Ez a huszonegyedik havam, telem, karácsonyom. Az ünnepek közeledtével azon morfondíroztam, hogy mit is tanultam én ez idő alatt? Mivel gazdagodtak azok, akik már sokkal több készülődésen, ajándékozáson vannak túl? Úgyhogy körbekérdezgettem és összegyűjtöttem ismerőseim üzeneteit a téma kapcsán.  Következzenek a kezdőknek és haladóknak egyformán hasznos jó tanácsok, biztonsági előírások karácsonyra.

Az angyal a karácsonyfa hátát is látja; tessék feldíszíteni!

A szaloncukrok csomagolását kötelezően rajta kell hagyni a karácsonyfa ágain miután megettük a tartalmukat.

Ha a bejgli megreped, öntsd le gyorsan vaníliával és mondd, hogy mákos guba van.

Az ajándékokat úgy rejtsd el, hogy a végén a hollétüket számodra is balladai homály fedje!

Karácsonyfa díszítés közben kötelező karácsonyi zenéket hallgatni. Ha nem indult el a lejátszás, nem mehet a fadíszítés.

Amikor azon veszekednek, ki tűzze fel a csillagot a fenyőfa tetejére, te rejtsd el. Garantált az ünnepi hangulat.

Ha kellemetlen vendéged jön, keverj chilit a tojáslikőrjébe.

Ha nincs ajándékötleted, feküdj te a fa alá. De ne részegen, mert képtelen leszel felállni.

Ha valaki azzal zaklat, hogy nem ettél eleget, edd meg őt is.

Sose vegyél akkora fát, ami nem fér be a lakásba, vagy nem talál a talpba. Ha mégis túl nagyot veszel, vegyél egy mély levegőt is, mielőtt elkezdnéd méretre vágni, nem a legjobb buli, könnyedén eredményezhet feszült ünnepkezdést, ami neked sem, a környezetednek sem jó.

Nincs otthon bornyitó, de nagyon szeretnél inni? Semmi gond. Kapd elő a hajvasalót és melegítsd az üveg nyakát addig, míg az magától kilöki majd a dugót. A fagyasztásos módszer kevésbé válik be.

Nem kell aggódnod a sütemények szavatossági ideje miatt, ha mindent még aznap megeszel.

Ha nincs elég káposztalevél a töltött káposztához, akkor használd a Mikulásnak írt levelet, ami idén az ablakban maradt.

Most már egyre kevesebbet kell aludni karácsonyig. A legtöbb kisgyerek megírta a levelet a Jézuskának, a természet is gyakorolgat a 24-ei hóesésre. Mi felnőttek pedig (legalábbis a többség) karácsonyi zenékkel készítgetjük lelkünket a csodára. Egyesek egész évben ezt teszik, decembertől decemberig szól Michael Bublé. Megint csak mások magukra parancsolnak és megfogadják, csak egy bizonyos időponttól költöztetik az ünnepet az otthonukba. Vannak olyan emberek is, akik tényleg csak karácsonykor hallgatnak ilyesmit. És akadnak olyanok is – bármily meglepő –, akik sohasem. Én a második tábort erősítem, mindig megfogadom, hogy csak december 1-től vagy advent első vasárnapjától kezdek hangolódni az ünnepre, de mindig csalok egy icipicit… (Szerencsére ez nem olyan, mint a fogyókúra, bele-belefér a reggeli tükörtojás sütése mellé a kedvenc karácsonyi slágerem.)

Évről évre felfedezek valami újat, de vannak klasszikusok, amelyeket mindig előveszek. Az is hozzá tartozik, hogy az újdonságok ritkán jelentenek valami valóban új dolgot, a zeneipar a karácsonyi zenékkel kicsit úgy van, mint az emberek a karácsonyi menüvel: a megszokott, a hagyományos a legjobb. Ez a magyar dalokra különösen érvényes, kevéske és gyengécske a felhozatal. Az amerikai slágergyárok sem sokkal jobbak ebben, bár látványosan nagyobb a választék. De, mint mondtam, ezzel nem feltétlenül van probléma, hiszen a karácsonyt többnyire mind úgy szeretjük, ahogy van.

Az idén az jutott eszembe, másokat is megkérdezek, ők milyen zenétől jönnek ünnepi hangulatba akár a nyár közepén is, de arra is kíváncsi voltam, mi az, amitől ki tudnának futni a világból. Kérdéseimet közzétettem Instagram- és Facebook-történetben, és meg kell mondanom, az érdeklődés és a válaszok is felülmúlták az elvárásaimat. Bár ennyi válasz alapján nem lehet az egész emberiségre vonatkozóan kijelentéseket tenni, de jó kis következtetést lehet levonni. Itt van néhány kedvenc dal és pár kedves indoklás: 

It`s Beginning To Look A Lot Like Christmas – „Vannak azok a hideg téli esték, mikor enyhén hull a hó és érzed a hideg, csípős illatát. A látvány és az illat keveréke számomra a karácsonyi hangulat. Ez a zene ezt az érzést hozza nekem néha nyáron is.”

Ave Maria – „Melegség tölt el, amikor hallgatom, az adventi időszak lelki nyugodtságát idézi fel.” 

All I Want for Christmas Is You – „A meghitt, hangulatos, közös családi esték emlékét ébreszti bennem.” 

White Christmas – „Azt hiszem első évben együtt hallgattam csoporttársaimmal a tornateremben, karácsony előtt. Akkor nagyon rákaptam a számra, otthon anyuval a kedvenc karácsonyi zenénk lett. Mindig az a hangulat jut eszembe, amikor mézeskalácsot sütünk a konyhában és táncikálunk rá.”  

Rockin` Around The Christmas Tree – „Nekem azt a meleg, könnyed, vidám, forrócsokis hangulatot eleveníti fel.”

Last Christmas – „Egészen a szüleim karácsonyáig vagy téli estjeikig visszarepít az időben. És nem teljes mértékben a karácsonyról szól a dal, hanem sokkal több érzés van benne.”

„Ez egy olyan szám, amitől nosztalgiám támad egy olyan korszak után, amiben nem is éltem.”

Twelve Days of Christmas – „Testvéremmel pár éve kaptunk rá és mindig közösen énekeltük, akár húsvétkor is, inside joke lett.”

Gondolom senki sem lepődött meg a fenti listán és szerintem a lenti sem lesz megbotránkoztató. A kedvenc dolgok kiválasztása olyan, mint a szerelem első látásra. Nincs mit tenni, ha meglátod, meghallod, megérzed – megszereted. Idegesítővé, utálttá, nem kívánatossá pedig azok a dolgok válnak, amelyeket bár sok esetben kipróbáltunk, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A nem kedvelt karácsonyi zenék szerintem ide tartoznak. Túl sokat játszotta a rádió, rossz emléket idéz, pusztán idegesítő, „szemétnek” tetszik a kedvenceimhez mérten, bár lehet, hogy valójában egyenrangúak. Ám, hogy egy szörnyű közhellyel éljek, ami az egyiknek szemét, az a másiknak kincs, úgyhogy belinkelem az idegesítő lista dalait is, hátha valaki itt lel a kedvencére:

Jingle Bells, Last Christmas, All I Want for Christmas Is You, It`s Beginning To Look A Lot Like Christmas, A szürke patás, Santa Tell Me, Kis karácsony, Nagy karácsony, Ovis mikulásdalok, Shake up Christmas, az összes – nos, van, aki nem szereti a karácsonyt 🙂 

Remélem, mindenki tudott csemegézni a kis összeállításomból, a teljesség kedvéért íme az én tízes toplistám: 

1. Silent Night
2. Snowman
3. O Holy Night  
4. Legyen ünnep
5. Bring Me Love
6. Everyday Is Christmas
7. Driving Home For Christmas 
8. Winter Wonderland 
9. Ho Ho Ho 
10. Have Yourself A Merry Little Christmas

Megszavazta a kolozsvári önkormányzat Emil Boc polgármester úr oly régóta emlegetett metrótervét, amelynek megvalósítása több mint 1 milliárd euróba fog kerülni, és valamikor 10-12 év múlva kész lesz, ha nem román autópálya-tempóban haladnak. De kell ez egyáltalán a városnak? Én értem, hogy az a terv, hogy csökkentsük az autóforgalmat a városban, meg egyúttal a tömegközlekedést is népszerűsítsük, de ezt szerintem másképp is lehet, főleg több mint egymilliárd euróból. Esetleg terelőút a város köré? Vagy néhány felüljáró a főbb, forgalmasabb útszakaszokra, hogy ne kelljen 100-200 méterenként megálljanak a kocsik a gyalogátkelők miatt? Talán néhány újabb buszjárat a lakosoknak, hogy annál ritkábban kelljen buszt váltani? Netán még jó néhány bicikliút, hogy biztonságosabbá, ezzel népszerűbbé tegye a személyautó rovására a biciklizést? Ezek talán egyszerűbben kivitelezhető dolgok, lehet, hogy olcsóbbak is. És lehet, hogy miattuk nem kell lebontani néhány műemlék épületet. S talán még kifizetődőbb is a városnak. Nem mintha amúgy nem vérezne több sebből a metró 700 oldalas terve, amiből hiányzik pár „apróság”. Például 15 geotechnikai és földrengéstani szaktanulmány. Az évi fenntartást akkorára becsülik, amit a bevételekből csak akkor tudnak majd finanszírozni, ha a lakosság egyharmada mindennap elmegy egyet metrókázni a föld alá. Mondjuk, mire ez a metró elkészül, lehet elég lesz ehhez a lakosság egynegyede. De kétlem, hogy ennyi embernek lenne majd dolga Szászfenesen mindennap vagy fordítva. Annyira nem nagy ez a város, hogy ide metró kelljen, és sok közlekedési problémát nem fog megoldani. Most is bejárnak buszok a környező településekről, mégis sokan közlekednek autóval. Aki megvette az új, szép, nagy, gyors, piros, vagány, sportos kocsiját, az most hagyja otthon, s üljön metróra? Nincs eléggé népszerűsítve a tömegközlekedés sem, mai napig látok embereket, akik jegyet vásárolnak pénteken, mert még mindig nem tudják, hogy már nyár óta ingyenes péntekenként a tömegközlekedés. Aztán nehogy így járjanak a metróval is, hogy majd észre sem veszik, hogy létezik. Adófizető állampolgárok kidobott pénze fog ott, a föld alatt suhanni, semmi más. A kis utcámban, ahol lakom, nincs normális közvilágítás, de legalább lesz metró több mint egymilliárdból. És pont olyan lesz, mint az a néhány kiégett villanypózna az utcámban: fölösleges. 

Talpad alatt megzörren a sás. Pöttöm testeddel vágsz utat a következő áldozat irányába. Lendületből csapsz le, a margarétának annyi. Kezedben szorosan tartod az aznapi szerzeményt, de alig fér. Az új értékmegőrző a kezeslábas zsebe, oda szedegetsz fáradhatatlanul. Hajolnod nem kell, mintha a ruhád és téged is erre a feladatra terveztek volna. 

Néha megtorpansz, majd hátranézel. Olyankor vagy a legcsodásabb. Hagyod, hogy átjárja ébenfekete fürtjeid a szél, miközben orrod kóstolgatja a szabadság aromáját. Fecskeszemed pedig engem keres. Amint biztosan tudod, hogy nem mozdultam sehova, felveszed a legszebb mosolyod. Mintha miattad lenne zöldebb, édesebb minden búzavirág, szarkaláb, mezei katáng, kamilla és margaréta. Sejted?

Öltözeted összes üres terét megtöltötted. A diózöld pólód felismerhetetlenségig virágba burkoltad, még a cipődbe is jutott néhány. Gyanítottam, hogy nem lesz jó ötlet, de gyerektől a szórakozást és művésztől az alkotás lehetőségét elvenni, halálbüntetést érdemlő vétség. Még mielőtt a megérzés gondolattá alakult volna elkezdtél felém szaladni, mint egy színpadi díszlet szökésben lévő eleme.

Lassítva láttam, ahogy hármat lépsz, a negyediknél esel. Érezhető volt a csattanás előtti feszültség. Mire odaértem, te már talpon álltál és eszeveszettül köpködtél. Nem hagytál ki a jóból engem sem. Némi hatásszünet meg egy állemelés után láttam, hogy földet, füvet és kamillát nassoltál. Kacagnom kellett, ahogy tele szájjal továbbra is vigyorogtál, ám a kötelező vizsgálat előtt nem engedtem szabadon. Két új fűfolttal meg egy piros tenyérrel lettünk gazdagabbak, könyveltem el.

Miközben földesen és füvesen szemezgettünk a megcsonkított virágok felett, egy pillanatra láttam, milyen csodás is leszel, amikor felnősz. Szemed alatt mélyülnek a ráncok, szád vonala gödröcskékkel bővül. Arcod, mint személyiséged markánsabb, szilárdabb lesz. Viszont a lelked ugyanolyan kíváncsi és telhetetlen.

Ebben a valóságban egyidősek vagyunk. Nem fűz minket össze rokoni kötelék és gyerekként se láttalak. De amikor először találkoztunk, biztosan tudtam, rólad már álmodtam.

Aki nem akar sportolni, nem sportol. Aki nem akar táncolni, nem táncol. Viszont aki nem akar beleszólni, mégis megteszi. Erre a jelenségre felfigyelve hozta létre a már több mint 151 ezer követővel rendelkező Instagram-fiókot (nemakarokbeleszolni) három magyarországi anya, Bányainé Nagy Judit, Tapasztó Orsi és Fancsikai Eszter 2020 októberében. A csapatot meghívták a december eleji XIII. Kommunikációs Napokra, ahol a Brandépítés blokkban diskuráltak moderátorukkal a Kimondhatatlanról – kimondva. A két, online jelenlévő #nemakarokbeleszolni-anyával Buryán Tünde beszélgetett a kezdetekről, jövőbeli céljaikról és arról, miért fontos szóvátenni a toxikus viselkedési mintákat.

A nemakarokbeleszolni lányok Instagramon követhető közös tevékenysége abból áll, hogy rövid – egyszerre vicces és elgondolkodtató – videókban tartanak tükröt az anyákat, nőket érintő alaptalan ítélkezéseknek, amelyeket a társadalom kreál önmaga ellen. Mindnyájunknak ismerősen cseng a mondat kezdete, miszerint: „Nem akarok beleszólni, de…” A folytatás és végszó számtalan módon összerakható, így nagyon praktikus ennek a néhány szónak a használata. Jelezzük ezzel, hogy minket nem vezérel sértő szándék, és tudatában vagyunk, hogy más magánélete nem a mi keresztünk, de lássuk be, mi jobban csinálnánk! 

Judit és Orsi elmondta, az oldal, brand megnevezése eredetileg egy különös női név lett volna, ezért, amikor kezdeményezésük még csak ötletként létezett, utánanéztek, hányan és kik rendelkeznek azzal a bizonyos felhasználónévvel. Egyetlen személyt találtak, akinek jelezték „névlopási” szándékukat, de válasz azóta sem érkezett, a kérdéses nevet még mindig homály fedi a közönség előtt. A #nemakarokbeleszolni hirtelen ötlet volt, de annyira találó, hogy gyorsan letették mellette voksukat. Visszagondolva örülnek, hogy nem kaptak választ a megkeresett illetőtől – állította Judit –, mert témaválasztási lehetőségeiket redukálta volna egy női név használata. A mostani elnevezés viszont mindennemű önkéntes, kéretlen tanácsadás visszatérő elemének vörös zászlaja, bármi legyen a gond, vagy szimplán egy apró döntés, amit más biztos jobban csinálna a mi helyünkben.

A meghívottak beszéltek arról, milyen témakörökben készítenek ironikus monológokat az anyaságot érintő kérdéskörök mellett. Judit a body shaming ellen harcol, mivel megtapasztalta, akkor is folyamatosan éri az embert sértő kritika, ha testalkata közel áll a tökéleteshez. „Ha a nyuszinak nincs kalapja, az a baj, ha van, az a baj… A legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk magunkat, és teszünk az egészségünk érdekében, mindegy, milyen az alakunk” – mondta Judit, aki a csapat legfiatalabb tagjaként emiatt áll ki az egészséges táplálkozás és a vegánság mellett is. Kiemelte: nem szeretne agresszíven fellépni a meggyőződése mellett, szerinte fontos, hogy a vegán étrend követését nem lehet tökéletesen végezni, és mindenkinek a maga szintjén kell ezzel foglalkoznia. Az Orsi által feltöltött felvételek visszatérő eleme az örökbefogadás (férjével örökbefogadott kisfiút nevelnek) és a mentális egészség. Az utóbbiról szerinte még mindig nem beszél eleget a társadalom, a terápiát igénybe vevőket betegnek titulálják, éppen ezért úgy véli: „Fel kell lépni e sztereotípia ellen, hiszen mindenkinek van olyan időszaka, amikor útmutatásra van szüksége, vagy traumákat kell feldolgozzon szakértői segítséggel.”

Nem haladhatunk el szó nélkül a talán legmulattatóbb kategória, az anyósvideók mellett sem. A meghívottak nyomatékosan kiemelték, nem saját élményeik köszönnek vissza az Orsi által – erdélyi származásának köszönhetően gyakran szatmári tájszólásban – előadott falusi és városi anyósok beszédeiből, ezeket követőik javasolják. Sokszor használják fel nézőik történeteit, mégis folyamatosan azon töprengenek, milyen tartalmat töltsenek fel az oldalra, és ez néha beszippantja őket, elvonja figyelmüket a mindennapok történéseiről. Mindazonáltal igyekeznek egyensúlyt teremteni munkájuk, magánéletük és az Instagram-profiljuk menedzselése között. 

A #nemakarokbeleszolni-anyák az idén Nem akarok beleszólni – Innen szép nyerni! címmel könyvet is publikáltak, amihez a nagy feladatba azonnal fejest ugró Orsi győzte meg Esztert és Juditot. A videók készítése mellett a lányok (akik tulajdonképpen asszonyok) folyamatosan különböző projekteken dolgoznak, legközelebbi meglepetésük karácsonykor várható.

Fogadjuk meg Judit és Orsi búcsúzóul megfogalmazott tanácsait: kommunikáljunk jól, és igyunk meg egy sört a Bulgakovban! A magunk részéről hozzátesszük: az sem árt, ha a trió példáját követve megpróbálunk túllépni a mérgező hagyományokon, a rosszindulatú, alaptalan kritikán magunk és mások mentális egészségének érdekében.