Az élet mindössze egy álom. Egy mókuskerék, melyben sokszor semmi sem történik. Sokszor az unalmas óráinkban elgondolkodhatunk azon, hogy ez a valóság-e vagy csak egy álom. Vannak álmaink, amelyekre nyitott szemmel vágyakozunk. Ezekért vagy teszünk, vagy nem, mi döntjük el, mennyit küzdünk a vágyainkért. De azokat az álmokat, amelyek álmunkban jönnek elő, már nem biztos, hogy mi irányítjuk. Szeretem az álmokat. A különleges szituációk, a veszélyes helyzetek, a csöpögősen romantikus szappanoperákba illő jelenetek szinte minden reggel elgondolkodtatnak. Foglalkozunk az álmainkkal, hiszen némelyikük annyi izgalmat rejt. Teljes cikk

Négyéves lehettem, amikor legelőször kényszerítettek a sportra. Ez abból állt, hogy bátyámnak focizni támadt kedve, és ahhoz kellett neki egy ellenfél. Kedvességből kaptam öt gól előnyt, de az egy nyolcéves fiú ellen, mondanom sem kell, néhány másodpercig tartott csupán. Én imádtam a testvéremet, ő imádott focizni, úgyhogy évekig rúgtam a labdát vele, ha épp nem értek rá a barátai. Emlékszem, egyszer elegem lett már a dologból, és megkértem rá, hadd játsszunk papás-mamást. Azóta is a fejemben cseng válasza: „Rendben, kislányom, akkor most megtanítalak futballozni.” Ez az időszak nem tartott sokáig. Rájött, hogy nem vagyok a legmegfelelőbb ellenfél, és egy idő után már ciki is volt a kis copfos lánykával játszani. Teljes cikk

Az emberi érték borzasztóan tág fogalom. Van olyan, hogy az érték határoz meg egy embert, és olyan is, amikor egy ember határozza meg magát az értéket. Életünk során rengeteget változunk, ez mindig befolyásolja és meghatározza az értéket, amit képviselünk. Mi is számíthat értéknek? Mit jelent a mai világban az igazi érték? Ami igazán fontos számomra, az az őszinteség. Sokszor azért nem őszinte egy ember másik embertársával, mert az őszintesége konfliktust vagy haragot szíthat. Tény: az igazság fáj. Mindenkinek ugyanúgy fáj. De szerintem sokkal nagyobb bűn elhallgatni az igazságot, akár megváltoztatni azt, egyszer úgyis fény derül mindenre, és akkor csak rosszabb lesz. Lássuk be, nem vagyunk már kölykök. Nem az van, hogy eltörtük anya vázáját, és eltitkoljuk vagy másra fogjuk. Felelősséggel tartozunk minden tettünkért és mindenért, amit kimondunk. Az őszinteség ritka kincs. Mindenki hazudik valami okból, mindenki eltitkol dolgokat, csak mert azt hiszi, jobb lesz, ha nem derül ki. Ez nem így van, ez nem helyes. Akkor is, ha az őszinteség gondot, viszályt okoz, kár titkolózni. Ha valamit eltitkolsz egy bizonyos személytől, tudod jól, hogy nem lenne boldog, ha megtudná, hogy titkolózol. Ez miért nem jut az eszedbe? Mérlegelni kell. Gondolkozzunk el azon, hogy mit is szeretnénk képviselni az életben. Hibákat követ el az ember, mindig is fog, de ha a hiba már megtörtént, fennáll, akkor miért nem javítod ki annyira, amennyire lehet? Ebben valósul meg az igazi érték. Az őszinteségben. Te döntesz. Neked kell megküzdeni a saját lelkiismereteddel.

fotó:

unsplash-logoAndrew Butler

Érezted már úgy, hogy az életed egy hatalmas káosz? Hogy minden és mindenki ellened van? Hogy az emberek kihasználnak, majd rongybabaként hajítanak a sarokba, amikor már nincsen szükségük rád? Próbálod a legjobbat nyújtani, kedves és megértő lenni, de viszonzásképp átvernek, lenéznek és bolondot csinálnak belőled. Úgy érzed, hogy semmiben sem vagy elég jó, és senki számára sem állsz az első helyen. A remények, amelyekkel Kolozsvárra költöztél, egyre csak kialudni látszanak, miközben kétségbeesetten próbálsz önmagadra találni. Minden bizonytalan, és bár vannak barátaid, mégsem tudsz hozzájuk fordulni, hiszen nem értenének meg. Hogyan is érthetnék meg a problémáidat, amíg te magad sem vagy tisztában szinte semmivel? Keresed a kiutat, bulizni jársz, és őrültségeket csinálsz. Úgy döntesz, hogy ezután semmi sem fog érdekelni, de újra és újra rád törnek a sötét gondolatok. Tartasz a csalódástól, az emberek véleményétől és a szüleid elvárásaitól. Támogatásra vágysz, de senki sem képes együtt cipelni veled a problémákat. Egyedül érzed magad, aprónak és jelentéktelennek. Pedig ez nem így van. Bekerülni az egyetemre, ismerkedni és megpróbálni némileg a saját lábunkra állni hihetetlenül nehéz. Amiről eddig azt hihettük, hogy biztos az életünkben, most halvánnyá válhat, a korábbi céljaink eltűnhetnek, most pedig nem tudhatjuk, hogy merre is vezet az utunk. Összezavarodunk, és semmit sem látunk tisztán. De ez csak átmeneti időszak. Mert ahogy telnek a napok, úgy tűnik majd el a szürke felhő a fejünk felől. Tinédzserek vagyunk, érzékenyek és könnyen sebezhetőek. Egy aprócska problémából is képesek vagyunk hatalmas gondot képezni, és szinte minden nap megéljük a világvégét. Ami miatt ma szenvedünk, azon nemsokára csak nevetni fogunk. Akik ma tönkre akarnak tenni, azok rövidesen jelentéktelen emberekké válnak a szemünkben. Nincsen szükségünk olyan személyekre, akik lenéznek, hazugságokat állítanak rólunk vagy kihasználnak. Ennél többet érünk. Tiszteljük önmagunkat, ragadjuk meg a lehetőségeket, és az életünk is szépen lassan helyes útra fog állni, még ha nem is számítunk rá.

fotó:unsplash-logonikko macaspac

Amíg egy kis közösségben mozgunk, azt gondolhatjuk, hogy a beszédünk stílusa és az általunk használt szavak teljesen természetesek. Nem tűnnek fel a furcsaságok, sőt bele sem gondolunk abba, hogy néhány kifejezés vagy szó mások számára mennyire különleges, esetleg vicces lehet. Aztán amint elkerülünk egy nagyobb városba, és elkezdünk többféle emberrel ismerkedni, rájövünk, hogy a magyar nyelv bizony számos érdekes és furcsa szóval rendelkezik, sőt talán arra is rádöbbenünk, hogy egy leheletnyi tájszólásunk is van.

Teljes cikk