Ajánló

Anne, szigorúan E-vel a végén

by Tornai Anett | 2021. 03. 11. | Anne, szigorúan E-vel a végén bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider

Végre lejárt (a szesszió, mi más?), így hát eljött a lelkiismeretfurdalás-mentes sorozatnézés ideje. Mondjuk szesszió alatt motivációnak hívjuk, s akkor már a lelkiismeret-furdalás is jobban nyugton marad, most pedig jutalomnak. Az én jutalmam ezúttal az Anne, E-vel a végén lett. A Netflix toplistáin előkelő helyet foglal el, talán azért is, mert rengeteg olyan mondat hangzik el benne, amely minden korosztály számára elgondolkodtató lehet. Azoknak, akik szívesen néznek régi időkről (1800-as évek) szóló sorozatokat.

A sorozat a kanadai írónő, Lucy Maud Montgomery 1908-as regénye alapján készült. Főhőse a 11 éves Anne Shirley, a művészi tehetségekkel megáldott, szenvedéllyel teli, kivételes árva lány. Mint kiderül, hősünk roppant olvasott, intelligens kislány, aki korához képest rengeteg olyan szörnyűséget élt meg, amely egy felnőtt számára is kihívást jelentene. Eddigi életét árvaházban, különböző nevelőszülőknél töltötte – szerényen fogalmazva: nem a legjobb körülmények között. A sorozat első epizódjában tévedésből egy idősödő testvérpárhoz, Marilla és Matthew Cuthberthez kerül. A sorozat első része erős érzelmeket kiváltó történésekkel indít: miután kiderül, hogy a kis Anne véletlenül került Cuthbertékhez, vissza akarják őt küldeni az árvaházba. A megható kezdés után végül Anne marad, és elkezdődik új, vidámabb élete a Zöld Oromban. Dolgozik a Cuthbert-birtokon, elkezd iskolába járni, több-kevesebb sikerrel barátokat szerez (ami az árvaházi múltjának köszönhetően nem megy gördülékenyen), valamint a szerelem is terítékre kerül a sorozatban. Az egyik legérdekesebb karakter a haladó szellemű, modern tanítónő, aki a városból kerül a kis vidéki településre, és új tanítási formáira nincs még felkészülve a konzervatív Avonlea lakossága. Hasonló gondolkodásmódjuknak köszönhetően Anne példaképévé válik, a nőknek akkoriban egyetlen életpálya – házasság és gyerekvállalás – helyett Anne is elsősorban szakmai kiteljesedésre vágyik.

Az alkotás remekül bemutatja az 1800-as évek világát, öltözködésben, mentalitásban, a karakterek viselkedésében és beszédstílusában; végig hű marad az akkori hagyományokhoz. A társadalmi különbségeket, a nők háttérbe szorulását és a faji megkülönböztetést is részletesen boncolgatja a sorozat. Az önkifejezés fontossága is megjelenik, hogy mennyire lényeges mindenkinek megtalálni azt a módot, ahogyan kifejezésre tudja juttatni érzéseit, ne elnyomja azokat, hanem kiadja magából.

Három évadával és összesen 27 részével rettentő gyorsan ledarálható sorozat, és bár még sok-sok epizódon keresztül tudnám nézni, nem várható 4. évad a közeljövőben, ami talán nem is akkora probléma, mert az éppen aktuális befejezés tökéletes.

Megszoksz vagy megszöksz: Baráth Viktória, A főnök

by Kabai Krisztina | | Megszoksz vagy megszöksz: Baráth Viktória, A főnök bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider

Új-Mexikó, alvilág, luxusdrogok, pénz. Egyik fejezetről a másikra csöppenünk bele a fényűzésből ebbe a kegyetlennek tűnő sötét világba Baráth Viktória második regényében, A főnökben. Az Álomgyár kiadó elsők között számontartott sikerkönyve garantáltan leveszi a lábáról azokat az olvasókat, akik kedvelik a romantikus, enyhén krimis beütésű könyveket.

A történet a 2010-es években játszódik többnyire Új-Mexikó területén, és a fiatal, huszonéves nő, Ana Moreno életének egyik szegmensét dolgozza fel, amikor különböző okok miatt egy eléggé nagynak számító drogterjesztő kezei közé kerül, aki ahelyett, hogy megölné őt, kiképezi és végül egyik legfőbb bizalmasává teszi.

Két nagy témát dolgoz fel az alig 370 oldalas történet: a drog helyzetét Amerika legsötétebb, legdélibb államában, valamint a Stockholm-szindrómát. 

A történetben elég hamar körvonalazódik a hálózat lényege: a kicsit drágább, de jobb minőségű anyaggal azért is lesz több vásárlód, mert az emberek igényesek, és nem elégszenek meg az akármelyik utcasarokról beszerezhető sima porral. Ezt a gondolatot kihasználva építi ki saját rendszerét Ryan Walsh, akit mindenki főnöknek hív. Két fő embere van, a testesebb alkatú Rick, a jobbkeze, aki a piszkos munkát végzi, és Nicky, a kapcsolattartó.

Senkinek sem kell bemutatni a Stockholm-szindrómát, Natascha Kampusch esete szinte minden évben feltűnik valami miatt a médiában. A regényben is hasonlóan indul Ana helyzete, fogvatartói különböző módszereket használtak arra, hogy szóra bírják vagy esetleg megbüntessék őt, annyi különbséggel, hogy a nő elkezdett alkalmazkodni a helyzethez, hallgatott Ryanre, emiatt egy idő után a férfi kihasználta a helyzetet, elkezdte magával hordozni az átadásokra, megbeszélésekre.

Mindkét főszereplő hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül, ez a történet egyik legnagyobb erőssége. Ana az ártatlan, eltartott nőből vált olyanná, aki kiáll magáért és nem riad vissza attól, ha pisztolyt kell ragadni. Eleinte érzékeny lelkű volt, ez szinte végig meglátszott a karakterén, de az utolsó töréspont után éppen időben vált olyanná, amilyennek ebben a rendszerben a nőknek lenniük kell. Ryan személyisége hatalmas adag emberséggel egészült ki, és megtanulta, hogyan kell mások fejével gondolkodni. Nagyon sok a történetben az olyan helyzet, amikor szemmel láthatóan nem esik jól neki, mégis megtesz bizonyos dolgokat.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik az enyhe romantikus krimiket. Nincs tele véres jelenetekkel, a hangsúly inkább a szerelmi szálra, az emberi kapcsolatokra kerül, mégis remek betekintést kínál az olvasónak az alvilág egy enyhébb változatába.

Coco – Gyerekmese a halálról, mexikói módra

by Mihálykó Tihamér | 2021. 02. 04. | Coco – Gyerekmese a halálról, mexikói módra bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider

A Coco az az animációs film, aminek a végét láttam először. Karácsonykor adta a tévé, és épp a nagy fináléra értünk haza, amikor minden kiderül és megoldódik a konfliktus. Amit láttam, az tetszett, úgyhogy vizsgák előtt még gyorsan bedobtam a teljes filmet, és mivel nagyon megfogott, ajánlót is írok nektek, mert ezt látni kell.

 

A történet szerint Miguel egy mindenféle zenét megvető cipészdinasztia ifjú tagja, de családjával ellentétben neki a zene a mindene és a híres muzsikushoz, Ernesto de la Cruzhoz szeretne hasonlítani. Amikor halottak napján betör példaképe kriptájába, a fiú átkerül a holtak világába, ahonnan csak egy néhai felmenője engedélyével térhet vissza, ők azonban csak azzal a feltétellel engedik, ha soha többé nem zenél. Miguel nem akarja elfogadni ezt az ajánlatot, így egyetlen esélye, hogy még napkelte előtt megtalálja a családot elhagyó, ismeretlen ükapját, a címbeli Coco mama édesapját, és tőle kér áldást a hazajutáshoz. Segítsége Danté, a kóbor kutya, valamint Hector, a magányos lélek, aki szeretné, hogy Miguel kitegye a képét a családi oltárra, mielőtt minden élő elfelejtené és végleg megszűnne létezni. De hogy ki a családelhagyó ükapa, és miért hagyta magára a családot, csak akkor derül ki, ha megnézitek.

A film nagyon jó alap, ha valaki a mexikói halottkultusz iránt érdeklődik, mert a gyermekeknek is érthető és élvezhető formában mutatja be, hogyan viszonyulnak az ország lakói az elhunytakról való megemlékezéshez, magához a halálhoz. Akkor is jó választás lehet, ha valami dolgunk akad a halállal, elmúlással, segíthet továbblépni. A zene és a látvány is nagyon jó, csattanósak az animációs családi filmektől megszokott poénok, a betétdalok fülbemászók, a halottak világa pedig fényes, színes, semmi köze a más kultúrákban meglévő komor, szomorú képhez, amit az elmúláshoz kapcsolunk. Gyerekkel, felnőttként, egyedül vagy társaságban, mindenkinek ajánlott, mert a legtöbb Disney-sikerfilmhez hasonlóan ez az alkotás is minden generációnak nyújt valamit, amin nevethet, elgondolkodhat, vagy épp a meghatottságtól törölgetheti a könnyeit.

Ha kedvet kaptatok hozzá, a film elérhető az HBO Go kínálatában, de valószínűleg a nagyobb boltokban és Bookline-on is található néhány DVD-példány. Nézzétek, élvezzétek, szeressétek.

Bridgerton-láz

by Belényesi Rebeka | | Bridgerton-láz bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider

Melyik az a sorozat, amely felkeltette 82 millió háztartás figyelmét? Igen, az egész világ rajong a Netflix legújabb sorozatáért, a londoni arisztokráciáról szóló történetért.

Akárhol keresgélsz, bármit akarsz, ezzel a sorozattal találkozol. A világhálón folyamatosan bombáznak a népszerűségéről regélő hírekkel. Mit is tesz ilyenkor a szesszióban lévő diák? Vizsgaidőszak ide vagy oda, természetesen megnézi, miért is rajong mostanában az internet népe.

A Bridgerton család (eredeti címén Bridgerton) december 25-én jelent meg a Netflix kínálatában. A kosztümös széria azóta a legnézettebb sorozatok közé küzdötte fel magát, a Netflix top 10-es nézettségi listáján minden országban előkelő helyen található.

A sorozat Julia Quinn regénysorozata alapján készült, az első évad forgatókönyve Quinn első könyve alapján íródott, de akadnak a képernyőn olyan fordulatok is, amiket a filmes alkotók találtak ki. A rendezői székben Shonda Rhimes is helyet foglalhatott, aki többek között A Grace klinika (eredeti címén Grey’s Anatomy) című sikersorozatot is rendezte.

Az események az 1800-as években játszódnak Londonban, ahol épp a báli szezon kezdetébe csöppennek a nézők. Minden anya férjet akar találni lányainak a báli időszak végéig. A történet középpontjában álló Bridgerton család mindennapjain keresztül bemutatásra kerül, hogyan is működött a párkeresés még jóval az internet és a Tinder előtt. A megözvegyült édesanya egyedül neveli nyolc gyermekét, négy fiút és négy lányt. A legidősebb lány, Daphne (Phoebe Dynevor) eladósorba kerül, és szerelemből akar férjhez menni, akárcsak az édesanyja. Az ő bonyolult szerelmi történetét követhetjük az évad során végig.

A Bridgerton család mellett megismerhetjük még Featheringtonékat, akik szintén férjhez akarják adni három csúnyácska lányukat, és más bonyodalmakba is ütköznek a családfő kártyajáték-szenvedélye miatt. Rajtuk kívül fontos szerepe van még a sorozatban a Lady Whistledown álnéven pletykákat publikáló írónőnek is, aki rendszeresen jelentet meg botrányos történeteket a nemesek életéből, de senki sem tudja, hogy ki lehet ő. A titokzatos írónő kilétére az évad végén fény derül a közönség számára, a szereplők viszont továbbra sem sejtik, hogy ki lehet az. 

A sorozat néhol szakít a hagyományokkal, a modern gondolkodást ötvözi a 19. század szellemiségével, a brit királyné és az arisztokrácia több tagja például színes bőrű. A ruhák szabása korhű ugyan, de színei sokszor nagyon harsányak, ez nem jellemző az akkori stílusra. Mai modern popslágerek is felcsendülnek klasszikus hangszerelésben, például Billie Eilish Bad guy, Taylor Swift Wildest Dreams, a Maroon5 Girls Like You című slágerei.

A streamingszolgáltatón futó sikersorozat közösségi oldalain jelentette be, hogy tavasszal elkezdik a második évad forgatását. Egy biztos, a rajongók már alig várják, hogy ismét láthassák kedvenc arisztokratáik szerelmi életének újabb történeteit.

Covaciu Norbert, Az a fél flakon sör

by Kabai Krisztina | | Covaciu Norbert, Az a fél flakon sör bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Ajánló,Slider

Megnyerőnek bizonyult novelláskötetének címével keltette fel a figyelmemet a bihari származású, Zilahon élő irodalomtanár. Kíváncsi voltam, ki ő, és miért épp ezt a címet adja legelső könyvének. Ősszel, amikor a korlátozások is a kisebb rendezvényeknek kedveztek, két nagyon kedves barátommal eljutottunk a zilahi szabadtéri könyvbemutatóra, azóta a dedikált, alig 158 oldalas könyvecske ott csücsült a polcomon, s arra várt, hogy végre nekiveselkedhessek.

A rövidebb-hosszabb írások között alig volt olyan, amelyik nem kavart fel érzelmileg. Olvasás közben kendőzetlenül tárult elém a valóság, az érzelmek téptek és szaggattak. Magam előtt láttam a körtefát, a dinnyéket és a két, teljesen különböző nagyapát, a szorongó, középkorú édesanyát, aki teljesen elfásult a férje mellett, és azt az édesanyát is, amelyik nemrégiben megszakította a terhességét. Átéreztem az elbeszélő kisfiú bánatát, és hihetetlenül büszke voltam a felnőtt énjére, aki sikeresen túljutott múltbéli sérelmein, és nem él azok hatására mély depresszióban. Láttam az idős szomszéd nénit és a fiatalasszonyt is, aki verte a gyerekét. Láttam az alkoholista férfit, akinek minden reménye, hogy legalább jó apja volt a gyerekének, aki szemrebbenés nélkül hazudta neki azt, hogy igen.

Rég olvastam ilyen erős, nyers novellákat, általában nehezen ragadnak meg a rövid írások, ezek mégis kivételek. Talán a történetekkel teljes kontrasztban állónak bizonyult könnyed hangulatú könyvbemutató tette, talán a legtöbb novella főszereplőjeként bemutatott alkoholista apa, aki viselkedésével tönkretette a családját, engem pedig felmérgesített. Mindenesetre abban egészen biztos vagyok, hogy Covaciu Norbert írásaival a későbbiekben is szeretnék találkozni.

Csemegéznivalónak itt hagyok néhány bekezdést.

„Kiléptem a teraszra, nyeltem egy nagyot, hátamat nekitámasztottam a hideg ajtónak, a szemeim kezdtek elhomályosulni. Miközben megtöröltem őket, arra gondoltam: lehet, hogy a Halál most surrant be a házba.”

Ebbe a két mondatba a kötet első oldalain botlottam. Nos, ha az összes többi novella ilyen mélyreható, erős lesz, akkor egyszerre fogom imádni és utálni ezeket a történetfoszlányokat. Imádni, mert annyira gördülékeny a szöveg, hogy képtelen vagyok letenni a kezemből, muszáj olvassam, mert egyre többet és többet akarok abból az érzésből, amit az író a szavaival okoz bennem. Utálni, mert ezektől a szavaktól a lényem egy része valamiért elpusztul, mert kénytelen vagyok belátni: nem mindenki olyan szerencsés, hogy az életéből kimarad néhány olyan „aprócska” meghatározó momentum, mint például az alkoholista apa.

„Az ember kifejleszti magában azokat a képességeket, amelyek szükségesek a túléléshez.” Ennél az idézetnél valahogy a jelenlegi helyzetünk jutott eszembe. E sorok írásakor kb. 10 és fél hónapja tartózkodom otthon, az egyetemtől 80 km-re, itthonról hallgatom az óráimat, és élem az egyetemisták laza, gondmentes életét. Ja, hogy nem. Kegyetlen így, de tényleg, és nem azért, mert nincs mindennap buli, vagy nem lóghatok olyan jó érzéssel, mint Kolozsváron, hanem úgy érzem, egész egyszerűen elvesztődik az egyetemistaságunk lényege. De kibírjuk. Ezt is.

„Öt nappal ezelőtt, még mielőtt beköszöntött volna ez a szörnyű idő, saját kezűleg ásta el a körtefa alá, pontosan oda, ahol apu lógott.”

Itt kirázott a hideg, és le kellett tennem a könyvecskét ahhoz, hogy erőt vegyek magamon. Kicsit sok volt, de a szókapcsolat legjobb értelmében. Annyira átjöttek ennél a novellánál az érzések, hogy beleremegtem a gondolatba, hogy… Utálom a horrorfilmeket, néhányat láttam csak, azokat is azért, mert bandásan néztük, és nem volt választási lehetőség. Mindegyik nézése közben telefonoztam, mert nem bírtam lélekkel, de voltak mozzanatok, amikor felkaptam a fejemet és odapillantottam. Persze ilyenkor láttam meg azt, amit nem kéne. Ilyen jelenet ez is. Ha a novella címére pillantok, máris csontjaimban érzem a rettegést, a fájdalmat.