Ahogy Európának a maffia és Ázsiának a jakuza, Amerikának is kialakult a sajátos bűnszervezete: a törvényen kívüli motoros klubok. Nem nehéz felismerni a tagjait, hiszen jellegzetes bőr- vagy farmermellényt hordanak különböző felvarrókkal attól függően, hogy melyik klubhoz tartoznak. Egy felvarrójuk azonban közös, az egy százalékot mutató patch. Ez a felvarró jelzi azt, hogy ők a társadalom szűk rétegét, vagyis egy százalékát képviselik. A valaha létezett legnagyobb motoros klub az 1948-ban alakult Hells Angels. Az egész világon vannak fiókszervezeteik, és sok országban már tiltólistán szerepelnek, azaz nem működhetnek legálisan. Jay Dobyns ATF-ügynöknek (alkohol- és dohánytermékek, illetve lőfegyverek forgalmával foglalkozó szövetségi iroda) és csapatának elsőként sikerült beférkőznie a Hells Angels legbelső köreibe. Könyve ennek a 21 hónapig tartó akciónak a történetét meséli el, elénk tárva a beépített ügynökök igazi életét.

A kettős élet igencsak sok stresszel jár. Jay Dobyns majdnem elvesztette családját a beépülése alatt, hiszen teljes jogú HA-taggá akart válni, ez pedig rengeteg áldozatot követelt. Az akció alatt Dobyns mindkét kezét összevarratta csak azért, hogy hitelesebbnek tűnjön. Saját elmondása szerint ebben az időszakban több fegyvert vásárolt és adott el beépített ügynökként, mint amennyi tejet vett a boltból. Ugyanakkor megtanult motorozni is úgy, mint egy igazi Hells Angels, esőben is akár és piros lámpák nélkül. Részese volt azoknak a buliknak, ahol őrült módon ivott, drogozott és közösült mindenki. Csapatával maga mellett Dobyns végrehajtotta a lehetetlent, a Hells Angels legöregebb és legkeményebb arcait verte át, például Ralph „Sonny” Bargert, aki a nevezetes bűnözői szerv alapítója. Nemcsak beépült, de majdnem teljes jogú tagja lett a HA-nak. Ez azonban rengetegbe került. Családja ugyan kitartott mellette, de ő maga gyógyszerfüggő lett. Az akció végén pedig bár kitüntették, az ATF nem volt hajlandó tovább alkalmazni és nem is vonták tanúvédelmi program alá családjával. Dobyns annyira beépült a HA-ba, hogy a végén azon kapta magát: jól érzi magát azok között, akiket üldöznie kéne.

Jay Dobyns és Nils Johnson-Shelton írták ezt a hihetetlen történetet elmesélő könyvet. A nyelvezet egyszerű és nagyon olvasmányos. Olyan dinamika van benne, ami csak repít. Mintha te is ott motoroznál, kinn, a hatvanhatos úton. Számomra talán azért is volt ennyire jó élmény, mert olyan dolgot fogalmaz meg a világgal kapcsolatban, amit nagyon sokan nem értenek: nincs olyan, hogy jó vagy rossz, a dolgok ennél sokkal bonyolultabbak. A mű eredeti címe No Angel: My Harrowing Undercover Journey to the Inner Circle of the Hells Angels. Magyarul a Twin Media adta ki 2015-ben. Papíron és elektronikus formában egyaránt elérhető.

„Érdekli a fiatalokat a politika? Ugyan már, ne nevettess! A fiatalokat önmagukon kívül semmi más nem érdekli! Csak anyuci meg apuci biztosítsa a kis életüket, rakjanak a fenekük alá mindent, aztán majd csak egyszer, valamikor önállók lesznek. Politikai eseményeken a fiatalok is részt vesznek? Minek, dekornak? Persze már. És még saját döntéseik is vannak? Érdeli őket a jövő? Tele van az életük kiaknázatlan lehetőségekkel? Jó vicc, jó vicc. Kérlek, folytasd még, olyan jól mondod, a végén még el is hiszem.”

Számtalanszor végigfutottam már ezeket a köröket. Kinevetnek, amikor azt mondom, önkéntes vagyok itt is, ott is, amott is, szeretnék ezzel komolyan foglalkozni a jövőben. Amikor december 10-én, péntek délután elindultam a Nagyvárad melletti Püspökfürdő felé a XIX. MIÉRT Akadémiára, tudtam, hogy ez a rendezvény fogja biztosítani azt a löketet, azt az erőt, amitől az ezekhez hasonló beszélgetések nem fognak zavarba hozni, nem érzem magam kínosan csak azért, mert valamit képviselni akarok.

Első alkalommal vettem részt a Magyar Ifjúsági Értekezlet szakmai akadémiáján, a már ismerős arcokat látva viszont egyáltalán nem éreztem magam idegen helyen. Mintha hazaérkeztem volna. Második család, ahogy szokták mondani, és rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg így van: ugyan a második, szűkebb családom a SZIT (Szilágy Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács, a MIÉRT tagszervezete), végső soron a MIÉRT a big family, ahol mindig örömmel, mosollyal és tárt karokkal fogadnak.

Szakmaiság, közgazdaságtan, politikai viszonyok és lehetőségek. Meredeknek tűnik az én kulturális újságíráshoz és közeghez szokott lelkemnek, de nem mondhatnám, hogy nehezen vettem fel a fonalat, sőt. Az utóbbi néhány év önkénteskedéseiből adódóan már könnyedén kiismerem magam mindkét közegben.

A Magyar Ifjúsági Értekezlet 2001 óta minden évben megszervezte a MIÉRT Akadémiát, a járványügyi helyzet miatt 2020-ban ez elmaradt, így idén nem jubileumi, hanem 19. alkalommal gyűltünk össze Püspökfürdőn előadásokat hallgatni és ismét minőségi időt tölteni együtt.

– A MIÉRT eleve több pilléren áll: fontos számunkra a fiataloknak való programok szervezése, az, hogy megmaradjon a remek kapcsolat köztünk és az RMDSZ között, a harmadik célkitűzésünk pedig a szakmaiság, a fiatalok fejlesztése. Ezen túl azért is tartom fontosnak az akadémia létezését, mert ez a hétvége remek lehetőséget biztosít a résztvevők számára, hogy megismerjék egymást, hiszen Szatmár megyétől egészen Fehér megyéig, Brassó megyétől Temes megyéig mindenhonnan képviselve van a magyarság. Az a tapasztalatunk, hogy évről évre meg-megújul a résztvevő csapat, mindig vannak új emberek, akik úgy gondolják, fontos számukra az ifjúsági szférában, a közösségi ügyekben való részvétel, és a későbbiekben talán még a politikai életben is szerepet szeretnének vállalni. Az akadémia ehhez ad egyfajta fogódzót és támpontot – állítja Tőtős Áron, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnökhelyettese és az akadémia koordinátora.

Az évente 130-150 fiatalt bevonzó erdélyi magyar közéleti akadémia szervezőcsapata igyekszik évről évre egy nagy, átfogó téma köré építeni az előadásokat, idén a járvány és az aktuális válságproblémák kerültek középpontba.

– Évről évre komoly kihívást jelent az akadémia programjának összeállítása, hiszen a célközönség középiskolások, egyetemisták és fiatal felnőttek, munkavállalók köréből áll, így egyértelműen nincs olyan programpont, ami mindenki számára érdekes lehet. Mindenképpen foglalkozni szeretnénk általános strukturális kérdésekkel, mint például a jövő évi népszámlálás, éppen ezért hívtuk el Barna Gergő szociológust, hogy a jövő évi eseményekről adjon átfogó, érthető képet a fiatalok számára. Szükséges még a helyi szintű problémák felmérése, erről beszélt két fiatal kisvállalkozó, Szabó Gergő és Csuzi Botond, akik az elmúlt két év nehézségeiről számoltak be, s elmondták, mit jelent fiatal vállalkozónak lenni, mi ennek az előnye és a hátránya, milyen akadályokba ütközhetnek. Közéleti akadémiáról lévén szó, nem hiányozhat az aktuális politikai eseményekre való reflexió, éppen ezért fogadta el a meghívásunkat Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke. Másik fontos, nem elhanyagolható tény, hogy az Európai Uniónak is tagja vagyunk, így mindig igyekszünk nagyobb keretrendszerben is megvizsgálni az aktuális szituációt. Az esemény társszervezője a Kós Károly Akadémia mellett a Wilfried Martens Center for European Studies, rajtuk keresztül európai szakértőket is elhívtunk, ők angol nyelvű előadásokat tartottak – tette hozzá a programkoordinátor. Áron kiemelte, és nekem is ez a tapasztalatom, hogy a fiatalok nyitottak, kritikusan gondolkodnak, és erre oda kell figyelni, meg kell hallgatni az álláspontjukat, hiszen igenis van véleményük, igenis szeretnének beleszólni a politikába, és nem igaz, hogy közömbösek lennének a közélet iránt. Legalábbis nem mindenki, én pedig hihetetlenül boldog vagyok attól, hogy ezt a tábort erősíthetem.

Kolozsvári Magyar Diákszövetség. Mi, kolozsvári egyetemisták mind hallottunk a szervezetről, amely értünk, miattunk és velünk működik, de nem látunk bele a működésébe, ha csak a közösségi médián követjük tevékenységét, főleg most, a népes találkozóknak teret nem engedő korlátozások miatt. Hatos Attilát, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség frissen újraválasztott elnökét kérdeztük a szervezet működéséről, tervekről és arról, milyen út vezetett számára a vezetőtanácsig, és innen hova, hogyan tovább.

Hatos Attila három évvel ezelőtt érkezett Kolozsvárra közgazdaságtant tanulni, az idén pedig jogi tanulmányokba kezdett. Nagyon hamar bekapcsolódott a KMDSZ tevékenységébe, eleinte a szolgáltatásokért felelt, ami magába foglalta a karrierirodát, a sportirodát, az A kártya (kedvezményes diákkártya) meg a Palota és Kunyhó (albérletkereső) projektet. A harmadév már KMDSZ-elnökként érte.

– Mi vonzott a KMDSZ-ben? Miért szerettél volna tagja lenni?

KMDSZ-tagok egy sítáboros emléke

– Már középiskolában is tagja voltam a diákszövetségnek. Szerettem közösségekben dolgozni, mindig is társasági személy voltam. Amikor 2018-ban Kolozsvárra kerültem, új kihívásokra vágytam, és az egyetemmel párhuzamosan olyan tevékenységben akartam szerepet vállalni, ami a tanulás mellett kiegészíti a mindennapjaimat. Nővérem öt évig volt itt egyetemista, sokat mesélt arról, milyen vagányak a diáknapok, diákévei alatt mindegyiken jelen volt. A baráti társasága is csak ajánlani tudta, és mások is mondták, hogy mindenképp KMDSZ-ezzek. Így aztán, amikor meghirdették a mentorprogramot, jelentkeztem. Első perctől tudtam, hogy ez hosszabb távra szól. A többlépcsős felvétel esettanulmányból állt, személyes beszélgetés volt meg valamiféle játék… Már nem emlékszem pontosan. A program célja az egyetemistákkal megismertetni a szervezet belső működését, zökkenőmentesen bekapcsolni őket az önkéntességbe, a KMDSZ-es szervezkedésbe. A szakmai fejlődés és gyakorlati tudásszerzés mellett célja olyan közösséget kialakítani, amely elszántan viszi tovább a KMDSZ programjainak koordinálását.

– Miért pályáztad meg az elnöki pozíciót?

– Őszintén, sosem készültem elnöknek. Előtte nagyon szerettem az A kártya projektet vinni, aztán VT-s lettem (vezetőtanács), még Lőrincz Isti elnöksége alatt. Következett egy nagy generációs csere, talán hárman maradtunk a régi VT-ből. Az elnök második mandátuma közben lemondott, ő kérdezett meg egy kávézás alkalmával, vállalnám-e a feladatot. Teljesen váratlanul ért a felkérés. Legalább két-három hétig gondolkodtam rajta. A következő már a harmadév lett volna számomra az egyetemen. Kikértem a családom véleményét, aztán rábeszéltem magam, és igent mondtam. Itt volt az alkalom, ami ritkán és keveseknek adatik meg – belevágtam. Meg akartam tudni, hogyan boldogulok a KMDSZ elnökeként és egy nagy csapat tagjaként.

– Észrevételed szerint mennyit változott a KMDSZ, amióta tagja vagy?

,,nincsenek most diáknapok, amelyek lehetővé tennék a közösségi élet ilyen jellegű megtapasztalását”

– Nagyon sokat. Változtak az emberek, ez egy másik generáció. Öregnek nem mondanám magam a huszonkét évemmel, viszont ma már más a diákok mentalitása. A KMDSZ is változott, mióta életünkben van a koronavírus, 180 fokban megváltoztatta a szervezet életét. Mégis jó, hogy éppen ennek a változásnak az elején alakult új vezetőség, mert így jobban tudtunk alkalmazkodni. Egyből mély vízbe kerültünk. A 2019–2020-as tanév első féléve rendesen dübörgött, voltak még rendezvények, projektek, személyes kapcsolatok, aztán jött március. Addig mindenkiben volt egy nagy hype, hogy csináljuk, hozzunk létre vagány dolgokat a következő 1-2 évben, de március eléggé orrba ütött, vissza kellett vennünk a lendületből. Egész gyorsan alkalmazkodtunk. Már a nulladik perctől sikerült az online térrel felvennünk a versenyt, át tudtunk menteni sok projektet. A kapcsolattartás Zoomon üzemelt tovább, már nem is tudom, hány százezer perc van benne azóta részünkről. Volt, ami az online helyzet miatt nagyon nagy hátrányt szenvedett, de pozitívum, hogy nem volt az a nagy rohanás, mint amikor egész évben rendezvényt rendezvény, gyűlést gyűlés követett. Több figyelmet fordíthattunk tervezésre, próbáltunk régi dolgokat újragondolni, ötletelni, hogy mely területekre kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Mindent egységes szintre akartunk hozni.

– A KMDSZ értékrendje, hagyományai mellett megfér az újító szándék? Hol változtatnátok?

– Mindig akadnak talán személyes sérelmek a diákok részéről, amelyeket kivetíthetnek a szervezetre. Mindig vannak negatív kritikák, régi bántódások, de a csapattal azon dolgozunk, hogy a korábbi hibákat kijavítsuk. Ezek néha banálisak, de sokat jelentenek egy-egy közösségnek. Legfőképpen ezeken kell változtatnunk. Nyugodtan jöhet bárki régi sérelemmel, amit talán már nem tudunk helyrehozni, de törekszünk, hogy ezután elkerüljük. A mindenkori KMDSZ feladata meghallgatni a diákokat, és igyekezni mindenkinek kedvére tenni. Ez persze lehetetlen, de legalább az akarat legyen meg részünkről.

– Elnökként mivel foglalkozol?

A nyári egyetem részvevői 2021-ben

– Elsődleges szerepköröm a csapategységet összefogni. Az 5-9 tagú operatív vezetőtanácsnak nekem kell keretet adnom, és a szervezet évenként változó stratégiáit, harminc éve létező szellemiségét, értékeit, évtizedes tapasztalatait kell megőriznem, továbbadnom, hogy mindennek meglegyen a kontinuitása. Ezenkívül ott van a (nemzetközi) kapcsolattartás, a pénzügyi keret előteremtése, hivatalos megjelenések, interjúk. Az elnöki pozícióhoz idén hozzárendeltük a szolgáltatásokért felelős VT-s területet is. A tanácson kívül még van egy néhány tagot számláló csapatom, akik a karrierirodával, sportirodával és az A kártyával foglalkoznak. Szeretek minden évben egy konkrét futamidős projektet is vállalni. Az elnökséggel járó mindennapi rutinfeladatok állandóak, mindennap kezdődnek elölről, ezt a monotonitást tudják a projektek megtörni. Idén a madarasi sítábor szervezését vállaltam. Hargita megyeiként sokat jelent nekem a Madarasi-Hargita, akárcsak a KMDSZ, így egybe tudom gyúrni most ezeket a pontokat, amelyekhez érzelmileg kötődöm. Azt hiszem, nagyon jó sítábort tudunk szervezni március 5–7. között, ha az akkor érvényben lévő határozatok megengedik. Két héttel később Franciaországba megyünk, ott is szokott lenni egy sítáborunk. Idén Les Deux Alpes-on tartjuk 10 napig. Az érdeklődés intenzitása a régi; annyiból nehezebb a dolgunk, hogy másfél éve hiányzik a személyes kapcsolat a diákokkal. Nem lehet egy kocsmaasztalnál nekiszögezni valakinek: „Gyere sítáborba, nagyon vagány lesz!” Nem csökkent az érdeklődés, csak nehezebb elérni a diákokat, és várnak a jelentkezéssel, amíg megbizonyosodnak arról, hogy a vírus ellenére biztosan megvalósítjuk a terveinket.

– A közösségi felületeken leginkább ezeket a rendezvényeket reklámozzátok, ezt látják, akik érdeklődnek a munkátok iránt. Viszont az nemcsak ennyiből áll. Közösségépítésen kívül mit tesztek a diákokért?

– A KMDSZ alapszabályzata és legfőbb törekvésünk szerint „a Kolozsvári Magyar Diákszövetség a kolozsvári magyar diákok érdekvédelmi, érdekképviseleti és kulturális szervezete”. Én ehhez ragaszkodom, mert akkor működik jól egy diákszervezet, ha az érdekképviseleti, érdekvédelmi terület a mérlegen ugyanannyit nyom, mint a rendezvények, projektek és szolgáltatások. Ebből a szempontból a munkánknak tényleg van látható és láthatatlan része, de ebből is sokat próbálunk már megmutatni. Nekem kimondottan célom volt, amikor elnökké választottak, hogy az érdekvédelmi, érdekképviseleti kérdésekkel sokkal többet foglalkozzunk, kiegyenlítsük a mérleg két nyelvét. Erre vannak most törekvéseink, és úgy látom, jó irányba indultunk el. Ez a terület jelenti a legnagyobb kihívást, mivel a diákok javarészt nem tudják, melyek a kötelezettségeik és jogaik, félnek, ha sérelem éri őket, de nem is tudják felmérni, mennyire súlyos az ügy. A diákképviseletnek, diákszenátornak, alprefektusnak itt van nagy szerepe. Főleg olyan egyetemekkel tudunk dolgozni, ahol magyar tagozat is van. Néhány éve volt egy kezdeményezés, miszerint a KMDSZ tanügyi referenseket nevezett ki azokra az egyetemekre, ahol nincs magyar oktatás, de vannak nagyobb magyar közösségek. Ott nem lehet az egyetemekről hivatalos diákképviselőt indítani, aki a magyar diákokért dolgozik a vezetőségekben, ezért volt szükség egy-egy olyan kijelölt személyre, akit ismernek a diákok, és van kapcsolata a vezetőséggel. Mostanra például a műszaki egyetemen már hivatalos diákképviselő van, aki korábban tanügyi referens volt. Nehéz belelátni, hogyan is tevékenykedik az érdekképviselet, de egy konkrét ügy kapcsán megmutatkozhat a valódi ereje. Például, ha Szamosközi professzor úr esetét nézzük, láthatjuk, hogy a KMDSZ kezdeményezésére, az egyetemi diákképviselőkön keresztül lehetett lépéseket tenni az ügy megoldásának érdekében. 

– A Szamosközi-ügy kapcsán lehetett rosszalló kommenteket olvasni Facebook-posztotok alatt arról, hogy harminc éve ez a helyzet (verbális bántalmazás, tisztelet hiánya diákok és tanárok iránt stb.), de csak most kapta fel mindenki a fejét, a videó után. Ilyen helyzetben és akkor, amikor a diákok évekig nem mernek hivatalos lépéseket tenni, ti diákszervezetként mit tudtok tenni?

– Ebben a szélsőséges példában mutatkozott meg, hogy az egyetemek vezetősége, a diákképviselők és a KMDSZ miként dolgoznak össze. Ha felüti a fejét egy ilyen probléma, azt elsősorban a kari diákképviselőnek kell jelezni. Ő majd a szenátornak mondja el, aki egy másik szintet tud a döntéshozatalban képviselni, és akkor megszülethet az együttműködés. Viszont amíg nem érkezik valós jelentés a problémáról, akár név nélkül is, nem tehetünk legitim lépést. A mi szerepünk a kari és diákképviselőket közelebb hozni a diákokhoz, hogy a probléma eljuthasson a főbb szervekhez.

– Az ilyen ritka, de nagy botrányoktól eltekintve miben látod a kolozsvári diákság legnagyobb problémáját?

– Két éve lassan nincs diákélet, az egyetemisták nem ismerik a csoporttársaikat, otthonról jelentkeznek be az órákra. Kevés egyetemen vagy karon zajlik offline oktatás, és a diákélet elveszíti a szépségét. A kocsmázásokon és a bulikon túl nem kapják meg a tanulók azt a tudást és tapasztalatot, amit jelenléti tanítás során elsajátíthatnának. Nagy hiánya lesz a helyzetnek az is, hogy a diákok nem tudnak megismerkedni más szakokon, egyetemeken tanuló diáktársaikkal sem, mert például nincsenek most diáknapok, amelyek lehetővé tennék a közösségi élet ilyen jellegű megtapasztalását. Ez meg fog látszani a következő években. Talán erős a kifejezés, de a diákélet elértéktelenedett, mert nincsenek meg a régi tapasztalatok. Valahol a kényelem is befolyásoló tényező. Az önállóságot nagyon visszahúzza a helyzet, bár anyagilag megkönnyíti az egyetemista létet. Lassan három generáció nem tudja, milyen jelenléttel megélni az első félévet az egyetemen, milyen a szesszió, amikor offline zajlanak a vizsgák, amikor olyan tavasza van az embernek, hogy a sok programját nem tudja összeegyeztetni… Szerintem itt veszítenek legtöbbet a diákok. Én is, aki a normális egyetemista lét örömeit és árnyoldalait megtapasztaltam. Mindannyiunktól sokat vesz el a helyzet. Motivációt, lelkesedést. Ez a legnagyobb problémája a mai diákságnak.

– Számodra milyen tapasztalat erdélyi magyar diáknak lenni?

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy erdélyi, kolozsvári diák vagyok, ahogy arra is, hogy olyan mentalitást hozok az otthoni régiómból, Székelyföldről, ami itt, Kolozsváron talán nem megszokott, de jól tud a kettő ütközni. Rengeteg magyar diák tanul ebben a városban, és szerintem akik ide jönnek tanulni, széles körű világnézettel, kritikai gondolkodással rendelkeznek. Itt üzemel Románia legnagyobb diákszövetsége, ennek meghatározó szerepe van az erdélyi diákpalettán.

– Terveitek szerint melyik lesz a legközelebb offline megtartandó rendezvényetek?

– Ha pozitívan akarom szemlélni a helyzetet, azt mondhatom, hogy a legközelebb megtartandó eseményünk a téli majális január elején vagy közepén, attól függően, hogy az ünnepek hogyan befolyásolják a vírus terjedését, milyen szabályozások lesznek az új évben… Ha ez nem lehetséges, marad jelenléti programnak a két sítábor, aztán tavasszal újabb események.

A 2019-es mentorprogram összerázóján

– A vezetőtanács mindig teljes mértékben egyetért a célkitűzéseiddel?

– Ezeket a célokat együtt fogalmazzuk meg. Minden évben van a KMDSZ-nek két nagy stratégiázója, ősszel és tavasszal, de a mindennapi beszélgetések elmaradása miatt most negyedévente találkozunk, értékeljük és átbeszéljük az elmúlt és a következő időszakot. Ezeken a találkozókon dől el, hogy milyen célokat fogalmazunk meg az adott évre, és ezeket milyen eszközökkel érjük el. Ez közös feladat és a céljaink is közösek.

– Nehéz az egyetemi tanulmányokat összeegyeztetned az elnökséggel? Jut mindenre idő?

– Mióta online világot élünk, sokkal könnyebb. Meg kell találni az arany középutat, hogy az ember mindkettőt jól tudja menedzselni. Olykor egyik a másik kárára válik, de ez időszakosan változik. Szesszióban például háttérbe szorul a közösségi munka, két-három hétre mi is eltűnünk, de akkor van is mit pótolni a féléves lemaradásokból. Nem lehetetlen összehangolni a kettőt. 

– Mik a tanulmányi és szakmai terveid?

– Idén elkezdtem jogot tanulni a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Első körben szeretném felvenni a ritmust, pótolni az esetleges lemaradásaim. A későbbiekben mindenképpen fogok civil szervezeti oldalról is foglalkozni projektekkel. Van még két évem KMDSZ-elnökként, most főleg erre kell fókuszálnom, pláné, hogy úgy tapasztalom, most kezd visszatérni az az élet, amit én tapasztaltam diákként. Át kell adnom a tapasztalataimat. Két év alatt kialakul majd, pontosan mit szeretnék csinálni. Hosszú távon szeretnék hazaköltözni, de egy ideig Kolozsváron maradnék a KMDSZ miatt és szakmai szempontból is, számos területről szeretnék tudást összegyűjteni.

– Mit ajánlasz a kolozsvári egyetemistáknak, hogy a világjárvány ellenére is érdemivé tegyék a diákéletüket?

– Mindenképp tartsák a kapcsolatot a csoporttársaikkal, ne csak az otthoni baráti körrel. Ha nincs részük offline oktatásban, szervezzenek találkozókat, ahol megismerhetik egymást. Ne haljanak ki a személyes kapcsolatok, és ezek legyenek változatosak. Amint lehetőség van választani online vagy offline oktatás között, az utóbbi mellett döntsenek. Az a mozgatórugója mindennek, ha az egyetemi tanulás személyes. Csak onnantól beszélhetünk diákéletről. Én már nagyon várom, hogy nyüzsgést lássak a Főtéren, és ahogy mondani szoktuk, tőlünk, magyar diákoktól legyen hangos a május.

Influenszer. Úgy gondolom, senkinek nem idegen a szó jelentése, mindenki fel tud sorolni több olyan személyt, aki a közösségi médiában közöl és hirdet tartalmakat, népes követőtábora van és pénzt keres a termékek és szolgáltatások hirdetésével. Na, de mi van a pornóinfluenszerekkel?

Guld Ádám kommunikációs és médiaszakember, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara kommunikáció- és médiatudományi tanszékének adjunktusa, szakmai konferenciák rendszeres előadója. Főbb kutatási területei: társadalomtudomány, médiatudomány, médiakultúra, ifjúsági kultúrák és sztárkutatások. A Z generáció kommunikációs és médiahasználati szokásaival 2012 óta foglalkozik, az influenszer jelenséget két éve kutatja. A 13. KommNapokon tartott előadásában arról beszélt, milyen veszélyeket rejt magában az online szexmunkások „termelői piaca”.

Az utóbbi évek legdrasztikusabb változása, hogy a pornófogyasztók belépési életkora csökkent: a fiatalok 9–11 éves koruk előtt szembesülnek pornográf tartalommal, 13 éves kor fölött gyakorlatilag rendszeres fogyasztóivá válnak. Bár a fiatalokat törvényi és jogi szabályozásokkal próbálják védeni az ilyesféle tartalmaktól, a valóságban az interneten ma már bárki számára elérhetőek. 

A járvány erre is hatással volt, a 2020 tavasza óta eltelt időszakban nagyon megugrott a pornográftartalom-fogyasztók száma, az OnlyFans felhasználói is megsokasodtak. Guld Ádám elmondta: a 2016-ban létrejött oldalnak eredetileg nem pornószolgáltatás volt a célja. A platform pont olyan prémiumszolgáltatónak indult, mint a Patreon, azzal a céllal, hogy a felhasználók bizonyos összegért cserébe minőségi tartalmakat kapjanak. 

Felmerült a kérdés a fejemben: hogyan alakulhatott át mai formájára? Erre egyszerű és egyértelmű választ találtam: a pornószínészek hamar rájöttek, hogy ha kilépnek a pornóügynökségektől, ahol olyan dolgokat (is) kénytelenek vállalni, amiket nem szeretnek, akkor átmehetnek egy olyan oldalra, mint az OnlyFans, annyi pénzt kereshetnek, amennyit akarnak, és nem ügynökségtől függnek, hanem úgymond függetlenek.

Az előadó által pornóinfluenszereknek nevezett szereplők az online celebek kategóriájába tartozó közösségimédia-tartalmat előállítók, akik alapvetően erotikus és pornográf tartalmakat gyártanak, a követők figyelmét a test leleplezésével és a szexuális aktus bemutatásával ragadják meg. Elhangzott: bár mesés bevételekről lehet hallani az OnlyFansszel foglalkozó különféle oldalakon, de igazság szerint a tartalomgyártóknak csak 6-8 százaléka képes ebből jelentős pénzt keresni. A hagyományos influenszerekhez hasonlóan már a pornóinfluenszerek is elkezdtek a tartalmaikban fizetett együttműködések révén termékeket (pl. testápolót) hirdetni.

Bár az OnlyFans tartalmait szinte lehetetlen lelopni, mégis, ha valaki regisztrál, annak megvannak a  veszélyei a tartalomgyártóra és a felhasználóra egyaránt. Az előadó szerint elsősorban az, hogy nagyon káros a kiskorúak szexuális fejlődésére, mellékessé teszi az intimitást, tárgyiasítja a feleket, gépiesíti magát az aktust. Ugyanakkor az OnlyFans is online zaklatások és visszaélések helye, mint más közösségi médiaplatformok.  Problémát jelent az is, hogy az interneten rendszeresen szembejönnek népszerűsítő tartalmak arról, hogyan lehet pénzt keresni/népszerűnek lenni az oldallal. Lehetne sorolni még a negatívumait, de Guld Ádámmal együtt úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy ne kezeljük tabuként: hívjuk fel a szülők figyelmét erre a jelenségre, figyeljünk arra, hogy milyen tartalmat fogyaszt a gyerekünk, és döntsünk felelősen arról is, hogy hol és mit posztolunk a közösségimédia-felületeken.

Szabó Kamilla Lilla, az USAMV (Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem) biotechnika szakának másodéves hallgatója, az X-Faktor tehetségkutató verseny jubileumi évadában tűnt fel. Bár korábban sosem énekelt tömeg előtt színpadon, énektanárhoz sem járt, sikerült a táborig eljutnia. Kiesése nem szomorította el, azóta már saját dalt is kiadott.

– Hogyan élted meg az X-Faktort? 

– Nagyon pozitívan éltem meg az egészet, mivel rossz visszajelzéseket nem kaptam, sem mentoroktól, sem pedig a többi versenyzőtől. Amikor közösen próbáltunk a többiekkel, ők is dicsértek a hangom miatt. Összességében kellemes élménnyel gazdagodtam.

– Kik azok, akik arra biztattak, hogy jelentkezz?

– A körülöttem lévők közül mindenki arra biztatott, hogy próbáljak meg valamilyen tehetségkutatót, mert van tehetségem az énekléshez. A barátaimtól kezdve a családomig mindenki mellettem állt.

– Korábban jártál már énektanárhoz?

– Igazából soha nem jártam énektanárhoz. Gitározni tanultam körülbelül két évig, amikor még kisiskolás voltam. 

– Mennyire vagy elégedett a tehetségkutatóban nyújtott teljesítményeddel?

– Nagyon elégedett vagyok, mivel soha nem gondoltam volna, hogy ekkora közönség előtt énekelhetek majd. Sokan úgy mentek a válogatóra, hogy már előtte elég sok fellépésük volt, de nekem ilyenben addig nem volt részem. Izgultam amiatt, hogy a mentoroknak kell énekelnem, illetve, hogy ország-világ láthat majd a tévében, de úgy gondolom, ahhoz képest jól teljesítettem. Féltem attól, hogy elrontom a szöveget, szerencsére ez nem történt meg.

– Hogyan élted meg azt, hogy a legutolsó pillanatban te voltál az, akit Puskás Peti a táborban felállított a székről?

– Ahhoz képest, ahogy a többiek teljesítettek, én aznap nem éreztem magam annyira jónak. Emiatt is látszott rajtam, hogy rettenetesen izgulok, amikor leültettek. Mielőtt elénekeltem a számot, Peti megkérdezte, miért azt a dalt választottam, és elmondtam, hogy az „anya” szó szerepel benne, nekem pedig nagyon sokat jelent anyukám. Ezen annyira elérzékenyültem, hogy sírógörcsöm lett. Megkérdezték, hogy szeretnék-e megállni néhány percre, de akkor úgy gondoltam, nem szükséges. Most visszagondolva talán mégis szükségem lett volna kis időre. Elfogadtam, hogy ennek így kellett történnie, nem szomorkodom miatta.

– Van olyan mondat, amit a mentorok mondtak neked és nagyon emlékezetes maradt számodra?

– Építő jellegű kritikákat kaptam. Én eddig nem figyeltem oda arra, hogy amikor valamit előadok, azt építenem kell, hogy legyen a dalnak íve. Azóta erre nagyon odafigyelek.

– Mit gondolsz, sikerült a kiesés után megtalálnod a sikeredet?

– Ez még számomra is kérdőjel. Sokan kérdezték, hogy megpróbálnám-e még egyszer az X-Faktort, de úgy vagyok vele, hogy mindennek megvan a varázsa. Ha valami megtörténik, akkor annak úgy kell történnie. Van egy rossz tulajdonságom, amire az X-Faktor alatt jöttem rá: nem vagyok céltudatos, előre tervező személy. Végig csak sodródtam az árral, és megéltem a pillanatokat. Szóval egyelőre nem tudom, mit hoz majd a jövő, de ha egyszer újra megpróbálom, akkor biztos, hogy céltudatosabban vágok neki.

– Nemrég megjelent az első dalod Hold on to Me címmel. Mi ihlette?

– A barátom ihlette, hisz mindig, mindenben mellettem áll. Néha előfordul, hogy úgy érzem, „nehéz vagyok”, és lehet, nem könnyű ezt elviselni, de ennek ellenére tartson ki mellettem. Nem mintha nem ezt tenné, vagy bármilyen probléma fennállna a kapcsolatunkban, minden a legnagyobb rendben van közöttünk. Amikor ezt a számot írtam, bizonytalan periódusom volt, és erről szól a dal: ő erőt ad nekem, ha néha feszült vagyok. Nagyjából ez ihlette a számot. Egyféle hálát is kifejezek a zenében. Az első verzében hallható, amikor azt éneklem: „it feels like I am drowning in the ocean without your hand”. Ezt azzal kapcsolom össze, hogy ő nagy segítség nekem, főleg a nehéz helyzetekben. Sokszor motivál. Mindenkinek van olyan időszaka, amikor lent érzi magát, és igenis szükségünk van valakire, hogy felemeljen. Ez lényegében szerelmes dal, amit a bizonytalanságom, a félelmem ihletett. Lehet azért, mert az előző kapcsolataimban, ha nem voltam topon, és ez kivetítődött a barátomra, nem azt a bánásmódot kaptam, amire szükségem lett volna. Azt hiszem, ezért kiemelten fontos számomra, hogy kitartsanak mellettem. Alapból kevés az önbizalmam, de a barátom mindig ösztönöz, hogy legyek magabiztosabb. Az X-Faktor is sokat segített ebben, az éneklés terén is nagyobb már az önbizalmam.

– Miért angolul írtad az első dalodat?

– Jómagam sem tudom, miért angolul írtam meg, valamiért úgy jött az ihlet. Én is csodálkozom magamon, hogy ez így megszületett, mivel az angoltudásom átlagos. Próbáltam magyarul is írni, de nem vagyok biztos abban, hogy olyan lett, amilyet én szeretnék. Úgy érzem, a magyarral még várnom kell, de nagyon szeretnék majd saját magyar számot is.

– Az egészet te írtad, vagy volt segítséged?

– A szöveget és a dallamot is én írtam. A szöveget két nap alatt írtam meg, első nap néhány óra alatt be is fejeztem, másnap átnéztem, és javítottam rajta. A stúdiófelvétel már több időbe telt. Sokszor mondják, hogy vigyázni kell, amikor számot írsz, mert nagyon könnyen azt mondhatják rá, hogy ezt már hallották valahol, ezért erre próbáltam odafigyelni. 

– Milyen volt a videóklip-felvétel? 

– Elég fagyos. A stúdióban hideg volt, ugye én a klipben ráadásul még szoknyában is vagyok, közben ventilátor fújta a hajamat, emiatt voltak pillanatok, amikor már könnyeztem a hidegtől, de megcsináltuk. A felvétel alatt, a hideget leszámítva, nagyon jól éreztem magam, mert egy hullámhosszon voltunk a rendezővel, csak úgy jöttek az ötletek.

– Hobbi- vagy karrierszinten szeretnél a jövőben zenével foglalkozni?

– Jó lenne karriert építeni erre, viszont jelenleg egyetemista vagyok, és nem tudom, hogy az az út merre vinne. Egyelőre úgy vagyok vele, hogy majd kialakul. Ahhoz, hogy karrierként folytathassam, nagyon sok időt és energiát kell belefektetnem, viszont egyetem mellett ez nagyon nehéz.