Az amerikai Campus-fil­mek­ben gyakran látott beer­pong egyre népszerűbb hazánkban is. A házibulik kedvenc ivós játéka mára már versenyággá nőtte ki magát. Európa-szerte bajnokságot rendeznek itt, Erdélyben is. A finálénak idén Kolozsvár adott helyet.

Teljes cikk

„Kiülök a dombtetőre,

Onnan nézek szerte szét,

S hallgatom a fák lehulló

levelének lágy neszét”

Teljes cikk

Még mielőtt nekifutnánk fejjel a falnak és ripityára elemeznénk egy újabb mozifilmet a „teljes mértékben amerikai” polcról, tegyünk helyre valamit. Hiába is tagadnánk, rettentő hálátlanok, elégedetlenek, telhetetlenek vagyunk. Természetünktől fogva. Nem szükséges konkrétumokra szorítkozni: az élet minden szakaszában igaz ránk, hogy nem tudjuk beérni azzal, ami van: a több jobb. Hogy miért ez a hegyi beszéd? Azért, mert az Only The Brave felénél alig volt sejtésem, hogy mit is fogok írni róla a kritikában. Az járt a fejemben, hogy ennyi nem igazán lesz elég. Túl lapos, nehéz lesz kilépni az általánosságok árnyékából. Teljes cikk

Azon netes felhasználók közé sorolom magam, akik nem ragadnak a képernyőre, ha zenéről van szó. Inkább csak kiválasztok – rohadtul nehezen – egy kedvelt vagy akár teljesen ismeretlen összeállítást vagy albumot, és mehetnek a tennivalók. Háttérzene. Legtöbbször így fedezem fel a zenei világ részleteit. Legtöbbször. Azonban vannak olyan pillanatok is, amikor elfolyva a kényelmes, puha kanapén, századszorra is megnézem a kedvenc videoklipjeimet. Ha egyáltalán kedvenceimnek nevezhetem ezeket, mert oly sok hangi és képi tartalommal találkozok (nem csak zenekeresés-hallgatás esetén), hogy szinte lehetetlen rangsort állítani. Ha az ember kicsit is belegondol videós böngészéseinek előzményeibe, azonnal elveszti a fonalat, hiszen hirtelen annyi kép, szín, hangfoszlány, történet, érzés, emlék próbál felszínre törni benne, hogy képtelen kiragadni egyet a folyamból. Sokan vagyunk ezzel így, és bizalommal állítom sokunk nevében, hogy ezt megélni király érzés.

Teljes cikk

A filmszínházakkal párhuzamban virágzó népszerűségre tettek szert a szolgáltatásszerű sorozatfilmes felületek. Ezek lépésenként bebizonyították, hogy nem függőség előfizetni, evadról évadra követni kedvenceinket. Nyugaton már trend, a kelet-európai „kalózkodó” országokban pedig egyre többen regisztrálnak az internetes streamelések kínálatáért. Tény, hogy az amerikai cégek – gondolok itt Netflixre – nem rendelkeznek Európában akkora lefedettséggel archívumot illetően, mint otthon. A sorozatláz ettől eltekintve világszerte jellemző és egyre nagyobb teret hódít, függetlenül attól, hogy a filmeket vagy a folytasásosokat preferáljuk. A vezető érában a nézettségi, követési rátát megfigyelve domináns pozícióban vannak a szuperhősös szériák. Megnyugtatásképp: nem a két nagyágyú nyughatatlan harca következik. Egy nem sorozatfüggő tollából jöjjön a Gotham, a sötét brand derűs szelete. Teljes cikk