Joós Andrea saját bevallása szerint főállású, kiégett biológiatanár. Mégis energikus, ötletekkel és kreativitással teli előadót ismerhettünk meg személyében. Mint kiderült, sokat kellett dolgoznia azon, hogy megtalálja azt, amit igazán szeret. Jelenleg élménypedagógiával foglalkozik és tehetséggondozásban tanít.

„Volt olyan tanárom, aki nagyon nagy hatással volt rám, ezért akartam mindig is tanítani. Az egyetem után televíziós és rádiós műsorvezető lettem, de végig motoszkált bennem: miért nem foglalkozom azzal, amire mindig is vágytam?” – mesélte előadásában. Végül felhagyott a médiával és tanítani kezdett. „A legmenőbb tanár akartam lenni, de aztán nagyot koppantam. Olyan pedagógus lettem, mint amilyet mindig is utáltam. Három választásom volt: visszamegyek a tévébe, megvárom, hogy megváltozzon az oktatáspolitika vagy meghackelem a dolgot.”

Joós Andrea az utóbbit választotta, megkereste a tanári munka alappillérét, és elkezdte újragondolni azt. Az általa tanított osztályokban úgy fegyelmezett, hogy dumaidőt vezetett be, ami abból áll, hogy minden nagyobb anyag leadása után hagyja diákjait szabadon beszélgetni, mosdóba menni, megnézni a telefonjaikat. A számonkérést is kreatív módon oldotta meg: osztályaiban a tanulóknak videó felvételt kell készíteni a tanultakról. „Rugalmassággal és tantárgyra szabott finom hangolásokkal szinte bármi oktatható önálló módszertannal” – hangsúlyozta Joós Andrea.

A tanárnő úgy véli nem vezet jóra, ha a gyerekek teljesítményét kizárólag számokban mérik. Így sajátos pontrendszert vezetett be: a tanulók mindig több feladat teljesítése közül választhatnak. Pontot érhet egy dolgozat benyújtása, feladatsorok megoldása, de az is, ha valaki hemoglobin formájú sütiket süt. Van azonban olyan diák is, aki nem szereti ezt a módszert, számukra is mindig hagy menekülőutat. A pontgyűjtés helyett ők hagyományos témazárót írhatnak.

Joós Andrea egy Facebook-oldalt is vezet Élménybiológia néven, amelyen a tantárggyal kapcsolatos érdekes és hasznos információkat oszt meg. Itt adott hírt arról a színezőről is, amelyet ő maga készít, és amely különböző emberi szerveket ábrázol.

Szeretek reggelente arra ébredni, hogy a palacsinta szaga körbejárja a ház minden egyes szegletét. Szeretek betegen feküdni, és a finom húslevest szürtyölni. Szeretek rosszaságot csinálni, majd megszidódni. Szeretek a rémálmok után melléd bújni, és anyai ölelésedben biztonságot kapni. Különleges, az én anyukám tényleg különleges, nekem a legkedvesebb. Felnőttem, mégis gyerek akarok lenni mellette.

Emlékszem a csodaszép dolgokra, amelyeket veled szereztem. Emlékszel, amikor vigyáztunk a kutyákra? Amikor a kaput sikálva panaszkodtunk? Amikor kiskoromban mindig eldugtam a távirányítót? Amikor pattanásig feszülve magyaráztam el neked, hogyan is müködik az okostelefon? Azóta persze már az internet szakértője lettél te is. Ezek csak kis töredékei annak a sok évnek, amit közösen töltöttünk. Megtanítottál mindenre, ami egy tökéletes gyerekkorhoz kellett, sikerült felnevelned egy szeleburdi lányt, aki neked köszönheti azt, hogy ember lett. Megtanítottál bundás kenyeret készíteni, palacsintát feldobni, bekötni a cipőfüzőmet. Kiskoromban mindig levágtad a hajam, a bretonom, amely mindig elromlott a kezeid alatt, de mégis mindig imádtam. Mihez kezdenék, ha te nem lennél? Kinek mesélhetném el azt a sok dolgot, amit csak egy anyának lehet? Ki idegesítene azzal, hogy mikor lesz már barátod? Ki szidna le, ha későn érek haza? Ki dorgálna meg, ha valamit nem jól csinálok? Oly nehéz Kolozsváron, zacskóslevest enni a főztöd helyett, egyedül lenni. Azt akarom, hogy mindig velem legyél, hogy ehessem a finom főztödet, hogy rosszaságot csináljak, idegesítselek téged. Nem akarom, hogy teljen az idő, nem akarok felnőni, nem akarok tőled távol lenni. Remélem egyszer visszaadhatok neked minden jót, amit velem tettél, remélem mindig büszke leszel rám, ez az egyetlen kívánságom. Azt akarom,hogy mindig boldog legyél és ilyen erős.

Nagyon boldog születésnapot Anyu, a legjobb, legszuperebb anyukának, akit mindennél jobban szeretek!

Nyitottnak és rugalmasnak kell lennie annak, aki hatékonyan szeretne a Z generációval együtt dolgozni. Nagy Egon középiskolai magyartanár nemrég végezte el az egyetemet, tele van új ötletekkel és lelkesedéssel, diákjai csak néhány évvel fiatalabbak nála, így könnyedén megtalálja velük a közös hangot.

Egon nem fél attól, hogy diákjai telefont használjanak az órán a feladatok megoldásában. Még akkor sem, ha ezzel vállalja a kockázatot, hogy a verselemzéshez szükséges információk mellett a Facebook és az Instagram értesítéseit is megnézik. „Újra kell gondolni azt a módszertant, ha nem is személyre szabottan, de legalább úgy, hogy illeszkedjen az osztályközösség elvárásaihoz.” A Z generáció azonnali tartalmakra vágyik, figyelme rövidebb ideig aktív, a tanórák felépítésében így ajánlott olyan eszközöket is használni, amelyek azonnal hatnak és amelyek a mindennapi életükhöz is kapcsolódnak. Szövegértelmezéshez népszerű dalszövegek, a megtanulandó tananyaghoz mémek. Miért ne? Nagy Egon sokat dolgozik azon, hogy sajátos módszertant alakítson ki, mert tudja, hogy később, ha majd családalapításra adja a fejét, kevesebb energiája lesz ezzel foglalkozni. Ugyanakkor nem hiszi, hogy egy magyartanárnak csak az irodalommal kell foglalkoznia. Habár az elején félt a diákokat érintő személyes problémákkal foglalkozni, végül nem bánta meg hogy teret adott egy-két olyan témának is, ami esetleg csak osztályfőnöki órákon merül fel. „A fizikai bántalmazásról beszélgettünk. Foglalkoztatta őket, de nem tudták megfogalmazni a gondolataikat. Miután kibeszéltük ami már jó ideje érlelődött bennük, folytathattuk a reneszánsz költészettel.” – meséli Egon.

 Felmerül a kérdés, hogyan tud tekintélyt parancsolni egy kamaszodó osztályban egy olyan tanár, aki csak néhány évvel idősebb. Nagy Egon szerint szükség van öniróniára, látta például azt a mémet is, amelyet a diákok viccből készítettek róla. Ugyanakkor fontos a diákokban tudatosítani, hogy a tanár is ember, lehetnek rossz napjai. Egy Y generációs tanár nyitottsággal és a diákok irányába tanúsított bizalommal tud a leginkább hatékonyan dolgozni. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a VIBE Koli beszélgetésén több olyan diák is jelen volt, akiket Egon tanít, pedig most az egyszer nem volt kötelező megjelenni az óráján.

Első vállalkozói élménye az volt, amikor nyolc évesen almacsigákat tenyésztett, hogy egy kisállatkereskedésnek eladja. Majd egy bolhapiacon vásárolt társasjátékot értékesített a kezdeti ár többszöröséért. Koltai Balázs jelenleg több sikeres vállalkozásnak ötletgazdája és kivitelezője. A VIBE Koli első napján tartott előadást arról, hogy hogyan lehet elszállt ötletekből sikeres vállalkozást építeni.

 Nemrégiben jelent meg egy cikk a Forbes Magyarország egyik számában, amely Koltai Balázs és párja, Gangel Lilla legújabb vállalkozásáról, a Szelfi-múzeumról ad hírt. A kifejezetten szelfizésre kialakított helyet 35 millió forintból indították, és a decemberi nyitás óta több mint 25 ezer látogatójuk volt. Ez azonban nem az első sikeres vállalkozás, amellyel Koltai felhívta magára a Forbes és az üzleti világ figyelmét. Hét éve indította a Paniq-szabadulószobákat, azóta már egy baltadobálót is nyitott, legújabb, párjával közös vállalkozásuk, a Szelfi-múzeum is sikeresen fut, és még mindig nem fáradtak bele a munkába. Koltai Balázs a hobbijának tekinti a vállalkozást, azt a részét szereti a legjobban, amikor az ötletből felépítheti a kész szolgáltatást.

 „Nagyon sok bizniszem bebukott, voltam már futár és kerítésfestő is. Nem vagyok zseni, akkor leszel igazán jó vállalkozó, ha kitartó vagy” – mesélte a VIBE Koli résztvevőinek. Koltai nemzetközi példákból inspirálódik, felméri a hazai helyzetet, majd ha lát rá keresletet vagy piaci rést, munkához lát. „Kísérletezni nagyon drága és nagyon sok idő. Meg kell nézni, hogy mire van igény, és úgy létrehozni egy vállalkozást. Persze nem elég csak kitalálni és elindítani, utána jön a neheze” – részletezte előadása során. Szerinte, ha valaki vállalkozásba kezd, neki kell a legtöbbet dolgoznia, még olyankor is, amikor alkalmazottai már rég hazamentek. Koltai vállalkozói szemlélete, hogy egy jó ötlet és a folyamatos küzdelem sikerre visz, ugyanakkor fontosnak tartja azt is, hogy egy jó csapatot alakítson ki maga körül.

 A VIBE Koli egyik célkitűzése, hogy olyan sikertörténeteket mutasson be, amelyek példaként szolgálhatnak a millenniumi generációnak, segítheti őket a pályaválasztásban. Koltai Balázs 31 éves, kitartó munkájával és ötleteiben való rendületlen hitével bárki számára követhető példát mutat.

Általános sztereotípia, hogy aki mezőgazdaságban tevékenykedik kalapot visel, fűszálat rágcsál, arca napbarnított és valószínűleg hatvan fölötti. Erre cáfolt rá három fiatal mezőgazdasági vállalkozó a VIBE Koliban.

Lackó Dénes, az UBM Feed Romania menedzsere szerint az ő feladatuk is, hogy bebizonyítsák: a mezőgazdaság lehet menő szakma. A szektor rohamos technológiai fejlődésével pedig ez nem is olyan nehéz. Az UBM Feed üzeme Románia egyik legnagyobb takarmánygyártó cége, többek között 40 millió csirke ellátására vannak felkészülve. Huszonketten dolgoznak a csapatban a kapustól kezdve a könyvelőig, a gyártást pedig gyakorlatilag egyetlen ember végzi egy számítógép előtt ülve. Vincze Tamás, az East Grain ügyvezető igazgatója szerint is jelentős az elmúlt évek mezőgazdasági fejlődése, a szektor gyakorlatilag technológiai szakmává fog átalakulni. Ezt a fejlődést erősítette meg Pál Ákos, a Palcaro kft. családi vállalkozás tagja is, szerinte az az idő már elmúlt, amikor egy döcögő traktorral, negyven fokban kell dolgozni. A beszélgetés során abban is egyetértettek, hogy Románia fejlődés szempontjából előnyös helyzetben van. Vincze úgy fogalmazott: „a fejlett iparoknak nehezebb növelni a kibocsátást. Egyszerűbb úgy versenyezni, hogy nulláról indulsz.”

 Munkájuk pozitívumaként mindhárman kiemelték a változatosságot, abból kiindulva, hogy termelésük nagyban függ az időjárástól minden évben, sőt, minden hónapban más-más problémákkal kell megbírkózniuk. „Nincsenek átlagos napjaim. Mindig más munkafolyamatokban vagyunk és rengeteg a kihívás benne” – mesélte Pál Ákos, aki nem csak cége vezetésében tevékenykedik, a gyakorlati munkákban is aktívan részt vesz, legyen szó akár egy elromlott traktor megszerelésről, a húsmarhák etetéséről, vagy éppen az aratásról. „Folyamatosan ott kell lenni, az állatok nem tudják, hogy hétvége van”– teszi hozzá. Azért abban mindhárman egyetértettek, hogy ha sikerül egy jól szervezett csapattal dolgozni, mindannyiuknak van lehetősége szabadságolni is.

 Generációváltás tapasztalható a mezőgazdaságban, ennek a három fiatalnak a története pedig azt bizonyítja, hogy ez a szektor is lehet szexi a fiatalok körében.