A 109 percben és 18-as karikával bemutatott Intim részek az amerikai rádiós ámokfutó élet- és fejlődéstörténete kezdve a szerencsétlen kollégiumi évektől a tizennyolcmillió hallgatóig. Ő Howard Stern, Amerika leghíresebb rádiós csillaga, az a pali, aki az emberi prűdségre és képmutatásra, illetve a világ tabuira építkezve olyan rádiós csillaggá nőtte ki magát, hogy minden szakmában dolgozó megirigyeli. Ma is.

Howard olyan őszintén meséli el az életét (magát a filmet) egy ismeretlen nőnek a repülőn, mint amilyen nyíltan felvállalja és megosztja azt később a hallgatóságával is. Gyerekként tetszett meg neki a szakma, amikor apja üzemlátogatásokra vitte egy rádióállomáshoz, és azzal szembesült, hogy mennyire képmutató lehet a világ felé a mikrofon mögött ülő arctalan alak.

Pedig a 60-as évektől, még a 90-es években is a rádiózás igen fontos szerepet játszik Amerikában: kamionsofőrök, autósok ezreinek útját kísérik az fm-ek zörejei, azok szólnak építkezéseken, lerobbant büfékben és szállókban. Gyengeségük csupán az volt, hogy kizárólag egy ember ülhetett a rádió stúdiójában, neki kellett boldogítania a hallgatóságot egész nap, egész héten, egészen addig, amíg ki nem rúgták.

A főszereplőt, akit maga Howard Stern alakít a filmben, szerencsétlen, tehetségtelen kollégiumi disc jokey-ként ismerjük meg – aki próbálkozik a filmezéssel, a rádiózással, még a lányoknál is, de a képernyő előtt ülő inkább szánja, sajnálja őt, mintsem sikert kívánna neki. Érvényesülni akkor kezd, amikor egy élő műsorban megbotlik a nyelve, hebeg-habog, de, hogy a blokkból kirántsa magát, megosztja egy saját tapasztalatát, és így folyik tovább a műsor. Attól a pillanattól kezdve bekattan valami, őszinte hangra vált, és a szabadszájúságot, polgárpukkasztást magas szinten űzve vezeti tovább a műsorait. Természetesen ez nem tetszik a stúdióknak, főnököknek, sokan megpróbálják megváltoztatni, de Howard úgy érzi, hogy ő ebben jó, hogy megtalált valamit, amiről akkor sem mond le, ha ki akarnák rúgni. De nem akarják. A film és az egész fejlődés iróniája, hogy bár Stern nem követi a rádiózás normáit és egyetlen állomásnál sem tudják elfogadni egyediségét, a hallgatósága csak nő és nő, és az amerikai médiaszemélyiségek etalonjává válik.

A történet bemutatása ugyanolyan sajátos, mint maga Howard személyisége. A rendező nem zárkózott el a szexuális töltetű jelenetektől, a meghökkentéstől, de hatalmas igazságok megjelenítésétől sem. Ilyen például az, hogy egy zöldfülűből is lehet világsztár, hogy önmagunk megvalósítása az igazi siker, és hogy biztos érzelmi háttér nélkül nem lehet boldogulni. Élvezhetővé teszik a filmet a mellékszereplők is, például a szerkesztőtárs, a barát, a gyönyörű fekete nő, Robin, akit Howard (szabályt szegve) adásonként megszólít, akivel nagyon egy húron pendülnek, és nem ismernek pardont. Illetve a feleség, aki nem szab határokat a férjének, mert tudja, hogy Howard csak a show kedvéért pakolja ki a házi szennyest is.

Ha a rádiózás szemszögéből nézzük a sztorit, fontos tanulság, hogy a sokkolás és a közvetlenség az, amire mindig igény van és lesz is a hallgatóság részéről. A publikum akkor fogja élvezhetőnek tartani a műsort, ha teljes mértékben beavatva érzi magát, és azt tapasztalja, hogy folyton lázban van attól, amit hallgat. Az is lehet, hogy egy kicsit Howard Sternnek kell lenni ahhoz, hogy valakiből jó rádiós legyen.