Január az egészséges életmódra vágyók hónapja. Sokan teljes erőbedobással, 110 százalékos elszántsággal próbálják megváltoztatni étkezési szokásaikat. Kukába kerülnek az ételkiszállító alkalmazások, megnövekedik a fitnesztermek bevétele. Nekünk pedig kiürül a pénztárcánk, mert a bioparadicsom drága, a vegán mandulatej szintén és edzőruhából is egy mérettel nagyobbat kell vásárolni. A legegészségesebb étrendeknek se szeri, se száma. Mégis mi szerint érdemes táplálkozni? Mi legyen a szénhidráttal és a zsírokkal? A jó hír, hogy már annyi divatdiéta létezik – nevezzük divatos életmódnak, mielőtt valaki megsértődik –, hogy kénye-kedve szerint válogathat az ember.

Vaj a reggeli kávéba, avagy a ketogén étrend

Tavaly a legnépszerűbb gyors fogyást ígérő diéta volt. Valójában az epilepsziás gyerekek kezelésére fejlesztették ki (1920). A keto lényege a magas zsírfogyasztás. Az előírás szerint nagyon kevés fehérjét szabad enni, a szénhidrátok létezéséről pedig érdemes megfeledkezni. Mivel a ketózó nagyrészt zsírt fogyaszt, a szervezetét arra kényszeríti, hogy szénhidrá­tok hiányában zsírokból fedezze az energiaigényét. Ki ne szeretné, ha fogyózás közben rengeteg baconnel, finom és különleges sajtokkal kényeztethetné magát. Még mogyoróvajas-csokis-banános szendvics is fogyasztható, csak kenyér nélkül, megfelelő cukorpótlóval.

Persze, most is érvényes: túl szép, hogy igaz legyen. Szintén a zsírfogyasztáson alapul a ketóhoz hasonló közelmúltban híres Atkins-diéta, amelyről azóta bebizonyosodott, hogy káros, mivel a drasztikus zsírfogyasztás szív- és keringési betegségeket okoz. Mellesleg megteremtője, Atkins is szívrohamban hunyt el.

Koplalás, avagy a szakaszos böjt

Az egyik leghíresebb diéták közé tartozik. Nagyon egyszerű megérteni a táplálkozási elvet. 24 órán belül meghatározott ideig böjtölni kell, az étkezési szakasz ideje is korlátozott. Több változata is létezik, a leghíresebb a 16/8-as módszer. Tehát 16 óra koplalás, 8 órás időablak az étkezésre. Ilyenkor valójában csak annyi történik, hogy kimarad a reggeli. Nem egy zseniális ötletről van szó, de jobban hangzik, ha böjtöl valaki, minthogy éhezteti magát. Szóval kevesebb kalória jut a szervezetbe, beindul a fogyás, mint minden fogyókúránál.

A csodamódszer is kínzó, ahogy a többi jóságot ígérő diéta is. Ha bizonyos ideig nem jut táplálék a szervezetbe, az dehidratáltsághoz is vezethet, hiszen az ételből nem jut extra folyadék a testbe. Az Intermittent Fasting idegességet okoz, az pedig senkinek sem jó. Az elfogyasztott tápanyagok befolyásolják a dopamin- vagy szerotoninszintet, ami fontos szerepet játszik a depresszió és a szorongás kialakulásában.

Visszatérés a kőkori étrendhez, avagy a paleolit életstílus

A paleo kiindulási pontja a civilizációs betegségek megszüntetése. Egyes kutatások szerint a neolitikus forradalom során az egyén nem tudott alkalmazkodni az új élelmiszerek bevezetéséhez, ezért degeneratív betegségek alakultak ki. Mivel nem tudunk sokat a pattintott kőkorszakban élő ember étkezési szokásairól, így a mai természeti népek életmódjáról készült tanulmányok segítségével határozták meg, mi fogyasztható. Gasztronómiai élményt nem érhet el a diétázó a paleóval. Gyümölcsök, néhány zöldségfajta (pl. répa, saláta, cukkini, édesburgonya), húsok, halak, magok, olívaolaj és gombák fogyaszthatók. Tilos gabonaféléket, hüvelyeseket, tejet és tejterméket, burgonyát, hozzáadott cukrot és készételt fogyasztani. A veszély ebben az esetben is fennáll. Dietetikusok és szakorvosok szerint nem szabad bizonyos élelmiszereket teljesen kiiktatni az étkezésekből, másokból pedig túlzottan sokat fogyasztani. Például a túlzott állati eredetű fehérjebevitel vesekárosodást, köszvényt okozhat.

Évekkel ezelőtt a 90 napos diéta volt a menő…

…amelynek követői szétválasztják a tápanyagokat fehérjenapra, zöldségnapra és szénhidrátnapra. Ma már nem sokan tudják, mit is jelent ez a fajta diéta.

Nem meglepő, hogy étkezési szokásaink is lehetnek divatosak. Érdekes, hogy újabban nem fogyókúráznak az emberek, hanem életmódot váltanak, legalábbis így kommunikálják a nagyvilággal, hogy szeretnének leadni néhány kilót. Diétázás után legtöbbször visszajön a leküzdött felesleg, ezért népszerűbb az életmódváltás megnevezés, hisz az garantálja a tartós eredményt.

Egyre többen úgy gondolják, hogy a változás csak szabályok betartásával valósítható meg. Emellett már annyira hozzászoktunk a legújabb trendek követéséhez, hogy törekszünk ezt az életünk minden egyes területére kiterjeszteni. Megéri?

Lassan már tíz hónapja annak, hogy a koronavírus-járvány világszerte beleavatkozott a zenészek munkásságába. Bizonytalan ideig kitörölt mindent koncertnaptárjukból, a klipkészítést pedig jelentősen megnehezítette. E kettő közül egyértelműen utóbbi a kisebbik probléma, mert a technikának köszönhetően megfelelő tudással és eszközökkel akkor is össze lehet hozni egy nézhető videót, ha az ember saját lakásába van bezárva. A szigorú karanténszabályok idején voltak is erre sikeres és kevésbé sikeres próbálkozások.

A nagyobb gond tehát a fellépések elmaradása, mert egyes zenészek számára azok jelentették a legfontosabb bevételi forrást. Eleinte sokan próbálkoztak online koncertekkel, de egy ideig kevesen jöttek rá arra, hogy ezzel a módszerrel hogyan lehet pénzt keresni. Magyarországon az első jó ötlet egyike Ganxsta Zolee és a Kartel együttestől származott, akik Facebookon hoztak létre egy csoportot, ahová csak fizetés után lehetett belépni. Ők tehát pénzért kínáltak online koncertet a rajongóknak, teljesen korrekt módon. Egyesek a belépési díj mellett egyéb pénzösszegekkel is támogatták őket. Az ő esetükben érdemes megemlíteni, hogy több évtizedes hírnevük miatt sokan szeretnék, hogy megmaradjon az együttes. Az igazán nehéz helyzetbe azok sodródtak, akik még karrierjük elején tartanak, így kevésbé ismertek.

Még nagyobb bajban vannak a zeneiparban dolgozó háttérmunkások, akik a fesztiválok és egyéb rendezvények hiánya miatt hosszú ideig munka nélkül maradtak. A második hullám megérkezésével biztossá vált, hogy helyzetük év végéig nem fog jelentősen javulni. Számukra fontos lenne, hogy legalább kisebb eseményeken dolgozhassanak. Minden országban nagyrészt az államtól függ, mennyire és hogyan támogatja a zenészeket és a háttérmunkásokat. Magyarországon például nagy felháborodást keltett a nyáron, hogy a futballmérkőzésekre több ezer ember kimehetett, minimális korlátozások betartásával, a zenei rendezvények viszont egyáltalán nem kaptak teret. Ezt Gulyás Gergely miniszterelnökségért felelős miniszter azzal indokolta, hogy utóbbiak esetében komoly problémát jelentene az alkoholfogyasztás. Többször elhangzottak olyan utalások is (nem csak a politikusok szájából), hogy a zenészeknek más pénzkeresési lehetőségek után kellene nézniük a járványidőszakban. Az ilyen típusú kijelentések ihlették meg a népszerű magyar paródiagyárost, Polgár Petit is, aki Co-Vidám nyár című dalában teszi fel a kérdést: „Te elküldesz kapálni, ha nem tudok megélni, / Majd ha neked nem lesz melód, én meg küldjelek el zenélni?”

A vírussal kapcsolatos témák a külföldi előadókat is megihlették. Az ugandai Bobi Wine és Nubian Li Corona Virus Alert címmel adott ki közös számot, amelyről első hallásra nem tudtam eldönteni, hogy valódi figyelmeztetés vagy ironikus üzenet, a közepére viszont eldőlt, hogy az előbbi. A veszély komolyságára igyekeznek békés stílusban figyelmeztetni. Ez csak egy példa a több tízezer karanténklip közül, amelyek néhány hónap alatt unalmassá is váltak, mert túl sok volt már belőlük.

Fontos megemlíteni, hogy a zenészek helyzete mellett a fogyasztók hallgatási szokásai is megváltoztak. Ezt saját magamon is észrevettem. Az elmúlt években nagyrészt videómegosztókon hallgattam zenét, most viszont a közösségi oldalakon is jobban odafigyelek kedvenc előadóim online közvetítéseire és eseményeire. Több alkalommal kellett karanténba vonulnom, ez idő alatt pedig unaloműzés céljából hosszú idő után ismét elkezdtem zenecsatornákat nézni a tévében. Élő zene hiányában gyakorlatilag minden olyan platformmal elfogadó vagyok, amelyen jó minőségű tartalmak vannak és könnyen elérhető.

Úgy tűnik, hogy a zenészeknek még jó ideig be kell érniük a streaminggel, adott esetben a raktárkoncertekkel. Előre nem látható, hogy mikor normalizálódhat a helyzetük. Nekünk, fogyasztóknak pedig emlékezetes élő koncertélményeink sóvárgó felidézésével.

Szesszió… Ige vagy igekötő, melléknév vagy főnév? Milyen fura szó. Né, egy légy a falon. Vajon januárban még életképesek a rovarok? Nem, neked ide kell koncentrálnod. Összpontosíts! Hogy is volt? Rádiós műsorok ezen a héten, de várj csak, hiszen aznap van egy másik vizsga is! Miért nem készültem az ünnepek alatt? Te jó ég, ez túl sok! Ott kell hagynom az egyetemet, nem bírok megtanulni ennyi mindent. Neeee, neked ide kell koncentrálnod. Koncentrálj! Egyetértetek? Olyan jól telt a karácsony, és én megint nem tanulhattam a tavalyi tapasztalatból, hogy szünidő elején egyet pislog az ember és máris szesszió.

Milyen fura szó.

Idén megfogadom, hogy tanulok, bizonyítok magamnak, valahogyan csak kibírom. Miért nem tudunk ilyenkor kicsit lazábbak lenni? Miért nem tanulunk lépésről lépésre, miért van az, hogy vizsgaidőben sosincs képben senki semmivel? Az online oktatás még jobban megzavar. Nagyobb a kavarodás a fejemben, mint múlt évben. Egyik óráról belépni a másikra, jegyzetelni, közben érkezik a szállító, hozza a csomagom, gondolom magamban „milyen jó, hogy itthon voltam”… Szólítanak, de a kérdésről lemaradok, csak a nevemet hallom. Minden, ami körülöttünk forog, figyelemelterelés. Minden ellenünk van. Aztán elérkezik a szesszió, és a stressz átveszi felettünk a hatalmat.

Szesszió. Milyen fura szó.

Biztos, hogy minden egyetemista egyetért most velem. Neked is elmúlt most minden örömöd, örömforrás sincs. Kényszerítened kell magad leülni és tanulni. Egy papírért. Szükségem van arra a papírra. Szükségem van a sikerélményre, arra az érzésre, amit a szesszió vége ad. Megcsináltam! És nem akárhogyan. De addig el kell telnie annak az időnek, ráadásul hasznosan, hogy többnek érezhessem magam. Önmagamnál. Attól, hogy képes vagyok akármire. 

Pontosabban egy lelkes fiatal srác, aki rajong az autókért, és szereti bütykölni a járgányát. Komolyabb dolgoknak persze nem fogok neki, hisz én sem értek mindenhez, sem megfelelő szerszámaim, sem tudásom nem elegendő hozzá. A fényszóróimat nem egyszer szereltem ki, hogy égőt cseréljek bennük, de foglalkoztam már a féktárcsákkal és fékbetétekkel, sőt az olajcserétől sem ijedek már meg.

Első lépésben kell egy minimális tudás és kíváncsiság arra vonatkozóan, hogy mi hogyan működik. Na meg persze bátorság, hisz nagyobb kárt is okozhatunk azzal, ha nem értünk hozzá. Arról nem beszélve, hogy az életünket is kockáztathatjuk. Szóval, ha valaki ráveszi magát, hogy otthon szerelgesse az autóját, ajánlom, hogy a munka után nézesse azt meg egy hozzáértővel is, biztos, ami biztos…

Az internet feltúrása, YouTube-oktató segédanyagok és fórumok böngészése után, ha úgy érezzük, készen állunk az adott feladat elvégzésére, jöhet az alkatrész beszerzése. Ez történhet online, ahol cikkszám alapján is rendelhetők, vagy a hagyományos módszer által, az autóalkatrész-boltban vagy bontóban is megvásárolhatók a kellékek.

Érdemes odafigyelni rendelésnél, hogy pontosan azt rendeljük, ami nekünk kell, hisz egy fajta márkához és típushoz többféle alkatrészt gyártanak. A boltba jobb, ha a kiszerelt, hibás alkatrészt magunkkal visszük.

Második lépésben, ha megvan a kívánt darab és meggyőződtünk arról, hogy talál, akkor következhet az, amitől egy amatőr igazán tarthat – rosszul szerelem vissza, netán elrontom az alkatrészt.

Nehezen hozzáférhető, szűk helyek, apró csavarok, olajos-zsíros koszos kezek, aki csinált már ilyet, az tudja. Mielőtt kiszerelnénk a cserélendő alkatrészt, ajánlatos képeket készíteni, hogy mi hol volt, a csatlakozók helyéről, mert a végén nagyon össze lehet keveredni.

Harmadik lépés és egyben utolsó, ha elvégeztük a munkát, és sikerült az autót is megjavítani, pontosabban a hibás alkatrészt kicserélni (közben persze egyéb kár nem keletkezett), akkor büszkék lehetünk magunkra, hogy mi még erre is képesek vagyunk.

Ha otthon szerelünk autót, megspórolhatjuk a szerelő munkadíját, de akkor a mi időnk megy rá és az mindig több lesz, mint a szakmabelinek. Valamint fennáll a veszély, hogy valamelyik lépésnél elrontjuk, és akkor pluszpénz és fejfájás az ára. Egy magamfajtának, aki ezt hobbiszinten űzi, megéri, de ha komoly a baj az autóval, akkor azt mindenképp ajánlatos a szerelőre bízni.

Szép a mosolya, jó a haja, korban is megfelel, jobbra! Nem tudok románul, bal. Úristen, kockái vannak! Jobb. Bal. Jobb. Nagyon bal. Új párod van! Íme, a 21. századi párkeresés.

Az amúgy is leáldozóban levő bálok sorsára jutottak a bulik, közösségi terek, kávézók, kocsmák, meg úgy általánosan, minden. Vége a szerelem első látásra időknek – egyébként sem látni, csak a másik szemét –, most már az „It’s a Match!” korszakában járunk. Egységesen mindenki kap kilencképnyi helyet, bemutatkozó szöveg, kedvenc zene, érdeklődési körök megadásának lehetőségét. A merészebbek még az Instagram-profiljukat is hozzáadhatják. Megadod a korod és a lakhelyed, esetleg még azt is, hol dolgozol vagy tanulsz, és már mehet is a párvadászat.

Igen. Manapság ilyen sok fontos tényező alapján döntheted el, hogy szeretnél-e megismerkedni az adott személlyel vagy sem. Hogy az információk a valóságot tükrözik-e, azt majd az első randin megtudod, amikor eldöntheted azt is, hogy ugyanaz az arc néz-e vissza rád az asztal túlsó oldaláról, mint ami a képről is (és ilyenkor nem csak a filterekre célzok). Ám itt sokan beteszik a porszemet a gépezetbe, mert teljes anonimitásba burkolóznak. Az általános szexiarc- szelfi, konditermes feszítés és kicsengetési kép opciók helyett a feketeség vagy egy mém fogad. Azok, akik nagyon magas szinten űzik ezt, még a nevük helyett is csak egy betűt használnak.

Én, a kíváncsi-fáncsi szerepébe ásva magam az utóbbi időben az ilyen profilokat jobbra húztam. Engedtem a késztetésnek, hogy megtudjam, ennek mégis mi értelme van. És azért is, hogy érdekesebb dolgokról beszélgessek, mint a „hogy állsz az egyéjszakás kalandokhoz?” vagy „mit keresel a Tinderen?” témák. Ha az ember fia vagy lánya logikusan gondolkodik (ami újabban nem túl népszerű), ez társkereső oldal (bármihez is keres társat), ahol jobb híján a képekből és a megadott adatokból kényszerülsz eldönteni, hogy szimpatikus-e a másik. Egy R betűvel ellátott fekete profil biztosan sok mindenkinek bejön. Legalábbis olyannyira, hogy az összes ilyen ember, akivel beszéltem, megkérdezte, hogy miért húztam őt jobbra (valószínűleg kételkedtek az épelméjűségemben – bevallom, magam is).

Így történt, hogy megtudtam, mire jó az ilyesfajta társkeresés. Az indokok: barátnőm van, és nem akarom, hogy felismerjenek; nem akarom, hogy itt lássanak; szégyellem, hogy itt vagyok; így csak a személyem számít és nem a kinézetem; így titokzatos vagyok, csupa szépek s jók, csak akad egy bökkenő – egyszer úgyis úgy járnak, mint a festett csaj az uszodában.

Azoktól, akik most először hallanak a Tinderről, elnézést kérek a spoilerért, de most már eljött az ideje, hogy megtudjuk, mi van a fekete profilon túl…