„Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért” hangzik el a Mi vagyunk a Grund! című betétdal soraiban. Május 29-én erre a zenére készülődve, futkorászva, torkom szakadtából énekelve öltöttem magamra legszebb ruhámat. Cipőimet probálgatva, csillogó szemmel néztem a tükörbe, örvendezve, hogy ma végre én is megtekinthetem a Magyarországról érkezett Vígszínház A Pál utcai fiúk című előadását. Emlékszem, fél évvel ezelőtt még nem hittem volna, hogy egyszer számomra is megadatik ez a lehetőség és szemtanúja lehetek a már oly, régóta követett színdarabnak. Amint megjelentek a jegyek lecsapva rájuk rendeltem, anyukám csak nevetve nézett. Számolgattam a napokat, hónapokat, perceket mindaddig, amíg elérkezett.

Teljes cikk

A Vígszínház előadóitól volt hangos a Kolozsvári Állami Magyar Színház múlt héten. A társulat hétfőtől csütörtökig járt Kolozsváron bemutatni négy előadásukat a budapesti színház falain kívül az erdélyi közönségnek is. Hétfő este a Máglyát, kedden A Pál utcai fiúkat, május 30-án pedig a Találkozást és a Mondjad, Atikám! című darabokat adták elő.

Teljes cikk

Ismét Erdélybe látogatott nemrég a pesti beat-rock formáció, az Ivan and The Parazol. Körútja során az együttes öt városban lépett fel, elsőként Kolozsváron a FormSpace-ben, ezt követően a marosvásárhelyi Jazz and Blues klubban majd Csíkszeredában a Grundban táncoltatták meg a közönséget, míg a turné utolsó két állomásának a nagyváradi Moszkva kávézó és a temesvári Reflektor Venue adott otthont. Az Ivan and The Parazol egy kiváló előzenekart is hozott magával: a The Bluebay Foxes 2015-ben alakult, energikus hangzásuk az indie/alternatív rock műfaját jeleníti meg. Kezdetben úgy tervezték, hogy csatlakozik hozzájuk az udvarhelyi Palma Hills is, ám később egészségügyi okokból a zenekar lemondta az összes turnéállomást.

Teljes cikk

Még mielőtt nekifutnánk fejjel a falnak és ripityára elemeznénk egy újabb mozifilmet a „teljes mértékben amerikai” polcról, tegyünk helyre valamit. Hiába is tagadnánk, rettentő hálátlanok, elégedetlenek, telhetetlenek vagyunk. Természetünktől fogva. Nem szükséges konkrétumokra szorítkozni: az élet minden szakaszában igaz ránk, hogy nem tudjuk beérni azzal, ami van: a több jobb. Hogy miért ez a hegyi beszéd? Azért, mert az Only The Brave felénél alig volt sejtésem, hogy mit is fogok írni róla a kritikában. Az járt a fejemben, hogy ennyi nem igazán lesz elég. Túl lapos, nehéz lesz kilépni az általánosságok árnyékából. Teljes cikk

A filmszínházakkal párhuzamban virágzó népszerűségre tettek szert a szolgáltatásszerű sorozatfilmes felületek. Ezek lépésenként bebizonyították, hogy nem függőség előfizetni, evadról évadra követni kedvenceinket. Nyugaton már trend, a kelet-európai „kalózkodó” országokban pedig egyre többen regisztrálnak az internetes streamelések kínálatáért. Tény, hogy az amerikai cégek – gondolok itt Netflixre – nem rendelkeznek Európában akkora lefedettséggel archívumot illetően, mint otthon. A sorozatláz ettől eltekintve világszerte jellemző és egyre nagyobb teret hódít, függetlenül attól, hogy a filmeket vagy a folytasásosokat preferáljuk. A vezető érában a nézettségi, követési rátát megfigyelve domináns pozícióban vannak a szuperhősös szériák. Megnyugtatásképp: nem a két nagyágyú nyughatatlan harca következik. Egy nem sorozatfüggő tollából jöjjön a Gotham, a sötét brand derűs szelete. Teljes cikk