Egy évvel ezelőtt gyanútlanul vártuk,

Hogy a tizenkilencet végre húszra váltsuk.

„Jövőre más lesz”, sokat mondogattuk,

Ezúttal be is jött, bár nem pont így akartuk.

Bárhová pillantunk, az egész világ maszkban,

Másképp nézett ez ki a Sötét lovagban.

A karantén sem volt jobb, mint egy sötét verem.

Hiányzik már a korán kelés, na meg a tanterem.

Továbbra sem árt azonban ébernek lenni,

Mert most már Zoomon kell órákra menni.

Egyes tanárok persze ki vannak akadva,

Ha nem ülünk egész nap a gépünkhöz tapadva.

Egy évig fesztiválok és koncertek nélkül élni,

De lesz még belőlük sok, ettől nem kell félni.

A többi fura dologról inkább nem beszélek,

Pedig lenne miről, de nem visz rá a lélek.

Ahogy a babonás szilveszterkor nem kér a csirkéből,

Úgy nem kérünk mi sem többet az óévből.

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan mehet.

Jövőre ennél már tényleg csak jobb lehet.

Feledjünk el tehát minden szörnyűséget.

S kívánjuk egymásnak boldog(abb) új évet!

Amikor az év vége felé közeledünk, néha meg-megállunk és elgondolkodunk azon, hogy miket is adott ez az esztendő számunkra, miket tettünk, esetleg miket nem tettünk. December környékén mérlegeljük kimondott szavainkat, meg nem értett tetteinket, viselkedésünket, és próbálunk javítani a helyzeten, ha valahol hiányosságot vagy korrigálnivalót érzünk. Nemcsak azért, mert közeledik a karácsony, hanem mert az év vége is egyre sebesebben száguld felénk. Legalábbis ez így volt az eddigi, 2020-as esztendőig.

Ebben az évben a koronavírus okozta karantén ideje alatt ugyanis nem csak a lakásunk minden szegletét tudtuk apró részletről részletre átfésülni, átrendezni, hanem lehetőségünk volt magunkba szállni és rendszerezni gondolatainkat, érzéseinket még jóval az év vége előtt. Akkor viszont még senki nem gondolta, hogy ennyire megváltozik a világ. Úgy tűnt, pár hónap és vége ennek az egész vírushelyzetnek. Nem igazán hittük, hogy huzamosabb ideig eltarthat és hogy lassan normalitásként fogjuk fel. Hogy az ölelés, a kézfogás kiváltság lesz, hogy az lesz a normális, ha maszkot viselsz, és megbámulnak az utcán, ha nem teszed. Arra sem számítottunk egy évvel ezelőtt, hogy az év végi bulik, ünneplések kérdésesek lesznek, vagy szűkebb körben tartandók a járvány terjedése miatt.

Azonban ennek az évnek is a végét járjuk, bármennyire hihetetlen. A rengeteg elmaradt és elnapolt esemény miatt és a sok új szabály bevezetésével úgy érezzük, pontosan erre van szükségünk: hogy vége legyen ennek az évnek, és reményekkel teli, biztató kezdet fogadjon minket. A járványra és terjedésére azonban nem lehet kihatásunk, azt nem befolyásolhatjuk. Így tehát nem is tudhatjuk, hogy milyen irányba tart ez az egész. A felfogásunkra, mentalitásunkra és saját életünk irányára viszont hatással tudunk és kell lennünk. És jöhetne most a szokásos „új év, új én” kifejezés, de nem kell így felfogni. Csupán próbáljuk meg a jövőben (is) a legjobbat kihozni az adott helyzetekből és a jelenleg is tartó járványhelyzetből, aztán reménykedjünk, hogy valami jó sül ki belőle.

Idén egyáltalán nem fesztiválozhattam. Jövőre ez nem ismétlődhet meg.

Idén nem szegtem meg egy újévi fogadalmamat sem, ezért jövőre is azt fogadom meg, amit idén: nem fogadok semmit!

Idén megtaláltam a legjobb illatú szappant, jövőre inkább a parfümök közt szeretnék ennyit válogatni.

Idén már csak üzenetre futja, de jövőre képeslapot küldök!

Idén nem tarthattam nagy születésnapi bulit. De jövőre ennek változnia kell!

Idén nem járt olyan nagy változással iskolásból egyetemistává válni. Az online oktatás picit egyhangúvá tette. Jövőre ez változni fog, remélem.

Jövőre az a cél, hogy felhizlaljam a macskát s személyesen mondjam anyunak, ez még nála is nagyobb.

Idén először történt meg, hogy nem utaztam el túl messzire. Ezt nehéz volt elfogadni, jövőre viszont a Covid sem fog gátat szabni a terveimnek.

Idén elegem lett az egyhangúságból, jövőre mindent színesben szeretnék látni.

Idén alig tölthettem időt a nagyszüleimmel, jövőre ezt is pótolni kell.

Ebben az évben mindenki a vírusról beszélt, jövőre mindent megteszek, hogy ne vegye át az irányítást a beszélgetések felett.

Idén elmaradtak az esküvők, félő, hogy jövőre az összeset megtarthatják.

Idén nem gyakorlatozhattam, hogy kipróbáljam magam, jövőre dupla erőbedobás szükséges.

Idén hetente szerveztünk alapos nagytakarításokat a családdal, jövőre csökkenteném ezt a mennyiséget.

Idén hó nélkül karácsonyoztunk, jövőre fehér ünnepet szeretnék!

Idén csak a vírus volt mindenhol. Jövőre azt szeretném, ha elfelejthetnénk őt.

Idén számomra átértékelődött a család és az együtt töltött idő. Szeretném, ha a miidő továbbra is igény maradna.

Idén arról írunk verset, hogy miket változtatott meg az életünkben a koronavírus. Jövőre inkább arról írnánk, hogy milyen csodákkal teli, boldog évet éltünk meg. Vírusmentesen.

Ehhez kívánunk erőt, egészséget, boldogabb új évet!

Bezzeg tavaly senkinek sem adtam volna karácsonyi mintás maszkot ajándékba.

Bezzeg tavaly voltunk énekelni, s még este 11 után is tojáslikröt ittunk a barátoknál (most csak a tojáslikőr marad).

Bezzeg tavaly azt hittem, a gombás töltött káposzta jó ötlet. Idén szerencsére már minden hús hússal lesz.

Bezzeg tavaly még a Planetáriumban adtunk egymásnak ajándékot.

Bezzeg tavaly azt hittem, sosem lesz vége a gyerekek versmondásának a templomban, idén még azt is mosolyogva végigülném, csak hogy lássam az apróságok arcát a hatalmas karácsonyfa előtt.

Bezzeg tavaly azt mondtuk, senkihez sem megyünk, itthon ülünk, hogy végre csendben legyünk, megpihenjünk, idén viszont már mennénk, ha lehetne.

Bezzeg tavaly az volt a legnagyobb gondom, hogy Kolozsváron felejtettem az ajándékokat. Idén már azon aggódom, hogyan találkozhatok a barátaimmal.

Bezzeg tavaly a Mikulás az ajándékok mellé ölelést is küldött. Idén annak is örülünk, ha egyáltalán személyesen adhatjuk át a meglepetést.

Bezzeg tavaly a karácsonyi szett mellé szégyen volt Cifet venni. Idén külön megkérlek, ne felejtsd el kihagyni.

Bezzeg tavaly direkt úgy rendeztem a dolgaimat, hogy hamar hazaérjek Kolozsvárról, idén viszont kihasználtam volna az utolsó utáni pillanatot is, csak hogy érezzem magamon a város hatását.

Bezzeg tavaly fogadhattam kántálókat.

Bezzeg tavaly kihagytam volna a sok ünnepi programot. Idén mindegyiknek örülök.

Bezzeg tavaly anya feküdt a karácsonyfa alatt azt mondogatva, hogy ő a legnagyobb ajándék. Idén 70% az esélye annak, hogy karanténban leszünk a párommal.

Bezzeg tavaly forralt bort ittunk, és házicsokit ettünk a karácsonyi vásárban. Idén hiányzik a vásár.

Bezzeg tavaly ilyenkor javában zajlott a családi költözés. Idén a nyugodtabb ünnepléshez van kedvem.

Bezzeg tavaly féltem felkeresni a nagyszüleimet. Idén tartok tőle, hogy nem csak ajándékot adnék át nekik.

Bezzeg tavaly szabad volt, most korlátozva van az életünk.

Bezzeg tavaly más, jobb, izgalmasabb, hangosabb, színesebb volt. Idén csendes, nyugodt, elgondolkodtató, békés.

„A világ bármely részén élsz és bárki vagy, / Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb, / Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet, / Ahogyan én neked.” (Piramis)

Boldog karácsonyt kíván a Campus csapata!

Olyan vagy, mint a karácsonyod. Hamis. Színészeket megszégyenítő módon játszod, hogy te igazán érted, érzed a szeretet ünnepét, közben évek óta mást sem látsz benne, csak a költségeket, a nyüzsgést, a családot, akit meg kell látogatni. Mert így fogod fel. Elvárásként az egészet, és napokig gyötrődsz, hogy jól teljesíts. Azért csinálsz mindent, hogy megfelelj. Te a karácsonynak, a karácsonyod pedig mindenkinek. Legyen élő fa az illatért, legyen vacsora a szokásért, legyen drága ajándék a boldogságért. Olvasni is rossz, ugye? És mondd, nem így van? A helyzet az, hogy eltévedt a világ. Rossz irányba kanyarodtunk, és közben elhitették velünk, hogy valóban ebből áll, hogy egy csapás a karácsony. Pedig papíron még mindig a szeretet ünnepe. Ne haragudj, hogy a fejedhez vágtam dolgokat. Tudom, hogy nem a te hibád, és azt is, hogy volt, amit igaznak véltél belőle. Te kit okolsz? A világot? A médiát? Haragudjunk mindenkire, mindenki másra? Vagy csak csendben fogadjuk el, hogy így van és menjünk tovább a rossz úton? Már nem tudunk abban bízni, hogy ez változni fog. Megteremtődtek a feltételek, amiket akaratlanul is kihasználunk, hogy egy látszólag boldog ünnepléssel zárjuk az évet, mondván ilyennek kell lennie a karácsonynak. És akkor még hol marad az igazi értelme? Arról sosem beszélünk, mert még vitát szítunk. Mert sokaknak a semmiből kezdődött. Bezzeg kisiskolás korukban ők is eljátszották a szerepet. Igaz, akkor még az angyalban is menő volt hinni…

Hogy miért írom ezt most le neked? Tudom, hogy amiként a világot megváltani, az összes embert megváltoztatni is képtelenség. De te! A saját kis világodért te felelsz, és arra képes vagy, hogy átgondold: neked miért éri meg? Mit tehetnél, hogy jobb legyen? Próbáld ki, hogy valóban lelassulsz, és nem csak törekedsz, a nyugodtságra is csak azért, mert az is az ünnep része. Úgy készülődj, ahogy te szeretnél. Azt süsd meg, főzd meg, díszítsd, ami jólesik, nem azt, amit mindenki más. Azt ajándékozd, amin nem kell napokig gondolkodni. Például írd le, vagy mondd el az ajándékod, hogy örömet szerezhess. Ha igazán azt szeretnéd. Egyszerűen csak tereld el a figyelmed a világról, és nézz magadba. Ott belül mi van? Neked milyen lenne a boldog ünnep? Kicsit visszafogott? Valamivel színesebb? Egy igazi fesztivál? Vannak benne hagyományok? Nincsenek? Mit számít? Az fontosabb, hogy a tiéd, és igazinak kell lennie. Igazán olyannak.