Ó, és ezt egy román fiú mondta, képzeljétek az arcomat, amikor kigugliztam, hogy mit is jelent a castor magyarul.

Ha már itt tartunk, erdélyi magyar egyetemistaként a többség még itt Kolozsváron is a saját társaságaiban, a románoktól elszigetelődve létezik. Egy helyes fiúnál, csinos lánynál jobb motivációt nem ismerek a nyelvtanulásra. Ráadásul, ha valamit nem értettél, van időd Google-fordítózni vagy megkérdezni valakit. Emellett saját mondatokat raksz össze, amivel szintén gyakorolhatsz. És nem csak a románt. Viszonylag gyakran érkeznek jóképű külföldiek turistáskodni, akik szívesen veszik egy helyi „guide” segítségét. Ugyanígy, ha úgy döntesz, hogy elutazol, akár barátokkal, akár megtalálni önmagad/függetlenedni egyedül, te is találhatsz helyi kísérőket, akik körbevezetnek a városban, megmutatják, azt is, amiről az útikönyvek nem írnak, figyelmeztetnek, hogy melyik a tuti lehúzós hely, és melyik a korrekt áras. Akár szállást és fuvart is segítenek keresni.

Bár elsőre felszínesnek tűnik ez a fajta ismerkedés, ha úgy állsz hozzá, pont az ellentétét is kihozhatod a dologból. Első körben egy kép alapján hozol döntést, de utána beszélgettek. Ha akartok, egész sokáig mellőzhetitek a másik külsejét, megismerhetitek a másik személyiségét. Ismerkedni, beszélgetni anélkül, hogy ki kelljen menned a házból. Rátesz egy lapáttal, hogy nem kell azonnal válaszolnod, átgondolhatod kétszer, mielőtt leírod, amit szeretnél – ez az introvertáltak álma.

És természetesen buli az egész.

Nem emlékszem, hányszor nyerítettünk a barátaimmal, amikor az új matchem egy szamár lett vagy akár Mihai Eminescu. Mikor Rick-kel, a Rick & Morty-ból egymást kölcsönösen jobbra húztuk, és az egyik barátom ráírt, hogy „légy a Morty-m”, utána szétváltunk. Rövid románc volt. Vagy hányszor kuncogtunk reménykedve, amikor egy régi kiszemeltünkről kiderült, hogy ő is jobbra húzott.

A Tinder is csak olyan, ahogyan használod. Természetesen, ha valami konkrétabbat szeretnél, érdemes körülnézni más, hasonló alkalmazások között is. Ha alkalmi párt keresel, ott a Tapsat, de melegeknek a Grindr, ha barátkozni szeretnél, akkor a Badoo, és még rengeteg más lehetőség is.

A Jónás Vera Experiment igazán sikeres időszakot tudhat maga mögött. Nem csak hazai, de külföldi turnék, koncertek, fesztiválfellépések rutinosai. Az izgalmas hangzású zenekar februárban Erdélyben turnézott, állomásaik Temesvár, Kolozsvár, Szatmárnémeti és Nagyvárad voltak. Jónás Vera, az együttes frontembere, alapítója a sikerhez vezető, nem egyenes útról, a dalszerzésről és a szerzői csendről mesélt. Teljes cikk