Az eltúlzott karácsonyi költekezés és kényszeres vásárlási lázban telt napok lejárta után sem lélegezhet fel a számlaegyenlegünk sokáig, hiszen kopogtat a szilveszter. Mindenhonnan nagybetűs BÚÉK néz vissza ránk, amit szintén a fényűzés és a pompa jellemez, na meg a pezsgő, a virsli, a franciasaláta, avagy böff, és a hideg tál készítése és fogyasztása bármilyen mennyiségben és arányban.

De nem a menü az, ami a fiatalok szilveszterezési tradícióit leginkább jellemzi, hanem az ünneplés hogyanja, mikéntje. Két töltött káposzta és pohár pálinka között, a kajakóma beállta előtt még eszembe jutott, hogy mennyire várja minden fiatal az újévi bulizást, minden rossz elengedését, a nagyon ambiciózusok még az új év új én fogadalom megtételét is. Ezen felindulásból érdeklődni kezdtem, ki hogyan tervezi az év elbúcsúztatását és főleg, hogy mennyi anyagi ráfordításába kerül. Mert nem kell szépíteni: az árak az egekben, az elmúlt három évben a bérelhető házikók ára a kétszeresére emelkedett, a fiatalok számláján pedig általában sincs kettőnél több nullás összegű szám. „Mert a fiatalok fejében csak a buli, a flancolás jár. Ezeknek már semmi nem elég, aztán elsején tele van velük a sürgősség, bezzeg, régebb nem így ment.” Már-már hallom a lelki füleimmel, amennyiben ilyen kifejezés létezik, ahogy hasonló mondatokat hangoztatnak a meg nem értők. A valóság viszont sokkal bonyolultabban zajlik le a fiatal életében, hiszen emlékeket szeretne, kellemes időtöltést a barátaival, kihasználni a vakációt vagy a szabadságot, de közben törekszenek a gazdaságos, nem túl sok pénzt elverő szilveszter megszervezésére is.

Magam is már számos formában töltöttem a szilvesztert, voltam többnapos, de egyéjszakás buliban is, választottam munkát is szórakozás helyett, mindig a helyzettől függően alakítottam az év ezen időszakát. 

A megkérdezett ismerősök, barátok forgatókönyve közül, helyszín kategóriában a legdrágábbnak mindennel ellátott, igazán extra ház bizonyult, a maga éjszakánkénti 5000 lejes ajánlatával, nagyjából húsz személy számára. Ez egyértelműen nem a diák, az egyetemista vagy az átlag fiatal pénztárcájával kompatibilis összeg, főleg a már amúgy is költséges hónap eleji Mikulás és az azt követő karácsony után, viszont ha körülnézünk a többi opciók között a Bookingon vagy hozzá hasonló felületeken, néhány megyével odébb, fővárosunkhoz közelítve vannak még ezt is megszégyenítő, már a jóérzés határán sokszorosan túlmenő, kész vagyont követelő lehetőségek is. Akad, persze, jóval olcsóbb alternatíva is, amennyiben még mindig a házbérlés tengerén evezünk, de ezekben az esetekben sem az olcsó az első jelző, amit a bérléshez köthetünk, csupán a csilliárdokért bérelhető opciók mellett ezek még beleférnek a megfizethető kategóriába. Ha nem vágyunk a hiperszuper, extra házikóra, vannak olyan helyek is, amelyek cirka 500-1000 lej értékben bérelhetőek. Persze, ezek az árak is egy éjszakára vonatkoznak, így ha néhány becsületes napot el szeretne tölteni valahol a társaság, összértékben csak a helyszín kipipálása ebben az esetben is súrolni fogja a több ezer lejes pénztárcabénító plafont. Ez egyértelműen megoszlik, ha tizenöt-húsz fős társaság tervez együtt ünnepelni, de arra sem támaszkodhatunk, hogy minél többen legyünk, mert több személyre osztódik az összeg, lévén, hogy a házikók kapacitása az olcsóbb árkategóriában – ami még mindig nem olcsó, csak egy fokkal job, mint a teljes mértékű csőd a szilveszter miatt – legfeljebb 12-15 főre alkalmas. A nagyobb baráti társaságok helyzete is megoldható, ilyen esetben szomszédos házakat is bérelhetnek, így két házban közel harminc személy kényelmesen ünnepelhet, ez viszont nyilván duplázza a költségeket. Egyértelmű tehát, hogy a mai világban nem jövedelmező, ha sok barátunk van és minddel egyszerre szeretnénk ünnepelni. Ha az átlagot vizsgáljuk, és 14 személyes társasággal, középkategóriás, éjszakánkénti 700 lejbe fájó házikóval számolunk, illetve három éjszakával, hogy legyen egy teljes nap is az ünneplésben, az akkor is 150 lejbe kerül. Ami nem nagy összeg. Ez viszont még csak a szilveszternek az a része, hogy fedél kerül a fejünk fölé és párna a fejünk alá. Az étel és ital még sehol, és ha mindent sorra veszünk, lassan, de biztosan egész szépen gyarapodni látszanak a kiadások. 

A legjobban mindenképp azok a társaságok járnak, akik saját házban ünnepelhetnek, így a caragialés bankókat fordíthatják más kiadásokra, mint például a hús vagy a miccs, mert ugyebár nincs többnapos bulizás grătarozás nélkül. Ez is kényes helyzet, mert akié a ház, azé az egész hétvégés stressz, hogy ne törjön be ablak, ne kelljen ágyat vagy ágyneműket felégetni, és rakhatja egész éjszaka a tüzet. Akinek meg tiszta véletlenül akad felesleges háza, az inkább kiadja, mert abból bevétel érkezik és a kár is felmérhető, megfizettethető. De feltételezzük, hogy a lehetőségek pénznyelő tengerében végre szilveszteri kecóra találunk. Akkor mehet az igazi szervezkedés. 

Most mindenki ígérje meg, hogy nyugodt marad, mert a következő pont váratlanul érhet minden szülőt. Jöhet a nagy kérdés megválaszolása: milyen piát és mennyit vegyünk? A borvizes flakonban hozott házi pálinkák mellett azért előkerülnek más finomságok is, természetesen mértékkel – ugye, igen. A nagy dilemma, hogy minőség vagy mennyiség az utóbbi években háttérbe szorult. Minden fiatal, akinek fájt már a feje a Jäger olcsó koppintásától, vagy ette már a kefét a beazonosíthatatlan összetevőjű vodkától, az tudja, hogy a minőség hálás dolog. Társaságtól és a személyek összeszokott dinamikájától függ, hogy a fogyasztandó innivalókat is közösen vásárolják, vagy mindenki visz magának, és gazdálkodik a maga tulajdonából, ezzel persze elkerülve, hogy ne adj’ Isten, az is fizessen, aki nem is iszik és fordítva. Az ital eldöntése tehát elég nagy falat, de ha már a falatokra térünk ki, az is tökéletes vitaindító, hogy mit együnk. Esetenként az étel kérdése már sokkal egyértelműbb, a hűtőszekrénybe bekerül a jól bevált otthonról pakolt, fagyisdobozokban tündöklő böff, bécsiszelet, töltött tojás, sonka, paprika, paradicsom és minden egyéb. Ebben a döntésben is opció, hogy mindenki a saját gyomráért felel és magának hoz ételt. Van persze, ahol önzetlen svédasztal alakul ki és végül a közösbe kerülnek az otthoni falatok, de van, ahol mélyen elítélendő a kommunizmus egyenlőségalapja és határozottan megmarad a magántulajdon felállása. Létezik, persze, az az opció is, hogy a lányok közösen hozzák és készítik a kaját mindenki számára, cserébe meg nem kell semmilyen innivalót hozniuk vagy pótolniuk az italok árába. De a lehetőségek tárháza itt is sokszínű és variálható, éppen a bőség zavarából alakulnak ki sokszor a feszültségek is.

Összességében igen hamar és lazán belefuthatunk egy ezresbe fájó szilveszterezésbe, de okosan megszervezve ebből le is lehet faragni. Mindenképp tanácsos időben elkezdeni az előkészületi munkát, mert az ominózus december végéhez közeledve a házak ára tökéletesen fordítottan arányosan egy és ugyanazon iramban emelkedik, mint ahogyan a hőmérséklet csökken.

Ha felnézünk az égre és mindenféle csakránkat megnyitva figyelmesen beletekintünk a Nap, a Hold, a bolygók, valamint az állatövi aszcendensek és a középhegy jegyeinek viszonylagos helyzetének állásába, kielemezzük, hogy éppen hány szúnyog, légy, madár, ufó száll el felettünk, hány pók meg hangya mászkál a lábunk alatt és épp hol viszket a fülünk, ebből meg egy sokadfokú egyenletet készítünk, belátást nyerhetünk abba, hogy milyen csodákat tartogat az új év. Persze ennek az egyszerűbb, bolygó-, ufó- meg csakramentes változata az, ha egy topjoy üdítő kupakjának üzenetét olvassuk el és annak engedjük át a jóslás varázsát. De most kivételes módon dobjuk fel a tarot kártyákat, elemezzük a csillagjegyünket és engedjük, hogy a horoszkóp beleringasson minket a 2024 trailerébe, a Na majd most szökőévbe.

Vízöntő

Hát, kedves barátom, a csillagok fénye nagyon kusza és silány, de azt súgja, hogy te az elmúlt időben nagyon erőlködtél, hogy megfelelj mindenféle elvárásnak, most meg bizony ez változni fog. Azt mondja a nagykönyv, hogy kicsit ki kell vetkőznöd a jól bejáratott életstílusodból, ami nem volt kényelmes, de sok embert boldoggá tettél vele, és új útra kell lépned. Az viszont egy másik könyvben olvasható, hogy az ember előtt két út áll, ami közül az egyik járhatatlan, a másik meg az alkoholizmus, szóval ezeket együttvéve az új esztendő – szerény véleményem szerint – főként a kocsmaváltásról fog szólni a te esetedben. Egyértelműen a lehetőségek tárházát löki majd eléd (is) az élet, és elméletileg, ha jól döntesz, dőlni fog a lé. Szóval lesz pénz az ivászatra az új kocsmában, majd válogass egy jót a Piezişa kocsmaválasztékában.

Halak

Ez az év se a szerelem meg a szex éve lesz, de helyette a karriered szárnyra kap. Azt nem tudom, hogy diploma nélkül egyetemistaként hogyan, de ahogy a pap is mondja, Én az Úr, bár méltatlan, de hivatalos szolgája vagyok, szóval amit tudok, átadom, a többi nem az én dolgom. A lényeg, hogy a vízöntővel ellentétben te ne változtass semmin, nehogy átmenj fizika egyetemre Kalló Alpárral, éldd csak úgy az életed, ahogyan eddig, és lelkesen várd az április 30. és június 8. közötti időszakot, mert akkor majd meggazdagszol. Ne görcsölj – ha ilyen szépen leírom, biztosan nem fogsz –, csak élj mint órában a kakukk, és jó lesz minden.

Kos

Itt az ideje felszedni egy halak csillagjegyű emberkét, mert bizony neked is csak egy kiemelkedő időszakod lesz, ugyancsak az április 30. és június 8. közötti napokon és azon kívül várnod kell türelmesen. Hogy mire? A csillagok úgy döntöttek, erre költői homályt helyeznek, ez nem igazán derült ki, de elvileg nagy durranás lesz, úgyhogy megéri várni a sült galambra. A te szádba ugyanis ezek szerint magától be fog szállni, ráadásul a nyári időszak elején. Akkor ugyanis a horoszkóp egy kis l’amourt ígér, de csak úgy, mint Kiszel Tünde: talán igen, talán nem, jó találgatást, sok puszi! Lehet csak egy sikeres szesszió, lehet egy jól sikerült májusi diáknapok utórezgése. Mindenesetre, bízz Kiszel Tünde talán igenjében és a Mars bolygóban!

Bika

Amikor azt mondják, hogy szökőévente egyszer, akkor bizony rád gondolnak, kedvesem! Mert te 2024-ben olyan döntést fogsz meghozni, amit már olyan régóta tartogatsz magadban és amin olyan régóta vacillálsz, hogy annyi idő alatt egy elefánt is megborjúzhatott volna, pedig ahogy a 2 lej is 2 lej egy egyetemistának, a 22 hónap se kis idő, még egy elefántnak sem. Az április 21-i napot pirossal karikázd be a naptáradban, mert annak nagy jelentősége lesz. Lehet, akkor sikerül befejezned az államvizsgád, lehet, akkor sikerül találni egy szerencsétlent, aki megírja helyetted, de lényeg a lényeg, hogy az a nap más lesz, mint a többi, ezt te is jól tudod.

Ikrek

Ha valaki túlszárnyalja idén a bikát, az te lehetsz. Lengetheted ugyanis előtte a vörös leplet, akkor sem fog feldöfni, sőt mitöbb – a vörös lepel szőnyeggé fog változni és azon 2024-ben te fogsz a leginkább tündökölni. Ha nem tudtad volna, hát elmondom, Hosszú Katinka is bika, de még II. Erzsébet is, és te, drága teremtés, mindkettőt túl fogod szárnyalni ebben az évben. Egyenesen isteni csodákat figyelhetsz meg minden területen: szerelem, család, karrier, pénz, egészség. Arra vigyázz viszont, az egyetem nem volt a felsoroltak között, szóval amíg minden más nyugodtan alakul magától, mint Reményik Sándor versében a kegyelem, addig a szemináriumos jelenléteidre és a vizsgákra való készülésre különösen figyelj.

Rák

Kis pénz, kis foci. Hogy ezt Puskás vagy PSGOgli mondta először, vitatható, nagy név ugyanis mindkettő. Egyik nagy erőfeszítést tett mindenbe, a másik semennyit se, de a végén mindkettő pénzben úszkált. Hát gyermekem, ha türelmes vagy, ebben az évben te is sikerekbe merülhetsz majd, mert annyi jó dolog fog az életedben egymásra halmozódni, hogy azt se tudod majd, hova kapkodj levegő után, hogy bele ne fulladj. Mondjuk, túléled a hányinger utcás másnapokat, a szesszió gyötrelme nem követ majd pótszesszióban, de még lehet az After eight-ben is rátalálsz életed fehér nadrágos szerelmére. Az elmúlt idők erőfeszítései és a türelmed ugyanis mind beérnek és beleharaphatsz majd a finom, zamatos gyümölcsbe, aminek remélhetőleg nem olyanok lesznek a mellékhatásai, mint az első almába való harapásnak, és nem leszel kiűzve a privát kis paradicsomodból.

Oroszlán

Gyötrelmes lesz az eleje, olyan leszel, mint a málhás szamár, valószínűleg a téli szesszió megizzaszt majd rendesen, de aztán hirtelen minden leesik a válladról és szamárból oroszlán lesz. A benned lakozó vadállat változtatni fog az életed azon részein, amivel nem voltál elégedett. Te a május 26-ot jegyezd fel nagy felkiáltójelekkel, mert akkor fog minden beteljesülni. Ki tudja, a KMDSZ diáknapok utáni időszak milyen gyönyörrel áld majd meg. Erre még nem adott választ Kiszel Tünde, de majd biztosan elkezd kirajzolódni a válasz a Hója erdős sáncozás közben egy kis házipálinka társaságában.

Szűz

Átértékelsz, újragondolsz és megváltoztatsz idén mindent. Hogy ez azt jelenti-e az insta profilodon she/her helyett they/them lesz, azt nem tudhatom én sem, s szerintem még te sem. De lehet éppen megtérsz majd te is egy kis szesszió utáni bleris vagy Ţevis este után. A lényeg, hogy mélyen benned változások fognak zajlani és nem feltétlenül a zorro uborkájának a csiklandozására vonatkozóan, hanem cseppet elvontabb téren. Szenvedély fog túllendíteni a hónapokon, és az adja a változás szelét Zoltán Erika valamelyik dalával. Járj résen, legalább annyira, hogy a jó energiákat is olyan hamar észrevedd, mint az ellenőrt a buszon.

Mérleg

Hát neked aztán jó szar lesz az év eleje! De, ahogy a csillagjegyed is mutatja, a mérleg akkor van tökéletes balanszban, ha mindkét oldalára egyenlő súlyt helyezünk. Kissé bipoláris lesz ez az év, az elején legalább tíz csapást fog rád mérni a Jóisten, mint az egyiptomiakra, de mindent csak azért, hogy utána fokozottan értékelhesd azt a rengeteg jót, ami vár rád. A szerelem doktora végre hozzád is eljut, és olyan izgalmas napok, éjszakák várnak rád, hogy időd sem lesz arra, hogy túlgondold a helyzeteket. Csatlakozz a szűzhöz és menjetek ketten kocsmázni, hogy a sok változást együtt dolgozhassátok majd fel.Fogjátok karon a kos barátotokat is, és amíg ő várja a sült galambot, dobjátok fel a napjait a sok érdekességgel, ami rátok vár.

Skorpió

Mélyen ajánlom, hogy keresd fel Erdélyi Mónikát és mindenkivel, aki az életed meghatározó része, de főleg a családoddal, menjetek és forgassatok le egy új Mónika-show részt, mert ez az év olyan lesz, hogy mindenképp megörökítésre méltó. Drámában gazdag pillanatokra számíthatsz, már-már inkább egy szappanoperához, vagy Győzike-showhoz hasonlítanám, de éppen ezért jól fog majd egy kis közös sörözés az évfolyamtársakkal, ahol el tudod viccelni a történteket. A tüdőd és májad mindenképp készítsd, mert ezt józanul és szivar nélkül kibírni nem lehet majd. Na de jót is mondjak: egy rakás lehetőséget fogsz kapni, de abban is csak úgy tudsz majd dönteni, ha karon fogsz egy vízöntőt és a járható útra terelitek egymást.

Nyilas

Ha valaha memoárt írnál, ez az év külön fejezetet igényelne, annyira eseménydús lesz. Rengeteg embertől kapsz majd tanácsot, felkérést, meghívást és ezekkel mindenképp élned kell.Ha éjszaka közepén érkezik egy telefonhívás, hogy épp spontán bulit szerveznek valahol, ragadd meg a lehetőséget, a másnap esedékes óra lehet nem lesz annyira meghatározó, mint a hirtelen eléd kerülő ajánlat. Szerencsés év lesz ez neked, a bleris vasárnapi beerpong mérkőzéseket és a hétfői kvízesteket én nem hagynám ki a helyedben, ki tudja, hol mit nyersz majd el ezzel a hirtelen mázlival. Törd csak sorjára a tükröket s akkor se csukd be a szemed, ha egy fekete macska megy el előtted, mert te, édes kincsem, fél lábon állva is süvíteni fogsz ebben az évben.

Bak

Szökőév ide vagy oda, neked ez az év lesz az, amikor azt mondod, hogy majd jövőre. Olyanok lesznek a hónapok, mint a lecsó: hol paradicsomot, hol patkányt fogsz találni, de a lényeg, hogy mire szépen lassan összefő minden, előtted is kirajzolódik, hogy mi miért történt. Hagyd, hogy minden történjen úgy, ahogy van, és szépen lassan felfedezed magadban és magadon a változásokat. Csak maradj békés legalább annyira, mint amennyire békés Csaba és akkor minden jó lesz, még az elmaradt vizsgáidban is megtalálod a nevetségeset jövőre.

Sokan elmondhatjuk, hogy a karácsony varázsa valahol az évek során kifakult. Míg régebb fehér lepelbe bújtatott, kicsit sem felszínes, sőt szeretetteljes ünnep volt, ma leginkább a stresszes jelzőt tudnánk hozzácsatolni. Egyszerre vagyok hálás és szomorú. Részem volt még olyan karácsonyokban, amikor nem az volt a lényeg, hogy milyen színű lesz a fa, mert akkor még az angyal hozta. Rá meg jellemző volt, hogy minden évben visszarepítette a generációkon át örökölt díszeket, azzal a fénysorral együtt, ami amellett, hogy minden színben pompázott, évről évre meggyötörtebben virított a fán. Ezek a karácsonyok különlegesek voltak. Akkor nem kellett a hegyekbe utazni azért, hogy havat lássunk, hisz volt még fehér karácsony. Ezzel együtt megvolt az a különlegessége is az időszaknak, hogy szánkóval suhantunk kántálni, templomba, mindenhova. Ilyenkor mindig bővült a család a közösen megépített hóemberrel, akitől hosszú ideig nem is kellett búcsút inteni a folytonos hóesés miatt.

Már ha csak a 2000-es évek elejére tekintek vissza, óriási különbséget tudok felfedezni a karácsonyok között. Ha viszont kicsit visszább tekerünk az időben, és ötvenéves távlatban gondolkodunk, esetleg megkérdezzük a felmenőinket, észlelhetjük, hogy nagyszüleink gyermekéveitől számítva hogyan veszített fokozatosan a varázsából az ünnep. Ahogy ők mondják, a karácsony arról szólt, amiről szólnia kellett: Krisztus születéséről. December 24-e és annak az estéi akkor is a gyermekeknek volt szánva, akik házról házra jártak kántálni még úgy is, hogy fizetségük nem pénz volt, hanem egy alma, egy szem dió. Nagyobb is volt az öröm meg a hála, mint a mai gyermekekben, akik sokszor elégedetlenül állnak a karácsonyfa és az ajándékok előtt. 25-én éjjel a fiatal felnőttekre került a hangsúly, ők barátaikat, rokonaikat énekelték meg, és a karácsonyi bálok sem maradtak ki aznapról. De mindemellett, nem feledkeztek meg arról sem, hogy karácsony első, másod- és harmadnapján is elmenjenek a templomba. Az ajándékok sem okoztak nagy fejfájást, nem is volt nagy választék, de így nem is az anyagiakon volt a reflektorfény. Abból a kicsiből, ami volt, jutott minden gyereknek, legalább valami csekélység, ami annál nagyobb örömöt tudott szerezni.

Ma már elég időnk van kigondolni, hogy kit mivel ajándékozzunk meg. Szinte még le sem égnek a halottak napján meggyújtott gyertyák, másokról alig kerül le a halloweeni maszkjuk, de a Télapó már ott toporzékol a küszöbünkön. A bevásárlóközpontokban már ősszel megjelenik a grandiózus fényűzés, a termékeknél a karácsonyi választék, a reklámokban kedveskednek a ,,hatalmas” ünnepi akciókkal, hisz karácsony mégis a szeretet ünnepe, és ilyenkor még a bankok is megenyhülnek és olyan kihagyhatatlan hiteleket kínálnak, amelynek segítségével biztos, hogy mindenkinek megveheted a vágyott ajándékát. De mi is az ajándék? Hiszen gyakori, hogy amikor rákérdezel, „Mit szeretnél karácsonyra?”, azt a hasznos választ kapod, hogy „Semmit.” Ember legyen a talpán, aki ezek után beállít karácsonykor a nagy semmivel. Így hát szinte két hónapunk van átgondolni, hogy mivel is ajándékozzuk meg szeretteink, úgy, hogy minél kisebb csalódást lássunk majd az arcokon és ne is kergessük teljesen csődbe saját magunkat.

Mert bizony mindenki számára költséges ez az időszak, főleg, ha azon stresszelünk, hogy milyen értékben vegyünk ajándékot, nehogy a másik fél többet költsön ránk és szégyenkeznünk kelljen a kevésbé értékes ajándékért. Milyen új dekorokat szerezzünk be, hogy ne ugyanaz legyen minden évben a kinézete a lakásnak? Mit vegyünk fel az ünnepi vacsorán, hogy mindennel együtt mi is előnyösen mutassunk? Ráadásul, ha netán éppen mi látjuk vendégségben a rokonokat, tartani kell az ő szintjüket, sőt felül is kell szárnyalni, nehogy valaki elégedetlen legyen bármivel is, miután ők már vendégül láttak az előző években. Az ünnephez közeledve tehát megfigyelhető a jelenben is, hogy fokozódnak az érzelmek, bár lehet, hogy nem éppen a szeretet, az empátia, az önzetlenség, vagy hasonlók. Jellegzetes, hogy miközben az apák azon mérgelődnek, hogyan bogozzák ki a ,,tavaly még szépen össze volt tekerve” égősort, és az angyalka szerepét magukra öltve a karácsonyfával és különböző dekor elemekkel foglalkoznak, addig az anyák a konyhák négy falai között futják le a maratont a sütés-főzés közben.

Legjobb esetben ebből a nagy rohangálásból sikerül egy pillanatra megállni karácsonyra, felszusszanni addig, hogy átadjuk az ajándékokat, és egyfajta háború előtti csendet észlelve azt érezzük és el is higgyük magunknak, hogy véget ért a lótás-futás, és a teendők vizében végre megtaláltuk a lefolyót és kihúztuk a dugót. Néhány nap múlva érezzük azonban, hogy a dugó, amit kihúztunk valójában nem lefolyni engedi a vizet, amiben már amúgyis fulladozunk, hanem még kicsit tölt is mellé és kapálózva bár, de ugyanúgy folytatódik ez a mókuskerék. Mivel pedig ebben mindenki kifáradt, hirtelen kihagyhatóvá válik a karácsonyi istentisztelet. Szépen, lassan, egyre inkább és egyre többen el is felejtik, hogy mi az ünnep, miért is történt ez a sok fáradozás. Manapság meg amúgy is menő okosnak lenni és mindent megkérdőjelezni, tudják ezt főleg azok, akik nem vallják magukat vallásosnak, nem hisznek a „mesékben”, mégis karácsonyi dekorban pompázik a környezetük és nem vonják ki magukat az ajándékozásból sem.

Fölösleges azonban siratni a múltat, vissza már úgysem hozható, a változás pedig csak naiv ábránd marad. De ha legalább annyi sikerül, hogy egy pillanatra megálljunk és úgy igazán egymásra figyeljünk, nyert egy másodpercnyi jóságot a világ.

Sárgán fénylett a régi utcai lámpa, ahogy kinéztem az ablakon. Semmit nem világított meg, emlékszem, a körülötte levő kis házikókból pislákolt még egy-két fény, de csak a karácsonyfadíszek színes égősora volt, nem más. Karácsony óta egy hét telt el nagyjából, szilveszter éjszakája volt. Szerettem ezt az időszakot. Éppen egy héttel ezelőtt indultunk a megszokott ünnepi programunkra. Előbb istentisztelet, majd a Lukács család felöltözik, és elindulunk házról házra kántálni. Anya utolsó pillanatban kapkodik, már nem tudja, hová tegye az utolsó finomságokat, az asztal, hűtő, kamra, minden tele van sült hússal, rántott pulykával, tormával töltött paprikával, de még legalább három más töltött valamicsodával, és annyi minden mással, hogy felsorolni se tudnám. Apa irodáját is második kamrává avatta, ott sorakoznak a hatalmas torták, sütemények, bejglik, kiflik, kalácsok és kekszek, de amit mind legjobban várunk, az a házikótorta, amit anya mindig, minden évben elkészít, de csak kifejezetten ilyenkor, máskor sosem. 

– Bori, én kilépek, már mindjárt behúzzák a második harangot. Majd gyere te is – szólt be apa az ajtóból, és hirtelen megcsapott a hideg, a hó illata, majd a cigaretta füstje. 

Persze, valahogy így lehetett, pontosan már én sem tudom, éppen az egyik fotelben üldögéltem, és próbáltam magamra húzni a kis bakancsom, miközben Noémivel valamin civakodtunk. Anya odalibbent, bekötötte a bakancsom, odaparacsolt, hogy húzzuk magunkra a kabátot, rám kötötte a rózsaszín sapkám, ő is maga köré tekerte a zöld, pöttyös kutyás sálját, amit apától kapott, és a prémes kabátját felvéve, még egyszer utoljára fát rakott a kályhába, hogy mire visszaérünk, jó meleg fogadjon. 

A templomkertben Gyöngyi néni fogadott, és megölelt, megpuszilt, majd egy karamellát tett a zsebembe A templomban beültünk a megszokott helyünkre, én anya egyik oldalán, Noémi anya másik oldalán, ráhajtottuk anya vállára a fejünket, és a melegben, áldott nyugalomban elszenderedtünk. Talán az istentisztelet közepén nyitottam ki a szemem, mert tudtam, el kell énekelnem a Kis karácsonyt. Ki is álltunk a többi gyerekkel, és megtöltöttük a templomot ünneppel. Mindenki mosolygott, a pici teret betöltötte a szeretet és a fenyőillat. Tudtam, a fenyőfát nem az angyal hozza, mi hoztuk le az erdőből, én és Noémi választottuk ki. A többi gyerek nem tudta, de nekem ez varázslatosabbnak tűnt, mint hogy angyalokban higgyek.

– Nagyon gyorsan hazalépünk, de ne vetkőzzetek le, mert megyünk Ági néniékhez kántálni, utána ők is mennek majd el otthonról. Jó? – kérdezte anya, de én elcsodálkoztam azon, hogy elkezdett szállingózni a hó. Ahogy beléptünk a konyhánkba, összegyűlt a nyál a számban, ahogy megéreztem a sok finom étel illatát. Apa is utolért bennünket, épp a perselypénzt számolták a presbiterekkel, amikor mi eljöttünk. Elloptam egy zserbót és azt rágcsálva mentem vissza a téli fagyba. 

Kicsiny Betlehemben megzendült az ének / Dicséret, dicsőség az ég Istenének / Kit oly régtől fogva szív repesve vártak / Megszületett megváltója / A bűnös világnak.

Házról házra mentünk és énekeltünk anyáékkal. A református énekeskönyv anya zsebében volt, tudom, mert a zsebét fogtam mindig, amikor mentünk az utcán. Én és Noémi tudtuk kívülről az éneket. Szerintem anyáék is, de milyen szép az, ha a pap és a papné a kis fekete borítású könyvet szorongatva énekelnek. Mindenhol megkínáltak valami finommal és minden néni egy kis pénzt nyomott a kezünkbe. Pedig sok helyen csak egy konyhából és szobából állt az otthon. Már akkor belesajdult a szívem abba, hogy milyen nyomor van bizonyos helyeken s mégis mekkora szeretet és öröm van az emberekben. Mindenki megtalálja az ünnepben a maga nyugalmát. Van, ahol csak egy ág van, néhány angyalhajjal díszítve. Van, ahol még annyi sem. Misi bácsiéknál, persze, minden gyönyörűen és tisztán csillogott, irigyeltem is, olyan volt a nappali, mintha egy katalógusból szedték volna ki. De ott nem is szerettem annyira lenni, mint például Juliska néniéknél, ahol akkora volt a konyha, mint Misi bácsiék fürdője, mégis sokkal több szeretetteljes pillantást kaptunk.

– Köszönd meg szépen, és húzd fel a cipőd, mert indulunk – súgta a fülembe anya Csodabogárék házánál, akit csak mi hívtunk Csodabogárnak, de valójában először Csúnyabogár volt, s csak utána váltott prefixet. Hazafele épp amellett a sárga fényű lámpa mellett mentünk el, amit most nézegetek szilveszter éjjelén. Otthon még várt ránk egy kántálás. Ahogy beléptünk, anya bepötyögte a fix telefonunkba Nampo és Nano telefonszámát. Én a telefonkábelt piszkáltam, aztán elengedtem, amikor megszólalt a telefonban Nano.

– Puszika! Hogy vagytok? Most értetek haza?

– Igen, igen! Nomi, gyere, itt vannak Nanoék! Gyere, énekeljünk – mondtam, és ahogy odaért Noémi, elkezdtünk megint énekelni, most talán a leghangosabban, a legszebben, de csak egy telefonkagylóba. Nem tudom, hogy jól hallották-e, már meg se tudom kérdezni tőlük…

Eltelt a karácsony. Minden este lefekvés előtt kinéztem az ablakon, és összefonódott a tekintetem az utcai lámpáéval. Aztán eljött a mai nap. Egy szobában aludtunk mind a négyen, én, Noémi, anya és apa. Négy egyszemélyes ágy össze volt tolva a szoba egyik felén, a másik felén sorakoztak a szekrényeink és középen a kicsi tévé. December 31-e volt, valahol 2006–2007 táján, és Hofi Géza karácsonyi kabaréját néztük. Apa és anya kacagtak, Noémi valamivel babrált. Én öleltem anya karját, kinéztem az ablakon és mielőtt elaludtam volna, ránéztem az utcai lámpára s annak a fényére, arra az otthonos, meleg, nekem nagyon kedves sárgára.

Satoshi Kon már hatalmas elismerésnek örvendett, amikor megjelent a Tokyo Godfathers című filmje is. Az 1997-ben megjelent Perfect Blue és a 2001-ben megjelent Millennium Actress miatt már elismert rendezőként szerepelt a japán köztudatban. 2006-ban jelent meg a Paprika, ami az előző kettőhöz hasonlóan egy science-fiction. Mindhárom bonyolult történet az instabil identitásokról, amelyek összekeverednek az esetlegesen megrongált vagy hamis emlékekkel. 2003-ban viszont váratlan fordulat történt, a rendező kiadott egy mágikus realista karácsonyi filmet, a Tokyo Godfatherst.

A filmnek három főszereplője van, a középkorú alkoholista Gin, a tizenéves szökevény Miyuki és az egykori transzvesztita Hana, a hajléktalanokból álló trió, akik rögtönzött családként élnek Tokió utcáin. A cselekmény azzal kezdődik, hogy a trió karácsony este a szemétben turkál élelem és ajándékok után, de egy elhagyott újszülöttre bukkannak. Mivel a csecsemő személyazonosságára csak néhány nyom utal, a három hajléktalan Tokió utcáin kutatva segítséget keres, hogy visszajuttassák a babát a szüleihez. A három főszereplő szöges ellentéte egymásnak, mind koruk, mind nemük, mind (volt) társadalmi osztályuk miatt. Ennek ellenére ugyanazon ok miatt kerülnek hajléktalan sorra: a múltjuk elől menekülnek.

„Tudtam, hogy ha a főszereplőket hajléktalanokká teszem, akkor felmerül a kérdés, hogy a mű mögött van-e üzenet a társadalom számára (vagy sem). Rájöttem erre. A fontos azonban az volt, hogy ne csak a hajléktalanság problémáját mutassam be a forgatókönyvben, hanem a kidobott dolgokat körülvevő gondolkodásmódra koncentráljak. Olyan emberekről van szó, akiket a társadalom kidobott; a hajléktalanok, a szökevény lány. A japán társadalomban az embereknek kevés polgárjoguk van. Azt akartam megvizsgálni, hogy a többségi társadalomtól elszakadt valaki hogyan fiatalítja meg újra a társadalmat.” – mutat rá a rendező. Kon üzenete erkölcsi és társadalmi kérdésekről szól, de nem tájékoztatási céllal, a Tokyo Godfathers nem dokumentumfilm. Nem az a szándéka, hogy felhívja a nézők figyelmét arra, hogy Tokióban is vannak hajléktalanok. A rendező ehelyett a japán társadalom felépítésére akarja felhívni a figyelmet, amely mindenkit magába szív, majd a feleslegesnek tartottakat kitaszítja, eldobja. Az emberek, mint tárgyak, ha haszontalanok, egyszerű szemétté válnak. Ez olyan oldala annak a társadalomnak, amely büszke a szorgalmára és szakmaiságára, amelyet ritkán, vagy egyáltalán nem láthatunk. Kon pedig mélyen empatikusan ábrázolja ezeket az embereket, meleg, szomorú, kedves és humanista. Sikerül három hajléktalanról úgy filmet készítenie, hogy közben ne legyen nyálasan szentimentális vagy erkölcsileg elítélő. Amikor Gin, Hana és Miyuki síró elhagyott kisbabát talál egy szemétkupacban, az ezt követő keresés a gyermek szülei után egyszerű, de szeretetteljes karaktertanulmányként játszódik le. Gin férfi, aki azért menekült el a családjától, mert félt, hogy apaként kudarcot vall, Hana transzvesztita, akit biológiai felépítése megakadályozza abban, hogy megvalósítsa álmát, hogy anya legyen, Miyuki pedig fiatal lány, aki láthatatlannak érzi magát, mert szülei nem képesek megérteni őt. Együtt olyan kötelékre találnak, amely túllép a barátságról alkotott korábbi elképzeléseiken.

Kon őszinte pillantást vet szereplői életébe, és ami kiderül, az őszinte és szívből jövő, anélkül, hogy szükségtelenül nehézkes vagy melankolikus lenne. Hihetetlenül őszinte komikum húzódik végig a filmben, amely a szereplők önazonos és nyílt természetéből fakad. Velük együtt nevetünk és sírunk, soha nem rajtuk.

A rendező üzenete reménykiáltás, ha új életet akarunk adni az amorális társadalomnak, akkor az új generációktól kell újrakezdeni, pozitív, emberibb értékekkel átkeresztelve őket. Ehhez kellenek a megfelelő keresztapák, olyan emberek, akik elszakadtak a társadalom kegyetlenségétől, mint a film főszereplői. A film üzenete végül is a modern társadalom közönye által immár érzéketlenné tett emberek szívét kívánja felmelegíteni.

A Tokyo Godfathers, Kon korábbi munkáival ellentétben, mindenkihez szól, és a karácsonyi téma csak tovább erősíti a célközönséget. Kon azonban nem tagadja meg a származását, sőt több olyan részletet is észrevehetünk, amely korábbi filmjeire utal, kis morzsákat szór el, amelyeket az igazán lelkes Satoshi Kon-rajongók vehetnek csak észre.

Kép forrása: gkids.com