„Nézz szembe a félelmeiddel, találkozz személyesen a sztereotípiáiddal”, mottóval idén is megszervezik a tavaly nagy népszerűségnek örvendő Könyvturi|élőKönyvtár rendezvényt. Mák Arannyal, a rendezvény főszervezőjével beszélgettünk.

Könyvturi|élőKönyvtár, hogyan képzeljem el? Kérlek mesélj róla.

A Könyvturi|élőKönyvtár két különböző szála a rendezvénynek, ami Kolozsváron indult a tavaly. A Könyvturi azért alakult ki, mert tapasztalataink, felméréseink azt mutatják, hogy a papír alapú olvasás eléggé kikopott a hétköznapokból, ezért szeretnénk valamilyen szinten népszerűsíteni az olvasást, illetve tavalyi és idei szlogenünk is erre utal, hogy frissítsd az offline könyvtáradat. A rendezvény helyszínén egy ezer darabos könyvgyűjtemény található majd, az érdeklődök szabadon csereberélhetnek könyveket, vagy akár el is vihetnek könyveket csere nélkül. Ezt természetesen mind ingyen és promoválva az olvasást.

Az élő könyvtár lényege, hogy a különböző civil társadalom tagjai között párbeszédek alakuljanak ki, illetve olyan emberekkel tudjon elbeszélgetni a résztvevő, akik előítéletekkel és sztereotípiákkal gyakran szembesülő csoportokat képviselnek.

 Hogyan valósul meg a gyakorlatban az élő könyvtár?

 Az élő könyvtárnak tulajdonképpen az a lényege, hogy meghívunk embereket, akik a könyvek lesznek. A helyszínre érkező érdeklődő, kézbe kap egy katalógust a kivehető könyvekről, kiválasztja azt, amelyik tetszik neki, és kikölcsönzi egy „olvasásra”, azaz beszélgetni. Természetesen itt is alkalmazzuk  a könyvtári szabályokat, a könyvet nem rongáljuk meg, nem bántalmazzuk, nem sértjük meg, hiszen ezek az emberek, akiket elhívunk önszántukból jönnek el, mesélni a saját élettapasztalataikról.  Ilyenkor lehetőség van kikölcsönözni egy könyvet, leülni vele körülbelül fél óra, 40 perc erejéig, vagy ha nagyon belemélyülnek egy beszélgetésbe, ki lehet kölcsönözni másodjára is ugyan azt a könyvet. Ennek az a lényege, hogy egy olyan beszélgetést biztosítsunk az embereknek, amire máskor nincs esélyük. Tehát máskor nem találkozhatnak ezekkel az emberekkel, vagy nem merik őket leszólítani. Ez természetesen egy magánbeszélgetés, senki nem hallja a két félen kívül. A könyvet, akár el lehet vinni egyet a parkba sétálni, hiszen a Casinoban lesz idén megszervezve a rendezvény, vagy akár egyet csónakázni is lehet, igazából nyílt a terep. Annyi az egész, hogy emberként kell viselkedni a rendezvény alatt.

Tavaly már megszerveztétek a Perspi20 keretén belül. Honnan jött akkor az ötlet?

A Perspi20 alatt mindenképp szerettünk volna valamilyen kulturális rendezvényt is a képzések és az egyéb szórakoztató rendezvények mellett, ezért alakult ki a Könyvturi. Először, mikor megálmodtuk ezt, csak a Könyvturi volt a fejünkben, aztán miután kicsit a világhálón utánanéztünk, hogy hová lehetne fejleszteni ezt a rendezvényt. úgy döntöttünk, hogy egy élő könyvtárat is hozzácsatolunk. Az ötlettől nagyon féltünk a tavaly, de el tudjuk azt mondani, hogy nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen több, mint 500 résztvevő volt és több, mint 300 embert cserélt egymás között könyvet, valamint több, mint 300 könyv talált gazdára. Valamint 32 élő könyvvel tudtak elbeszélgetni a résztvevők.

Miért féltetek megszervezni?

Hát az egyik oka, amint említettem az előbb is a papír alapú olvasás kikopott. A mai fiatalság inkább az interneten lóg, vagy az okos telefont simogatják és a könyvnek nincs meg az az értéke, ami megvolt régen. Ha megkérdezel egy fiatalt, hogy hány könyvet olvasott ki ebben a hónapban valószínű azt mondja, hogy nullát, ha még egy évet kérdezel, akkor is valószínű, hogy azt mondja, hogy nulla.

A tavalyi sikernek köszönhető, hogy megszervezitek idén is?

Igen, a tavalyi sikerességnek köszönhetően úgy döntöttünk, hogy ez egy olyan rendezvény, amit tovább kell vinni és minden évben újraszervezni. Az idén kicsivel más szervezőcsapattal, hiszen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület átvette a szervezést és ez mellé csatlakozott a két diákújság, a Campus és a Perspektíva.

 Milyen téma köré épül idén a Könyvturi|élőKönyvtár? Milyen típusú könyvek lesznek? Esetleg már tudjátok, hogy kik a meghívottak?

Az idei rendezvény a „Nézz szembe a félelmeiddel, találkozz személyesen a sztereotípiáiddal” mottó köré épül, el szeretnénk érni az élőKönyvtárral, hogy a fiatalokat megismertessük a sztereotípiák és az előítéletek mibenlétével illetve, mint említettem az elején is, a civil társdalom különböző tagjai között párbeszédet alakítsunk ki. Miben gondolkodtunk élő könyvek terén? Mindenképp szeretnénk érinteni az élsportoló, a menekült, a színes bőrű, a szőke nő, a keresztény, a fogyatékossággal élő, az ex drogfüggő, a börtönviselt, a feminista, a hajléktalan, a zsidó, az írástudatlan, a roma, a szociális munkás, a szexuálpedagógus, a  muszlim témákat. Ezek a kategóriák, tipikus sztereotípiák, amikkel találkozunk minden nap. A szőke nő például egy ilyen határozott kategória, amiből viccek is születtek. A szőke nő alatt nem azt értjük, hogy egy ilyen szőke nőt el fogunk hozni, hanem igazából mi ezzel a rendezvénnyel azt szeretnénk bebizonyítani, hogy igenis létezik olyan szőke nő, amelyik ellent mond ezeknek a sztereotípiáknak és igazából egy komoly karrierje van, egy talpraesett nő, annak ellenére, hogy szőke.

Mivel jár egy ilyen rendezvény megszervezése? Hányan dolgoztok rajta, illetve mikor fogtatok neki szervezni?

Az idei szervezésnek novemberben fogtunk neki, valamint októberben már elkezdtük toborozni az önkénteseket. Van hat szervező és 15 önkéntes jelen pillanatban Rengeteg elő munkával jár, ami szervezőcsapatot teljesen lefoglalja. Folyamatosan munka van vele, kampány megtervezése, felépítése, meghívók kiküldése, reklámozás, sajtóval való kapcsolattartás, pályázatírás.

Mák Arany főszervező és Tamás Csilla szervező a Kolozsvári Rádióban hangolódtak a könyvturira

Tehát, akkor április 15-én van a rendezvény, tulajdonképpen egy fél évvel azelőtt már neki kell fogni szervezni egy hasonló rendezvényt?

Igen, mivel pályázni is kell rá, a pályázati időszak most van januárban. És azontúl ha neked meghívottjaid vannak egy rendezvényre, akkor nem hívhatod meg előtte őket két nappal. Tehát mindennek meg van a maga ideje, a maga folyamata, hogy hány hónapba, hány napba telik, hogy valakit felkeressél, vagy, hogy egyáltalán egy reklámkampányt lefuttass.

Visszatérve a könyvturira, honnan szereztek annyi könyvet? Ezer könyvről beszélünk.

Igen, ezer könyvről beszéltem. Február 1-jén indult egy könyvgyűjtési kampányunk. Négy helyre lehet könyveket leadni, az egyik a Koffer Kávézó, másik a Szabédi László Emlékház, a harmadik helyszín a Romániai Közgazdász Társaság székhelye, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség székhelyén is fogadnak könyveket. Ezeken a helyszíneken sok szeretettel várjuk a könyveket, innen lesz egy bizonyos alap gyűjteményünk, illetve adományoznak más szervezetek is könyveket nekünk, amiket nem használnak fel. A könyturi, illetve a cserebere megtörténése után a könyvek, amik megmaradnak az EMKE segítségével szét fogjuk szórni szórványvidékeken.

Kiknek szól ez a rendezvény? Ki a célközönségetek?

A célcsoportunk főleg a kolozsvári magyar egyetemisták, hisz a fiataloknak szeretnénk megszervezni ezt a rendezvényt. Ez mellett természetesen minden olyan Kolozsváron élő magyart szívesen várunk, akik a könyvek, vagy a kultúra, vagy egyáltalán azok a témák iránt érdekeltek, amiket mi el fogunk hozni erre a rendezvényre.

Tehát akkor csak a magyarságnak szól ez a rendezvény, vagy más nyelven is lehet majd a könyvekkel beszélni?

Az idén még csak magyarul lesz.  Jövőre akarjuk bővíteni, hogy legyen több nyelven is, de már az idéntől lehet szótárt igényelni. Tehát ha eljön egy olyan anyanyelvű, aki nem érti a könyv által beszélt nyelvet, vagy nem ismernek egy közös nyelvet sem, akkor lehet a szervezőktől igényelni egy szótárt. A szótár az egyik önkéntes, természetesen, aki azt a nyelvet nagyon jól tudja beszélni, így a beszélgetés igazából ezzel a szótár segítségével történik.

Akkor ha  jól értettem, jövőre is már gondolkodtok a szervezésen.

Igen, mindenképp lesz folytatása a rendezvénynek, nem fog itt megállni. És szeretnénk ha tíz év múlva találkozhatnánk a tizenkettediken.

Iván és bandája számára 2016 januárja különlegesnek számított, hiszen az ünnepi kikapcsolódás után útra kerekedtek, Hollandiába és Belgiumba, majd rögtön utána hozzánk, Erdélybe látogattak el. „Életünk első olyan hónapja, amikor nem is játszottunk itthon. IZGI!”- írják a Facebook rajongói oldalukon. A Balcony TV szervezésében legelőször Nagyváradon, majd Csíkszeredában, Kolozsváron és végül Marosvásárhelyen adták a boogiet, s olyan teltházas koncerteket rittyentettek, amilyent illik. Legalábbis Kolozsváron. Janurár 30-án tehát a The Shelterben buliztunk, de előtte kicsit elbeszélgettünk a srácokkal, néhány kérdésemre pedig Vitáris Iván, a zenekar frontembere válaszolt.  

Na de előtte egy rövid leírás róluk…

1. februárjában alakult budapesti zenekar. Stílusukat alapvetően a ’60-as, ’70-es évek zenei világának, a rockzenének, a rock and rollnak és sok más szabad stílusú irányzatoknak az ötvözése határozza meg. Néhány kivételt leszámítva, dalszövegeiket angol nyelven írják. Állításuk szerint a banda még a gimnáziumban megszületett, eleinte más formációkban, majd 2010-ben csatlakozott hozzájuk az énekes, Iván, és a zenekar gitárosa, Balla Máté. 2013-ban elnyerték az MTV Music Awards legjobb magyar előadójának járó díjat, 3 albummal dicsekedhetnek, (tavaly decemberben debütáltak a legújabb The All Right Nows című lemezükkel), és számos daluk első helyen szerepelt az MR2 Top 30-as összeállításában, ilyen például a Take My Hand című daluk is.

… és akkor az interjú J

Sok mende-monda kering az Ivan & the Parazol név története körül. Mi az igazi story?

Ez egy nagyon egyszerű és unalmas történet igazából. Bex (Beke István) egy kicsit kialvatlanabb állapotban vezetett haza Budapesten. Akkor rengeteg elnyűtt plakát volt a városban, és az egyiken az állt, hogy „Ön pazarol”? – és egy ártalmatlan félreolvasás következtében jött a parazol, ami végül tök jónak tűnt. Aztán elkezdte összeilleszteni más szavakkal, majd SMS-ben kérdezte, hogy az Ivan and the Parazol jó név lesz-e, mert előtte hónapokig tököltünk a névválasztással. Aztán a történet értelmet nyert, szárnyalni kezdett s mindenféle magyarázatokat találtunk ki arra, hogy mit jelent az Ivan and the Parazol: hogy a napernyő megvéd minket a kívülről érkező rossz energiáktól, meg hasonló baromságoktól.

Nem is olyan rég, december 3-án debütáltatok a legújabb lemezzel. Mik az eddigi visszajelzések?

Eddig csupa jó visszajelzéseink vannak. Az egyik komolyabb, amit érdemes megemlíteni, hogy kéthete toplistás a záródala és egyben címadó dala, a The All Right Nows, valamint a közönség köreiben is azt vettük észre, és ennek kimondottan örülünk, hogy kezdik benne felfedezni azt az új ízt, meg azt az elképzelést, amit mi gyakorlatilag már az első két lemezzel is létre akartunk hozni. Az előbbiekben technikai és ilyen-olyan problémák miatt nem feltétlenül jött össze a teljes kerek koncepció, ennél az új lemeznél viszont ez nagyon jól megszületett, és ezt a közönség is érzi. Szerintem nagyon jól összeértek az alkotóelemek, úgy érzem sikerült megfőzni a jó csorbalevest.

Hallgatva a zenéteket, nekem egyből bevillantak a The Doors, vagy akár a Beatles ismertetőjelei is. Mennyire ihlet titeket az ők stílusviláguk és mondanivalójuk?

Minket nagyon inspirál ez a korszak, meg ezek a zenekarok is. Én azt gondolom, hogy ez egy jó adottság számomra, hogy nem egy tenor-egy magasabb hanghordozású- énekes vagyok. Általában, aki mélyebben énekel, meg vannak ilyen mélyebb témák, azoknak könnyebb felidézni ezt a világot. Igazából sok mindenkire lehet azt mondani, hogy úgy énekel, mint Jim Morrison, vagy hasonló felfogásban dobol, mint Bonham, és akkor az egy kicsit Led Zeppelines, vagy ugye ott van az orgona és akkor az már Deep Purple. Marha sok mindent rá lehet húzni, mi rock zenét csinálunk, annak is talán a gyökerekből táplálkozó formáját. Így bizonyos daloknál természetesen meg van az, ami volt régen is a Beatles esetében például, hogy egy olyan dalt írtak, ami Stones beütésű volt, és fordítva. Ezzel meg nem is volt semmi baj. És ennyi. Persze, hogy hatalmas inspiráció, miattuk kezdtünk el zenélni.

Mesélj a hollandiai kiruccanásról. Hogyan fogadott az ottani közönség?

Ú az nagyon jó volt. Mi az Eurosonic Noordeslag fesztiválon léptünk fel, ami Európának meg amúgy a világnak az egyik legnagyobb showcase fesztiváljai között van. Röviden összefoglalva ez arról szól, hogy eljönnek a világ minden tájáról zenekarok, akiket kiválasztottak, és a zeneipar szakemberei, fesztiválszervezők, bookerek, kiadók megnézik a koncerteket, és keresik a tehetségeket, akikkel a jövőben szeretnének dolgozni. Ez egyfajta tehetségmutató fesztiválja a szakmának. Akik ott fellépnek, azoknak lehetőségük van megismerkedni komolyabb producerekkel, kiadókkal, akik segíthetnek a karrier nagyobb felívelésében. Itt játszottunk mi, kétszer is felléptünk, és mindkét alkalommal tele volt a club. Az emberek nagyon élvezték, amit csináltunk, és sikerült is olyan szakemberekkel találkozni, akikkel a jövőben majd tudunk dolgozni. Természetesen minden ország közönsége között lehet látni a különbségeket: Magyarország és Erdély lelkesedése páratlan. Innen is, és Amerikából is jó tapasztalatokkal jöttünk haza, de ami igazán fontos számunkra, az az itthoni közönség szeretete. Olyan elemi energiával tudnak bulizni, mint senki más a Földön. Ezt pedig bátran kijelenthetem!

Amerikában merre jártatok?

Kétszer játszottunk az SXSV fesztiválon, ami szintén ilyen showcase, ez Austin –ban Texas államban, és voltunk még New Yorkban is.

Erdélyben megfordultatok már?

Nem, most vagyunk itt először.

No és van valamilyen erdélyi felmenőtök? Ezt csak úgy a poén kedvéért, mert általában minden magyarországi előadóról kiderül, hogy van itteni gyökere.

Hú nekem semmi sajnos. Az én családom, a Vitár egy morva eredetű ősi család, tehát inkább Csehország felé húz, a másik felem meg orosz. Dédnagytatám Moszkvában élt, és hát nem potyára lettem Iván, tőle örököltem ezt a nevet. A zenekar többi tagjánál sem tudok erdélyi gyökerekről, talán egyszer Simi mesélte, hogy neki van egy unokatestvére, aki Amerikában él, de itt született Marosvásárhely környékén. Na de biztos vagyok benne, ha nagyon pontosan lekövetnénk a családfánkat, akkor biztos akadna valaki, aki innen származik. Valószínű így kerül ki mindenkinek az erdélyi vér.

Milyen volt a buli Csíkban?

Őrületesen, úgy, mint egy fesztiválon. Hihetetlen energiát tudtak átadni nekünk, és reméljük vissza tudtuk nekik adni. Nagyon jól fogadtak minket, meg az, hogy ismerték a dalokat az hihetetlen élmény volt, úgyhogy eddig egy rossz szavunk nem lehet, mert zseniális az itteni közönség.

Mik a tervek a jövőre nézve?

A Eurosonic után mi a Benelux államokban fogunk majd fellépni, lehetőleg még gyakrabban és összefogottabban turnézni. Németroszág még egy olyan célzott ország, ahol elkezdtünk dolgozni, mert van ott egy kiadónk, a Hollandoknál is, úgyhogy ezen megy most a pörgés. Illetve természetesen a magyarországi turné kezdődik most az új lemezzel, így februárban megyünk majd Debrecenbe, s aztán még sok városba. Lesz több nagy koncertünk Budapesten is, és ki fogunk adni márciusban egy magyar dalokat is tartalmazó kis SP-t, egy két-három számos kis művet, amit majd reményeink szerint egy magyar nyelvű nagylemez is követ majd.

Könyvturi|élőKönyvtár néven szervezi meg kulturális eseményét az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 2016. április 15-én, a Perspektíva és Campus diákújságokkal közreműködve. Első alkalommal a Perspektíva kolozsvári diákújság 2015-ös programjaként jelent meg, Perspi20 szalagcím alatt, idén viszont az EMKE ad keretet a rendezvénynek a sétatéri Kaszinó épületében.

Teljes cikk

Én nem tudom, hogy a mai kor embere mennyire szembesül önmagával. Csak azt látom, hogy mindenki boldog és kiegyensúlyozottnak tetteti magát. És boldog párkapcsolatban él, pedig a barátja épp az előbb tett félreérthetetlen ajánlatot. Én, az ilyen helyzeteket, ha testem engedte, mindig hárítottam, mert az agyamban ennél sokkal érdekesebb gondolatok termelték az endorfint.

Mi a fenéért van valaki olyannal, akit nem tisztel? És direkt nem a szeretetet mondom, mert ugye, az ilyen dicsőférfiak, mind nagyon szeretik szívük hölgyét, csak már nem „olyan”.

Mi nem olyan? Te, senkiházi férfiak szégyene – gondolom magamban!?

Hát olyan…tudod. Nincs kedve, unalmas.

Két lehetséges verzió alakulhat ki: egy, veszem a lapot és leszek az irgalmas szamaritánus, megsajnálom szegény férfit, még egy kicsit csodálom is az áldozatkészségét, amivel szolgálja a hölgyét.

Na! Majd én megmentem ezt a dolgot! – gondolhatnám magamban.

Mert: ha a másik unalmas és kedvtelen, akkor ez azt feltételezi, hogy én, én bizonyosan hihetetlen izgalmas vagyok és kedves. És milyen bátor, istenem milyen bátor vagyok!

És akkor haza mennénk.

Haza hozzá persze, mert megmutatja nekem a fotográfiáit a falakon. Megnézném a szépen vetett ágyat, amibe engem fektetne, és érezném milyen édes a mosószer illata, amit nagy valószínűséggel a párja választott. Az az unalmas liba!

Szétnéznék a szobában és látnám, a közös emlékeket a fényképeken. Látnám az éjjeli szekrényre helyezett piperedolgokat. Hmm, Chanel. Látnám, a nő könyveit, amiket olvas. Hmm, Dosztojevszkij. Látnám a vasalt inget – amit biztosan nem az én esti lottó ötösöm vasalt magának. Látnák egy közös életet egy másik, egészen más szemmel.

De mindez mégis mit számít, mikor én vagyok a kiválasztott?! Én vagyok a másik nő, az izgalmas! Hogy ne lennék különleges, mikor ez a férfi, vállalva a kockázatot felhozott magához?

Hozna nekem egy pohár bort, közben a virágot – amit porhintés szándékával cibált le egy kerítés mögül, hogy mégiscsak lássam hazafele jövet a kocsmából, hogy ő milyen úriember, ááá: egy romantikus hősszerelmes, aki rózsát lop! Szóval a virágot vízbe tennénk. Néhány szót ejtenénk a munkáról és hobbikról, majd szép lassan, vagy eszeveszett gyorsan, egymás testében keresnénk a lelki-bocsánatot.

Csak az a gond, az ilyen hősszerelmesekkel, hogy mikor eljut a teste arra a szintre, hogy az agyából felszáll a szürke köd, akkor már van hely gondolkozni. És innen arra fele, már egyáltalán nem egy romantikus mese a történet, hanem egy undorító szégyenfolt. Már csak arra gondolna, hogyan tudna tőlem megszabadulni. Mi van, ha a hajammal van tele az egész ház? Egész este csörgött a mobilja, most megnézi. Elkezd pánikolni, de szégyellne kitenni hajnalban a lakásból, ezért befordul a fal fele és úgy tesz, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, hogy ő most alszik.

A másik lehetséges verzió, az ilyen helyzetek kezelésére a tapasztalat.

Annak a tapasztalata, milyen érzés lehet haza jönni a párunkhoz a meleg lakásba egy hosszú út után. Befeküdni a friss ágyba, rágyújtani egy cigarettára, folytatni az aktuális regényt, ott ahol abba lett hagyva. Mintha, még egy üveg bort is vettem volna az utazás előtt.

És megcsodálni a szép szál vadrózsát, ami ott virít a kedvenc vázámban, milyen kedves, pedig nagyon jól tudja, hogy mennyire gyűlölöm a rózsát.

Mivel január és február azok a hónapok, amelyekben a filmek meghalni mennek, meg 40 éve 79 éves fehér emberektől díjakat kapnak, megnéztük, hogy mire érdemes visszatekinteni az elmúlt esztendőben, s főleg ajánljuk őket, ha lemaradtatok volna róluk. Én az amerikai premierdátumokat fogom figyelembe venni, mivel egy kattintásra voltam egy Egyesült Államokbeli virtuális mozilátogatástól, és az eredeti címeket fogom használni, mert a fordításokról megvan a véleményem… Ugyan még nem volt alkalmam megnézni a Sicariót, illetve a Room-ot, de bízom benne, hogy ez is egy megfelelő cinematikus útmutató. Teljes cikk