(Fotó: Gönczy Tamás/Nest/Facebook)

Joghallgatóként érdekli a politika, nagyon szeret humorral dolgozni, groteszk képeket alkotni, kollektív érzésekkel megmozgatni egy bizonyos közösséget. Az éjszakai 25-ösön így született meg sajátos slampoetry-stílusa. A csíkszeredai Demeter Ferenc erdélyi slambajnokkal kolozsvári otthonában, kávé mellett beszélgettünk.

– Hogyan kerültél Kolozsvárra, mivel foglalkozol jelenleg?

– A Babeş–Bolyai Tudományegyetem jogi karán vagyok végzős hallgató. Az egyetem miatt jöttem Kolozsvárra, de nagyon szeretek szabadidőmben mindenféle marhasággal foglalkozni, amivel elüthetem az időmet. Például többek között írok és slamelek is.

– Mikor és hol találkoztál először ezzel a modern művészeti ággal, a slam poetryvel?

– A slam poetryvel legelőször a 2018-as Alternatív Diáktáborban találkoztam, ahol André Ferenc (író, költő – szerk. megj.) tartott műhelyfoglalkozást. Ott néhányan kiálltak a színpadra, elmondtak ilyen-olyan szövegeket, de akkor még nem nagyon tudtam, hogy mi ez a műfaj, csak volt néhány ismerősöm, aki ezzel foglalkozott, mint Bara Tamás meg Péter Blanka. Aztán, ahogy elsőéven felkerültem Kolozsvárra, kicsit megnyíltak a lehetőségeim kulturális téren is, és Bara Tamás barátom ajánlotta, hogy menjek el egy ilyen open micra, ahol bárki elmondhatta a kicsi ügyes szövegét. Volt egy szövegem, azt elolvastam neki, és azóta vagyok benne ebben a műfajban. Tehát az első open micom pontosan három éve és egy hónapja volt.

– Mikor kezdtél el írni? Kitől hallottad vissza, hogy fülnek valóak a gondolataid?

– Eleinte nem is gondoltam, hogy bármi lehetne ebből. Néhány gondolatot leírtam versbe foglalva, és megtetszett, úgyhogy felolvastam Bara barátomnak, s ő mondta, hogy van hozzá érzékem. Ez jólesett a szívemnek, ekkor biztatott az open micon való részvételre. Az éjszakai 25-ösön, ahogy mentem hazafelé, elővettem a telefonomat, és hát ott írogattam mindenfélét, majd később azzal álltam ki az első előadásomra, ahol megtapsoltak. Főként azért tetszettem nekik, mert először léptem fel, tehát még „slamszűz” voltam. Egyáltalán nem volt jó szöveg, de nekem motivációt adott, ahogy az emberek megtapsolták. Úgyhogy így kezdtem el írni és slamelni.

– Hogyan dolgozol? Milyen témák érdekelnek?

– Nem konkrét eseményekre írok szövegeket, hanem amikor támad egy gondolatom, meghallok valamit az utcán, vagy esetleg megtetszik valami egy baráti beszélgetésben, akkor azt gyorsan leírom, s ha van valami esemény, amire rá kell készülni – mint például versenyek, pályázatok –, akkor ezeket a jegyzeteket kicsit továbbgondolom, összerakosgatom, majd komoly írási folyamatokba fogok. Összetákolom ezeket a lejegyzett gondolatokat összefüggő szövegbe, és azokat olvasom fel.

Joghallgatóként a politika nyilván érdekel, a slam poetrynek pedig vesszőparipája, hogy politikával foglalkozik. Több kategória van, például vers jellegű szövegek, amikor inkább képekre, hangokra, ízekre, szagokra megyek rá. De vannak olyan szövegek, amelyeket szeretek bajnokságokra vinni, amikor nagyobb tétje van a dolognak. Azok kicsit inkább viccesebb jellegű szövegek, ki vannak számítva, hogy mikor s hol kell üssenek, hogy az megmozgassa a közönséget. Van benne politika, önirónia, társadalomkritika.

– Mely témákról könnyebb és melyekről nehezebb írni?

– Akármiről tudok szöveget írni, csak ténylegesen bele kell élnem magam. Ha meg van adva előre a téma, azt nem szeretem. Történt már olyan, hogy témára kellett szöveget írni, és ilyenkor úgy éreztem, hogy meg van kötve a kezem. Nem azt mondom, hogy a témához kötött írásaim végeredményben rossz szövegek lettek volna, de azoknak kicsit nehezebb volt nekifogni. Véleményem szerint pedig a slam lényege az lenne, hogy szabadon írhatsz bármiről.

– Hogyan jellemeznéd a saját, egyedi írásvilágodat, stílusodat?

– Amikor még előadás előtt megmutatom a szövegeimet másoknak, mindig azt mondják: hát, látszik, hogy ezt te írtad. Van saját stílusom, amit kialakítottam, és ebben mozgok. Van ez a Feri-stílus: két kanál önirónia, nyakon öntve egy kis szociálpolitikával. Nagyon szeretek humorral dolgozni, groteszk képeket kialakítani. Van, aki inkább érzelgősebb, na, nekem ez nem megy. Az én szövegeim inkább kollektív érzésekre épülnek, amikkel meg lehet mozgatni egy bizonyos közösséget.

– Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésed?

– A legemlékezetesebb fellépésem talán tavaly volt Debrecenben. Ugyebár a járványhelyzet miatt itthon nem nagyon lehetett eseményeket szervezni, részt venni rajtuk, így nagyon jólesett, mikor a magyarhoni slam poetry képviselői meghívtak sztárvendégnek néhány erdélyi kollégámmal együtt. Nagyon szép fogadtatásban részesültünk, és nagyon jó volt megtapasztalni azokat a különböző nézeteket, s különböző világokat, amelyeket az erdélyi meg a magyarországi fiatal (vagy nem éppen fiatal) képvisel.

– Milyen érzés volt anno megnyerni a III. Országos Slam Poetry bajnokságot, tekintve, hogy akkor még csak egy éve voltál jelen a szakmában?

– Igazából meglepődtem. Vagány élmény volt, rengetegen összegyűltek az eseményen, mert akkor tartották a magyar napokat is, úgyhogy azok is el tudtak jönni, akik egyébként nem élnek Kolozsváron. Rengeteg csíki ismerősöm is ott volt a közönség soraiban. Arra tényleg nagyon készültem, és két olyan szöveget vittem, ami tudtam, hogy tarolni fog, de nem is feltétlenül azért, hogy nyerjek, csak hogy kicsit lendüljek bele ebbe a dologba, mert azért ez a verseny önmagában elég vagány élmény. Nagyon jólesett, hogy a közönség is támogatott. Szóval így lettem én az erdélyi slambajnok. Ezáltal több szakmabelit is megismerhettem, és számtalan pozitív visszajelzést kaptam. Például még aznap megkeresett Horváth Benji azzal a kérdéssel, hogy publikálhatná-e az egyik szövegemet a Helikonban.

– Hogy látod, milyen jövője van az életedben ennek a műfajnak?

– Nekem ez mindig is hobbi volt, soha nem fogom véresen komolyan venni. A slamnek szerintem nincs jövője az életemben, mert úgy érzem, én már mindent elértem ebben a műfajban, amit el lehetett érni, legalábbis Erdélyben, de nagyon szeretnék írással foglalkozni továbbra is. Versek, prózák, drámák, akár dalszövegek. Talán még a rap műfajában is el tudnám képzelni magam.

– Szerinted hogyan kell slamelni?

– Azt hiszem, nem feltétlen a szövegről szól, inkább az előadásmód az, ami megadja ennek az egésznek a formáját, a keretét. Láttam olyat is, hogy valakinek egyetlen mondatból állt a szövege, de azt öt percen át mondta fel. Szövegileg ritka gyenge volt, a kívánt hatást viszont elérte. A slamnek igazából az a lényege, hogy élőben legyen hatásos. Számomra talán azért is ilyen megnyerő ez a műfaj. Nem feltétlen kell ezzel mindenkit megszólítani, elég annyi, ha csak egy emberre tudsz hatni.

 

Demeter Ferenc:
Partium maxima orbis

 

ha tudnád, ki vagyok én

társadalmi igazságosság

nyalka legény

dallamtapadás.

 

van az a dal, amikor a

kulturális szakadékok betemetésén

fáradozik egy 

visszaható ellenreakció

a nyelvtani összeférhetetlenségek

mikromolekuláris mátrixában

 

tedd be azt a dalt, hogy

a carpe diem nem YOLO

sem szabad akarat

sem predesztináció

 

énekeld velem, ahogy

visz el magával

a szorongásod a 

partium maxima orbis.

 

tökretesz az, amit szeretsz

megigazulsz majd és

kiüt az,

ahogyan a mának élsz

és leszakítod virágát