Egyéb

African Mailorder Brides

by Bege Boti | 2020. 11. 08. | African Mailorder Brides bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb

Mail order brides are an perfect option for women wanting to find a husband. They supply an emotional support and economic security for most women in the environment. There are a number of disadvantages of these types of relationships.

A number of the women find it difficult to navigate the marriage process from a country where Teljes cikk

Te mit látsz a képen?

by Mátyás Orsolya | 2020. 11. 06. | Te mit látsz a képen? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Slider |
Elhagyatott stadion, Ljubljana

Fáradt, erőtlen léptekkel sétál lefelé a kőpadok között. Tekintete a távolba mered, de a messzeségben semmi
más, csak a zöld lepte tér és az elfelejtett betonfelület színe. Mit figyel?

Botja aligha biztosít némi támaszt a fokok között, az évek ismét bizonyítják, a vége felé minden nehezebb. Leemeli kalapját, s még mielőtt lefolyhatna arcán a veríték, tenyerével letörli és ledobja azt. Az utóbbi gyakorolt mozdulat, ha már az első percekben feltűnik, a szív is játékban van. Az alsó sor félig moha lepte jobb sarkára ül. Itt a leghalványabb a színe a fűnek, ez a kellemetlen kis szépsége csupán a tájnak. Bent egész másképp mutat. A pálya egészét ugyanolyan zöld lepi be, a nézőtér ultráktól színes. Hangjukat hallatják, mit sem sejtve arról, megéri-e. Hát persze, nem is az a lényeg. Az viszont már számtalan mérkőzés bájos tapasztalata, hogy a megszurkolt játékos kicsit többre képes, nála a labdának kétszeres esélye van. Csak akarni kell. Akarnia kell azt játékosnak és nézőnek egyaránt. Ő 20 éven át tette. Aztán helyet cserélt, és bentről harcolt tovább a többiekkel. Szél támad. Néhány másodpercbe telik, amíg emlékképeit felváltja az elhagyatottság szánalmas ábrázata. Némán kérdezget valakit, miért nem lehet újra az a napos szeptember hatodika, amikor először pályára lépett. Az első pillanattól kezdené újra, most már az alapelv tudatában – fiatalon érdemes igazán a szenvedélynek élni! Mert nem látod, nem ismered fel, de egyszer csak részévé válsz az elmúlás folyamatának, a kerék hirtelen pörgésnek indul, és csak akkor enged leszállni, ha megértél az elfogadásra. Vagy a látszólagos beletörődésbe, hiszen abba senki sem szólhat bele, hogy ott bent meddig ellenfél az idő, meddig tart a harc, aminek végkifejletét előre sejteti az élet. Önmagát hazudtolná meg, azt bizonygatva, hogy egyáltalán nem rossz most ott ülni, szemben a felismeréssel, hogy a pálya görbe tükröt mutat – mindketten emlékőrzők lettek csupán. Jó volna gyereket látni maga előtt, látni őt játszani és szurkolni, hogy tényleg adjon bele mindent! Aztán osztozni az örömben, amit a 90 perc fáradtsága, a játék maga adott, eredménytől függetlenül. Mert az ő korában azt értékeli az ember. Az alkalmat, a lehetőséget, ami fiatalon természetes, időskorban már adatik.

Egy erős sugár megvilágítja arcát, mire kalapját védőként a fejére emeli, de a napfény azt is beborítja, és érzi, ahogy átjárja a forróság. Pedig már késő ősz van. Szája apró mosolyra gördül, a kalap árnyékában lassan utat tör magának egy könnycsepp. 95 most, ki tudja, holnap is eljöhet-e De ma megtette, és megérte. Tudod, ő már másképp értékel.

Hogy könnyebb legyen…

by Campus | | Hogy könnyebb legyen… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Slider |

Neked is nehezen megy a tanulás? Úgy érzed, fárasztó az online oktatás és szinte semmivel sem tudsz többet a tanárral való virtuális találkozás után, mint azelőtt? Olvasd el ezt a néhány tippet Illyés Magdától – a Pszichológia és Neveléstudományok Kar oktatójától –, hátha akad olyan, amit még nem alkalmaztál, de nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az online oktatás hatékony legyen, a félév pedig megérje!

1. Legyen mindenkinek napirendje, amihez tartja magát! (tanórák, egyéb tevékenységek)
2. Különítsük el a tanulás helyét, még ha csak egy asztalsaroknyi hely is az!
3. Készüljünk fel az online órára úgy, mintha személyesen mennénk az egyetemre: öltözzünk át, mossunk
fogat, fésülködjünk, üljünk le az asztalhoz!
4. Kapcsoljuk ki az értesítéseket! WhatsApp, Messenger, e-mail…
5. Jegyzeteljünk kézzel, hogy ne kelljen az ablakok között ugrálni!
6. Kérdezzünk, legyünk interaktívak!
7. Az online órákkal párhuzamosan ne foglalkozzunk másvalamivel is!
8. Készítsünk naptárt, amiben szerepel az órarend, az órákhoz tartozó platformok, linkek, a beadandók
határidői.
9. Kommunikáljunk partnerként a tanárokkal, ha problémáink akadnak!

https://www.facebook.com/watch/?v=1214193628965344

Több mint vonalkód

by Lukács Krisztina | 2020. 10. 29. | Több mint vonalkód bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Slider |

Játsszunk! Elmondod, hogyan iszod a kávéd, én pedig megmondom, milyen ember vagy. Az is lehet, hogy te feketén szereted. Elég édes az élet, ugye? Elfogadsz mindent olyannak, amilyennek teremtve lett. De hadd áruljak el egy titkot, a nagy többség nem ilyen.

A nagy többség nem fogadja el a kávé ízét. Kell nekik két deci tej, három barna cukor és fahéj is a tetejére, hogy meg tudják inni. Rosszabb esetben még a cukrot is édesítőszerre cserélik. De úgy sem érzik majd tökéletesnek. Annyira keresik a megfelelőt, hogy a folyamat közepén elvész a kávé íze, és csak a körítéssel maradnak. Tudniillik ahogy bánsz a kávéddal, úgy bánsz magaddal is. Annyiszor változtatsz a stílusodon, műtöd át a tested, és fested ki magad, hogy néha már nem is tudnád megszámolni hányadik Kim Kardashian-verzió vagy. Felállítasz magadnak egy képet az ideálisról anélkül, hogy meg tudnád határozni, mit is jelent tökéletesnek lenni. Rohansz egy gondolat felé, ám este azon kapod magad, hogy a tükörből (4 kiló smink után) egy idegen néz vissza rád. Önbizalomhiányról, megfelelési kényszerről, társadalmi nyomásról panaszkodsz, közben a társadalom pontosan olyan emberekből épül fel, mint te. Így, ha hibáztatnál valakit, előbb jó lenne magadba nézni. Olyan szeretnél lenni, mint az instás csajok, akik filtereket, és profin megszerkesztett képeket adnak el valóságként? Méz és üveg. De nem vagy és ne is légy olyan. A méz ragad, melegben olvad, az üveg törik. Lehetsz olyan, mint a szikla. Bátor, rendületlen, biztonságos és még igazi is. Nem bolti termék vagy, amiből készült tízezer másik, amit csak a vonalkód különböztet meg a többitől. Egyedi vagy.

Hogy akarsz világbékét, ha belül sincs béke? Ha valamit szeretsz, azt óvod is. Nem hagyod, hogy más bántsa a szeretteid, ugye? Úgy vigyázz magadra is, mint arra, akit szeretsz. Készülj fel arra, hogy a ráncfeltöltés nem ment meg az öregedéstől. A pénz nem óv meg este az utcán. A póthaj nem fogja megtanítani a gyereknek az ábécét. Az a negyvenezer követő nem fog kigyógyítani a rákból. A szilikontól nem lesz egészségesebb a kapcsolatod a pároddal. Eljátszhatod, hogy másvalaki vagy, mindent elkövethetsz azért, hogy a tökéletes légy, de a múlttól s a saját valóságodból nem menekülhetsz. Ideje végre felébredni.

A tervezett elavulás

by Tornai Anett | | A tervezett elavulás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Egyéb,Slider |

A tervezett elavulás nevű mechanizmus kezdete az 1920-as évekre tehető, amikor a gyártóvállalatok rájöttek, hogy ha tartós termékeket állítanak elő, az a gazdaság gyengülését fogja eredményezni, egyre kevesebbet fognak vásárolni az emberek. Így olyan árucikkek termeléséhez fogtak, amelyek élettartama sokkal rövidebb, hamar tönkremennek, ezért gyakrabban kell cserélni is őket. Mindezt a gazdasági fejlődés érdekében.

Az a kartell, aki megtervezte, és megalkotta ezt a megfelelőnek távolról sem nevezhető gyártási formát, nem számolt a súlyos következményekkel, amelyek nemcsak az akkori társadalomra voltak kihatással, hanem ma is (sőt, manapság még inkább) érezzük a hatásaikat. Tény, hogy a tervezett elavulás segítségével növekszik a gazdaság fejlettségi szintje, valamint munkahelyeket is biztosít, hiszen a gyártáshoz, szállításhoz
és eladáshoz hatékony munkaerőre van szükség, mindezek mellett viszont jócskán érezhetőek a negatív hatások is. Az elsőre annak tűnő, de nem mindig szükséges termékek megvásárlása új és felesleges kiadást jelent a fogyasztóknak, valamint az ezekből származó nagy mennyiségű hulladék tárolása is globális problémát eredményez. Hatalmas hulladékhalmok tornyosulnak szerte a világon, és lassan már nincs hely, nincs olyan közeg, amely fel tudná számolni azokat anélkül, hogy kárt okozna a természetben. Ezenkívül a termelés eredményes működéséért természeti erőforrásokat hasznosítanak, mit sem törődve azzal, hogy véges mennyiségekről van szó. Ez a fajta gyártási mechanizmus rettentő szennyező hatással van világunkra. Egyre csak fogynak az érintetlen területek, és mire észbe kapunk, lehet, hogy már késő lesz cselekedni. Az ózonréteg keskenyedik, állat- és növényfajok tűnnek el, halnak ki, véges természeti erőforrásaink pedig hamarosan kimerülnek. Az utánunk következő nemzedékeknek megnehezítjük a dolgát azzal is, hogy ilyen drasztikus mértékben, hidegvérrel kihasználjuk a Földet. Mi lesz a hagyatékunk az utánunk érkező generációknak, ha most tudatosan is pusztítjuk a Földet? Vajon sikerül-e megállítani ezt a romboló folyamatot, mielőtt még késő lenne?

Mi lesz a hagyatékunk az utánunk érkező generációknak, ha most tudatosan is pusztítjuk a Földet?