Az idén 17. életévét betöltött lány a legfiatalabb Nobel-békedíjas az eddigi díjazottak történelmében. A díjat két gyermekjogi akitivista osztotta meg: Malala, aki a tálibok által uralt pakisztáni gyermekek életéről és az oktatási rendszerről írt blogot, majd ezéltal robbant be a köztudatba, illetve Kailash Satyarthi, indiai aktivista, aki a gyermekekkereskedelem és a gyerekek kihasználása ellen indított szervezetet és önkéntes mozgalmat. 

Malalát 12 éves korában egy tálib fejbelőtte, de felgyógyult sebeiből, és Európában folytatja akitivista tevékenységét. Pakisztánban kezdte el vezetni blogját, ahol a lányoknak tilos iskolába járni. Ezen a felületen keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos lenne, hogy minden gyermeknek joga legyen az ingyenes oktatáshoz, és ezt meg is kapja.

Malalát tavaly is jelölték a díjra, viszont tavaly a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet kapta meg. Idén Ferenc pápát is esélyesnek tartották, a jelöltek között viszont ott volt Edward Snowden, az NSA-botrány kiszivárogtatója, és Vlagyimir Putyin is. Malala már kétszer szerepelt a Time magazin címlapján, és az ENSZ november 10-ét nemezetközi Malala-nappá nyilvánította. Így nőtt a bátor muzulmán kislány nemzetközileg is a gyermekvédelem egyik szimbólumává.

Licis éveim alatt, mindig csak messziről szemléltem a kolozsvári egyetemista életet. Nem is lehetett volna másképp ahogyan. Barátaim, akik az iskolából ballagtak el, és Kolozsváron folytatták tanulmányaikat, sokszor meséltek az itt töltött időről, a pezsgésről, arról, hogy Marosvásárhelyhez képest Kolozsvár, mondhatni a világ közepe. Őszintén bevallom engem soha nem vonzott az, hogy ebben a városban töltsem az egyetemi éveim, annak ellenére, hogy sokan győzködtek. Ezt az ellenérzést soha nem tudtam észérvekkel alátámasztani, ez csak úgy bennem volt, de nem is éreztem kényszert soha arra, hogy megmagyarázzam. Nagyon hosszú út vezetett ide, de az érettségi és a felvételik kereszttüzében csak itt kötöttem ki. Az új helyzetet kezelni kellett, és mivel nem vagyok a szobámba begubózó típus, megfogadtam, hogy mindenképp igyekszem pozitívan megélni azt, ami akaratom ellenére történt és kihasználok minden lehetőséget, ami csak adott, hogy felejthetetlen és emlékezetes egyetemi éveket tudjak majd magam mögött hagyni.

Úgy gondolom, a termek keresése miatti hosszas kóválygás, elengedhetetlen tapasztalat, így ezt szereztem be elsőként. Miután végre megtanultam eljutni abba a körülbelül három terembe ahol az óráim zajlanak, leadtam a tanulmányi szerződésem és még egy ösztöndíj kérvényt is megkockáztattam, picit fellélegeztem. A „gólyának lenni nem kis feladat” részben bebizonyosodott. És ha a hivatalos dolgok végre kipipálódtak, jöhetett az annyit hangoztatott, folyton pezsgő diákélet.

És mivel mással kezdhettem volna, ha nem a gólyák éjszakájával?! A várost csak meg kell ismerni! Hát akkor tegyem azt a szórakoztatóbb módján. Legalábbis a szervezők ezt ígérték. Az öt fős csapatunkból két személyt ismertem előzetesen, a másik kettőt pedig akkor szereztem be barátként, és nem, nem csak a facebookon. A verseny többnyire abból állt, hogy „kedvenc” sportunkat űztük: a szaladást. Szerencsére mindenkiben lobogott a versenyszellem, így feláldoztuk magunkat és már az első negyed órában csurom vizesek voltunk. A különböző megállóknál, volt, hogy alig tudtunk megszólalni, de nem jelentett problémát a dolog addig, ameddig nem kapkodtunk levegő után annyira hangosan, hogy nem értettük meg a feladatot. Utólag átgondolva azt tudom mondani, hogy a szervezők nem hazudtak, amikor azt mondták, hogy szórakozva ismerem meg új otthonom. Bár a feladatok többségével már találkoztam, az új emberek, az új csapattársak még újabb értelmet adtak a feladatoknak. Miután eszembe jutott, hogy jéé, én ezt már játszodtam, gyorsan elhessegettem az emléket és helyet engedtem az újabbnak.

Tetszett az, hogy nem arra ment ki a játék, hogy jól leszívassanak minket, hanem arra, hogy csapatban dolgozzunk, hogy végighallgassuk a másikat is, ha már ott van. Jaj és, hogy időnként picit megtévesztve, de valahogy eljuttassanak bennünket a következő állomásig, reménykedve abban, hogy majd következő alkalommal nem keresgéljük a színházat vagy a KMDSZ irodát.

Körülbelül két órányi futkározás, kézenállás, puzzelezés, székely activityzés, és pénzdobálás után sikeresen befejeztük az estét. Lassabbra vettük a tempót és elindultunk a The Shealter felé, a megérdemelt pihenés céljából. A kíváncsiság szép lassan mindenkit levonzott a meleg pincehelyiségbe és türelmetlenül vártunk. Én csak akkor láttam, hogy mennyien futkároztunk aznap éjjel valójában. Jó volt látni egy magyar tömeget, találkozni otthoni emberekkel, akiket a tanulás utáni vágy Kolozsvárra vonzott. Együtt bulizni velük és sok más ismeretlennel. Azt ugyan nem tudom elmondani, hogy újabb embereket ismertem meg, talán ez az egy negatívum – ha nevezhetem így – volt az estében.

Nyerni ugyan, csak tapasztalatot nyertünk, de nem bántuk, és nem bánom, mert most már tudom, hogy merre találom a Sapisok kedvenc párnáit és egy Qva jó kávézót. Talán ennyi nyeremény egy éjszakára elég is. Ja, és még az, hogy megalapozta életem Felejthetetlen események Kolozsváron című fejezetét.

Hol vagytok székelyek? Kolozsváron? Hát akkor irány a KMDSZ karrieriroda román tanfolyama, mert ha itt tanulsz, mindenképp hasznát veszed egy kis román tudásnak. Ezentúl nem csak a bevásárlóközpontokban vehetsz kenyeret, hanem a helyi kis pékségben is tudni fogod hogyan kérj egy friss péksüteményt. Szóval jelentkezz ITT, töltsd ki az űrlapot és vegyél részt a román nyelvtanfolyamokon. Minden szerdán 18:00 és 19:30 között kezdőket, 19:30 és 21:30 között haladókat várnak a KMDSZ irodába. A tanfolyam ára 30 lej/hó. A helyek száma korlátozott, úgy hogy iparkodj, mert a jelentkezési határidő október 13. Punyé müná pé kárté!

Bírósági és börtönlátogatást szerveztek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jog szakos hallgatóinak.

Azzola Katalin szeminarista tanárnő, a szamosújvári bíróság elnöke, Mihai Gîlcă bíró segítségével szakmai kirándulást szervezett a Sapientia EMTE diákjainak. A kirándulás helyszíne a szamosújvári bíróság és börtön volt. A nem mindennapi esemény célja az volt, hogy a diákok olyan helyzetekkel ismerkedjenek meg, amelyek szakmájuk alapját képezik, de a könyvekből megtanulni mégsem lehet.

Péntek reggel hét órakor ötven lelkes joghallgató várta a busz érkezését és kevéssel az indulás előtt máris indult az információáradat. Az egy órás út alatt Mihai Gîlcă elnök úr a város, valamint a két intézmény történelméről mesélt. Érkezés után nem volt idő a tétovázásra, máris kezdődött a bírósági tárgyalás, ahol több mint tíz fegyenc feltételes szabadlábra helyezéséről döntöttek. Zsúfolásig megtelt a tárgyalóterem, de egy zavaró hangot sem lehetett hallani, mindenki figyelt, majd a rövid kávészünet alatt jöttek a kérdések. „Bármilyen ruhában megjelenhet egy ügyvéd, vagy miért nem volt talár az utolsó percben becsöppenő ügyvédnőn? Van valami jelentősége annak, hogy a rabok hogyan vannak megbilincselve? A fegyencek miért nyújtanak be hamisított kéréseket?” Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták a diákokat, a kielégítő válaszok után az elnök vezetésével, az intézmény alkalmazottaival, jegyzőkkel, ügyésszel a feladatokról, hatáskörökről beszélgettek.

A börtön belső udvara. Még kosárpálya is van 🙂

Bírósági és törvényszéki tárgyalásokat már sok diák látott, de a börtönéletet csak filmek alapján lehetett elképzelni. Hosszadalmas és nagyon pontos ellenőrzés után egy papírzsebkendővel és az ebédhez elegendő pénzzel máris a börtön udvarában volt a csapat. Florin Apahidean rendőrtiszt fogadta a diákokat és készségesen válaszolt minden kérdésre. Elmondta, hogy jelenleg körülbelül 1 050 rab van a szamosújvári börtönben. Mesélt a legveszélyesebb fogolyról, az általa elkövetett büncselekményekről, a rabok közti konfliktusokról és, hogy a tiltások ellenére a hozzátartozók a csomagokban mégis megpróbálnak tiltott tárgyakat becsempészni. A börtön több emeletét is megtekintették a diákok. Voltak a karanténba helyezett rabok emeletén, olyan emeleten is, ahol a foglyok celláikban dolgoztak. Megnézhették az ebédlőt, ahol minden bútordarab a földhöz van rögzítve, de vannak szobanövények, persze csak margarinos dobozokban, a falon pedig a fegyencek által készített festmények, rajzok.

A több mint három órás bent lét után sokan megjegyezték, hogy a látvány miatt akarva akaratlanul újraértékeli az életét az ember. Tisztaság van bent, az étel is megfelelő, a fegyőrök nem gorombák, de ebben a nagy szürkeségben még egy nap is örökkévalóságnak tűnik.

A képek forrásai: www.afaceriardelene.ro, s1.ziareromania.ro

A Share Föderáció október 8-án, szerdán megtartotta tisztújító közgyűlését, amelyen az új elnökség megválasztására került sor. A frissen megválasztott alakulat, azaz a Share Föderáció vezetői a Kolozsvár 2015 Ifjúsági Főváros rendezvénysorozat szervezési feladatait látja el.

Az új elnökség hét tagból áll: az elnök, öt alelnök és a főtitkár. A szavazásra a jelöltek bemutatkozását követően került sor. A harminckét szavazati joggal rendelkező szervezet közül huszonöten voltak jelen, így a voksolás érvényesnek tekinthető.

Az új elnökségben Talpas Botondot bízták meg a román és a magyar szervezetek a magyar tevékenységek valamint programok felügyeletével és koordinálásával. Az elnökség többi tagja: Vlad Pop elnök,  Mihaela Savin főtitkár, Codruța Fernea ökumenikus alelnök, Mihai Cătălin Pop gazdasági alelnök, Tudor Ogner ifjúsági alelnök, illetve a gazdasági körért felelős alelnök Shajjad Rizvi.

A magyar közösség jelenléte fontos az Ifjúsági Főváros projektben, hiszen ezáltal tudja megmutatni és kiemelni a kincses város magyar jellegét a többségi román közösség illetve az ideérkezők számára.  Fontosak a román magyar együttműködések és a Kárpát-medencei magyar közösség integrálása.

“A magyar közösség aktívan részt vesz a mindennapokban, a mi feladatunk pedig az ifjúság hatékony integrálása. Jelenleg 86 magyar szervezet kapcsolódott be programjával az Ifjúsági Főváros programsorozatba. Ezek a szervezetek nagyban hozzájárulnak a projekt sikeréhez rendezvényeikkel, mint például a Kolozsvári Magyar Napok. A magyar közösség illetve szervezetek integrálásával a Főváros programját szeretnénk gazdagítani”- emelte ki céljait Talpas Botond.