Slider

Meglepő dolgok Hollandiában a romániai számára

by Ilyés Andrea | 2023. 12. 21. | Meglepő dolgok Hollandiában a romániai számára bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Kivetítő,Slider

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy több hónapig élhetek holland városban Erasmus-diákként. Ezáltal pedig akaratlanul is találkoztam sok furcsasággal, különbséggel, amióta itt lakom. Ebben a cikkben arra fókuszálok, hogy milyen érdekességekkel lehet találkozni a holland városokban, a román városokhoz képest.

Élelmiszerpiacok szerte a városban

Hollandiában elég nagy hagyománya van a piacozásnak. Minden településen vannak rendszeres élelmiszerpiacok heti több alkalommal is. A nagyobb városokban pedig akár állandó piacokat is lehet találni. Ugyanakkor az élelmiszerpiacok mellett heti több alkalommal lehet bolhapiacokat, kézműves vásárokat látogatni. A város, ahol jelenleg élek, közepes méretű városnak számít az országban, tehát nagyjából Marosvásárhely méretével egyenlőnek felel meg. A városban pedig hetente öt nap lehet élelmiszerpiacot látogatni. A piacokat mindennap a város több különböző helyszínén állítják fel, általában sűrűn látogatott csomópontokon. A hét legfontosabb piaca azonban a városközpontban van minden csütörtökön.

Ezeken a piacokon általában friss, helyi élelmiszereket lehet vásárolni, például zöldségeket, gyümölcsöket, hústermékeket és különböző halakat. De mindig sok helyi sajttermelő és pékárus is jelen van. Ezek mellett pedig tradicionális holland csemegéket is lehet kóstolni, hiszen ételes furgonok is felsorakoznak. Ilyenek lehetnek például a nyers heringet és egyéb halételeket vagy a holland édességet, a stroopwafelt árusító kocsik, (utóbbi egy karamellás ostyaszelet). Tehát, ha valaki helyi holland ételeket kíván kipróbálni, a piacokat érdemes felkeresni.

Érdekesség, hogy ezeken a piacokon sok nemzet ételét meg lehet találni. Hollandia vonzó ország a külföldiek számára, így a piacon például olasz, török, indiai, vietnámi, mexikói ételeket is lehet vásárolni. Sőt még magyar ízeket is találni. Több holland élelmiszerpiacon, köztük a városomban is találkoztam már magyar árusokkal, akik például lángost vagy kürtőskalácsot árultak.

Hipermarketek hiánya

Az első időszakban, amikor ide jöttem, olyan nagyobb üzletláncokat kerestem, mint Romániában például a Kaufland vagy az Auchan, hogy olcsóbban vásároljak meg mindent, amire szükségem van. Itt azonban ilyen nagyobb méretű üzletek nincsenek. Kisebb holland üzletláncok vannak jelen inkább, mint például az Albert Heijn vagy a Jumbo, amelyek az otthoni Mega Image vagy Profi típusú üzleteknek felelnek meg. A hollandok nagyon ragaszkodnak ezekhez az üzletekhez, nekem azonban nehéz volt megszokni és valahogy mindig azt társítottam hozzájuk, hogy itt drágábban árulnak mindent, mintha nagyobb üzletben vásárolnám meg. 

Egyébként a nagy bevásárlóközpontok, plázák sem annyira megszokottak. Általában a városok központjában lévő vásárlóutcában lehet megtalálni minden megszokott fast fashion üzletet, ékszerüzletet és kozmetikai boltot, de csak kevés városban van kifejezett bevásárlóközpont, ahol egy fedél alatt lehet ezeket megtalálni.

Érdekesség még a holland üzletekben való vásárlásról: fizetés után a legtöbb helyen megkérdezik a vevőt, hogy kéri-e a számlát. Ha azt mondja, hogy nem, akkor az eladó nem fogja kinyomtatni és odaadni a kasszabont. Olyan üzletben, ahol automatikus kiszolgálás működik, lehet választani a teljes számla vagy a rövidített számla között. A rövidített verzió csak vonalkódot tartalmaz, amivel bizonyítani lehet a vásárlást az üzletből való távozáshoz. Ennek egyébként, ha jól tudom, környezetvédelmi okai vannak, tehát így próbálják elérni, hogy kevesebb papírt használjanak fel.

Átalakított templomok

Az egyik legfurcsább jelenség, amivel itt találkoztam kelet-európaiként, az, ahogyan a templomokat használják. Meglepő volt, amikor az első napokban idegenvezetés alkalmával olyan könyvesboltot mutattak be nekünk, amelyet régi templomból alakítottak át. Az egykori templom épülete szép állapotban meg van őrizve, a padok azonban, ahol anno a hívők foglaltak helyet, már nincsenek bent, helyükre polcok és állványok kerültek, ahol a könyvek sorakoznak. A galérián is könyveket találni, az egykori orgona és a díszes falfestés azonban megmaradt. Az egykori oltár helyén pedig ma már kávézó van berendezve. Az az igazság, hogy ezek az épületek nem ritkák Hollandiában. Megtudtam, ez azért van így, mert régen sok vallási közösség működött Hollandiában, akik különböző templomokba tömörültek. Ma már azonban jóval kevesebb a hívő, így a templomok üressé váltak. Ugyanakkor általában ezek az épületek gyakran látogatott helyszíneken épültek, és ma már próbálnak más, vagy pluszfunkciókat adni a templomoknak, ha már a hívők nem tudják kihasználni, akkor mások használhassák az épületet.

Másik régi templom például a városomban drága ázsiai étteremmé lett átalakítva, továbbá vannak templomok, ahol szupermarketek vagy lakások találhatók. A város főterén lévő régi nagy templom több funkciót is ellát. Az egyik részében a hívőknek fenntartott eredeti padok vannak, ahol hallgathatják az istentiszteletet, másik részben azonban használt könyveket kölcsönözhetnek, van elválasztott helyiség kiállításoknak és előadásoknak, illetve kis kávézó is van a templomban.

Biciklizés

Az egyik legnyilvánvalóbb különbség Romániából szemlélve az, hogy a biciklis közlekedés Hollandiában meglehetősen előnyben részesített. Tapasztalatom szerint az időjárási viszonyok egyáltalán nem riasztják vissza az ittenieket a biciklis közlekedéstől. Tehát télen, esőben, viharban is látni lehet, ahogy suhannak a kerékpárok az utcákon. Továbbá az életkor sem lehet akadály a két keréken való közlekedésre, hiszen az idősek gyakran elektromos bicikliken közlekednek. A kisgyerekes szülők pedig speciális biciklivel gurulnak, amelyben két-három gyereket is lehet szállítani.

Az infrastruktúra kellően kiépített a bicikliseknek, vannak bicikliutak, biciklisávok, jelzőlámpák bicikliseknek, külön átkelők vagy aluljárók. Amióta itt vagyok, én is biciklivel közlekedem és sokkal biztonságosabban érzem itt a biciklizést, mint bármilyen más városban azelőtt. Sajnos Románia nagyon messze áll olyan biciklis infrastruktúra kialakításától, mint amilyen itt van. Szomorú belegondolni, hogy valószínűleg sehol máshol nem fogom majd olyan biztonságban érezni magam biciklizés közben, mint itt.

Összességében szerencsésnek tekintem magam, hogy itt tölthetek egy kis időt és érdekes felfedezéseket tehetek. Ezek számomra mindig emlékezetesek maradnak. Próbálom viszont szépen lassan megszokni a jelenlegi helyzetemet és mindent a maga idejében megtapasztalni, inkább igyekszem megőrizni a kíváncsiságot és lépésenként haladva mindent mélyen átélni. Azt hiszem, kevesebb emlékkel térnék majd haza, ha már nem tekintenék érdeklődéssel az új környezetemre és minden kicsi részletre.

Díszítés, ajándékozás, éneklés, adakozás az egyetemen – kari kari

by Lukács Orsolya-Izabella | 2023. 12. 14. | Díszítés, ajándékozás, éneklés, adakozás az egyetemen – kari kari bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Mifolyikitt,Slider

Szeretet, béke és önzetlenség. Az ünnepi időszak három legfőbb kiindulópontja. Erre alapozva karácsonyi eseményre várja a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kara a karon tanuló egyetemistákat, oktatókat. A kari kari ismét teret kínál a közösségépítésre, arra, hogy együtt élvezhessük az ünnepi hangulatot és megoszthassuk egymással és másokkal is a karácsony szépségét. Az eseményre december 18-án, 17.00 órától várják az érdeklődőket a kar T1, T2 és T3 termeiben. A kari kari részleteiről, az esemény lefolyásáról Győrffy Gábor egyetemi docenst kérdeztük.

– Hogyan néz ki ez a kari karácsony? Miből áll az esemény?

– Ez hagyományos rendezvény, ami több mint tízéves hagyományra tekint vissza nálunk a karon. Minden évben karácsony előtt összegyűlnek a diákok és a tanárok, hogy közösen ráhangolódjanak a karácsonyra, megünnepeljék azt. Az eseménynek valójában az a menete, hogy az adott napon, ami idén december 18-a, közösen feldíszítünk egy fát, ez a díszítés is része a közösségi élménynek, az egész éves csapatépítésnek. Miután feldíszítettük a karácsonyfát, ajándékokat helyezünk alá, és kicsit élvezzük egymás társaságát, ajándékozunk, énekelünk.

– Hogyan történik az ajándékozás? Titkosmikulás-alapon?

– Nagyjából igen, van egy játék, ami az eseményhez kapcsolódik, ez meg van hirdetve a kar Facebook- és Instagram-oldalán egyaránt, és aki szeretne, bejelentkezhet. Ez arról szól, abból áll, hogy mindenki, aki regisztrál, megajándékozhat valakit azok közül, akik szintén jelentkeztek. Sorsolással lesz eldöntve és ez a sorshúzás párokba állítja az érdeklődőket, így dől el, hogy ki kinek fog ajándékot adni. Ezeknek az ajándékoknak az értéke maximum ötven lej. Tavaly több mint kétszáz jelentkező volt, úgyhogy eléggé nagy az érdeklődés mind a román, mind a magyar vagy más nyelvű szakok körében. 

– Hogyan néz ki a közös éneklés? Ha a teljes karnak meg van hirdetve az esemény, hogyan énekel együtt a magyar, román, angol vagy akár német ajkú diák, tanár?

– A fadíszítés és az ajándékozás mellett a fő programpont a rendezvényen az éneklés, amikor is kórusok alakulnak diákokból vagy tanárokból vagy akár vegyesen, és több nyelven karácsonyi énekeket adnak elő: románul, magyarul, angolul, németül. A magyar diákok a Mennyből az angyalt és egyéb megszokott, mindenkori karácsonyi dalokat énekelnek, de ugyanúgy a többi nyelven is a legismertebb dalok csendülnek fel. Mindig van énekes kedvű csapat, ami főleg diákokból verbuválódik és ők szoktak énekelni. Ez nagyon vagány, hangulatos, az előző években még zenei kíséret is volt, mert voltak olyan diákok, akik például gitáron tudtak nagyon szépen játszani, és kísérték a közös éneklést. A német szakos diákok és oktatók vannak a legkevesebben, így ők inkább vegyes kórust alkotnak, de nagyon kedves, hogy mindenki, függetlenül attól, milyen nyelven tanul, kicsit megmutathatja a különböző nemzetek hagyományos ünnepi dalait. 

– Van bármiféle karitatív része az eseménynek, illetve ezáltal kit támogat az intézmény?

– Igen, fontos a karnak a közösségi szerepvállalás részeként, hogy adakozzunk a rászorulóknak amellett, hogy együtt jól érezzük magunkat. Idén székelyföldi árvaháznak gyűjtünk adományokat. Ezeket tanárok és diákok egyaránt bevihetik a karra, van erre külön szoba, a 21-es, itt gyűjtik össze mindenkinek az adományát. Lehetőség van anyagi támogatásra bankszámlán, telefonszámon keresztül az eseményt megelőző napon, 14.00 óráig. A helyszínen új tankönyvekkel, füzetekkel, (társas)játékokkal lehet támogatni az árvaház gyermekeit. Ezeket később eljuttatják a székelyudvarhelyi árvaházhoz (Casa de copii Sfântul Iosif), ahol a több ezer gyermeknek remélhetőleg sikerül meglepetést okozni, segíteni a nehéz helyzetükön. Ez már a harmadik év, hogy ennek az intézménynek, alapítványnak ajánljuk fel a segítségünket, 2021 óta tart az együttműködés.

Az alapítvány, amit a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar támogat, 1998 áprilisában jött létre négytagú csoport kezdeményezésére. Az alapító csapat a segíteni akarás vágyából döntött úgy, hogy lépnek egyet és bevállalják a hosszú távú projektet, amivel segíteni tudnak az árva, nehéz helyzetben élő, utcára került gyermekeken. Előbb nappali központot nyitottak, ami sürgősségi segítséget nyújtott a gyerekeknek, majd telket vásároltak, és felépült az a központ, ami ma is működik és szeretetteljes, meleg otthont igyekszik nyújtani minél több kiskorúnak. Több ezer gyereknek biztosítanak a mai napig orvosi ellátást, de mindenféle téren próbálnak segíteni, tanácsadásban, irányításban. A céljuk, hogy minél több gyerek akár új családnál, akár az árvaházban, támogató, szeretetteljes közösségbe tudjon tartozni és tudjanak annál tovább álmodni, mint az általános szükségleteik kielégítése. Az alapítvány minden támogatásért nagyon hálás, főleg ilyenkor, az ünnepi időszakban, tehát aki megteheti, online, a https://www.casasfiosif.ro/ honlapon a donează fülecske alatt kiválaszthatja a kívánt összeget és néhány kattintással, banki utaláson keresztül egy-egy nehéz sorsú gyermek karácsonyát szebbé tudja tenni.

– Miért ajánlanád az egyetemistáknak a részvételt? Hogyan buzdítanád őket, hogy minél többen jelen legyenek?

Tulajdonképpen nagyon jó közösségi program, ahol ismerkedni lehet, együtt lehet lenni a diáktársakkal. Ugye, a járványhelyzet ideje alatt folyamatosan az volt a probléma, hogy el vagyunk zárva egymástól, most meg végre itt az alkalom, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt, különböző nemzetiségű diákokkal, tanárokkal együtt. A Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar nagyon nyitott intézmény, ahol rengeteg programlehetőség áll az itt tanulók rendelkezésére, vannak közös tanár-diák programok is, amelyekre szintén nagyon szép számban érkeznek érdeklődők. A filmkluboktól kezdve egészen a tanár-diák focimeccsekig nagyon sok csapatépítő, közösségi program van, de számos közösségi teret is kínálnak a kar épületei, ahol ezek megvalósulhatnak. 

– Mit üzennél nekünk, a diákjaidnak karácsony, újév közeledtével? 

Karácsonyra és az új évre kívánok minden újságírás szakos hallgatónak valódi, hiteles élményeket, jó társaságot és letisztult gondolatokat, olvasás és írás közben egyaránt.

Személyes adatok felhasználásának cukormázba csomagolása

by Tamás Zsófia | | Személyes adatok felhasználásának cukormázba csomagolása bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Bezzeg...,Slider

A közösségi média közössége, bár nem hivatalosan (még), de újabban nemzetközi ünneppé avatta a december eleji hétvégét, amelyen a Spotify közli a felhasználókkal, milyen és mennyi zenét hallgattak, hogyan, mikor és egyáltalán miért. Ennek hivatalos neve pedig nem személyes adatok felhasználásának cukormázba csomagolása, hanem Spotify Wrapped.

Ezeket az esztétikusan összeállított statisztikákat persze tovább lehet osztani más közösségimédia-felületeken is, hadd lássa mindenki, milyen makulátlan zenei ízlésünk van. Éppen ezért lehet, hogy amióta van ez az évzáró kiértékelő, kicsit úgy hallgatok zenét Spotifyon, mint ahogy kamaszkoromban naplót írtam. Tudtam, hogy csak magamnak csinálom, egyedül vagyok és csak rám tartozik. De mi van, ha… Mi van, ha valaki véletlenül megtalálja és beleolvas, a biztonság kedvéért tegyünk egy-két idegen szót és jelzős szerkezetet is abba a beszámolóba a hátamnál ülő fiúról. Esetünkben pedig, ugye, két Rihanna-szám között bár egy Beethovent, de legalább egy kis Doorst illik közbeszúrni, mert mi van, ha…

Persze, az ember maga dönti el, hogy megosztja-e, miket hallgatott tusolás, vezetés, mosogatás közben, de aki nem mer előállni a statisztikáival, az alapból gyanús. Már csak magamból kiindulva is, én sem azért nem posztoltam, mert éppen szakdolgozatot írtam helyette, vagy idős néniket kísértem át az úton, hanem mert eggyel több volt az Azahriah-szám benne, mint szerettem volna. 

Az idei újdonság a statisztikákban az, hogy a Spotify karaktertípust rendel hozzád, aszerint, hogy hogyan hallgatod a zenét. Persze, nem azt mondja meg, hogy rosszul vagy jól – legalábbis nem expliciten –, hanem megtudhatod, hogy vámpír vagy, alakváltó vagy egyéb mágikus lény. Én küklopsz vagyok. A küklopsz definíciója szerint: Ha zenehallgatásról van szó, hűséges és odaadó vagy. Szeretsz egy műfajra koncentrálni. Néha monoklival. Magyarán: nem nagyon lépek ki a zenei komfortzónámból, köszönöm, Spotify, ezt jó tudni.

Mégis furcsa, hogy többnyire azért az emberek milyen lelkesek, hogy a Spotify egész évben követi a tevékenységüket, raktározza róluk az adatokat, év végén pedig becsomagolva odaajándékozza, hogy nesze, idén is több volt a guilty pleasure-öd, mint szeretted volna. Bezzeg, amikor szegény Zuckerberg csinált hasonlót, hetekig izzadt a bíróságon. Lehet, hogy a titok abban rejlik, hogy szép animációkkal kell prezentálni, és Zuckerbergnek nem is ügyvédre, csak jó PR-osra lett volna szüksége.

Impulzív könyvvásárlás

by Farkas Kriszta | | Impulzív könyvvásárlás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | KultúrHaus,Slider

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy székelyföldi hetedikes diáklány. Egy kis falu iskolapadjában szorgalmasan tanulmányozta az angol nyelvtanfeladatokat, minden tanóra végén olyan, számára érthetetlen szóval állt a tanárnő elé, amit angol dalból hallott, s muszáj volt megtudnia, mit jelent. Addig-addig tanulgatta a szavakat és tanulmányozta a grammatikát, hogy a tanárnő meggondolta: lehet, hogy érdemes lenne olimpiászra készülnie.

A körzeti verseny igazán jól sikerült, a második hely nem is volt annyira rossz helyezés ahhoz képest, ráadásul a dobogós hely továbbjutást biztosított a megyei szakaszra. Minden hétre szorgosan készítette a feladatokat, hosszabbnál hosszabb fogalmazásokat írt – ezt természetesen mind angolul, annak érdekében, hogy minél jobb eredményt érjen el a megmérettetésen.

A megyei szakaszt Csíkszeredában szervezték meg a Márton Áron Főgimnáziumban. Ritkán adódik olyan lehetőség, hogy az ember lánya csak úgy bandukoljon a hargitai megyeszékhely utcáin. Ez ma már kicsit furcsán hangzik, de abban az időben, tizennégy-tizenöt évesen – főleg úgy, hogy nem szeredai lakosról beszélünk – csak útlevelet csináltatni vagy ne adj’ Isten kórházi kezelések miatt ment be az ember Csíkba.

Három órájuk volt a diákoknak befejezni az angol olimpiász feladatlapját. Előzőleg a tanárnővel megbeszélték, hogy egy-két órát szabadon járkálhatnak a városban – nagyon óvatosan és vigyázva egymásra –, ennek leteltével pedig az iskola előtt találkoznak, hogy busszal hazainduljanak. A néhány órás szabadidő nagyon gyorsan eltelt. Már csak fél óra maradhatott a város felfedezésére, amikor a „turista” diákcsoport megpillantotta a Gutenberg Könyvesboltot. Egyetlenegy pillantással megbeszélték, hogy márpedig bemennek az üzletbe, körülbelül tíz perc alatt felmérik a kínálatot, és azzal spuri vissza az iskolához.

Főszereplőnk kapott „fagyipénzt” a szüleitől. Persze mindannyian tudták, hogy az az összeg nem fagyira fog elmenni –, mivel rengeteg fagylaltot lehetne venni belőle, februárban pedig inkább forrócsoki-szezon van. A lány, belépve a könyvesbolt ajtaján, elhatározta: a fagyipénzből könyvet vesz. Tíz perc alatt bejárni a könyvesboltot, ráadásul találni olyan kötetet, amit jó szívvel és buzgón visz haza az ember, még felnőtt fejjel is nehéz véghezvinni, nemhogy gyerekként. A székelyföldi diáklányunk azonban nem habozott, olyan fürgén kereste a „tökéletes” könyvet, amilyen gyorsan gumit cserélnek a Forma–1-es csapatok.

Kemény borítójú könyv került a lány kezébe. A szerző neve semmit sem mondott számára, de nem is az alapján válogatott. Komor, szürke ég tárult elé. Az egyetlen attrakció a borítón a kissé kopár, kissé dús lombkoronájú fa volt – elég nyomasztó benyomást keltett. Tamás Dénes, minden egész… Novellák. Még mindig nem tudta, hogy mit kellene elvárni a kötettől, a szerzőjétől vagy úgy „anblokk”, mindenestől. Megmagyarázhatatlan volt számára, de úgy érezte, hogy ezt a könyvet meg kell vennie. A borító olyannyira elragadtatta, hogy a tartalmat meg se nézte, bízott az ösztöneiben. Impulzív vásárlásnak is mondhatnánk, de inkább fogjuk arra, hogy nem volt sok idő, sietni kellett.

Hazafelé, a buszon belelapozott a könyvbe. Eléggé csalódott volt. Nem a vásárlás miatt, hanem azért, mert nem értette a mondatokat. Hosszúak voltak, nehezek, tele voltak jelzőkkel, hasonlatokkal. Nagyon kellett gondolkoznia az embernek olvasás közben, és az igazat megvallva, tizennégy évesen rengeteg dolgot nem ért az ember lánya vagy fia. Ez természetes, de akkor főszereplőnk ezt még nem tudhatta.

Az olimpiász után minden héten elkezdte az olvasást, azonban két mondatnál tovább soha nem jutott. A – számára – tökéletes borítójú könyv porfogóként díszelgett a szobája könyvespolcán.

Telt, múlt az idő. Az évek alatt sokszor eszébe jutott a könyv, amit nem volt képes végigolvasni. Középiskolás korában már rendesen idegesítette. Hosszú folyamat után, de elhatározta: el fogja olvasni a novelláskötetet, és ebben semmi sem állíthatja meg. Még mindig nagyon nehéz volt. A néha féloldalas mondatok nem tetszettek, sokszor vesztette el a fonalat olvasás közben, de még többször nem értette, hogy pontosan mit is olvas. Érezte, hogy ennek még nem jött el az ideje.

Egyszer csak a főszereplőnk azon kapta magát, hogy egyetemre jár. Mielőtt Kolozsvárra költözött, gyorsan szkennelt egyet a könyvespolcon, hogy milyen olvasnivalót vigyen magával az albérletbe. Tamás Dénes, minden egész… A könyv. Amit nem értett. Az egyetlen kötet, ami kifogott rajta. Legyen!

Beletelt egy-két hónapba, amíg be tudta fejezni a könyvet. Ezúttal nem azért, mert nem értette a mondatokat. Tamás Dénes minden egyes novellája arról a mély űrről szólt, ami mindannyiunkban legbelül ott lapul: a nagy feketeség, a magány, a félelem. Ráadásul ezek nincsenek megnevezve vagy az olvasó szájába rágva. A szereplők, a cselekedeteik, a gondolataik – egyszerűen minden azt mutatja, hogy a magány bennünk, velünk él. És mindig ott van. A lány minden egyes novellát több nap alatt tudott csak feldolgozni, sokszor irtózott, hogy mi lehet a következőben, de olyan kíváncsi volt, és annyira a szívéhez nőtt a könyv, hogy végigrágta magát a történeteken.

Gyötrelmesen indult olvasás, amely később kifizetődött. Mai napig szeretettel gondol vissza a kopár, de mégis dús lombú fára. Valahányszor megkívánja, elolvassa a kedvenc történetét, az Időviharban címűt. Kicsit összetörik a szíve minden egyes alkalommal a novella végén, de már megszokta. Így szereti.

Három éjjel, három nap, nem elég a lábunknak

by Szentes Stefánia | 2023. 12. 07. | Három éjjel, három nap, nem elég a lábunknak bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Mifolyikitt,Slider

Hatalmas népszerűségnek örvendett a 19. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó. A kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes szervezésében zajló eseményen 15 fellépő néptáncegyüttes és különféle zenekarok is megfordultak, de vásár, gyermekfoglalkozások, könyvbemutató, hajnalig tartó táncházak és divatbemutató is volt. Az eseménysorozat célja megőrizni, ápolni és népszerűsíteni a népi kultúrát, ugyanakkor színesebbé tenni a kolozsvári magyar kulturális és ifjúsági életet.

A Diákművelődési Házat minden programpont ideje alatt rengeteg érdeklődő lepte el. A programok nemcsak felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is szóltak: mindenkinek, aki szereti a népi kultúrát, a zenét, a táncot. Csütörtökön az esemény nyitányaként az Otthonunk forrása – Lakó Lőrinczi Anna fotókiállítását lehetett megtekinteni, majd a Boldogasszony tenyerén, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadása következett. Ezt követően a fiatalok besereglettek a Planetáriumba és hajnalig tartó táncházon vehettek részt.

Az esemény második napján már színesebb repertoár várta a jelenlévőket. Láthatták a Katica, az örökké síró királykisasszony című, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes gyermekelőadását, ami megalapozta a jó kedvet és hangulatot a továbbiakhoz. Ugyanakkor nyílt nap volt a Sapientia Táncművészeti Karon, majd 17 órától a Teázz a Házban Kolozsváron beszélgetést hallgathattuk meg a Román Televízió Kaláka című műsoráról. Akik megosztották velünk szép, régi emléküket arról, hogyan is szervezték a műsort: Török István a Visszhang diákrádió egykori főszerkesztője, aki Török Violával a Kalotaszegi Kaláka társszervezői voltak, továbbá Csáky Zoltán, az RTV magyar adásában a Kaláka műsorok társszerkesztője, de jelen volt még a mérai táncrendet tanító Tötszegi András is. Meghívottak voltak a Székelyudvarhelyen szervezett Kaláka egykori résztvevői: Tötszegi Tekla és Szép Gyula, továbbá Kolozsvárról Könczei Csongor, Besztercéről ifj. Horváth Pál. A beszélgetés moderátorai Csinta Samu újságíró és Simonffy Katalin televíziós műsorszerkesztő voltak.

„Évek óta egy könyv kiadását tervezem a Kaláka történetéről a korabeli sajtó, a résztvevők emlékei, kallódó fotó- és videóanyag, interjúk alapján. Ugyanis a feldolgozatlan tévékritikákon kívül kevés elemző írás született erről a kultúrtörténeti eseményt teremtő tévésorozatról. Bárki, aki hallgat most minket, és köze volt hozzá, sokat segítene az adatgyűjtésben, amit Csinta Samu újságíró kollégámmal végzünk. Legyen egy új közösségi élettér, az Erdélyi Hagyományok Háza segítségével, a ma is elő hagyományok, kultúránk értékeinek fölmutatására” – mondta Simonffy Katalin.

Megtudtuk azt is, hogy nagyon sok fiatal vett részt ebben, és szívesen tanultak táncolni és énekelni úgy, hogy tévében is szerepeljenek. Az eseményen archív felvételeket láttunk az RTV Magyar Adásából, majd a Bekecs Néptáncszínház előadása zajlott, zárásként pedig természetesen táncház volt a Heltai FolkCenterben.

Szombaton a tíz órai kezdés nem tántorította el azok kedvét sem, akik hajnalig szórakoztak a táncházban, nagyon izgatottan várta mindenki a későbbi fellépéseket. Azt megelőzően viszont népi vásárt lehetett megtekinteni, különféle hagyományos portékát vásárolhattak az érdeklődök, de akár gyermekfoglalkozásokon is részt vehettek. Válogatni lehetett a különféle játékos programok között: volt kézműves program a Mókatárral, táncház Tálas Ágival, népi és ölbeli játékok Csatári Erikával, később pedig III. a Tüzet viszek… Gyermek- és Ifjúsági Néptáncgála, ahol a Szeret Néptáncegyüttes Bákóból/Moldvából, a Csillagocska Néptáncegyüttes Nagyváradról, a Kisbogáncs Kolozsvárról, a Kiskaláka Szamosújvárról és a Magyarlónai Loptás Néptáncegyüttes lépett fel.

A műsor után könyvbemutató következett Kádár Elemér: Körbe, körbe, karikába – Segédanyag a moldvai táncok oktatásához című kötetről. Szó esett arról, hányféle tánc létezik, melyek a formai elemek, hogyan áll össze a mozdulatanyag. Rögtön a könyvbemutató után táncoktatás következett ugyancsak Kádár Elemérrel és a Szeret Néptáncegyüttes tagjaival, akik segítettek és megmutatták, hogy nagyon könnyen meg lehet tanulni táncolni. A folytatásban divatbemutató zajlott Kiss Gabriellával és Vargyasi Melindával. 

A 19. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozón a leginkább várt program a gálaműsor volt, amely este hét órakor kezdődött ugyancsak a Diákművelődési Házban: a terem zsúfolásig megtelt, rengetegen helyet sem kaptak. Az est folyamán a Bogáncs, Délikert Möndörgő, Cuháré, Mérai Cifra, Szeret Néptáncegyüttes, Ördögtérgye, Sapientia Táncművészeti Kar, Szarkaláb és Zurboló együttesek léptek fel. A színpad mögött minden néptáncegyüttes nagyon izgult, a közönség pedig kíváncsian várta a produkciókat, és később hosszan tartó tapssal gratuláltak minden egyes csoportnak. Közreműködő zenekarok a Katlan, Lelkes, Rekegő, Rezeda, moldvai csángó fiatalok, Tokos és barátaik voltak.

Hajnalig tartó táncházzal zárták a 19. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozót a Heltaiban, ahol szintén rengetegen voltak, akik nagyon lelkesen járták a moldvai, kalotaszegi, széki, mezőségi, vajdaszentiványi, palatkai és küküllőmenti táncokat.

Az idei fellépő táncegyüttesek: Kiskaláka Néptánccsoport, Magyarlónai Gyermek Néptáncegyüttes, Kisbogáncs Néptánccsoport, Ördögborda Néptáncegyüttes, Csillagocska Néptáncegyüttes, Szeret Néptáncegyüttes, Sapientia Néptáncművészeti Kar, Zurboló, Délikert Möndörgő, Cifra, Cuháré, Szarkaláb és Ördögtérgye Néptáncegyüttes.

 

Kép forrása: Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó Facebook oldala