A Saltburn című film 2023 novemberében debütált a mozikban külföldön. December 22-én vált elérhetővé az Amazon Prime-on, és a karácsonyi szezonban vált valóban népszerűvé. Ahogy mostanában ez lenni szokott, a TikTok felhasználói, a karácsonyi vakáció okozta nagy unalom közepette megnézték a filmet, reakcióvideókat, „editeket”, elemzéseket készítettek róla, ami csak növelte az érdeklődést. Ha a film népszerűsé­gének okát kutatjuk, nem tekinthetünk el attól a ténytől sem, hogy az egyik főszerepet Jacob Elordi – az Eufória és a Csókfülke sztárja, kamaszlányok, fiatal és már nem fiatal nők hevesebb szívdobogásának okozója – játszotta. És persze attól a két ikonikus, az internet népét sokkoló jelenettől sem tekinthetünk el, amit csak azért sem részletezek, hogy aki akar, még sokkolódhasson rajta. 

A Saltburn az Oscar-díjas Emerald Fennell kreatív elképzelése és forgatókönyve alapján készült. Fennell nem csupán a rendezői feladatokért volt felelős, a színészi gárda összeválogatása is az ő feladata volt, amely feladatot – a kritikusok és a közönség szerint egyaránt – hibátlanul kivitelezett. Olyan színészekkel találkozunk a filmben – az előbb említett Jacob Elordi mellett –, mint Rosamond Pike, Richard E. Grant és főszerepben a típuskarakterét ez alkalommal is hátborzongatóan megformáló Barry Keoghen, aki színészi tehetségét már 2017-ben is, az Egy szent szarvas meggyilkolásával bizonyította a nagyközönségnek.

A történet a 2006 és 2007 közötti időszakban játszódik, amikor Oliver (Barry Keoghen), a kevésbé jól szituált ösztöndíjas, nehéz körülmények között küzd az oxfordi elit társaságába való beilleszkedésért. Miután beköltözik, hamar összefut Felixszel (Jacob Elordi), a gazdag, magas és sármos brit arisztokratával. Kettejük között osztályokon átívelő, szoros barátság bontakozik ki. Miután Oliver családjában tragédia történik, Felix felajánlja neki, hogy ha nem szeretne hazamenni, töltse el a nyarat náluk a saltburni birtokon.

Erről szól a film első fele. Barátságos, coming-of-age sztori is lehetne a beilleszkedési nehézségeivel, a népszerű, sármos, gazdag és az okos, de nyomi karaktertípusok párhuzamával, de nem az. Emerald Fennell fogott egy felnövéstörténetet, elkezdte megrendezni, aztán időközben meggondolta magát, talán ivott egy üveg whiskyt, ki tudja, és úgy döntött, hogy megrendezi 2023 legfurább filmjét. 

A Saltburn azt az antikapitalista, marxizmussal átitatott, eat-the-rich lelkületű vonalat folytatja, amit korábban A menü (2022), az Aki bújt (2019), a Tőrbe ejtve (2019), az Élősködők (2019) és a Joker (2019) korábban elkezdtek. Azzal a romantizált stalker attitűddel fűszerezve, amivel az ikonikus A tehetséges Mr. Ripley című filmben és a Netflix saját gyártású sorozatában a You-ban találkozhatunk.

A filmben felépített társadalomkritika az angol arisztokrácia nagyzoló, már-már röhejes életmódját mutatja be, ráadásul egy külső szemszögből, ami ettől csak még elképzelhetetlenebbnek és irreálisabbnak tűnik az átlagemberek számára, miközben mindannyian tudjuk, hogy nem áll messze a valóságtól. Az egyik legkiemelkedőbb aspektus a karakterek kidolgozottsága. Bár a szereplőknél az alapvető archetípusok jellemzői megjelennek, a karakterek rétegzettsége és alapos motiváltsága a történet eredetiségén túlmenően is fokozzák a nézői élményt. Az anya, aki folyton panaszkodik a luxuséletmódra, amit egyértelműen élvez, koktéllal a kezében, a férj, aki jelmezbe öltözik egy bulin, csak mert megteheti és az összes barátját Henrynek hívják, a lány, aki az önbizalomhiány minden lehetséges fajtájával küzd, a fiú, aki tökéletesnek van ábrázolva és akinek kegyeiért küzd minden halandó és az unokatestvér, akit eltartanak a rokonai, ezért a főszereplőnkön éli ki a kisebbségi komplexusát. A főszereplőnk pedig ezek kontrasztjaként jelenik meg mint az egyetlen normális ember. Nyilván a karakterek abszurditása abból adódik, hogy a történet Oliver szemszögéből van bemutatva, aki lenézi a többieket, így görbe tükröt mutat róluk a közönségnek, felnagyított és leegyszerűsített jellemzőkkel. Így csinál az egyébként észrevehetően komplex karakterekből kétdimenziósakat. 

A párbeszédek a fekete humor eszközével operálnak. Bár a Saltburn kategóriáját tekintve nem vígjáték, a dialógusok és különböző megszólalások abszurditása kellemesen ellensúlyozza az egyébként helyenként elég nyomasztó hangulatot. Erre az ellentétre játszik rá az egyébként kiemelkedő és helyenként egyenesen elkápráztató látványvilág is. 

A történet kidolgozottsága, a fordulópontok, a meghökkentő jelenetek mind-mind egyedi filmélménnyé teszik a Saltburn megnézését, mégis alulmaradnak a (szerintem) legfontosabb aspektusa mellett. Ez a film gyönyörű. Ha valakit meg akarok győzni, hogy nézze meg, akkor szerintem elég néhány snittet mutatnom, esetleg néhány jelenetet, kontextustól függetlenül. A színhasználat és szimbólummegjelenítés olyan esztétikai minőséggel van tálalva, hogy az ne csak a film hangulatát tükrözze hibátlanul, de a narratív szálat is előremozdítsa az utalásokkal. A hideg és meleg színek váltakoztatása, a főszereplő önreflektív pillanataiban lévő különböző tükröződések, a lassú és gyors kameramozgás dinamikájának üzenete mind-mind hozzátesznek a történet jelentésrétegeinek kiépítéséhez.

És ha már a vizualitást megemlítettük, nem illene szó nélkül elmenni a filmzene mellett sem. A zenei aláfestés nem a szokványos módon jelenik meg. A 2006-2007-es időszakot tökéletesen idéző számok beleépülnek a cselekménybe, világ- és kontextusalkotó szerepük van, ezeken kívül pedig csak hangszeres feldolgozásokkal találkozunk. A legtöbb dalt tehát nemcsak a néző, hanem a szereplők is hallják. 

A Saltburn kiemelkedő filmélmény, érdemes nyitott szemmel, nyitott füllel és – ami talán a legfontosabb – nyitott elmével (és azt hiszem semmiképp nem családi körben) nézni meg. Ha másért nem is, az ember képbe kerül a mémekkel és megtudja, melyik az a két jelenet, amelyen megbotránkozott a TikTok népe.

Sikerül-e jól házasodnom? – ez a nagy kérdés sokak számára, és különösen ez volt a múltban, amikor folyamatos stresszt és szorongást jelentett a szerényebb hozománnyal rendelkező nőknek a párkeresés témaköre. Akkor pedig még inkább relevánssá válik, amikor az emberben érzelmek alakulnak ki, átitatja a szívet a szerelem, és nem tudja mitévő legyen a rózsaszín ködben kapálózva. De mi is a titka az igazi szerelemnek? Hallgassunk a logikus gondolatokra, és kövessük az eszünk diktátumát, vagy engedjünk érzelmeink szenvedélyes sodrásának? A többszörösen díjazott Értelem és érzelem c. film, amely Jane Austen regénye nyomán készült, ezen kérdéseket járja körül, hűen képviselve a regényírónőtől megszokott alaphelyzetet: a 19. századi Angliát és az ott élő nemesi családok érintkezését.

Vasárnap este a Konnekt filmklub találkozót szervezett a Planetariumban, hogy minden Jane Austen-rajongóval vagy filmkedvelővel, az Értelem és érzelem filmesített változatát vitassák meg. Az igazi cél nemcsak az volt, hogy megnézzék sokadik alkalommal a lassan harminc éve megjelent alkotást, hanem az, hogy jobban megértsék a színészek cselekedeteit, és tanuljanak a hibáikból, elemezzék a cselekményszál hátterét. Éppen ezért a film megnézése után a jelenlévőkkel különböző kérdéseket vitattak meg, mint például: hogyan kellene viselkedniük a nőknek és férfiaknak egyaránt egy kapcsolatban annak érdekében, hogy egyik fél se szenvedjen, sőt mi több, mindkettejüknek egészséges, biztonságos intimitást biztosítson a kapcsolat. 

A beszélgetésben elhangzottak többek között olyan gondolatok is, hogy semmi sem véletlen az életben, és mindennek van értelme, mert Isten tudja, hogyan tegyen próbára minket, és tudja, mennyit bírunk elviselni. A Konnekt filmklubnak ugyanis a filmnézésen, -vetítésen, filmes témák megtárgyalásán kívül az a célja, hogy közelebb hozzon minket a valósághoz és azon belül a hitélethez is sok más mellett, ezáltal megismerve a filmek olyan lényeges elemeit, amelyeket nem vennénk észre egyszeri filmélmény alkalmával.

Íme, egy kis betekintés a most vasárnap vetített Értelem és érzelem című filmbe: 

Jane Austen ikonikus regénye, az Értelem és érzelem új filmadaptációja 1995-ben került a mozikba, és azóta is a romantikus filmműfaj egyik meghatározó darabja. Ang Lee rendezése és a remek színészi alakítások révén a film hűen tükrözi Austen regényeinek szellemét és hangulatát, miközben saját egyediségét is hozzáadja a történethez.

Az Értelem és érzelem a Dashwood nővérek, Marianne és Elinor történetét meséli el, akik életük különböző kihívásaival és szerelmi bonyodalmával küzdenek. Emma Thompson és Kate Winslet kiválóan alakítja a két főszereplőt, és hiteles módon ábrázolják a karakterek érzelmekben, de értelemben is dús belső világát. A két színész interakciója annyira tökéletesen valósnak tűnik és olyan meggyőzően köszön vissza a vászonról, hogy teljesen átitatódnak a nézők a testvéri kapcsolatban rejlő érzelmekkel, bemutatja azoknak a fontosságát és összetettségét.

A film látványvilága és díszletei lenyűgözőek, és mélyen beleviszik a nézőt a 19. századi Anglia romantikus, társadalmi légkörébe. A rendező, Ang Lee finom érzékkel kezeli a történetet, és ügyesen egyensúlyoz a két konkurens, a címben is megjelenő értelmi és érzelmi elemek között, miközben hű marad Jane Austen regényének esszenciájához.

Az Értelem és érzelem olyan film, amely mélységesen megérinti az érzéseket, miközben elgondolkodtat az élet értelméről és az emberi kapcsolatokról. A remek színészi alakítások, az összetett karakterek és a gyönyörű látványvilág mind hozzájárul ahhoz, hogy ez a film időtlen romantikus klasszikus legyen, amelyet érdemes újra és újra megnézni.

Hogy néz ki az a toplista, ami azon filmeket sorakoztatja fel, amelyek a legtöbb pénzt nyelték el? És mekkora összegekről beszélünk? Profitáló volt ezeket legyártani, ha igen, mekkora vagyonokat takar, mekkorák a számok? Íme történelmünk öt legnagyobb gyártási költségekkel járó filmje!

5. Bosszúállók: Végtelen há­ború

A Bosszúállók: Végtelen háború című 2018-as film a 2015-ben bemutatott Bosszúállók: Ultron kora című film folytatása, valamint a tizenkilencedik film a Marvel-moziuniverzumban. A filmet Anthony és Joe Russo rendezte, forgatókönyvét Christopher Markus és Stephen McFreely írta, a Marvel Studios gyártotta és a Walt Disney Studios Motion Pictures forgalmazza.

A film összesen 2,04 milliárd dolláros bevételt jelent, ami elképzelhetetlen mennyiségű pénz, azonban a Russo testvérek az egyik, Sway’s Universe-nek adott interjúban elárulták, hogy a film napi gyártási költsége a 450 ezer dolláros plafont súrolta. Úgyhogy ahol a filmipar édeskedvesen tömte a zsebeket a filmmel, onnan bőségesen ki is markolt naponta hatalmas összegeket. 

4. Avatar: A víz útja

Az Avatar: A víz útja című film az Avatar-filmsorozat második része, a 2009-ben bemutatott Avatar című film folytatása. Rendezője, írója és készítője James Cameron. A 360 millió dollárra becsült költségvetésével a valaha készült legdrágább filmek negyedik helyezettje. Többszöri késés után az Avatar: A víz útja filmet 2022. december 6-án mutatták be a londoni Odeon Luxe Leicester Square-en, az Egyesült Államokban pedig december 16-án került a mozikba. Ahogyan a lista előző pontjánál is hatalmas bevételt lehetett megemlíteni, ez az Avatar filmjénél sincs másképp, a befektetett dollármilliók kamatosan visszatérültek, világszerte 2,3 milliárd dolláros bevételt hozott a film.

3. Bosszúállók: Végjáték

Jól látható, ismét Marvel-film kerül a listánkra és nem ez az utolsó példa erre. A harmadik helyen ugyanis a Bosszúállók: Végtelen háború közvetlen folytatása áll, a Végjáték, ami egyben a huszonkettedik film a Marvel-moziuniverzumban és az Infinity Saga záró alkotása is. Tekintettel arra, hogy anno az egyik legjobban várt film volt, azt gondolnánk, hogy ilyen kaliberű filmnek nincs szüksége sok marketingre. Ezzel szemben csak a promóciós költségvetés nagyjából 200 millió dollár volt, ami a film gyártási költségvetésének felét kiteszi és a legnagyobb marketingkampány költsége volt a Marvel Studios bármelyik filmjénél. Néhány hét alatt a legtöbb bevételt termelő filmek élére került, 2,8 milliárd dollár az összbevétele.

2. Bosszúállók: Ultron kora

Újabb pont a legköltségesebb filmek listáján, újabb Marvel-film. Most viszont kicsit visszább lépünk időben, mert bizony az előző kettő jóval ez után került vászonra. A Bosszúállók: Ultron kora 2015. május 1-jén bemutatott film, a 2012-es Bosszúállók folytatása. A Bosszú Angyalai című Marvel Comics képregény alapján készítette a Marvel Studios és az előző kettőtől eltérően ezt Joss Whedon rendezte. Pármillió dollárral csupán, de megelőzi a Végjátékot kiadások szempontjából, ezzel szemben majdnem egy egész milliárd dollárral kevesebbet hozott, ha világszerte a bevételt vesszük górcső alá.

1. A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

A lista élén közel 400 millió dolláros befektetéssel büszkélkedhető film áll. A Karib-tenger kalózai: Idegen vizeken a filmtörténet legmagasabb gyártási költségét tartja évek óta. Ez a negyedik film A Karib-tenger kalózai-filmsorozatban, amelyben csak Johnny Depp, Jack Sparrow szerepében mintegy 55 millió dollárt kapott. A filmnek csaknem 1000 fős stábja volt, a szereplők fizetésével együtt, a film költségvetése a forgatás alatt megugrott.

A lista mindenhol másképp néz ki, van, ahol bizonyos dolgok értékét hozzászámolják a kiadásokhoz és más szempontok szerint kapják meg az összegeket. Az itt felsorolt lista egy a sok közül, de végsősoron ugyanazok a filmek szerepelnek a toplistán, csak mindig más sorrendben. Ettől függetlenül az üzenet ugyanaz marad minden alkalommal: a szórakoztatóiparban elképzelhetetlen mennyiségű pénz forog, és dupla vagy semmi alapon, ha az ember befekteti teljes vagyonát egy projektbe, fennáll a lehetősége, hogy annak a százszorosát profitálja, de annak a lehetősége is, hogy hatalmasat veszít és azzal bukik is.

A The Perks of Being a Wallflower erős érzelmi töltetű film, amely történetének középpontjában Charlie áll, a félénk, ám rendkívül érzékeny fiú, aki a középiskola kezdetén kötelezi el magát a naplóvezetés mellett. A rendező, Stephen Chbosky 1992-ben szerezte diplomáját a Dél-Kaliforniai Egyetem filmírás szakán, forgatókönyvírói szakon. A The Perks of Being a Wallflower gyártása 2011 közepén zajlott, a filmet 2012 őszén mutatták be. 

A film azonnal magával ragadja a nézőt a kiváló színészi teljesítmények és a bemutatott erős karakterfejlődés révén. Logan Lerman, aki Charlie szerepét játssza, meggyőzően alakítja a karakter szorongásait és kihívásait. Az új barátokkal való kapcsolata egyedi és mély, ami által könnyű azonosulni vele. A filmben megjelenő másik kiemelkedő színészi alakítás Emma Watson nevéhez kötődik, ő ugyanis Sam személyében ragyogtatja meg tehetségét. Watsonnak sikerült úgy átszellemülnie, hogy tökéletes kontrasztba állítsa karaktere erősségeit és gyengeségeit, ugyanakkor ezeket emberien mutassa be. Miközben a barátság, a szerelem és az elfogadás témái alkotják a film gerincét, számos nehéz társadalmi és érzelmi kérdést is kibont. 

Zeneválasztás tekintetében kivételesnek mondható a film hangulatvilága. Az olyan ikonikus dalok, mint David Bowie Heroes és a The Smiths Asleep, tökéletesen illeszkednek a történethez és fokozzák a filmélményt. A mű erőssége ugyanakkor a realisztikus ábrázolásmódban rejlik. A középiskolai élet számos nehézségét és örömét szemtől szembe ábrázolja. A szereplők sokszínűsége és mélysége lehetővé teszi, hogy minden néző bármelyikükkel együttérezhessen vagy legalábbis megértse őket. A film bátorságot ad ahhoz, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és elfogadjuk önmagunkat, lévén, hogy ez az üzenete is. Az író-rendező összegzi és továbbgondolja a híres élőképeket; a Zabhegyezőtől egészen a Holt költők társaságáig terjed a skála, a felnőtté válás egyetemes problémáját és a függetlenséghez vezető rögös utat rendkívül szimbolikus tragédiákkal mutatja be. 

The Perks of Being a Wallflower olyan film, amely nemcsak szórakoztatja a nézőket, hanem bátorságot is ad nekik. Érzelmi hullámvasútra invitálja a nézőket és bátorságot ad nekik az álmodozáshoz, a szeretethez és önmagunk elfogadásához. Emellett inspiráló is a cselekményszál, és megérdemli, hogy a fiatalok számára készült legjobb filmek közé lehessen sorolni.

A Netflixtől már megszokhattuk, hogy fiatalokat megcélzó sorozatokat dob piacra, ahogyan azt is, hogy előszeretettel dolgoz fel mentális és fizikai betegségeket és problémákat, érzékenyíti a nyugati társadalom idealizmusát.

A Mindent, itt és most (angolul: Everything Now) sem képez kivételt. A nyolc részből álló, dráma és vígjáték besorolású sorozat első évada 2023. október 5-én debütált a Netflixen. Rendezői Dionne Edwards és Charlie Manton. Az anorexiát leküzdeni próbáló fiatal lány félévnyi rehabilitációs központban töltött idő után próbál visszailleszkedni barátai közé, az iskolai környezetbe, a családjába és legfőképp saját testébe. Az anorexiás kamasz lány karakteréhez tökéletes színészválasztás volt Sophie Wilde, akit korábban a Beszélj hozzám! című filmben is láthattunk. A fiatalokat számos dolog foglalkoztatja a gimnáziumi évek során, amely önmagában sikersorozatoknak ad termő talajt, de ebben az esetben a tini még extra nehezítésként olyan betegséggel is küzd, amelynek lefolyása, kialakulása és megélése tévhitként él a társadalomban. A forgatókönyvön négy személy is dolgozott, Ripley Parker, Roanne Bardsley, Dylan Brady és Glenn Waldron. Az élet és az írók sem voltak túl kegyesek a főszereplővel, hiszen a gyógyulási folyamatát és a visszailleszkedését számos környezeti tényező nehezíti, sőt – mondhatni – már-már ellehetetleníti. A szülei a rehabilitáció alatt eldöntötték, hogy elválnak, de az ideális család látszatát próbálták fenntartani, amíg a gyerekük vissza nem illeszkedik a gimnazista hétköznapokba, ami már önmagában is földipokol-küszöbként van ábrázolva minden filmben. A lány megtudja, hogy a szülei elválnak, azt gyanítja, hogy az anyjának másik férfival van viszonya, ez főként annak tudható be, hogy a főszereplőnk erősen apás lány, és az édesanyja a zsúfolt munkája mellett nem zavar túl sok vizet a családban. Amikor a lány megtudja, hogy az imádott apja a családot szétrobbantó dinamit gyújtózsinórja, megtorpan a gyó­gyulása felé vezető, igencsak nehézkes úton. Számos klisés és eredetiséget hordozó jelenetnek lehetünk szemtanúi. A nagyon figyelmesek bizonyos jelenetekből levonhatják a burkolt tanulságokat, amik az igazi zamatát adják a sorozatnak. A lány belső monológjait, a tényt, hogy az evés számára ellenőrizendő és kihívásokkal teli cselekedet. Amit más megtesz, mert normális, az számára minden esetben harc önmagával szemben önmagáért.

A lány bakancslistát ír, amiben olyan célokat és feladatokat tűz ki, amelyeken ha túlesik, vagy megteszi őket, akkor normális, átlagos kamasz lehet. Feltehetően minden nézőben megszólal a racionalizmus pacsirtája, hogy nem, csajszi, nem leszel átlagos kamasz ha füvezel, elveszíted a szüzességed vagy lopsz a boltból. Valójában ezt a főszereplőnk – nevezzük nevén –, Mia is tudja, érzi ő legbelül, de a próbálkozását igazán becsülni lehet, akarja, hogy ne a betegsége határozza meg a személyiségét. Ez kulcsüzenet, hiszen akik bármilyen hasonló betegségben vagy zavarban szenvednek, címkét kapnak a társadalomtól, amelyet nem lehet túl egyszerűen megváltoztatni. A lány saját küzdelme mellett párhuzamos szálakon futva láthatjuk, hogy a közvetlen környezete hogyan birkózik meg a helyzettel. A legjobb barát, aki sosem látogatta meg a rehabilitáción Miát, mert nem bírta a számára fontos személyt úgy, abban az állapotban látni. A főszereplő öccsét, aki azt érzi, az ő problémái nem fontosak, mert a nővére betegségére fordítanak minden figyelmet és aggodalmat. Az érzést, hogy egyszerre aggódik és szereti a testvérét, de mégis düh van benne. A barátokat, akik törékeny virágként akarják kezelni Miát és félnek bevallani, hogy néha soknak és fárasztónak érzik. 

Ez a sorozat az anorexián túl bemutatja azokat a küzdelmeket is, amelyekkel az érintett családtagjai, barátai és környezete küzd, társítva a hétköznapok problémáival, amely ilyen élethelyzetben teljesen más jelentéstartalommal bírnak, a lelki és mentális nehézségek egymásba fonódásának árnyéka alatt.

Kép forrása: Netflix