Slider

Szilveszteri és újévi babonáink lencsétől a gémeskútig

by Kabai Krisztina | 2020. 12. 31. | Szilveszteri és újévi babonáink lencsétől a gémeskútig bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Elmélkedős,Slider

Nagymamáink, dédmamáink nemcsak a titkos recepteket hagyták ránk, amelyekkel megfoghatjuk álmaink férfiját, na meg a hasát, hanem különböző szokásokat, hagyományokat is, amelyek végigkísérik az év minden egyes napját. Néhány közülük viszont különösképpen december 31-re és a következő év első napjára vonatkozik, ugyanis ezek azok a napok, amelyek ugyebár meghatározzák a ránk váró esztendő sorsát.

Óév utolsó és az új év első napján vigyázz, mit csinálsz, ne takaríts, ne forgasd fel a házat, mert azt fogod csinálni egész végig a következő évben. Éppen ezért pihenj, relaxálj, élvezd ki e napok minden pillanatát, hiszen sose tudhatod, lehet, ennek köszönhetően fog valóra válni a régóta dédelgetett álmod. De azért kelj fel korán, ne lustálkodd át a napot, mert akkor rád marad, s egész évben nem lesz kedved semmihez.

Egyél sok halat, hiszen a pikkelyek a pénzt jelképezik. Minél több a pikkely, annál nagyobb a vagyon. Aztán majd úgy éled a világodat, mint hal a vízben. Ha nem kerül hal, a lencse is megteszi, a lényeg, hogy minél több szemes ételt egyél, lencsét, borsót, kukoricát – értelemszerűen annál nagyobb lesz a vagyonod. Az is segít, ha szilveszter éjjelén és újév napján van némi pénz a tárcádban, nehogy üres legyen a következő teljes évben. Persze, az még jobb előjel, ha a bankszámláid jó kövérek…

Csonka héten viszont paszulyt ne egyél, eltűnik a szerencséd, és ha mégis úgy sikerül, hogy a heti menü részévé válik, akkor tiszta sebes lesz az arcod, és még a paszuly gondolatát is bánni fogod.

A fagyóba elrakott disznóhúshoz se nyúlj az ünnepi vacsora miatt, úgy eltúrja a szerencsédet, ahogy csak tudja. Inkább egyél egy kis csirkemellet és tyúkhúslevest, ezek a tollas bombák úgy kikaparják a szerencsét, hogy még csillogni fog. Bár a csirke is megfontolandó, mert mások azt tartják, ha azt eszel, kirepül a szerencse a házból…

A fagyöngy alatt nem csak csókolózni illik, szerencsét is hoz az új évben, egy kis cserépben még jól is mutat a pulton.

Akármilyen sokat kóstolgattad a pálinkát, az éjféli tűzijátékot megnézni feltétlenül az ajtón menj ki, éjfél előtt és után egy-egy órát ugyanis nehogy ablakot nyiss, mert kirepül a szerencse.

Ha nem otthon töltöttétek az éjfélt, elsőként a férfiak járják be a ház minden szobáját, hogy bent tartsák a boldogságot. És az új évben elsőként feltétlenül férfiember lépjen be a házba.

Tiszta ruhát ne hagyj kiterítve, az olyan, mintha a bőrödet terítenéd ki a világ elé, s ki tudja, mi talál történni vele.

A gémes utcakútnál azért vigyázz, hogy a tied és a párod fonott, százszínű koszorúja legyen az első, amit éjfél után néhány perccel a kútgémre, pontosabban a végére, a lánc fölé helyeznek, s úgy, hogy onnan el ne lehessen mozdítani. Nehogy úgy járj, mint sokan egy szilágysági községben, hogy az év első vacogós hajnalát veszekedéssel, verekedéssel töltötték. Ez a koszorú viszont titeket, kettőtöket jelképezzen: legyen tele színnel, selyemszalagokkal, zöld növénnyel, virítson, hogy az utca másik végén is látható legyen. Minél bőségesebb, tömöttebb, annál több víz lesz a kútban, annál termékenyebb lesz a termőföld és gyümölcsöző a kapcsolatotok.

És még mielőtt teljesen átadnád magad a szilveszteri eszem-iszomnak, ne felejtsd el elkészíteni a hagymakalendáriumot azért, hogy már újév első napján pontosan tisztában legyél az évi időjárással. Egy szép nagy fej hagymát vágj kettőbe, a rétegeit oszd tizenkét részre, és jegyezd meg pontosan, melyik réteg melyik hónaphoz tartozik. Szórd meg egy kis sóval őket, s várd, hogy teljen az idő. Amelyik réteg meglevesedik másnap reggelre, az esős hónap lesz, amelyik réteg pedig száraz marad, ott nagy melegre számíthatsz.

Fiatal leánykák pedig, akiknek még nincsen kivel koszorút fonni a gémes kútra, ne aggódjatok! Készítsetek gombócokat, mindegyikbe rejtsetek el egy-egy nevet, és tegyétek oda a nagy fazékba főni egy kis sóval. Amelyik gombóc a víz tetejére emelkedik, olyan nevű férjed lesz a jövőben. Aztán ha kettő vagy három bukik fel, akkor még ha akarod, sem tudod levakarni magadról a füledig érő vigyort.

Ezek a babonák azok, amelyek generációk óta végigkövetik az emberek mindennapjait, amelyek óvatosan körbefonódtak az életünkben, hogy megmosolyogtassanak, kicsit elvarázsoljanak.

Nagy fogadalmak

by Gondos Borbála | | Nagy fogadalmak bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Elmélkedős,Slider

Az új évben megtanulok főzni! Jövőre többet tanulok! Megfogadom, hogy ezután több énidőt hagyok magamnak! Majd sportolok, majd egészségesen étkezem! Január elsejétől változtatok a napi rutinomon! 2021 más lesz! Ugyan, kit akarunk átverni? Szerintem leginkább magunkat sikerül.

 

Elméletben az újévi fogadalomtétel olyan szokás lenne, amely teljes mértékben helytálló: az óévben hagyjuk a negatívumokat, és önerőből változtatunk a saját hozzáállásunkon, szokásainkon, így teremtve élhetőbb, boldogabb jövőt. Az egyetlen baj az, hogy ezt egy adott dátumhoz kötjük – aminek van jelentősége és értelme, ahogy említettem, viszont „határidő” terhet rak az ember vállára a. Magunkat hajszoljuk kényszeresnek érzett szituációkba általa. Már ha teszünk újévi fogadalmat. A környezetemben nem tudom, van-e olyan személy, aki szilveszter éjszakáján kimondja, hogy jövőre ő igenis változtat. Talán ismerjük eléggé magunkat, hogy tudjuk, úgysem sikerül.

De miért nem tudjuk betartani a saját fogadalmainkat? Ennyire nem volna erőnk és kontrollunk éppen önmagunk fölött? Az Anna and the Barbies zenekar Néha című dalából idéznek ezek a gondolatok egy sort a fejembe: „kicsik a csaták, csak a szavak nagyok.” Nagyjából ezzel összegezni is lehetne a fogadalmak tiszavirágéletének okát, viszont akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem teszünk a céljainkért, és miért fogadunk újra meg újra magunknak és a világnak a pillanat hevében olyasmiket, amikről tudjuk (ha csak mélyen is), hogy úgysem tartjuk be. A saját értelmetlen kis játékunkat játsszuk ezáltal minden évben – pedig elméletben minden szép, minden jó.

Értelmetlennek tartom, hogy a változás mellett döntsünk az újév hajnalán akkor, ha nem olyan célokról beszélünk, amelyek azelőtt is megfogalmazódtak bennünk és foglalkoztattak minket. Szerintem akkor kell a változtatás mellett dönteni, ha valóban úgy érezzük, hogy megérett rá az idő, és mi magunk is megértünk rá. Ha kitűzünk egy célt, fontos, hogy igazi, mély elhatározás legyen mögötte – ha nincs, akkor valószínűbb az, hogy nem tudjuk betartani.

Azok számára, akik úgy döntenek, újévi fogadalmat tesznek, lenne itt néhány javaslat, ha úgy tetszik, tanács, hogy sikeresebben tudják megvalósítani:

  1. Győződjünk meg róla, hogy a kitűzött célunk reális!

Legyünk tisztában a saját korlátainkkal, tűrőképességünkkel, és ahhoz mérten döntsünk a fogadalom mellett/ellen. Ez nem azt jelenti, hogy a feladat nem lehet egyben kihívás is, inkább azt, hogy ne akarjunk erőnkön felül teljesíteni.

  1. Fogalmazzuk meg a döntésünk okait!

Naplóba, a telefon jegyzeteibe, vagy akár egy régi piszkozatra jegyezzük fel az okokat, amelyek arra buzdítottak, hogy változtassunk. Ez az emlékeztető segítséget nyújthat krízishelyzetben, amikor feladnánk. Ha mégsem, akkor talán a cél nem volt annyira fontos, vagy a kijavítandó problémák nem olyan aggasztóak.

  1. Jutalmazzuk meg magunkat! 

Ne várjunk el hirtelen pálfordulást magunktól, haladjunk lassan és lépésről lépésre. A jutalmazással ügyesen „manipulálhatjuk magunkat”: kisebb, részleges sikerekért megengedünk magunknak olyan kikapcsolódást, amely nem szabotálja az elérendő célt (például, ha diétázunk, a jutalom ne egy tábla csoki legyen, inkább extra énidő, egy jó film megnézése vagy ehhez hasonló kellemes időtöltés). Fontos magunkban tudatosítani, hogy ha lassan is, de haladunk. Kössük sikerélményekhez a változást, akkor több kedvünk lesz folytatni az utunkat.

  1. Úgy cselekedjünk, ahogy nekünk jó!

Amiket eddig felsoroltam, azok csak általánosítások. Tudjuk, hogy minden ember más: egyeseknél teher alatt nő a pálma, másoknak folyamatos külső megerősítésre van szükségük. Ez csak szamárvezető, nem recept. A legfontosabb az, hogy tudjuk, minket mi motivál. Nem kötelező újévi fogadalmat tenni önmagunk vagy valaki más nyomására. Viszont ha tettünk, akkor a lelkiismeretünknek felelünk vele, és a magunkról alkotott képünket formáljuk sikereinkkel és kudarcainkkal.

Összegezve, a mi döntésünk az, teszünk-e újévi fogadalmat vagy sem. Az is a mi kezünkben van, hogy a választott célt milyen módszerrel akarjuk elérni, az is, hogy teljesítünk vagy elbukunk. Csak akkor legyenek nagy szavaink, ha a nagy csatákra is készen állunk.

Csodaév

by Gebe Zoltán | | Csodaév bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Mifolyikitt,Slider

Egy évvel ezelőtt gyanútlanul vártuk,

Hogy a tizenkilencet végre húszra váltsuk.

„Jövőre más lesz”, sokat mondogattuk,

Ezúttal be is jött, bár nem pont így akartuk.

Bárhová pillantunk, az egész világ maszkban,

Másképp nézett ez ki a Sötét lovagban.

A karantén sem volt jobb, mint egy sötét verem.

Hiányzik már a korán kelés, na meg a tanterem.

Továbbra sem árt azonban ébernek lenni,

Mert most már Zoomon kell órákra menni.

Egyes tanárok persze ki vannak akadva,

Ha nem ülünk egész nap a gépünkhöz tapadva.

Egy évig fesztiválok és koncertek nélkül élni,

De lesz még belőlük sok, ettől nem kell félni.

A többi fura dologról inkább nem beszélek,

Pedig lenne miről, de nem visz rá a lélek.

Ahogy a babonás szilveszterkor nem kér a csirkéből,

Úgy nem kérünk mi sem többet az óévből.

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan mehet.

Jövőre ennél már tényleg csak jobb lehet.

Feledjünk el tehát minden szörnyűséget.

S kívánjuk egymásnak boldog(abb) új évet!

Egy más szilveszter, egy új kezdet

by Tornai Anett | | Egy más szilveszter, egy új kezdet bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Elmélkedős,Slider

 

Amikor az év vége felé közeledünk, néha meg-megállunk és elgondolkodunk azon, hogy miket is adott ez az esztendő számunkra, miket tettünk, esetleg miket nem tettünk. December környékén mérlegeljük kimondott szavainkat, meg nem értett tetteinket, viselkedésünket, és próbálunk javítani a helyzeten, ha valahol hiányosságot vagy korrigálnivalót érzünk. Nemcsak azért, mert közeledik a karácsony, hanem mert az év vége is egyre sebesebben száguld felénk. Legalábbis ez így volt az eddigi, 2020-as esztendőig.

Ebben az évben a koronavírus okozta karantén ideje alatt ugyanis nem csak a lakásunk minden szegletét tudtuk apró részletről részletre átfésülni, átrendezni, hanem lehetőségünk volt magunkba szállni és rendszerezni gondolatainkat, érzéseinket még jóval az év vége előtt. Akkor viszont még senki nem gondolta, hogy ennyire megváltozik a világ. Úgy tűnt, pár hónap és vége ennek az egész vírushelyzetnek. Nem igazán hittük, hogy huzamosabb ideig eltarthat és hogy lassan normalitásként fogjuk fel. Hogy az ölelés, a kézfogás kiváltság lesz, hogy az lesz a normális, ha maszkot viselsz, és megbámulnak az utcán, ha nem teszed. Arra sem számítottunk egy évvel ezelőtt, hogy az év végi bulik, ünneplések kérdésesek lesznek, vagy szűkebb körben tartandók a járvány terjedése miatt.

Azonban ennek az évnek is a végét járjuk, bármennyire hihetetlen. A rengeteg elmaradt és elnapolt esemény miatt és a sok új szabály bevezetésével úgy érezzük, pontosan erre van szükségünk: hogy vége legyen ennek az évnek, és reményekkel teli, biztató kezdet fogadjon minket. A járványra és terjedésére azonban nem lehet kihatásunk, azt nem befolyásolhatjuk. Így tehát nem is tudhatjuk, hogy milyen irányba tart ez az egész. A felfogásunkra, mentalitásunkra és saját életünk irányára viszont hatással tudunk és kell lennünk. És jöhetne most a szokásos „új év, új én” kifejezés, de nem kell így felfogni. Csupán próbáljuk meg a jövőben (is) a legjobbat kihozni az adott helyzetekből és a jelenleg is tartó járványhelyzetből, aztán reménykedjünk, hogy valami jó sül ki belőle.

Idén már csak így…

by Campus | | Idén már csak így… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva | Mifolyikitt,Slider

Idén egyáltalán nem fesztiválozhattam. Jövőre ez nem ismétlődhet meg.

Idén nem szegtem meg egy újévi fogadalmamat sem, ezért jövőre is azt fogadom meg, amit idén: nem fogadok semmit!

Idén megtaláltam a legjobb illatú szappant, jövőre inkább a parfümök közt szeretnék ennyit válogatni.

Idén már csak üzenetre futja, de jövőre képeslapot küldök!

Idén nem tarthattam nagy születésnapi bulit. De jövőre ennek változnia kell!

Idén nem járt olyan nagy változással iskolásból egyetemistává válni. Az online oktatás picit egyhangúvá tette. Jövőre ez változni fog, remélem.

Jövőre az a cél, hogy felhizlaljam a macskát s személyesen mondjam anyunak, ez még nála is nagyobb.

Idén először történt meg, hogy nem utaztam el túl messzire. Ezt nehéz volt elfogadni, jövőre viszont a Covid sem fog gátat szabni a terveimnek.

Idén elegem lett az egyhangúságból, jövőre mindent színesben szeretnék látni.

Idén alig tölthettem időt a nagyszüleimmel, jövőre ezt is pótolni kell.

Ebben az évben mindenki a vírusról beszélt, jövőre mindent megteszek, hogy ne vegye át az irányítást a beszélgetések felett.

Idén elmaradtak az esküvők, félő, hogy jövőre az összeset megtarthatják.

Idén nem gyakorlatozhattam, hogy kipróbáljam magam, jövőre dupla erőbedobás szükséges.

Idén hetente szerveztünk alapos nagytakarításokat a családdal, jövőre csökkenteném ezt a mennyiséget.

Idén hó nélkül karácsonyoztunk, jövőre fehér ünnepet szeretnék!

Idén csak a vírus volt mindenhol. Jövőre azt szeretném, ha elfelejthetnénk őt.

Idén számomra átértékelődött a család és az együtt töltött idő. Szeretném, ha a miidő továbbra is igény maradna.

Idén arról írunk verset, hogy miket változtatott meg az életünkben a koronavírus. Jövőre inkább arról írnánk, hogy milyen csodákkal teli, boldog évet éltünk meg. Vírusmentesen.

Ehhez kívánunk erőt, egészséget, boldogabb új évet!