Alig lett vége a diáknapoknak, máris arra ébredek, hogy hamarosan itt a szesszió. Kicsit gyors váltás ez minden egyetemista számára. Nagyon furcsa, hogy hétfőn a Törökvágás helyett már az egyetemre kellett menni. Előbbire gyalog nehezebb kijutni, mégis könnyebben vittek oda a lábaim, mint a karunk épületéhez. Finoman szólva sem könnyű bulizó üzemmódból tanulóra állítani magad, jó lenne, ha lenne rajtunk egy gomb, amivel ezt meg lehetne tenni. Őszintén szólva, nem tudom, hogy kinek van kedve öt nap szórakozás után visszatérni az egyetemi élet szürke oldalához. Ami engem illet, a diáknapok alatt kis túlzással azt is elfelejtettem, hogy milyen szakra járok, gondolom voltatok még ezzel így egy páran. Erre az eseményre kb. három hónapig készültem, a vizsgáimra pedig ha akarnék se tudnék többet, mint pár hetet. A probléma nem is feltétlenül azzal van, hogy kevés idő lenne felkészülni rájuk, hisz az egyetemisták nagy része szesszió előtt pár nappal kezdi magába szívni a tudást, hanem, mint ahogy az előbb említettem, az agy visszaállítása a tanuló üzemmódba. Meg vagyok győződve afelől, hogy köztetek is vannak olyanok, akik úgy érzik, kell nekik egy pár hét, hogy kipihenjék a diáknapokat. Egyszóval biztos, hogy most mindenre lenne kedvünk, csak tanulni nem. Jó lenne, ha a szesszióban is bolcból, thumperből vagy jengából kéne vizsgázni, meg vagyok győződve róla, hogy sokkal szívesebben készülnénk ezekből, mint szaktantárgyainkból. A helyzet sajnos nem ilyen egyszerű, így bármennyire is fáj, vissza kell kerülnünk a megszokott körforgásba. Ha belegondolunk, attól különleges a diáknapok, hogy egy évben csak egyszer van, a szesszió meg attól nem, hogy kétszer is… Most következne az a rész, hogy megpróbálok nektek tanácsot adni azzal kapcsolatban, hogyan tudtok majd könnyen átváltani szesszióüzemmódba. Sajnos nem tudok mit mondani, mert fogalmam nincs. Mindenkinek sok sikert kívánok hozzá!

fotó: unsplash-logoAaron Burden

Üveges tekintettel, agy nélkül mászkáltak a városban összevissza a diákok. Hogy részegek vagy másnaposak, nem tudjuk. A már-még kérdésbe bele se megyünk. Teljes cikk

A diáknapok közepén kezdődő zombiapokalipszis előtt, szerdán, amikor még senki nem volt nyakig sáros, az éjszakát nem Törökvágáson a sáncban, hanem még otthon töltötte, amikor még volt energiája, hangja, pénze… szóval amikor még embernek érezte magát, minden diák a főtéren ordibált, bulizott, ugrált, hogy a gyülekezés után kezdetét vegye az öt napig tartó esemény. A járókelők meglepődve bámulták a színes pólós egyetemistákat, egy néni, miután hallotta a rádióban, hogy Orbán Viktor jön aznap, csodálkozva meg is kérdezte, hogy most érkezett meg?

Az igazi buli azonban Törökvágáson kezdődött, ahol már (nyilvánosan is) előkerültek a vodkás-, sörösüvegek. Innentől jött el az a pillanat, amikor 2 óra alvás/nap éppen elegendőnek számít, hogy túléljük az egészet. Mert kinek van ideje aludni, amikor éppen bulizni kell menni? Vagy fel kell kelni reggel 9-kor, miután 7-re értél haza, hogy elmenj teljesíteni egy ivós játékot, ahol akaratod ellenére újra innod kell, vagy éppen sajgó fejjel kell szaladj a pályán a labda után? Tehát alvásról szó sincs! Ennek ellenére nincs megbánás. A legjobb érzés az, amikor ezen  közösség tagjának tekintheted magad. Együtt buliztok, együtt éltek át viccesebbnél viccesebb élményeket, amelyeket a következő diáknapokon újra felidéztek. Például, hogy milyen volt elaludni a buszon, hogy a sofőr szavára ijedjetek fel a végállomáson, egymást pedig más nevén kiabálva költögessétek. Vagy milyen volt a sánc szélén üldögélve végignézni egy tinderrandit. Vagy az úton sétálva elejteni a sörösüveget, ami éppen a közeledő rendőrautó alatt gurult át. Ezek a közös pillanatok tesznek barátokká, csapattá. De összekovácsolnak a csapatfeladatok is, még akkor is, amikor csak tíz másodperce vagy bent a Laser tag pályán, és máris kiesel. Barátokká tesznek az előadásokra készülve eltöltött pillanatok, amikor mindenki ideges már, senki nem tud figyelni a másikra, az együtt azonban minden megoldódik címszó alatt mégis sikerül összehozni valamit. Ez az az esemény, amit egyetlen egyetemistának sem szabadna kihagynia, hiszen itt szerezhet új barátokat, életre szóló élményeket, itt együtt ugrálhat a csapatával egy győzelem után. Itt ráveheti magát egy erotikus táncra, amit talán máskor biztosan nem vállalna. De a sánc szélén ülve percekig vitathatja a mellette ülővel, hogy honnan is ismerősök egymásnak. Aztán utolsó nap máris nosztalgiázva nézni viszsza az üres területre, amelyet pár nappal ezelőtt még diákok sokasága töltött meg jó hangulattal.

fotó: Diáknapok memes

Ha április, akkor már javában a diáknapokra hangolnak nemcsak a KMDSZ szervezői, hanem a csapatok is. A klánok bemelegítő bulija minden évben a legmenőbb, már-már legendás Party-Zone címért hajt. Ehhez mérten a Happy F*cking Dolls, azaz a Vidámfiúk, FuckTúra és a Balls&Dolls a tavalyi jól bevált helyszínen, a Form Space-ben Dj Mini, Dj George és NRB mellett extra szolgáltatásokat és játékokat is ígérnek. Az április 17-én tartandó buliba a diáknapos csapatkapitányok ingyen belépőt kapnak. Teljes cikk

Hamarosan diáknapok. Mindenki izgatottan várja már, de a bulikra való készülődés mellett más tevékenységek is elkezdődtek. Nemrég indult el a trashchallange nevű kihívás, amelyhez a diáknapozó csapatok is csatlakoztak. Ez arra buzdítja őket, hogy együttes erővel tisztítsák meg Kolozsvár egy szemetes helyét. A csapatok annak érdekében, hogy izgalmasabb legyen a feladat, kihívnak még három csapatot, akiknek egy hetük van egy hely megtisztításához. A takarítás után képeket kell feltölteni előtte-utána elnevezéssel. Szombaton a Pi-pirátok a Tóköz, Györgyfalvi negyed és Szopor közötti tavas zöldövezetet (Parcul Est) szabadították meg a szeméttől (10 zsák gyűlt), őket azonban nem hívták ki, maguktól láttak neki a tevékenységnek. A feladatra buzdítják a Zsákmány, a Csíklónok és a Sick my Duck csapatokat. Ennek célja, hogy a diáknapozó diákok együtt csináljanak valami szépet, hasznosat, együtt szabadítsák fel Kolozsvár szemetes utcáit. Hajrá minden csapatnak és égjenek azok a szemetek!