Elmentünk beerpongozni, mi, Etelka és Zsófi, vagyis az ÁrPI.  Tudtuk, hogy esélyünk sincs győzni, de úgy döntöttünk, elsőévesként mindenben kipróbáljuk magunkat.

Amilyen nagy lendülettel léptünk be a Flying Circusbe, lelkesedésünk úgy szállt tova – hiszen miután feltették a karkötőket a kezünkre, elveszetten bolyongtunk a sötétségben. Sörszag és meleg, otromba, egymást lealázni akaró emberek voltak mindenhol. Átpréselve magunkat a hatalmas embertömegen (versenyzők és szurkolóik hada), a nagy kivetítőn megkereshettük nevünket, és asztalunk számát. De a kihívás csak most következett: el kell dönteni, melyik a hármas asztal?  Kérdeztünk, de választ senkitől sem kaptunk… Végül megtaláltuk.

Izgatottan vártuk a játék kezdetét legalább egy órán keresztül, és mikor a hangosbemondóban felcsendült „a hármas asztalnál várjuk az ÁrPi csapatát”, mi azt hittük, hogy készen állunk a játékra.  Az asztalnál álldogálva dobásainkat próbálgattuk, és vártuk ellenfeleinket. Meg is jött két „úriember”. Kezdettől fogva lenéző pillantásokat vetettek ránk.  Már csak néhány másodperc választott el a rajttól, amikor ráeszméltünk, hogy nincs ivópoharunk, amibe át kellett volna töltenünk megivandó sörünket.  Jeleztük a szervezőknél a hiányosságokat, akik erre nem éppen elvárásaink szerint reagáltak. Végül, nagy nehezen elkezdődött a játszma.  A nem sikerült kezdődobások után kő-papír-ollóval döntöttük volna el, hogy ki kezdje a játékot, ha nem mutattuk volna ellenfeleinkkel mindig ugyanazt a jelt. Így lányoké az elsőbbség alapon, elkezdtük a játékot. A játékot, ami csak számunkra volt játék, ellenfeleink szemében inkább komoly csata. Nevetgélve bénáztunk, szórakozva saját szerencsétlenkedéseinken, míg az ellenfél lenézően gúnyolódott, neveket kitalálva nekünk.

„Ügyelj a sörödre, nehogy lerakd, és úgy tartsd, hogy ne dobják bele a labdát, különben kiesünk” – figyelmeztetett Zsófi többször egymás után, miközben saját poharát az asztal szélére helyezte.

„Hol a labda? Én jövök!” – kérdezte Etelka. „Öööö, hoppá, itt a sörömben” jött a válasz, ami egyben jelezte, hogy számunkra véget ért beerpongos pályafutásunk.

A bajnokság után nem csüggedtünk, elhatároztuk, hogy a vereség ellenére szórakozni fogunk. Nem kellett sokat várnunk, hiszen a bajnokság után következett a buli, ahol mindenki együtt tölthette a maradék időt. Egy kis táncolás után átmentünk a Flying másik termébe, ahol meglepő módon még mindig beerpong volt. Letelepedtünk egy kis asztalka köré, és kíváncsian pillantgattunk a játékra, figyeltük a profik taktikáit. Ez így ment mindaddig, amíg össze nem szedték az asztalokat, és legnagyobb meglepetésünkre karaokepartit hirdettek. Kíváncsian vártuk a folytatást. Elindultunk egy frissítőért, és amikor visszaértünk, arra lettünk figyelmesek, hogy egy férfi nyelvét tördelve portugál rappet énekel. Mosolyra húzódott a szánk, és jóleső kacagással utat tört magának a bennünk rejlő érzés. Végiggondoltuk a nap történéseit, és megelégedve állapítottuk meg, hogy ennél jobban nem is alakulhatott volna. A vereség ellenére jól szórakoztunk, tapasztalatokat szereztünk, és a legfontosabb, hogy egész végig nevetgéltünk. A portugál zene után egy szerelmes dal következett, amit az egyik báros fiú énekelt el. Gyönyörű mély hangja bejárta a terem falait, csodálatos volt:  ámulattal az arcunkon hallgattuk végig.

Az éjszaka végére már fáradtan kullogtunk ki az épületből. „Milyen jó buli volt” – mondta Etelka, majd mindketten utunkra indultunk, mivel másnap politológia előadásunk volt, illetve lett volna.

 Balázs Etelka és Domokos Zsófia

További képekért katt ide.

Egy nappal hosszabb lesz és többek között díjnyertes felvidéki táncelőadással örvendezteti a nagyérdeműt a 14. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó november 23–25. között. Természetesen számíthatunk a megszokott gyermekprogramokra, kézműves tevékenységekre, és lesznek külön felnőtteknek szánt események is. Teljes cikk

Harmadik alkalommal hirdette meg idén májusban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete a Legszebb Erdélyi Magyar Dal című pályázatot az erdélyi zenekarok számára. A pályázat célja a magyar nyelvű, saját szerzemények írásának és előadásának bátorítása. Teljes cikk

Végre én is ellátogathattam Torockóra, és még ha nem is a Double Rise fesztiválra, amiről valamiért minden évben lemaradok, de elmehettem a médiatáborba, amit minden évben megszerveznek a BBTE Újságírás szak hallgatóinak. A tábor első napján felmásztunk a Székelykőre, amely eltakarja a felkelő napot, hogy az másodjára is előbukkanjon és felmelegítse sugaraival a kis falut. A túra elsőre kicsit nehéz feladatnak tűnt, de a csúcsra felérve elfeledtük minden fáradalmunkat, és csak csodáltuk az elénk táruló völgyet, amely ilyenkor, ősszel különösképpen festői látványt nyújtott. Jó érzés volt a kolozsvári forgatag után leülni, és csak bámulni a természetet, nem gondolni a stresszre, az egyetemre, a gondokra.   Teljes cikk

„Hahó, hahó,  felkelés, ki az ágyból gólyák”, „Gyerünk, gyerünk, nem fekszünk vissza”, “hiába húzod a fejedre a takarót, attól még itt vagy”, “5 kör futás bemelegítésként!” – visszhangzott péntek hajnali 2 órakor a másodévesek ricsaja az emeleti pincelakásokban Torockón, ahová gólyatáborba utaztunk, mi, elsőéves újságírótanoncok. Teljes cikk