Ülök a laptopom előtt, és azon gondolkozom, hogy éppen egy olyan filmről akarok írni, amelyet a Wellhello dalszövegei ihlettek. A bennem élő tizenéves rockerlány elárulva érzi magát, de a huszonéves fejem be meri vallani: igenis hallgatom Fluor Tomiékat a kezdetektől, és azóta próbálom fejtegetni, hogy ez a banda mitől is működik olyan jól. Mi az a fűszer, ami miatt ők ennyire sikeresek lettek a semmiből? Aztán jött a #Sohavégetnemérős, hogy ezt elmagyarázza nekem. Az írás nem annyira spoileres, nyugodtan elolvasható anélkül, hogy rontana az élményen. Teljes cikk

Az a helyzet, hogy túl sokat hallottad azt a mondatot, hogy „magyar filmhez képest jó.” Pedig csak körbe kellene nézni, és rájönnél, hogy ez már elcsépelt fordulat, nem igazán lehet előhúzni farzsebből, ha kötekedni akarsz. Kostyál Márk reklámfilmrendező megunta ezeket a sztereotipizálásokat, és jól arcon vágott. Persze, kifejezetten csak mozgó képkockák formájában, de így is elég nagyot csattant. A Kojot című filmről beszélünk, amely 2017 februárjában került a mozikba, és valami teljesen újat mutatott. (Vigyázat, az írás erősen SPOILERES, ha nem láttad a filmet, ne olvass tovább!)

(Mondom ne!) Teljes cikk

Természetesen nem estem depresszióba, miután elhagytam Budapestet, azonban felhőtlen boldogsággal, mégis mérhetetlen nagy szomorúsággal néztem a buszból az eltávolodó fővárost. Az ott eltöltött majdnem öt hónap feledhetetlen élményeket nyújtott nekem, mivel soha nem gondoltam volna, hogy én, egy román városból hirtelen a hatalmas Budapest részese lehetek félévig. Nekem legalábbis, elérhetetlen volt. Teljes cikk

Egyik reggel csodálatos napra virradtam. Oly sok év után gazdám végre leemelt a polcról, leporolt és egy lágy mozdulattal felnyitott. Végre, megoszthatom vele azt a sok ismeretet, ami bennem lakozik – gondoltam magamban, ám hirtelen összecsukott, és néhány társammal együtt berakosgatott egy dobozba. Elszállított egy olyan helyre, ahol frissen pörkölt kávé illata lengedezett a levegőben. Nagyon rég éreztem ehhez hasonlót. Teljes cikk

Amikor négy héttel ezelőtt felültem a Budapestre tartó vonatra, tudtam, hogy az előttem álló öt hónap nagyon izgalmas szakasza lesz az életemnek. Azonban a kezdet – mint ahogy az lenni szokott – kicsit sem volt könnyű. Szembenéztünk akadályokkal és kihívásokkal, olyan dolgokkal, amelyekre előzetesen nem számítottunk és olyanokkal is, amelyeket elméletben talán nem úgy képzeltünk, ahogy a gyakorlatban alakultak. Ám mindezekkel együtt is, minden percét szerettük az elmúlt egy hónapnak (még akkor is, amikor azt hittük, hogy nem). Teljes cikk