Bezzeg…

Miért nem tudok bízni benned…?

by Gebe Zoltán | 2019. 03. 05. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Számtalan alkalommal tapasztaltam, hogy képtelen vagyok megbízni az emberekben. Még azokban is, akik eddig még semmiféle okot nem adtak arra, hogy kételkedjek a szavukban, s még sosem csalódtam bennük. Hogy miért? Egyáltalán nem azért, mert bármi rosszat feltételeznék róluk, vagy úgy gondolnám, hogy szándékosan cserbenhagynának, bár vannak olyanok, akikre komolytalanságuk miatt alapból nem lehet számítani. Próbálunk segíteni azoknak, akik közel állnak hozzánk, de még a legmegbízhatóbbnak tűnő személlyel is megtörténhet, hogy túlvállalja magát, s nem jut eszébe, kinek mit ígért meg. Ilyenkor a másik nyilván úgy érezheti, hogy nem bízhat a szavában, még ha tudja is, hogy ebben nincs semmiféle szándékosság. Biztos veletek is előfordult már, hogy nem tudtatok eljutni egy megbeszélt találkozóra, annak ellenére, hogy megígértétek, ott lesztek, vagy nem volt időtök segíteni valakinek, akinek szüksége lett volna rá. Ez pusztán amiatt szokott előfordulni sokunkkal, mert manapság mindegyikünknek ezer dolga van, s egyszerűen nem tudunk mindenkinek megfelelni. Erre a problémára véleményem szerint egyedül az lehet a megoldás, hogy nem vállalunk magunkra egyszerre túl sok mindent, és nem teszünk egymásnak könnyelmű ígéreteket, amennyiben nem vagyunk biztosak abban, hogy azokat be is tudjuk tartani. Talán így jobban meg is tudnánk bízni egymásban. Ennek a felfogásnak egyetlen előnye, hogy mindig pozitívan tudok csalódni azokban az emberekben, akik megmutatják, hogy számíthatok rájuk. Azért remélem, hogy ti nem álltok olyan rosszul a bizalom terén, mint én.

fotó:

unsplash-logoBernard Hermant

Te vagy a kulcsa mindennek

by Pop Tamás | 2019. 02. 28. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Sokszor fordult már elő mindenki életében, hogy azt kívánta: „Bárcsak összejönne életem legnagyobb fogása!” Nos, most épp erről szeretnék egy történetet elmesélni, amely mély üzenet hordozója.
Teljes cikk

Zombik között

by Gebe Zoltán | 2019. 02. 27. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Manapság okostelefonjaink napi használata egyfajta életszükségletté vált számunkra, hisz korosztályunkból nem sok ember lenne képes kibírni egy teljes napot az eszköz használata nélkül, vagy ha mégis, akkor valószínűleg elvonási tünetei lennének. Nem csoda tehát az, hogyha sikerül is kibírnom telefonozás nélkül pár órát, már úgy érzem, hogy valami nagyon komoly tettet hajtottam végre. Nem könnyű feladat, mert az unaloműzésre néha nehéz elképzelni hatékonyabb dolgot készülékünk nyomogatásánál. Mindenkinek a saját dolga, hogy napi szinten mennyit használja eszközét mindaddig, amíg nem befolyásolja vele környezetét. Sok esetben viszont azt tapasztalom, hogy egyeseket már annyira hatalmába kerített a mobiljuk, hogy az utcán való sétálás közben sem képesek leszakadni róla. Ezt viszont már nehezebben tudom megérteni, mert ilyenkor egyesek nagyon fura élőlénnyé, úgynevezett telezombivá alakulnak, akiket egyáltalán nem zavar, ha véletlenül valakit lelöknek a járdáról, csak félig felemelik a kezüket bocsánatkérés gesztusaként, nehogy egy pillanatra is le kelljen vegyék a szemüket egyik ismerősük rettentően érdekes Insta-sztorijáról. A telezombivá való átalakulás első jele lehet, hogy valaki egy kocsmai beszélgetés közben is folyamatosan a mobiljával foglalkozik. Ez az átalakulási folyamat viszont egyáltalán nem visszafordíthatatlan. Ha ismerősünkön ennek a jeleit tapasztaljuk, próbáljuk meg minél hamarabb kiszabadítani a készülék rabságából.
Az előbb leírt esetek még csak a kisebbik problémát jelentik, az igazán nagy bajok ott kezdődnek, hogy egyes buszsofőrök még vezetés közben is a Facebookon lógnak, ezzel veszélybe sodorva saját maguk és utasaik életét. Ehhez úgy gondolom nem kell semmit hozzáfűznöm, nem hiszem, hogy bárki ezt elfogadhatónak tartaná.
Összességében úgy gondolom, hogy az okostelefon önmagában egy hasznos eszköz, ami sok esetben képes megkönnyíteni az életünket, rajtunk múlik, hogyan és mennyit vesszük igénybe, csak arra az egyre kell ügyelnünk, hogy soha ne legyen belőlünk telezombi.

fotó: unsplash-logoROBIN WORRALL

Okosvilág?

by Pilbáth Kincső | 2019. 02. 09. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Manapság mindenkinek van okostelefonja, de nem ritka az okosóra, -autó, -utca, -otthon sem. A világ folyamatosan változik, újul. Próbáljunk csak elképzelni egy okos eszközök nélküli életet. Ki tudna már kapcsolatot fenntartani levelezéssel? Ki lenne képes élni internet nélkül? Egyesek talán bele is halnának, ha nem tehetnék ki a közösségi oldalukra, hogy éppen hol nyaraltak, mit ebédeltek, vagy milyen ajándékot kaptak Valentin-napra a kedvesüktől. Nem bírnák ki, hogy ne osszák meg ismerőseikkel (vagy a kevésbé ismerősökkel) aznapi örömüket, bánatukat, haragjukat. Talán álruhába bújt féltékeny fiúkkal és lányokkal találkoznánk az utcákon, akiknek ez a megoldást jutott, hogy ellenőrizni tudják, párjuk éppen hol jár. Kevesebb könyv lenne kinyitva, hiszen nem kéne lefotózniuk Instagram-sztorijukba, hogy ők bizony egy könyvet olvasnak, vagy kevesebb saláta fogyna el az üzletekből, hiszen kezdhetik rögtön a McDonald’s-ból vett sajtburgert enni, mielőtt Instagramon megosztják egészséges ételüket. Esetleg a rendőrség munkája is könnyebb lenne az eltűnt személyek keresését illetően, hiszen nem kéne olyan képek után kutakodniuk, ahol az illető arcán nincs semmilyen filter, vagy nincs a felismerhetetlenségig sminkelve. Szörnyű lenne… Egy szó, mint száz, okos jelzővel bármelyik eszközünket illethetjük. De hol maradnak az okos emberek?

fotó:unsplash-logoEaters Collective

Szimbiózisban élünk

by Pilbáth Kincső | 2019. 01. 26. | 0 | Bezzeg...,Slider |

Tömbházban lakni, szomszédok sokaságával, igen nehéz feladat. A lakásokat vékony falakkal elválasztott panelben pedig még nehezebb. Tudom, hiszen majdnem két éve kell elviselnem szomszédaimat (néha ők engem). Teljes cikk