Legutóbbi szupermarket-látogatásom alkalmával akkora szaloncukor hegyet – nem is hegyet, hanem egész bolygónyi édességet – láttam, hogy egyszerre lettem boldog és ijedtem meg a fényes csomagolású kincsektől. Ösztönösen közelebbről akartam megcsodálni és felmérni a kínálatot, majd hirtelen elgondolkodtam. Az amerikai filmekben nincs csoki a fán, nekem mégis a zselés édességbombáról egyből a karácsony és a nagyszüleim karácsonyfája jut eszembe. Nekünk miért „kell” édességgel feldíszíteni a fát?

Az első pillantásra egyszerűnek tűnő szaloncukor valójában nagyon komoly kulturális és történelmi háttérrel rendelkezik, amely Közép-Európában gyökerezik. A 19. század első harmadában a magyar cukrászok kezdtek foglalkozni a szaloncukor készítésével, ennek okán az édes csemege azóta is szorosan kapcsolódik a magyar ünnepi időszakhoz, s ezért nem található meg a texasi háztartások karácsonyfáján. De ki gondolná, hogy ha bármerre járva a világban, szaloncukrot látunk, az Magyarországról származik vagy legalábbis magyar származásúak készítették elsősorban a staniolpapírba (papírvékony, ezüstfehéren fénylő ónlemez, ill. újabban alumíniumlemez; ezüstpapír) csomagolt ízletes édességet.

A szaloncukor valódi hungarikum lehetne –, de nincs rajta a Magyar Értéktár Hungarikumok Gyűjteménye listáján –, hiszen az eredeti receptek és a csomagolás művészete ma is kizárólag a magyarok kezéből származik. A fondant, amely minden szaloncukor ősének és alapjának tekinthető, eredetileg Franciaországból származik, de Magyarországon találta meg otthonát. A 19. században német cukrászok hozták magukkal a fondantkészítés tudományát, és így a magyar szaloncukor különleges ízvilága és megjelenése is kialakult. Ennek köszönhetően ma már a gyerekek és az édesapák vérkomolyan űzhetik azt a versenyt, hogy ki tud több szaloncukrot leenni a karácsonyfáról úgy, hogy anyának ne tűnjön fel. Köztudott: apa mindig nyer.

Na de a szaloncukor íze és formája folyamatosan változott az évek során. A klasszikusok közé olyanok tartoznak, mint a dió, mazsola, narancs és kókusz –, de ide sorolnám a zselést is, hiszen a kisgyerekeknek általában az a kedvencük. Az édes csemege a karácsonyi asztalok és fák dísze lett, egy olyan idénytermék, amelynek elterjedésében az anyaországi cukrászipar óriási szerepet játszott. A 19. század második felében még kisüzemi körülmények között, kézi munkával készítették a fondantot, amelyet gondosan formáltak és csomagoltak a karácsonyi ünnepekre.

Elkészítését – mint minden másnak – fokozatosan gépesítették, de a kézi munka és a hagyományok megőrzése annyira fontos maradt, hogy ma is találunk elvétve olyan cukrászokat, akik mindenféle gépek nélkül készítik a karácsonyi édességet. A fondantból készült szaloncukrok ma már különböző ízekkel, bevonatokkal és kreatív csomagolásokkal érkeznek – apa és a gyerekek legnagyobb örömére.

A szaloncukor tehát nem csupán egy édesség a karácsonyfán, hanem hagyomány is. Az igazat megvallva – most, hogy felvilágosodtam – lehet, hogy jobban örülök az ezüstpapírba csomagolt falatoknak, mint eddig. A mi kutyánk kölyke elvégre… Másrészt komolyabban fogom venni a szaloncukorlopó versenyt, szóval innen is üzennék az otthoniaknak: kössék fel a gatyájukat!

Ünnepek előtt megcsappan az egyetemisták száma Kolozsváron, aki pedig a kincses városban marad bizonyos kötelező tevékenységek miatt, olykor nem tudja, mit kezdjen a szabadidejével. Főként a Planetarium a kiemelkedő a magyar helyek kategóriájában azok közül, amelyek hétről hétre választékos repertoárral állnak elő, de számos más hely, kocsma, kávézó is bőséges kínálattal rendelkezik a hét minden napjára vonatkozóan. Így az ember, ha egyedül is vág bele a programkavalkádba, nem fog barátok vagy élmények nélkül távozni. Az esemény- és lehetőségzápor az ünnepek közeledtével, eljövetelével sem áll le, erre a hétre is van néhány olyan rendezvény, tevékenység, amelyeken megtalálhatjuk a szórakozást és elüthetjük a hirtelen magányossá vált órákat. Programajánlónkban a Planetariumban szervezett, karácsonyt megelőző napok eseményeit soroljuk fel, amelyekből ki-ki a maga érdeklődési köre szerint válogatni tud.

A Planetarium eseményei:

DECEMBER 20. (SZERDA), 19 óra – Kubuk társasjátékest

Hétről hétre a Kubuk több száz társasjátékot kínál az érdeklődőknek. Tökéletes lehetőség azoknak, akik ismerkednének, kipróbálnák magukat a frappáns fejtörők, csapatjátékok, logikai-stratégiai társasok világában. A részvételi díj 15 lej, azon kívül mindenkinek a jókedvét, nyitottságát kell hoznia magával, a Kubuk pedig szeretettel vár.

DECEMBER 21. (CSÜTÖRTÖK), 21 óra – Táncház a Tokos zenekarral

Az esemény a Kolozsvári Magyar Operában megszervezendő karácsonyi népi koncert folytatása lesz, és főként azokhoz szól, akik érdekeltek a népi hagyományok, a néptánc, a népzene világában. 

DECEMBER 31. (VASÁRNAP), 21 óra – Szilveszteri buli

Steampunk bulival szolgál a Planetarium szilveszter éjszakájára, részvételi díj ellenében, a dresscode pedig a steampunk, viktoriánus, gótikus és fantasy ruhák fantáziadús fúziója.

Ezeken kívül számos más eseményt is az érdeklődők figyelmébe ajánlunk, az elkövetkező napokban ugyanis többek között az Apáczai-líceum karácsonyi koncertjén, Vida Krisztina festménykiállításán, de a Cicaverzum című film vetítésén is részt lehet venni.

Kép forrása: Planetarium Facebook oldala

„Fiataloknak írtam, akik csak tananyagként ismerik ezeket az éveket, de elvállalták olvasmányuknak is, filmélményüknek is az idősebbek.” Szabó Magda Abigél című műve 1970-ben jelent meg ifjúsági regényként. A mű kritikáinak olvasása során olyan címkékkel találjuk szembe magunkat, mint például az ifjúsági regény, leányregény, vagy épp gyerekkönyv. Ám valójában a regény sokkal többet fed ezen beskatulyázások ellenére.

„A gyermekirodalom, a leányregény, a kamaszkönyv, az ifjúsági irodalom (mind) szükség szülte álkategória. Az elfogadott esztétikai mércékig fel nem érő, fontoskodó, didaktikus írásokat szokás így nevezni, mentegetőzésként, a gyermek- és ifjúságnevelés jó szándéka mögé bújva.” Az ifjúsági regény nem túl bonyolult irodalmi értékekkel rendelkező szöveg, ám itt mégis fontosabb forrásokból inspirálódott az írónő. „Az első meglepetés akkor ér bennünket, amikor megérezzük, hogy – a műfaj szabályaitól eltérően – ezúttal nemes anyaggal dolgozik az író: a saját életével.” „Nehéz megmondani, mennyit vitt át önmagából Szabó Magda Vitay Georginába” – veti fel a magánérdekű kérdést Fioláné Komáromi Gabriella irodalomtörténész, kritikus, majd hozzáteszi: „Szabó Magda is renitens Dóczi-növendék lehetett, az beigazolódik, amikor fiatal tanárként visszatérve már nem ért(i), a világégés közepette miért az ő szoknyájának hosszával foglalkozik a jeles intézmény igazgatósága.” Fioláné Komáromi Gabriella a Színképelemzésből ismert információk alapján arra a következtetésre jutott, hogy Szabó Magda a saját életében jelen lévő személyekről is karaktert mintázott. Ilyennek tartja például a franciatanárát, akit Kőnig mintázására használhatott. Ezzel az állítással csupán az a baj, hogy az említett tanár elsősorban nem volt ellenálló, másrészt csak modellje volt a regény hősének, aki a „bravúros akciók kijátszhatatlan, legyőzhetetlen hőse”.

Véleményem szerint nemcsak a történet szereplői álcázottak, hanem maga a regény is. Olvasása tizenéves korban és felnőtt fejjel is ugyanúgy élvezhető, csupán más kapukat nyit meg előttünk. Előbbi esetben együtt tudunk érezni Ginával, amikor a fényűző pesti életéből apja magyarázat nélkül ragadja ki és kényszeríti a Matula szigorú falai közé. Leginkább a lányok csínytevései, a titokzatos Abigél kiléte és Kuncz Feri és Gina kapcsolata köti le az olvasót. Felnőtt fejjel olvasva hangsúlyosabbnak látjuk a második világháború borzalmainak árnyékait, amik mindvégig jelen vannak a történetben. Másként látunk bizonyos szereplőket, mint például Kőnig tanár urat, akinek jóakaratát kihasználva, még a diákjai is átnéznek rajta. Kőnig azonban nem a regény kedvéért lesz Abigél, hanem mindig is az volt. A gyerekek tudatukon kívül ruházzák fel a csodált szobrot Kőnig valódi tulajdonságaival. Jobban megbecsüljük az ő érdemeit, mint például a Kalmár tanár úrét, aki a lányok kedvence mindössze kinézete miatt. Amikor ezen értékeket felfedezzük, akkor jövünk rá a regény első számú üzenetére: gyakran semmi sem az, aminek látszik.

Az első világháború hatására új társadalmi szerepek kezdtek kialakulni. A húszas évekre kialakul a „modern nő” típusa, akinek öltözete és magatartása is drasztikus átalakuláson megy keresztül. Az emancipált nők önállóságra és szabadságra törekednek, és ezt többnyire meg is kapják: a ruhák rövidülnek, a mulatóhelyek megnyílnak, önállóságuk egyre evidensebb. Ezt kiválóan megtestesíti Horn Mici karaktere. Az egyedül maradt özvegy szinte példakép a Matula diáklányai körében. Nyolcadik osztályos korában volt bátorsága jegygyűrűvel megjelenni az iskolában. Ez két okból is megbotránkoztató volt a Matula köreiben. Egyrészt, hogy miért vett fel figyelemfelkeltő ékszert, másrészt pedig nyilvánvalóvá vált, hogy ezáltal kapcsolatba került már diáklány korában azzal a világgal, amiben a felnőttek vannak. Ebből kiindulva jött létre a tanév első napján történő, férjhezmenési ceremónia. Bolondos és szókimondó, sokan benne vélik felfedezni Abigélt is. Vitay Georgina, bár még gyerek, mégis jellemző rá néhány modern női tulajdonság és megnyilvánulás. A legújabb divat szerint öltözködik, bálokra jár, ahol megismerkedik álcázott kiszemeltjével, Kuncz Ferivel is.

Az oktatás kezdetben egyházi keretek között zajlott. Bár a regény ideje alatt a világiasodásnak köszönhetően megjelentek a népiskolák, Gina mégis mélyen vallásos és szigorú iskola falai közt találja magát. Megjelenése polgárpukkasztónak számít a Matulában, ezért is koboznak el tőle szinte minden személyes tárgyat. Bár gyakori volt a tananyag változatossága a társadalmi rétegek között, a Matulában mégis keveredett az alsóbb- és felsőbbrendű oktatás: ugyanúgy oktatták a vallást, írást, olvasást, kerti és házimunkát, mint a felsőbbrendűnek számító történelmet, földrajzot, német és francia nyelvet, amiből Gina kitűnő tanulónak bizonyult. Árkod városában konfliktus bontakozik ki az állami iskola és a Matula között. Az állami iskola tanulói „szent hurkák”-nak csúfolják a vallásos iskola tanulóit, míg a matulások az iskolának nevet adó Kokasi Pál után kukorékolva csúfondároznak.

A Matula intézetéről megtudhatjuk, hogy hosszú múlttal rendelkezik, hajdanán pedig kolostorként működött. Ez az épület felépítésén is látszik, vastagok a falak és a hálótermek a szerzetesek celláiból lettek kialakítva. Amint megemlítettem, a regényben az írónő saját tapasztalatai bontakoznak ki. A Matula valószínűleg a debreceni Dóczi Leánynevelő Intézetről lett mintázva, ahol Szabó Magda végezte tanulmányait. 

Pukánszky Béla tanulmánya segítségével betekintést nyerhetünk az adott kor valódi oktatási rendszerébe. „A második világháború utáni években a magyarországi nők társadalmi, jogi helyzetében, tanulási lehetőségeiben és munkaerőpiaci szerepében jelentős módosulások mentek végbe. Az uralkodó politikai elit egyenlősítést szorgalmazó törekvései azonban végső soron nem szüntették meg, csak csökkentették a férfiak és nők között meglévő különbségeket a munka világában és az élet más területein (Schadt 2005, 157.). Az ideológiai célokat kiszolgáló erőteljes propaganda szándéka az volt, hogy a köztudatban még mindig erőteljesen élő tradicionális női szerep gyökeresen alakuljon át, és a szovjet mintát követve formálódjon ki nálunk is a szocialista értékrendszer szerint élő »dolgozó nő« típusa.”

A magyar iskolarendszer változása már a második világháború végeztével elkezdődött. Mindkét nem számára kötelezővé vált az általános nyolc osztály elvégzése, ezáltal a lányok is egyenlő jogú alapképzésben részesülhettek, így az évszázadok óta tartó műveltségi hátrányuk megszűnni látszott. „Az általános iskolai tananyagot összeállító szakemberek a központi tantervek készítésekor és a tankönyvek írásakor az ötvenes évek elején már erőteljesen törekedtek arra, hogy tudatosítsák a gyerekekben: a szocialista társadalomban a nők a férfiakkal egyenlő esélyekkel rendelkeznek az élet minden területén.” A koedukáció bevezetése során a nemi hovatartozás függvényében is azonos volt a képzési tartalom és az alkalmazott módszerek. Bár a koedukáció jelen volt, de az oktatás fiú- és lány osztályokban zajlott. Az együtt nevelés csupán a hatvanas években kezdett beteljesülni.

Szabó Magda regénye által olyan világba tekinthetünk be, ami egyszerre az írónő képzelete és a valóság. Bár karakterei kitaláltak, mégis tükrözik az adott kor helyzetét, az éppen aktuális oktatási rendszerbe részletesen bevezet, miközben mindvégig árnyékot vetnek a háború borzalmai. Tökéletesen vezeti be ifjúsági regényébe az olyan eseményeket, amelyekkel ifjúnak és felnőttnek egyaránt tisztában kell lennie, hogy megfelelően értékelhesse a múltat.

Kép forrása: Nemzeti Fotótár, MTVA.hu

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy több hónapig élhetek holland városban Erasmus-diákként. Ezáltal pedig akaratlanul is találkoztam sok furcsasággal, különbséggel, amióta itt lakom. Ebben a cikkben arra fókuszálok, hogy milyen érdekességekkel lehet találkozni a holland városokban, a román városokhoz képest.

Élelmiszerpiacok szerte a városban

Hollandiában elég nagy hagyománya van a piacozásnak. Minden településen vannak rendszeres élelmiszerpiacok heti több alkalommal is. A nagyobb városokban pedig akár állandó piacokat is lehet találni. Ugyanakkor az élelmiszerpiacok mellett heti több alkalommal lehet bolhapiacokat, kézműves vásárokat látogatni. A város, ahol jelenleg élek, közepes méretű városnak számít az országban, tehát nagyjából Marosvásárhely méretével egyenlőnek felel meg. A városban pedig hetente öt nap lehet élelmiszerpiacot látogatni. A piacokat mindennap a város több különböző helyszínén állítják fel, általában sűrűn látogatott csomópontokon. A hét legfontosabb piaca azonban a városközpontban van minden csütörtökön.

Ezeken a piacokon általában friss, helyi élelmiszereket lehet vásárolni, például zöldségeket, gyümölcsöket, hústermékeket és különböző halakat. De mindig sok helyi sajttermelő és pékárus is jelen van. Ezek mellett pedig tradicionális holland csemegéket is lehet kóstolni, hiszen ételes furgonok is felsorakoznak. Ilyenek lehetnek például a nyers heringet és egyéb halételeket vagy a holland édességet, a stroopwafelt árusító kocsik, (utóbbi egy karamellás ostyaszelet). Tehát, ha valaki helyi holland ételeket kíván kipróbálni, a piacokat érdemes felkeresni.

Érdekesség, hogy ezeken a piacokon sok nemzet ételét meg lehet találni. Hollandia vonzó ország a külföldiek számára, így a piacon például olasz, török, indiai, vietnámi, mexikói ételeket is lehet vásárolni. Sőt még magyar ízeket is találni. Több holland élelmiszerpiacon, köztük a városomban is találkoztam már magyar árusokkal, akik például lángost vagy kürtőskalácsot árultak.

Hipermarketek hiánya

Az első időszakban, amikor ide jöttem, olyan nagyobb üzletláncokat kerestem, mint Romániában például a Kaufland vagy az Auchan, hogy olcsóbban vásároljak meg mindent, amire szükségem van. Itt azonban ilyen nagyobb méretű üzletek nincsenek. Kisebb holland üzletláncok vannak jelen inkább, mint például az Albert Heijn vagy a Jumbo, amelyek az otthoni Mega Image vagy Profi típusú üzleteknek felelnek meg. A hollandok nagyon ragaszkodnak ezekhez az üzletekhez, nekem azonban nehéz volt megszokni és valahogy mindig azt társítottam hozzájuk, hogy itt drágábban árulnak mindent, mintha nagyobb üzletben vásárolnám meg. 

Egyébként a nagy bevásárlóközpontok, plázák sem annyira megszokottak. Általában a városok központjában lévő vásárlóutcában lehet megtalálni minden megszokott fast fashion üzletet, ékszerüzletet és kozmetikai boltot, de csak kevés városban van kifejezett bevásárlóközpont, ahol egy fedél alatt lehet ezeket megtalálni.

Érdekesség még a holland üzletekben való vásárlásról: fizetés után a legtöbb helyen megkérdezik a vevőt, hogy kéri-e a számlát. Ha azt mondja, hogy nem, akkor az eladó nem fogja kinyomtatni és odaadni a kasszabont. Olyan üzletben, ahol automatikus kiszolgálás működik, lehet választani a teljes számla vagy a rövidített számla között. A rövidített verzió csak vonalkódot tartalmaz, amivel bizonyítani lehet a vásárlást az üzletből való távozáshoz. Ennek egyébként, ha jól tudom, környezetvédelmi okai vannak, tehát így próbálják elérni, hogy kevesebb papírt használjanak fel.

Átalakított templomok

Az egyik legfurcsább jelenség, amivel itt találkoztam kelet-európaiként, az, ahogyan a templomokat használják. Meglepő volt, amikor az első napokban idegenvezetés alkalmával olyan könyvesboltot mutattak be nekünk, amelyet régi templomból alakítottak át. Az egykori templom épülete szép állapotban meg van őrizve, a padok azonban, ahol anno a hívők foglaltak helyet, már nincsenek bent, helyükre polcok és állványok kerültek, ahol a könyvek sorakoznak. A galérián is könyveket találni, az egykori orgona és a díszes falfestés azonban megmaradt. Az egykori oltár helyén pedig ma már kávézó van berendezve. Az az igazság, hogy ezek az épületek nem ritkák Hollandiában. Megtudtam, ez azért van így, mert régen sok vallási közösség működött Hollandiában, akik különböző templomokba tömörültek. Ma már azonban jóval kevesebb a hívő, így a templomok üressé váltak. Ugyanakkor általában ezek az épületek gyakran látogatott helyszíneken épültek, és ma már próbálnak más, vagy pluszfunkciókat adni a templomoknak, ha már a hívők nem tudják kihasználni, akkor mások használhassák az épületet.

Másik régi templom például a városomban drága ázsiai étteremmé lett átalakítva, továbbá vannak templomok, ahol szupermarketek vagy lakások találhatók. A város főterén lévő régi nagy templom több funkciót is ellát. Az egyik részében a hívőknek fenntartott eredeti padok vannak, ahol hallgathatják az istentiszteletet, másik részben azonban használt könyveket kölcsönözhetnek, van elválasztott helyiség kiállításoknak és előadásoknak, illetve kis kávézó is van a templomban.

Biciklizés

Az egyik legnyilvánvalóbb különbség Romániából szemlélve az, hogy a biciklis közlekedés Hollandiában meglehetősen előnyben részesített. Tapasztalatom szerint az időjárási viszonyok egyáltalán nem riasztják vissza az ittenieket a biciklis közlekedéstől. Tehát télen, esőben, viharban is látni lehet, ahogy suhannak a kerékpárok az utcákon. Továbbá az életkor sem lehet akadály a két keréken való közlekedésre, hiszen az idősek gyakran elektromos bicikliken közlekednek. A kisgyerekes szülők pedig speciális biciklivel gurulnak, amelyben két-három gyereket is lehet szállítani.

Az infrastruktúra kellően kiépített a bicikliseknek, vannak bicikliutak, biciklisávok, jelzőlámpák bicikliseknek, külön átkelők vagy aluljárók. Amióta itt vagyok, én is biciklivel közlekedem és sokkal biztonságosabban érzem itt a biciklizést, mint bármilyen más városban azelőtt. Sajnos Románia nagyon messze áll olyan biciklis infrastruktúra kialakításától, mint amilyen itt van. Szomorú belegondolni, hogy valószínűleg sehol máshol nem fogom majd olyan biztonságban érezni magam biciklizés közben, mint itt.

Összességében szerencsésnek tekintem magam, hogy itt tölthetek egy kis időt és érdekes felfedezéseket tehetek. Ezek számomra mindig emlékezetesek maradnak. Próbálom viszont szépen lassan megszokni a jelenlegi helyzetemet és mindent a maga idejében megtapasztalni, inkább igyekszem megőrizni a kíváncsiságot és lépésenként haladva mindent mélyen átélni. Azt hiszem, kevesebb emlékkel térnék majd haza, ha már nem tekintenék érdeklődéssel az új környezetemre és minden kicsi részletre.

Szeretet, béke és önzetlenség. Az ünnepi időszak három legfőbb kiindulópontja. Erre alapozva karácsonyi eseményre várja a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kara a karon tanuló egyetemistákat, oktatókat. A kari kari ismét teret kínál a közösségépítésre, arra, hogy együtt élvezhessük az ünnepi hangulatot és megoszthassuk egymással és másokkal is a karácsony szépségét. Az eseményre december 18-án, 17.00 órától várják az érdeklődőket a kar T1, T2 és T3 termeiben. A kari kari részleteiről, az esemény lefolyásáról Győrffy Gábor egyetemi docenst kérdeztük.

– Hogyan néz ki ez a kari karácsony? Miből áll az esemény?

– Ez hagyományos rendezvény, ami több mint tízéves hagyományra tekint vissza nálunk a karon. Minden évben karácsony előtt összegyűlnek a diákok és a tanárok, hogy közösen ráhangolódjanak a karácsonyra, megünnepeljék azt. Az eseménynek valójában az a menete, hogy az adott napon, ami idén december 18-a, közösen feldíszítünk egy fát, ez a díszítés is része a közösségi élménynek, az egész éves csapatépítésnek. Miután feldíszítettük a karácsonyfát, ajándékokat helyezünk alá, és kicsit élvezzük egymás társaságát, ajándékozunk, énekelünk.

– Hogyan történik az ajándékozás? Titkosmikulás-alapon?

– Nagyjából igen, van egy játék, ami az eseményhez kapcsolódik, ez meg van hirdetve a kar Facebook- és Instagram-oldalán egyaránt, és aki szeretne, bejelentkezhet. Ez arról szól, abból áll, hogy mindenki, aki regisztrál, megajándékozhat valakit azok közül, akik szintén jelentkeztek. Sorsolással lesz eldöntve és ez a sorshúzás párokba állítja az érdeklődőket, így dől el, hogy ki kinek fog ajándékot adni. Ezeknek az ajándékoknak az értéke maximum ötven lej. Tavaly több mint kétszáz jelentkező volt, úgyhogy eléggé nagy az érdeklődés mind a román, mind a magyar vagy más nyelvű szakok körében. 

– Hogyan néz ki a közös éneklés? Ha a teljes karnak meg van hirdetve az esemény, hogyan énekel együtt a magyar, román, angol vagy akár német ajkú diák, tanár?

– A fadíszítés és az ajándékozás mellett a fő programpont a rendezvényen az éneklés, amikor is kórusok alakulnak diákokból vagy tanárokból vagy akár vegyesen, és több nyelven karácsonyi énekeket adnak elő: románul, magyarul, angolul, németül. A magyar diákok a Mennyből az angyalt és egyéb megszokott, mindenkori karácsonyi dalokat énekelnek, de ugyanúgy a többi nyelven is a legismertebb dalok csendülnek fel. Mindig van énekes kedvű csapat, ami főleg diákokból verbuválódik és ők szoktak énekelni. Ez nagyon vagány, hangulatos, az előző években még zenei kíséret is volt, mert voltak olyan diákok, akik például gitáron tudtak nagyon szépen játszani, és kísérték a közös éneklést. A német szakos diákok és oktatók vannak a legkevesebben, így ők inkább vegyes kórust alkotnak, de nagyon kedves, hogy mindenki, függetlenül attól, milyen nyelven tanul, kicsit megmutathatja a különböző nemzetek hagyományos ünnepi dalait. 

– Van bármiféle karitatív része az eseménynek, illetve ezáltal kit támogat az intézmény?

– Igen, fontos a karnak a közösségi szerepvállalás részeként, hogy adakozzunk a rászorulóknak amellett, hogy együtt jól érezzük magunkat. Idén székelyföldi árvaháznak gyűjtünk adományokat. Ezeket tanárok és diákok egyaránt bevihetik a karra, van erre külön szoba, a 21-es, itt gyűjtik össze mindenkinek az adományát. Lehetőség van anyagi támogatásra bankszámlán, telefonszámon keresztül az eseményt megelőző napon, 14.00 óráig. A helyszínen új tankönyvekkel, füzetekkel, (társas)játékokkal lehet támogatni az árvaház gyermekeit. Ezeket később eljuttatják a székelyudvarhelyi árvaházhoz (Casa de copii Sfântul Iosif), ahol a több ezer gyermeknek remélhetőleg sikerül meglepetést okozni, segíteni a nehéz helyzetükön. Ez már a harmadik év, hogy ennek az intézménynek, alapítványnak ajánljuk fel a segítségünket, 2021 óta tart az együttműködés.

Az alapítvány, amit a Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar támogat, 1998 áprilisában jött létre négytagú csoport kezdeményezésére. Az alapító csapat a segíteni akarás vágyából döntött úgy, hogy lépnek egyet és bevállalják a hosszú távú projektet, amivel segíteni tudnak az árva, nehéz helyzetben élő, utcára került gyermekeken. Előbb nappali központot nyitottak, ami sürgősségi segítséget nyújtott a gyerekeknek, majd telket vásároltak, és felépült az a központ, ami ma is működik és szeretetteljes, meleg otthont igyekszik nyújtani minél több kiskorúnak. Több ezer gyereknek biztosítanak a mai napig orvosi ellátást, de mindenféle téren próbálnak segíteni, tanácsadásban, irányításban. A céljuk, hogy minél több gyerek akár új családnál, akár az árvaházban, támogató, szeretetteljes közösségbe tudjon tartozni és tudjanak annál tovább álmodni, mint az általános szükségleteik kielégítése. Az alapítvány minden támogatásért nagyon hálás, főleg ilyenkor, az ünnepi időszakban, tehát aki megteheti, online, a https://www.casasfiosif.ro/ honlapon a donează fülecske alatt kiválaszthatja a kívánt összeget és néhány kattintással, banki utaláson keresztül egy-egy nehéz sorsú gyermek karácsonyát szebbé tudja tenni.

– Miért ajánlanád az egyetemistáknak a részvételt? Hogyan buzdítanád őket, hogy minél többen jelen legyenek?

– Tulajdonképpen nagyon jó közösségi program, ahol ismerkedni lehet, együtt lehet lenni a diáktársakkal. Ugye, a járványhelyzet ideje alatt folyamatosan az volt a probléma, hogy el vagyunk zárva egymástól, most meg végre itt az alkalom, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt, különböző nemzetiségű diákokkal, tanárokkal együtt. A Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar nagyon nyitott intézmény, ahol rengeteg programlehetőség áll az itt tanulók rendelkezésére, vannak közös tanár-diák programok is, amelyekre szintén nagyon szép számban érkeznek érdeklődők. A filmkluboktól kezdve egészen a tanár-diák focimeccsekig nagyon sok csapatépítő, közösségi program van, de számos közösségi teret is kínálnak a kar épületei, ahol ezek megvalósulhatnak. 

– Mit üzennél nekünk, a diákjaidnak karácsony, újév közeledtével? 

– Karácsonyra és az új évre kívánok minden újságírás szakos hallgatónak valódi, hiteles élményeket, jó társaságot és letisztult gondolatokat, olvasás és írás közben egyaránt.