karantén

Hetedik bejegyzés

by Bartok Barbara | 2020. 04. 10. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Kedves naplóm, pontosan hét napja szigeteltem el magam a külvilágtól. Elsősorban azért, mert kötelező, de egyébként is jólesik az elmúlt egy év zsongása után itthon pihenni. A kinézetem napok óta ugyanaz: melegítő nadrág, kinyúlt póló, barátomtól csövelt, térdemig érő pulcsi. A hajam már hajgumi nélkül is megmarad kontyban, a körmeim szakértő hiányában kisfiúsra levágottak. Dolgozni bemehetnék, megengedi a papír, a negyedjére változtatott katonai rendelet, de hálaég, senki nem várja el. Vállon veregetem magam, örülök eme szakma melletti döntésemnek, hiszen munkám is van, és itthonról végezhető munkám van. Enélkül azért lehet, hogy hamar begolyóznék. Régóta kiszemelt könyvem félig elolvasva, a Simsben már a harmadik gyerekkel várandós az emberkém, a színezőm lassan megtelik színekkel, a főzés-mosogatás-rendrakás is barátommá vált a napok alatt. Összesen háromszor hagytam el a lakást, egyszer üzletbe mentem, kétszer hazalátogattam a szüleimhez és nagymamámhoz. Ez bőven elég is volt ahhoz, hogy még inkább elmenjen a kedvem az emberektől. Még mindig van üzlet, ahová egyszerre akár húsz embert is beengednek. Még mindig van ember, aki úgy gondolja, hogy propaganda ez az egész vírus, nem is létezik, s ha létezik sem lehetünk kötelezve otthon ülni. „Nehogymá nekem megmondja a Iohannis, hogy micsináljak” – zúg a fülemben ez az átkozott vélemény. Vajon mikor jönnek rá az emberek, hogy ezek az intézkedések a mi védelmünket szolgálják? Nem csupán azt, hogy ne betegedjünk meg, azt is, hogy ne veszítsük el örökre a munkahelyünket. Hogy legyen majd ahová beülni egy sörre, ha mindennek vége, és legyen a zsebünkben némi pénz, amiből sörözhetünk. Azért vannak, hogy mihamarabb túl legyünk ezen, és a katasztrófák, veszteségek száma ne növekedjen ilyen mértékben. Én szívesen ülök a seggemen itthon, de örülnék, ha nem hónapokig kellene a sok okos, öntörvényű makacs miatt. Na.

Az egzisztenciális kalitka

by Csog Brigitta | | 0 | Egészség,Egyéb,Slider |

Az otthoni „irodám” nem túl nagy, csak egy régi íróasztal a sarokban, félig szemben az ablakkal, viszont sok emelete van. Minden emeletnek megvan a maga funkciója. Legfelül találunk mindenféle kacatot, legalább három kávésbögrét, ceruzatartót, temérdek színházi folyóiratot és egy száraz nőnapi tulipánt, ez tehát a túlélő szint. A második emelet a jegyzetek, könyvek, az olvasóm és egyéb ördögi kiadványok birodalma, ez az elmélyülés szintje. A legalsó polcon a laptopomat tartom, ami persze csúcstechnológia, tehát ez az IT-sarok.

A lelassult világban ebben a bizonyos „irodában” töltöm a legtöbb időt. Az online oktatás minden aspektusát van szerencsém kipróbálni. A bemutatók átküldésétől egészen a videóhívásig minden módszert kipróbáltam már. Azt leszámítva, hogy egyre többet beszélek magammal, ráadásul egy képernyőn keresztül, várva, hogy a többi 13 résztvevő is megjelenjen, egészen élvezhetőek az órák. És persze két óra között azért szeretem a tejfölös- és fagyisdobozokból kialakított kertemben mulatni az időt, ami mostanra már egész eredményes lett.

Nem használnám a kényszerhelyzet szót a dolgok jelenlegi állására, hiszen annyi a pozitívum: későn kelhetsz, és nem kell izgulnod azon, hogy felférsz-e a buszra. Viccet félretéve, tényleg szokatlan és kellemetlen ez a helyzet, de sok mindent gyömöszöltem be a napi rutinomba, amire nem lett volna sok esély normális körülmények között. Újra elkezdtem reggelenként jógázni, ami elképesztően jót tesz mind a fizikai, mind pedig a mentális egészségemnek. Nem utolsósorban, nagyon jól is hangzik egy ilyen írásban, olyan komoly embernek tűnik az illető.

Na meg a főzőtudományomat is fejlesztgetem mostanság. Kipróbálok egzotikus ételeket is, például a tonhalas, baconös, cukkinis, sajtos tésztát karantén módra. Különleges az elkészítése, mindent össze kell dobni, ami ehető és van még otthon, az ízlelőbimbók garantáltan nem bánják meg. Ugyanakkor, becsületes ember lévén, el kell mondanom a negatív oldalát is a dolgoknak. Úgy érzem, a tanárok picit túlzásba estek és a „hát, csak kezet kell mosniuk egész nap” elvén mindent el akarnak olvastatni most a diákkal, és kipróbálni mindenben. A legrosszabb, hogy a feladatok és olvasmányok majdnem egytől egyig izgalmasak, csak a lélek tükrének nevezett látóalkalmatosságaim kezdik felmondani ezt a nemes szolgálatot.

Szóval igyekszem megfelelni magamnak, régi-új hobbikba kezdek, szenvedek a munkával, aztán örülök a sikernek (csak úgy magam miatt), újranézem a Harry Pottert (hihetetlenül gyorsan be lehet fejezni), megnyugtatom a szüleimet és persze szörnyen hiányoznak közben, és mindenek mellett igyekszem nem ibseni Nórává válni.

Végre?

by Pilbáth Kincső | 2020. 04. 03. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Végre nem cseng 6.30-kor az órám. Végre elkezdhetem azt a sorozatot, amit hónapok óta tervezek megnézni. Végre elolvashatok új könyveket. Még edzéstervet is készíthetek. Hiszen most mindenre van idő. Mindenre, amit eddig hiányoltam az életemből. Mindenre, amire akkor vágytam, amikor ki akartam szakadni a nyüzsgő világból. Így a kényszerből otthon töltött idő már-már felüdülésnek számit… Egy ideig. Néhány nap után azonban elegem van az egészből. Elegem van a sorozatból. Nem köt már le a könyv sem. És később talán megbánom ezt a kijelentésemet, de jelenleg úgy érzem, szívesebben felkelnék 6.30-kor, és járnék egyetemre ahelyett, hogy itthon ülve várok a határidős feladatokra. Ki gondolta volna, hogy valaha is hiányozni fog az ébresztőórám hangja? De ami a legjobban hiányzik: a barátaim és az együtt töltött idő. Azok a programok, amelyek a hétköznapokban természetesnek, néha unalmasnak tűntek. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Mint a megbánás érzésével sem. Hiszen hányan mondtunk már le valamilyen találkát, hogy helyette inkább bekuckózzunk a meleg takaró alá? Most meg mit meg nem adnánk csak egy hétköznapi kávézásért a barátokkal?  Így most itt ülök a szobában, felidézve a jó emlékeket, visszasírva a jó időket, de még a kevésbé jókat is. Ennél szinte minden jobb volt. Igazán szomorú pedig akkor leszek, amikor eszembe jut, hogy az egyetemi éveimnek egyik napról a másikra lett vége. Pár hete még azt tervezgettem, hazajöjjek-e húsvét előtt, ha pedig igen, mikor vegyem meg a vonatjegyet. Aztán egyszer csak szóltak, hogy bezárt az egyetem. Két hétre? Egy hónapra? Ki tudja. Talán kimarad a ballagás, a vizsgák előtti együttes izgalom, a bankett. Minden, amivel egy harmadéves egyetemista lezárhatja ezeket az éveket. Nekünk hirtelen kellett lezárnunk. És hiába van ott az internet, hiába láthatjuk egymást virtuálisan, az emberi kapcsolatokat nem kapjuk vissza. Még egy ideig nem. És hiába igyekszem pozitívan tekinteni az egészre és arra gondolni, hogy elmúlik, az idő csak telik, és úgy érzem, kifutunk belőle.

Katasztrófafilmek bezártságra

by Kincses Kriszta | 2020. 03. 23. | 0 | Ajánló,Slider |

Nem elég nagy az egzisztenciális krízised? Akkor ezektől a filmektől biztosan az lesz.

Mindenkin végigfut a hideg a koronavírustól. A szupermarketekben az emberek pániküzemmódba kapcsolva szerzik be a konzervételeket, toalettpapírokat, szappanokat és tisztítószereket. Az apokaliptikus, világvége-hangulat mindenhol jelen van, és a tömeghiszti eluralkodott az emberek többségén. Ha mégsem tört még ki rajtad a pánik, a következő 5 + 1 film ezen változtatni fog, és már te is készen állhatsz arra, hogy a lakásba bekuckózva, a konzervbabodat szorongatva várd a világvége eljövetelét.

Fertőzés (2011)

A Steven Soderbergh rendezte filmet a mostani koronavírus-helyzethez hasonlítják, hisz a történet szerint itt is egy korábban még nem ismert vírus tör ki és eluralja a világot, mindenkinek tartózkodnia kell más ember érintésétől. 2011-ben csak mosolyogva néztük ezt a sci-fit, most már ez az életünk.

Hotel Ruanda (2004)

Ez a film nem az apokalipszis eljöveteléről szól, de legalább akkora szorongást hagy az emberben. Valós események alapján a ruandai genocídiumot, népirtást dolgozza fel a történet, amikor a hutuk a tutsi népet legyilkolva próbálják átvenni az uralmat Ruandában. Ez sokak világának végét jelentette. Ezt igyekszik egy hoteltulajdonos megakadályozni, a menekültek befogadásával. Ténylegesen sokkoló.

2012 (2009)

Ha világvégefilm, akkor 2012. Ebben az évben mindenki azon aggódott, hogy a maja naptár szerinti világvége eljön, amit pont a 2012-es évre datáltak. Nem jött el, de 2009-ben eljátszottak a gondolattal, hogy milyen lenne, ha mégis.

Melankólia (2011)

Lars von Trier művészfilmje eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne, ha a Földbe csapódna a Melankólia nevű bolygó. És mindez pont a főszereplő (Kirsten Dust) esküvője napján. Elvont, metaforikus, de van benne valami.

Holnapután (2004)

A tökéletes film, ami megtestesíti a klímakrízis fogalmát. Az időjárás teljesen az emberiség ellen fordul, tornádók, fagyok, extrém havazások törnek ki. Eközben egy csapat New York-i próbál küzdeni a túlélésért.

+ 1 Dr. Strangelove: (avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni)

Stanley Kubrick, nukleáris háború, világklasszis mestermű. Azt hiszem, ennyi ide elég.

Tippek az otthonülős időszakra

by Fórika Dóra | | 0 | Bezzeg...,Egyéb,Slider |

Megszűntették az egyetemet, bezártak a színházak, lemondták a koncerteket, elmaradnak a sportmérkőzések. Egy ideje tart a mossál kezet, üljél otthon időszak és ebből a felindulásból elhoztam pár tippet, hogyan teljen otthon kellemesebben az idő.

1. Ha kint nem, bent is tudtok bulizni.
Hívd át a barátaidat, de előtte feltétlenül kérdezd meg hogy egészségesnek érzik-e magukat. Gyenge immunrendszerű, influenzás pajtások görgessenek tovább, nekik van más megoldás.
Készítsetek egy nagy tál pattogatott kukoricát, vegyetek elő egy kedvelt társast, hallgassatok Bagossyt, legyetek csak úgy együtt és beszélgessetek.

2. Most van időd sorozatozni.
Nézz sorozatajánlókat, nézd meg azokat a sorozatokat vagy filmeket, amik már rég a várólistádon vannak, vagy olyan klasszikusokat, amivel el vagy maradva.

3. Takarítás/átalakítás
Nem éppen a vírus miatti fertőtlenítésre célzok. Válaszd ki a lakás egyik pontját, legyen az a szobád, a nappali vagy konyha. Rendezd át, portalaníts, fesd át, díszítsd máshogy, rendszerezz. Engedd szabadjára a fantáziád, amennyire csak teheted, most van időd rá, hogy alkoss.

4. Süss, főzz!
Ha még találsz lisztet a boltok polcain, találj ki új recepteket, főzz a családnak ebédet vagy valamilyen finom, egészséges vacsorát. Hidd el, hálásak lesznek érte.

5. Hagyd a buszt menni.
Ha kimész a szabadba, menj inkább gyalog, mint tömegközlekedéssel. A tested/lelked hálás lesz érte. Ha dolgod van, menj hamarabb vagy hazafele is sétálgathatsz egymagadban. Olyan sokat vagyunk fent online, már a saját gondolatainkat sem halljuk. Szóval rakd el a telefonod és gyalogolj az egészséged érdekében is.

6. Ne pánikolj!