Ajánló

Balog Bernadett, a diákköltő: Ahogyan a világot látom

by Erős Abigél | 2022. 02. 23. | Balog Bernadett, a diákköltő: Ahogyan a világot látom bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Írósarok,Slider

Fiatal felnőttként szinte mindenki megpróbálkozik versírással; irodalomórán magával ragadja a diákot egy-egy költemény, sor vagy versforma, s beleveti magát a poémaírás rejtelmeibe. Általában ezek az írások csak a fióknak szólnak. Nem így esett ez azonban a nagyenyedi Bethlen-kollégium tanítóképzős diákjával, Balogh Bernadettel, akiben – fiatal kora ellenére – meglátták a tehetséget, és tavaly nyáron megjelent első verseskötete Fuldokló madár címmel.

– Az első saját köteted 2021-ben jelent meg. Hogyan sikerült ezt mindössze 16 évesen elérni?

– Először megmutattam a verseim a magyartanárnőmnek, Fodor Katalinnak, aki azt mondta, hogy elég jók lehetnek még nagyobb és komolyabb hallgatóság számára is. Rengeteget segített a kötet létrejöttében, az összes verset többször is átnéztük együtt, és javítottunk rajtuk. A címválasztás volt a legnehezebb, olyan címet akartunk, ami tükrözi a versek hangulatát, így lett Fuldokló madár, ami az egyik versem címe. A madár a lelket és a szabadságot jelképezi. A kötet a nagyenyedi Inter Art alapítványnak, illetve a kolozsvári Grinta kiadónak köszönhetően jelenhetett meg. Rengeteg hálával tartozom Balog Istvánnak is, aki segített a szerkesztésben, ő válogatta ki a kötetbe került rajzokat.

– Hobbiból írtad magadnak a verseid vagy mindig volt egy ilyen cél előtted, hogy egyszer hátha majd valaki felfigyel a tehetségedre?

– Eleinte csak hobbiból magamnak, azért, hogy az érzéseimet valahogy levezessem, de aztán gondoltam arra is, hogy lehetne belőle valami több.

– Milyen volt megtudni, hogy kiadják a könyved? Mesélj arról a napról.

– Nagyon izgultam, nem tudtam, hogy mit kellene csinálnom, mondanom, vagy hogyan kellene reagálnom erre a helyzetre. Egyik online óra végén közölte velem az örömhírt a magyartanárnőm, ezt a szüleim is hallották. Az osztálytársaimmal eleinte nem akartam megosztani a hírt, azt hittem, kinevetnek érte vagy más szemmel néznek rám. Végül a tanárnőmmel arra a megegyezésre jutottunk, hogy amikor visszamegyünk az iskolába, az első órán elmondom az osztálynak, hogy kiadják a verseskötetemet. Az osztálytársaim és barátaim teljesen másképp reagáltak, mint amire számítottam. Gratuláltak és örültek a sikeremnek, ezután gyakran kérték a segítségemet fogalmazásban, verselemzésekben. Az egész osztályom jelen volt a könyvbemutatón, amiért nagyon hálás vagyok. Könnyebbé tették a helyzetet, lelkileg, érzelmileg nagyon sokat számított a támogatásuk. Gyakran mondják, hogy az én kötetem van a könyvespolcon sorakozó könyvek élén. Soha életemben nem éreztem, hogy ennyi ember támogat és szeret, addig a percig, amíg megosztottam velük a „kis titkomat”, ahogy Fodor Katalin tanárnővel nevezni szoktuk, amikor még online konferenciákon csiszolgattuk a verseket.

Balog Bernadett

– Milyen volt a könyvbemutató?

– Tavaly, a nagyenyedi VIII. Erdélyi Magyar Kultúra Kollokvium keretében mutattuk be a kötetet. Lőrincz Helga alpolgármester asszony, Szőcs Ildikó iskolaigazgató, Fodor Katalin tanárnő és Ioan Hădărig, az Inter Art igazgatója is beszédet mondott, illetve egyik versemet románra fordította, amit fel is olvasott. Készültem én is beszéddel, amiben azt mondtam el, hogy milyenek a versek és hogyan jöttek létre. A bemutató végén a jelenlévők vásárolhattak a kötetből. Meglepett, és új, furcsa helyzet volt, amikor mindenki odajött, hogy aláírjam őket.

– Van kedvenc költőd? Ki az, aki inspirál?

– Ezen konkrétan még nem is gondolkoztam. Kedvenc költőm Ady Endre, és Radnóti Miklósnak is nagyon szeretem a verseit. Az ő költészetük a leginspirálóbb számomra.

– Beleolvasva a verseidbe, érzékelhetjük, hogy mind elég mélabús hangulatot árasztanak. A való életben is ilyennek kell téged elképzelni?

– Nem feltétlenül. Erről szeretek írni, mert olyankor írok, amikor valami bánt, azokat az érzéseket tudom a legjobban leírni, de nem így kell engem elképzelni. Az is észrevehető a verseimben, hogy misztikusak, elég sok világszemléletről vagy istenszemléletről szól. Ez a jellegzetesség viszont teljesen rám is jellemző, engem is ilyen misztikusnak, spirituálisnak kell elképzelni.

– Tetten érhető bizonyos düh is a versekben, ami egy Istent szid, egy másikat pedig magasztal. Kifejtenéd ennek jelentéskörét?

– Igen, van az az Isten, akiről a templomokban beszélnek, akiért annyi mindenki odavan, ezek a beskatulyázott keresztények, akik csak a saját világszemléletüket és „szabályaikat” fogadják el. Viszont van az az Isten, akiben én hiszek vagy akiben szerintem érdemes hinni, aki nem tilt el előled egyes dolgokat, hanem szabadon cselekedhetsz attól függetlenül, hogy hiszel benne és esetleg imádkozol hozzá, vagy nem.

– Többször is említést teszel a „régi énedről”. Milyen volt ez, és mi változott azóta?

– A „régi énem” nagyon gyenge volt, mindenért sírt és saját magát hibáztatta. Legfőképpen a körülöttem lévők voltak rám hatással, hogy elinduljak a változás útján. Nem sokan álltak mellettem, de azok, akik számomra fontosak, mindig ott voltak, és tudták hogyan kell engem támogatni – rájöttem, hogy ennél több nem is kell. Ráébresztettek, hogy nem minden rossz miattam történik, nem én vagyok mindenben a hibás és nem kell mindenért magamat hibáztatnom.

– A könyv borítója és a benne lévő illusztrációk szintén a te munkáid. Hogyan születtek meg ezek a rajzok? A verseid inspiráltak a megalkotásukban?

– Igen, ezek a rajzok a verseimhez kötődnek, tehát azt próbálják illusztrálni másféle módon, amit a vers is.

– Van kedvenc saját versed? Melyikre vagy a legbüszkébb?

Az álomra, mivel a vers több helyszínen zajlik, több mindent magába foglal. A szerelem érzetével indít, majd az álom magába foglalja a vágyat, hogy az egész életemet a szeretett személlyel töltsem, beleértve a halálomat is. Azt a részt is megjeleníti, amikor én már nem vagyok ezen a Földön, mégis úgy látom, hogy ő akkor is mellettem áll. A következő helyzet, amikor felébredek az álomból és ráeszmélek, hogy végül is nem annyira hihetetlen az egész, mert ő ott van mellettem.

– Jelenleg az enyedi Bethlen Gábor Kollégium tizenegyedik osztályos pedagógia szakos diákja vagy. Nem áll ellentétben a versekből ismert éned a pedagógiával és a gyerekekkel?

– Abszolút nem. A gyerekek nagyon szeretnek és én is nagyon szeretem a gyerekeket. Meg tudjuk találni a közös hangot, és mindig próbálok valamit tanítani nekik, valami jót továbbadni.

– Van már terved, hogy milyen úton szeretnéd folytatni a tanulmányaid?

– Még nincs, ezen még gondolkozom, de mindenképp folytatni szeretném az írást.

A későbbiekben olvashatunk majd tőled olyan verseket is, amelyekből megismerhetjük egy vidámabb éned?

– Jelenleg a második kötetemen dolgozom. Az, hogy milyen hangulatúak lesznek a verseim, nem teljesen tőlem függ, hanem a körülöttem lévő emberektől, a világtól, hogy hogyan formálódik, mert én azt írom le, amit éppen látok. Szerintem egy költő nem azért költő, hogy hazudjon, hanem hogy az igazságot mondja el az embereknek úgy, ahogyan ő látja. Mindig azt írom, amit éppen érzek és ahogyan a világot látom.

– Mikorra várható az a következő kötet?

– Erre még nem tudok pontos választ adni, de valószínűleg jövőre már meglesz. Mivel a Fuldokló madár már mind elkelt, a második kötettel újranyomtatjuk azt is, hogy mindkét kötet elérhető legyen.

Nagy Azelőtt és Nagy Azután között

by Máté Emőke | 2022. 01. 25. | Nagy Azelőtt és Nagy Azután között bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a korral a lelkünk is felnőtté válik és nincs többé szüksége olyan dolgokra, mint a játék, a mese vagy az álmok. Bár tudatában vagyunk, mekkora butaság ez, mégis néha belefeledkezünk. A felnőttlét szürke valójából a minap szakított ki egy kedves animációs film, a Lelki ismeretek (Soul). Az egész estés alkotás olyan mély nyomot hagyott, hogy még órákig nem bírtam magamhoz térni belőle. A gyermeki köntösbe bújtatott üzenet inkább szól a felnőtteknek, mintsem a kicsiknek.

A Lelki ismeretek 2020-ban jelent meg a Walt Disney Pictures forgalmazásában, ám a Pixar Animation Studios készítette. Rendezője a kétszeres Oscar-díjas Pete Docter, aki olyan sikeres alkotásokat igazgatott, mint a Fel, a Szörny Rt. és az Agymanók. A Lelki ismeretek a koronavírus-járvány miatt, sok 2020-as filmhez hasonlóan, a Disney+-on debütált, IMDb-n 8.1-es értékelést kapott.

A történet középpontjában a Joe Gardner nevű általános iskolai zenetanár áll, akinek legnagyobb álma, hogy édesapja nyomdokaiba lépve igazi dzsessz-zenész lehessen. Élete csupán e körül forog, csak azért tanít, hogy legyen miből megélnie. Élete lehetőségével egy régi diákja keresi fel: a neves Dorothea Williams zenekarában megürült a zongorista pozíciója. Joe csapot-papot hagyva rohan a meghallgatásra, ahol egy átszellemült szólórész után lehetőséget kap játszani az esti koncerten. Úgy érzi, révbe ért, ám a hazafelé vezető úton az örömtől nem figyel a lába elé és a nyitott kanálistetőre lépve beesik a csatornába.

Futószalagon találja magát, amely egy nagy fényes pont felé viszi a rajta tartózkodókat. Joe ekkor rádöbben, hogy ő bizony meghalt, vagy legalábbis közel áll hozzá. Teljesen kétségbeesik, hiszen éppen most érte el az álmát, nem halhat meg. A pániktól vezérelve a Nagy Azután-hoz vezető útról lepottyan a Nagy Azelőtt-be, ahol a még meg nem született lelkek várakoznak. Mindegyiknek el kell sajátítania néhány tulajdonságot, mielőtt engedélyt kap, hogy a Földre mehessen. Az utolsó tulajdonság a szikra, amely bármi lehet, megszerzéséhez a kis lelkeknek mentorok segítenek. Ők mind elhunyt emberek, akik életükben nagy dolgokat vittek véghez. Joe egy kis kavarodás során szintén mentorrá válik, tanítványnak pedig 22-est kapja. Ahogy a szám is sejteti, 22-es szinte az idők kezdete óta ott van a Nagy Azelőtt-ben, és olyan emberek próbáltak már segíteni neki, mint Marie-Antoinette, Teréz anya, Kopernikusz, Mohamed Ali vagy Karl Young. Egyikük sem járt sikerrel.

Joe és 22-es megegyeznek, hogy együtt megtalálják a szikrát, amivel megkapják az engedélyt. Joe visszatérhet a testébe, 22-es pedig kihagyhatja azt, amitől a legjobban retteg, az életet. Az alku és közös céljuk számos galibába keveri őket, sokat tanulnak magukról és a körülöttük lévő világról, a létről. Mindeközben a néző olyan kérdésekre kap válaszokat, mint: Hová kerülünk, amikor valamit olyan szenvedélyesen csinálunk, hogy teljesen átszellemülünk, elkap a flow? Vagy hol vagyunk, ha valami lélekölő, monoton örvénybe jutunk és elveszett lelkekké válunk?

Az alkotás műfajához hűen könnyed és bájos humorral rendelkezik, az egész család izgatottan várhatja, hogy mi történik a különös párossal. Nem lehet elmenni amellett, hogy milyen lenyűgöző képi világot alkottak a filmnek. Gyakran belefeledkeztem, hogy épp animációs alkotást nézek, annyira emberiek az alakok. A mesei hangvételt a lélekábrázolás hozza be. Bár bő másfél órányi játékidőt kapott a film, mégis kidolgozza, kellően kibontja a karaktereket. Az atmoszféra, a színek és a zene az őszt idézi. A még kellemesen meleg őszt, ahol már érezni a változást, az elmúlás szelét.

Bár a vígjátékok műfajához sorolták, a Lelki ismeretek nagyon komoly létértelmező kérdéseket vet fel, amelyeket felnőtt fejjel sem igazán tudunk megválaszolni, nemhogy gyermekként. Az életünk célja már a születésünk előtt meghatározott? Az álmunk, legnagyobb vágyunk megegyezik létünk céljával? Csak a beteljesülés adhat boldogságot? Annyira a cél a lényeg, hogy az oda vezető utat vakon tesszük meg? Lehet az a létünk értelme, hogy másokat hozzásegítsünk a sajátjuk eléréséhez, legyen az bármilyen parányi is?

A rajzfilm erős görbe tükröt is állít, bár nem tolja a néző szemébe, óvatosan érzékelteti. A Nagy Azelőtt-ben a kis lelkeket igazgató Jerryk (ez a közös elnevezésük) döntik el, hogy hányan és milyen tulajdonságokat kapjanak. A legtöbben a tartózkodóak, bizonytalanok és az önzők pavilonján mennek át. Különösnek tartom, hogy csakis a nagy dolgokat véghez vitt személyek lehetnek mentorok, pedig olykor az egyszerű emberek élete is legalább annyira inspiráló lehet.

A Lelki ismeretek nem csak kérdéseket vet fel, amelyeket nem válaszol meg, a lezárást is úgy alakítja, hogy a néző még sokáig elmélkedhessen, mi van a boldogan éltek míg meg nem haltak után. Az alkotást ajánlom kicsiknek és nagyoknak egyaránt, bár közösen nézve lehet a legjobb. Különleges élmény megfigyelni, hogy mennyire más kérdéseket vet fel a gyerekek és a felnőttek agyában. Mindenesetre érdemes elgondolkozni azon, hogy ha te magad valami folytán úton lennél a Nagy Azután felé, mentorrá válnál-e. És ha visszatekintenél, mit látnál, mi lenne a saját léted szobájában?

Dzsungel könyve, ahogy én szeretem

by Biró Sándor | 2022. 01. 08. | Dzsungel könyve, ahogy én szeretem bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider

A Karib tenger kalózainak stúdiójától és a Vasember alkotójának jóvoltából 2016. április 4-én megszületett a 21. századi A dzsungel könyve. A film több díjat is begyűjtött, például a 2017-es Oscar-gálán a legjobb vizuális effektusnak járót. A vizuális effektusok valóban lenyűgözőek, látszik bennük a Walt Disney stúdió keze. Jon Favreau rendezőt és az egész filmes csapatot külön dicséret illeti a sztori viszonylagos átdolgozásáért.

Az IMDb-n 7,4-re értékelt fantasy kalandfilm Rudyard Kipling híres regénye alapján készült, Justin Marks forgatókönyvíró ötleteivel ízesítve. Számomra nem okozott csalódást, ahogy az első Vasemberrel sem. Az erdőben nevelkedő gyermek történetét bemutató filmet sok elődjével össze lehetne hasonlítani, hiszen 1967-ben került vászonra a híres amerikai rajzfilm Wolfgang Reitherman rendezésében, szintén a Walt Disney stúdiójának közreműködésével. A dzsungel könyve című rajzfilm óriási siker lett, a Disney-mesékre jellegzetes zeneszámok feldobták az amúgy is fantasztikusan jó történetet. A magyar szinkronnak köszönhetően gyerekkorom slágerei közé tartozott az „…egy-két jó falat”. A mese azonban a végét illetően nekem sose jött be, valamiért nem tudtam elhinni, hogy Maugli tényleg képes lenne otthagyni Baluékat és a dzsungelt. Ezzel, úgy tűnik, nemcsak én voltam így, hanem Justin Marks és Jon Favreau is.

A történet két nagyobb különbséget leszámítva ugyanaz, mint a rajzfilmé. Az elején megismerjük az Akela által vezetett farkasfalkát, benne az ifjú Mauglival, akit Bagira, a fekete párduc talált a dzsungelben, még kisgyermekkorában. A film vizuális effektusainak köszönhetően az állatok és a környezet is sokkal élethűbb, mint a rajzfilmben. A farkasok közt élő Mauglinak teljesítenie kell ahhoz, hogy a falka teljes jogú tagja legyen, ami annak ellenére is nehezen megy neki, hogy mindenki szereti a falkában. A történet tovább bonyolódik, és Maugli szembe találja magát Sir Kánnal, a sebzett arcú tigrissel, akitől mindenki retteg. Maugli itt még nem tudja, hogy a tigris arcán lévő sebet az apja okozta, amikor néhány éve őt védte meg egy barlangban Sir Kántól. A falkára nyomás nehezedik, ezért Maugli elindul Bagirával vissza az emberek közé, az út azonban sötét, és tele van iszonyattal.

Valóban iszonyatos az, ahogyan Kát megformálták – mondom ezt a kígyóktól félő emberek nevében. Mauglinak Ká mondja el az igazat Sir Kánról és az apjáról, aki megmentette Mauglit azzal, hogy harcolt a tigrissel. A női hang, a környezet, a kicsit „drog hatása alatt vagyok” állapot, amibe Maugli Ká hatására kerül, iszonyatosan félelmetessé teszi a jelenetet, Balut pedig a megfelelő hőssé már a sztori elején. Balu a csibész, akinek akkora a szíve, mint ő maga. Számomra ő a kedvenc karakter a filmben. Maugli igaz barátja, a társa, aki támogatja a „cselezéseit”. Látja a kölyökben a tehetséget, az akaratot. Szereti annyira, hogy képes lenne elengedni őt, de végül mégsem kell.

Férfivé válása útján Maugli megment egy kiselefántot, ami igazi hőssé teszi az elefántok szemében. Ez pedig nagy jelentőséggel bír, ugyanis a filmben az elefántok a dzsungel védelmezői, ők irányítják a folyókat, mindenki tiszteli őket, így aztán Maugli tette még hősiesebbé válik. A történet végén az elefántok segítenek neki, így sikerül megállítania a „piros virág terjedését”. Sir Kánnal folytatott végső harcában Maugli győzedelmeskedik, azonban a történet további fonalának görgetését inkább a filmre bízom, már így is túl sokat árultam el.

Maugli története igazán megrendítő. A kisfiú, akit árván találnak a dzsungelben és farkasok között nő fel, végül olyat tesz, amit addig senki: egyesíti a dzsungelt, a törvény ugyanis mindenkire vonatkozik, függetlenül attól, hogy az milyen állat vagy épp ember. Átváltozástörténetnek vagyunk szemtanúi, a fiatal Maugliból férfi lesz. Egy férfi, aki igazi családjával marad. Megkönnyeztem a film végét, ugyanis a mai világban ez a fajta lezárás igencsak jelentős kifejezési forma. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy mind egyformák vagyunk, bármennyire is különbözünk. Lehet más a bundánk, a testfelépítésünk, a bőrszínünk, mind ezen a Földön élünk együtt. Fogadjuk el egymást, ne küzdjünk egymás ellen. Mindannyian mások vagyunk, ettől lesz ez ilyen szép.

Az effektek, a film vizuális világának felépítése rendkívüli. Az állatok között vannak, akik beszélnek és akik nem beszélnek. Ezt is nagyon érdekesen oldották meg, hiszen csak a fontosabb karakterek képesek a beszédre, ami jót tesz a film dinamikájának. A színek és a hangok erősen emlékeztetnek A Karib-tenger kalózaira, de jót tesznek a filmnek, azonban meg is indokolja azt a hatos karikát a képernyő jobb alsó sarkában. A zene egyszerűen zseniális, John Debney igencsak jó munkát végzett. Az Amíg van egy-két jó falat szimfonikusan hangszerelve kiváló hatást kelt.

Ez A dzsungel könyve nagyon jól sikerült, mindenkinek ajánlom sok szeretettel. Lekötötte a figyelmem és megidézte bennem a mese hangulatát, illetve egy adag adrenalint is adott.

A pokol angyala: a Hells Angelsbe beépülő ügynök története…

by Bíró Sándor | 2021. 12. 24. | A pokol angyala: a Hells Angelsbe beépülő ügynök története… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider

Ahogy Európának a maffia és Ázsiának a jakuza, Amerikának is kialakult a sajátos bűnszervezete: a törvényen kívüli motoros klubok. Nem nehéz felismerni a tagjait, hiszen jellegzetes bőr- vagy farmermellényt hordanak különböző felvarrókkal attól függően, hogy melyik klubhoz tartoznak. Egy felvarrójuk azonban közös, az egy százalékot mutató patch. Ez a felvarró jelzi azt, hogy ők a társadalom szűk rétegét, vagyis egy százalékát képviselik. A valaha létezett legnagyobb motoros klub az 1948-ban alakult Hells Angels. Az egész világon vannak fiókszervezeteik, és sok országban már tiltólistán szerepelnek, azaz nem működhetnek legálisan. Jay Dobyns ATF-ügynöknek (alkohol- és dohánytermékek, illetve lőfegyverek forgalmával foglalkozó szövetségi iroda) és csapatának elsőként sikerült beférkőznie a Hells Angels legbelső köreibe. Könyve ennek a 21 hónapig tartó akciónak a történetét meséli el, elénk tárva a beépített ügynökök igazi életét.

A kettős élet igencsak sok stresszel jár. Jay Dobyns majdnem elvesztette családját a beépülése alatt, hiszen teljes jogú HA-taggá akart válni, ez pedig rengeteg áldozatot követelt. Az akció alatt Dobyns mindkét kezét összevarratta csak azért, hogy hitelesebbnek tűnjön. Saját elmondása szerint ebben az időszakban több fegyvert vásárolt és adott el beépített ügynökként, mint amennyi tejet vett a boltból. Ugyanakkor megtanult motorozni is úgy, mint egy igazi Hells Angels, esőben is akár és piros lámpák nélkül. Részese volt azoknak a buliknak, ahol őrült módon ivott, drogozott és közösült mindenki. Csapatával maga mellett Dobyns végrehajtotta a lehetetlent, a Hells Angels legöregebb és legkeményebb arcait verte át, például Ralph „Sonny” Bargert, aki a nevezetes bűnözői szerv alapítója. Nemcsak beépült, de majdnem teljes jogú tagja lett a HA-nak. Ez azonban rengetegbe került. Családja ugyan kitartott mellette, de ő maga gyógyszerfüggő lett. Az akció végén pedig bár kitüntették, az ATF nem volt hajlandó tovább alkalmazni és nem is vonták tanúvédelmi program alá családjával. Dobyns annyira beépült a HA-ba, hogy a végén azon kapta magát: jól érzi magát azok között, akiket üldöznie kéne.

Jay Dobyns és Nils Johnson-Shelton írták ezt a hihetetlen történetet elmesélő könyvet. A nyelvezet egyszerű és nagyon olvasmányos. Olyan dinamika van benne, ami csak repít. Mintha te is ott motoroznál, kinn, a hatvanhatos úton. Számomra talán azért is volt ennyire jó élmény, mert olyan dolgot fogalmaz meg a világgal kapcsolatban, amit nagyon sokan nem értenek: nincs olyan, hogy jó vagy rossz, a dolgok ennél sokkal bonyolultabbak. A mű eredeti címe No Angel: My Harrowing Undercover Journey to the Inner Circle of the Hells Angels. Magyarul a Twin Media adta ki 2015-ben. Papíron és elektronikus formában egyaránt elérhető.

Minek beolvadni, ha arra születtél, hogy kitűnj?

by Urbán Fanni | 2021. 11. 10. | Minek beolvadni, ha arra születtél, hogy kitűnj? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider

Az első iskolai nap minden ember életében fontos mérföldkő, egy új és ismeretlen fejezet kezdete, amit szinte kivétel nélkül minden gyerek izgatottan vár. De mi van akkor, ha ez az első iskolai nap nem hat-, hanem tízévesen jön el, amikor már ötödik osztályba indulnak a diákok? És mi van akkor, ha mindezek mellett még csak nem is átlagos kisfiúról beszélünk?

Az igazi csoda (Wonder) című film remek példája a társadalmi előítéletek és kirekesztés bemutatásának, amivel tulajdonképpen a hétköznapokban is lépten-nyomon találkozhatunk. A 2017-ben vászonra került amerikai film a koponya fejlődését érintő ritka genetikai rendellenességgel, Treacher Collins-szindrómával született kisfiú, August Pullman (Jacob Tremblay) küzdelmét mutatja be. Édesanyja, Isabel (Julia Roberts) magántanulóként tanította gyermekét egészen az ötödik osztályig, amikor úgy dönt, fiának szüksége van arra, hogy kilépjen az otthoni védelmező közegből, és elkezdje kialakítani saját kis baráti közösségét. Ettől a pillanattól kezdve pedig nemcsak Auggie életére lesz hatással a változás, hanem a család többi tagjára is.

A filmben több nézőponton keresztül nyerhetünk bepillantást a Pullman család életébe, ami egészen izgalmas élményként hat. Kiemelt szerepet kap például a kisfiú nővére, Via (Izabela Vidovic), aki testvére árnyékában él, mert a szülei minden figyelmüket az öccsére irányították, mégsem sajnálja a dolgot, nem haragszik egyikükre sem, sőt talán még nagyobb támogatással, elfogadással és empátiával fordul mindenkihez. Auggie apukája, Nate (Owen Wilson) tipikusan a laza szülőt alakítja, aki sokszor humorral oldja a feszültséget, kisebb-nagyobb sikerrel. Julia Roberts remekül hozza az aggódó édesanya figuráját, aki tulajdonképpen a kisfia születése óta feláldozta magát és életét azért, hogy a fia boldog legyen.

Komoly mondanivalója van a történetnek, mégis olyan könnyedséggel próbálja meg érzékeltetni a probléma jelentőségét, amitől nem egészen érezzük lesújtó drámának ezt az alkotást. A rendező és forgatókönyvíró, Stephen Chbosky elképesztő érzékkel olvas a lélekben és dolgozza fel a különböző korosztályok problémáit. Egészen másképp kezeli a tízéves fiú, a kamaszodó lány, illetve a szülők gondjait, amit rendkívül szimpatikusnak találok, hiszen mindegyik életkornak megvan a maga nehézsége, amire így kellő figyelmet fordít a két óra alatt. A film egyik kulcsfontosságú mozgatórugójaként a humor lényegében megadja egy-egy jelenetnek az élét, és még így sem bagatellizálja el az információt. Lendületes, vicces és megható alkotás, ami a kiszámíthatósága ellenére is célt ér.