A videóklipek világa több, mint felszínes csillogás, márkanevek és félmeztelen testek. Az ikonikusabb alkotások mögött komoly szakmai tudás áll. A filmes szemmel rendező vagy filmeket idéző munkákból hoztunk neked egy válogatást.

1. Madonna – Vogue 

David Fincher alkotása a noir filmeket idézi meg. Ebben az esetben a főszerepben egy erős nőt láthatunk, aki átveszi a színpadot az ellenkező nemtől, letaszítja a férfiakat a piedesztálról. A német expresszionizmusra utal a vizuálisan sötétebb képernyő, a hosszú és mély árnyék, a szokatlan szögek. Ezekben a filmekben a központi alak harcol a külvilággal, önmagával, esetleg erkölcsi kérdésekben dönt.

2. Kanye West – Runaway 

Az énekes saját rendezésű kisfilmjében Federico Fellini és Stanley Kubrick stílusából ihletődött. Fellini művei sokszor személyes élményekből és emlékből épülnének fel. Ezt harsány humorral fűszerezi, amikor az emberi tulajdonságok csorbáiról van szó. Stanley Kubrick a hitelesség híve. Ha egy jelenetben valakinek fulladoznia kellett, akkor azt a színész a valóságban is átélte.

3. Lady Gaga – Telephone ft. Beyoncé

A Jonas Åkerlund által rendezett videóba beépült egy Tarantino utalás is. A szakember több interjúban tagadta, hogy bármilyen szempontból másolta volna Quentin Tarantino stílusát vagy akart volna utalni rá. A Kill Bill (2003) című filmből ismeretes Pussy Wagon beszerzését több legenda övezi. Van, aki azt mondja, hogy miután Lady Gaga a kezdeti koncepciót elmesélte Tarantinonak, ő ragaszkodott hozzá, hogy ez az autó szerepeljen. Ám olyan változat is ismeretes, hogy a videó forgatása előtt az énekesnő meglátogatta a rendezőt saját lakásában. A felhajtón megpillantva az autót, tudta, hogy az kell neki.

4. George Michael – Freedom! ’90

David Fincher képi világára jellemzőek a belső terek, kopottas falú szobák, klausztrofób környezet. Ezen művek színvilága, álomszerűsége sok szempontból előrevetíti későbbi filmjeit.

5. Daft Punk – Da Funk 

Spike Jonze nem csak tehetségéről ismeretes, hanem kreatív megoldásairól is. Készített olyan videót, mely tematikája egy rendőrös TV műsor volt, sőt hozott létre egy nemlétező tánccsoport nevében egy eseményt, hogy azt majd rögzítse. Jelen esetben pedig egy Charles nevű ember-kutyát jelenít meg, aki a gettós életérzést és saját szappanoperáját mutatja be.

Koncertek, bulik versenyek, Törökvágás, egy hét és közel 2000 ember. Ennyi mindent ölel fel a legnagyobb olyan rendezvény, amely kifejezetten a Kolozsváron tanuló magyar diákoknak szól. 

A Kolozsvári Magyar Diákszövetség által szervezett Diáknapok sorozata idén, két év kihagyás után ismét folytatódni fog, a szervezés már nagyban zajlik. A 27. KMDSZ Diáknapokról kedden, április 26-án közölt részleteket Hatos Attila KMDSZ elnök, Jancsó Helén, a KMDSZ vezetőtanácsának tagja és ennek kommunikációs, PR felelőse, illetve Ambarus Egyed Ágnes, a szervezet elnökhelyettese és tanügyi referense. A sajtótájékoztatóra a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávéházban, kultúrbisztróban került sor.

Az eseményt Jancsó Helén moderálta, az általa feltett kérdések válaszaiból nyerhettünk betekintést egy kicsit a Diáknapok szervezésébe, a hosszú, fáradalmas, de egyben sok jó, maradandó élménnyel ígérkező folyamatba. 

Elsősorban felvetült a kérdés, hogy mi is a KMDSZ és az általa szervezett Diáknapok. Az előbbit Hatos Attila úgy definiálta, mint egy barátságokra, bizalomra épülő szervezet, ami májusban a Diáknapokkal újra „berobban”. Ambarus Egyed Ágnes vette át tőle a szót és rámutatott arra, hogy a Diáknapok célja valójában nem a versengés, hanem a közösségépítés, melyben a csapatoknak lehetőségük van rengeteg sokszínű programban kipróbálni magukat. Kérdésünkre is, amelyben afelől érdeklődtünk, hogy mit üzenne a csapatoknak, azt nyilatkozta, hogy „mindenképp azt üzenném, hogy őrizzük meg az igazságosságnak, a versenyszellemnek a szépségét és koncentráljunk arra, hogy jó hangulat uralkodjon a csapaton belül.” 

A programok, akárcsak a résztvevők, sokszínűek és változatosak: vannak sport-, kocsmasport-, kultúrális- és majálisprogramok is egyaránt, de ezen kívül bulikkal és koncertekkel is készül a diákfesztivál. „Ebből a szempontból egy kicsit összetettebb a diáknapok, mert egy színpadra kell föltenni 2000 diáknapozónak az ízlését és úgy kell alakítani, hogy mindenki megtalálja a kis zenevilágát” – ismertette Hatos Attila. Amellett, hogy a meghívott DJ-k a legtöbb zenei műfajt, ízlést lefedik, különös figyelmet kapott az is, hogy a diákok körében felkapottabb énekesek, együttesek szerepeljenek a repertoárban. Így került bele a programba a BSW, Dzsúdló és T Danny is.

Szintén kitűzött cél volt az, hogy minél inkább bevonják a még nem diáknapozó, első-, másodéveseket is, ezt a célt pedig úgy néz ki, sikerült elérniük. „…nem kellett különösebben törekedni arra, hogy az embereket bevonzzuk a diáknapokba, mert igény az mindenképp volt rá […] de érdekes lesz diáknapokat szervezni olyan emberekkel, akik nem vettek még részt és olyanokkal, akik még nem szerveztek diáknapokat” – tette hozzá Ambarus Egyed Ágnes. 

A szervezőgárda ellenben nagyon körültekintő minden szempontból, a több mint 50 program gördülékeny levezénylése érdekében egy 82 önkéntesből és 20 koordinátorból álló Szervezteam áll a diáknapok hátterében.

A fesztiválról bővebben a https://diaknapok.kmdsz.ro/ oldalon lehet informálódni, illetve a KMDSZ különböző közösségi oldalain.

,,Amióta ember az ember, azóta kutatja a szerelmet különféle formákban. Megéneklik, eltáncolják, lerajzolják, megfestik, megformázzák, mítoszok és legendák szólnak róla, verset és prózát írnak, megfilmesítik, lefényképezik, vágynak rá, élnek érte, ölnek érte, meghalnak érte.” Így kezdődik Helen Fischer A szerelmes agy című, méltán híres TED-előadása.1 És valóban, ha belegondolunk, az emberi civilizáció kezdete óta rengeteg formában próbálták már megfogalmazni, hogy mi is a szerelem. Antropológusok 170 társadalomban találtak bizonyítékot a romantikus szerelem létezésére2, és egy olyan társadalmat sem találtak, ahol valamilyen formában nem jelent volna meg.

Elfogultság nélkül kijelenthetjük tehát, hogy a szerelem az egyik leghatalmasabb és legnagyobb érzés a világon, ami mindig is erős hatással volt az emberiségre, így pedig mindenre, ami az emberrel és az emberek közötti kommunikációval kapcsolatos. Az információk, amelyeket folyamatosan gyűjtöttünk, kollektív tudássá alakultak át, hiszen mindig is előszeretettel fejeztük ki saját világképünket. Az információcsere nemcsak verbális és nonverbális jelek segítségével történt, hanem tömegmédiával, amelyeknek köszönhetően a felhalmozott tudás rengeteg emberhez eljutott. McQuail Denis szerint a tömegmédia megjelenése a sziklarajzoktól kezdődik, és a modern médiának számító könyvvel folytatódik.3

A könyveket a bölcsesség tárának tekintjük, ugyanakkor sokáig ez volt az egyik legjelentősebb szórakoztató média. El kell ismernünk, hogy az irodalom mindig is teret adott az érzelmeknek és az önkifejezésnek, és már nagyon régóta ez a szerelem egyik legnépszerűbb kifejezési formája. A szerelemről mindig is beszéltek, ahogyan a szerelemhez szorosan kötődő szexuális vágyakról is, csak arról sokkal halkabban. Rengeteg olyan korszakot találunk a történelem folyamán, ahol egy ifjú hölgynek nem illett nyíltan beszélnie szerelmi vágyairól. A 20. század elején Magyarországon, a középosztályban lévő kisasszonyokat még az illemtankönyvek és anyai intelmek nyomán nevelték ártatlanságuk házasságig tartó megőrzésére. A kifejezetten női közönségeknek szánt újságok és nevelő célzatú regények megjelenésével párhuzamosan azonban fokozatosan virágzott a ponyvairodalom.4

Kezdetben csak romantikus regényeket olvastak, aztán később egyre népszerűbbekké váltak az erotikus ponyvaregények. Akár napjainkban is megtörténhet, hogy bizonyos irodalmi műveket betiltanak azért, mert homoszexuális szerelemről szólnak. Ezek közül akadtak 3000 éve köztünk lévő jelentős művek is, mint például Homérosz Iliásza, amiről mostanában már csak zárt ajtók mögött lehet beszélni.5 A szexualitás olyan téma, ami borzasztóan érdekli az embereket, felvállalása azonban nemi beállítottságtól függetlenül is még mindig szégyenteljes és titkos. Rengeteg író publikálta ilyen jellegű írásait álnéven, valószínűleg sok kisasszony dugdosta párnái alatt a tiltott szövegeket. Ez ugyanaz a jelenség, amit az amerikai tinifilmekben is láthattunk már, amikor a fiatal fiúk elrejtették a pornóújságokat. Mégis, ha egy fiú rejtegeti a pornóképeket, az valahogy ma is sokkal természetesebb, mint ha egy lány tenné ugyanezt.

De miért is ennyire tiltott dolog erről nyíltan beszélni? Egyesek a vallásos nézetekre hivatkoznak és azokat vádolják. Az ókori Kínában például egy ideig virágzott a pornográf tartalom.6 A Ming-dinasztia alatt az akt képeket készítő alkotók a tudományok és művészetek támogatásában részesültek, azonban a Qing-dinasztia korában az újra erőre kapó konfucianizmus és az akkor érkező keresztyén misszionáriusok hatására ezeket a pornográf tartalmakat elpusztították.

Kétségkívül a Biblia az egyik legfontosabb könyv az emberiség történelmében, bár a hatására megmozdult tömegek többsége meg sem próbálta elolvasni. Mégis egész kontinenseket határozott meg és nevelt fel.

Mit is találunk ebben a fontos könyveben a szerelemről és a szexualitásról? Az Újszövetség újraértelmezett tízparancsolata nemcsak a paráznaságot ítéli el, hanem annak gondolatát is, azonban a parázna szó önmagában nem szexuális természetű,7 hanem olyan bűnök különleges csoportját jelenti, amelyeknek jellemzőjük az, hogy a tulajdonhoz kötődnek. Azonban a Biblia szerint a keresztyén ember nemcsak a saját maga tulajdona, tehát azzal, hogy házasság előtti szexuális kapcsolatot létesít, nemcsak az Istent lopja meg, hanem a jövőbeli házastársát is. Ne felejtsük el, hogy a Szentírás szerint a szexualitás Isten ajándéka. Teológiai értelmezések alapján8 a házasság feltétele az, hogy társadalmilag felvállaljuk a kapcsolatot, amit elhálunk, és kitartsunk az elhatározásunk mellett. A Biblia könyvei között találjuk az Énekek éneke című, szerelmi versekből álló sorozatot, ami a világ egyik legrégebbi és legszebb szerelmes költeménye, nem mellesleg erotikus leírásokban gazdag. Mindez azt bizonyítja, hogy a vallásosság nem egyenlő azzal, hogy elzárkózunk a szerelemtől és a szexualitástól, sőt, ha úgy vesszük, ez a két dolog szoros kapcsolatban áll egymással.

A nagy következtetés, amit levonhatunk az, hogy ezek a médiatermékek nem csupán vágyaink és álmaink kivetülései, hanem az emberi élet mozgatórugói. Napjainkban azonban még veszélyesebb, mint amennyire eddig volt. A kultúripar fénykorát éli, arra törekszik, hogy elhitesse az emberekkel, hogy minél több médiaipari termékre van szükségük. És nemcsak termeli ezeket az árukat, a minél több jövedelem érdekében, de bennünk is folyamatosan szítja ezeket a vágyakat. Az emberek pedig boldogok akarnak lenni, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy hozzájussanak azokhoz az örömökhöz, amelyekkel kielégülhetnek, és ha nem kapják meg, amit akarnak, akkor egyre türelmetlenebbek lesznek. Az új médiaipari termékek folyamatos technológiai fejlődésének köszönhetően egyszerűen elkényelmesedtünk, és nem vagyunk hajlandóak már ugyanannyit kattintani például egy online vásárlás esetében, mint régebben. Hasonlóképpen a szerelem és a szexualitás is az ipar áldozatává vált.

A szerelem mindig is kéz a kézben járt a szexualitással, és bár ez a két dolog szoros kapcsolatban áll egymással, a kultúripar hatása miatt a vágyaink azonnali kielégítése olyan súlyos zavarokkal jár, mint a szerelem románccá redukálása. Rengeteg fiatal lány nőtt fel ezeken a könyveken, és sokan azért kerülnek nem megfelelő kapcsolatba, mert azt hiszik, a szerelem egyenlő a szexualitással. De nemcsak a könyvek, hanem a modernebb médiatermékek is hasonló üzeneteket közvetítenek. Mindamellett, hogy tele vannak folyamatos sémákkal, a romantikus filmek valahogy ugyanannyira eltérnek a valóságtól – még ha más síkon is –, mint a szintén népszerű pornófilmek. Ezek a termékek, még ha nem is ezt a célt szolgálják, téves edukációként működnek. Nagyon sok fiatal hozzáfér ezekhez, és tájékozódik belőlük. Mindezzel a legnagyobb probléma az, hogy ezek az információk nem reálisak. Ez egyrészt azért is történik, mert a médiaipar könnyebben eladja azt, ami az ideális élet illúzióját kelti, és eltérő a megszokott életünktől. Ilyen a sztárok élete, ami a média szűrőjén keresztül túlságosan is jónak tűnik. Ennek ellenére a médiafogyasztók elhiszik, hogy az ő életük is ugyanilyen lehet, és ezért rengeteget képesek fizetni.

Az idol megnevezésről akaratlanul is egy baba szokott eszembe jutni. Mert ezek a közszereplő sztárok is olyanok, mint a babák, amelyekkel a kislá­nyok játszanak. Ha jól megfigyeled őket, a Barbie babák néha önmaguk kivetülései. Szerelembe esnek, szép ruháik vannak és tökéletes életük. Mintha már gyerekként is belénk lenne kódolva, hogy valami sokkal tökéletesebbre vágyjunk. Aztán kamaszként romantikus és pornófilmeket nézünk, és talán még fan fictionöket is írunk arról, hogyan jövünk össze kedvenc sztárjainkkal.

Pedig sokkal közelebb kerülnénk a szerelem kérdéséhez, ha néha levennénk egy-egy klasszikus könyvet a polcról. Talán a tiltott meleg irodalmi versek is jobban el tudnának gondolkodtatni, mint a manapság tömegszámra és ugyanolyan sémára gyártott erotikus könyvek. Néha persze szükségünk van arra is, hogy az információval telített világban valami megszokottat vagy kevésbé elgondolkodtatót nézzünk. Mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy tudatosan kezeljük ezeket a tartalmakat, és ha már ennyire modernek vagyunk, meg „fejlődünk”, ne váljunk csupán vágyaink kiszolgálóivá.

A vallási szempontok azért lettek népszerűtlenek, mert a várakozás szörnyűséges szó, főleg olyan világban, ahol az emberek szinte mindent azonnal megkapnak. Maga a szerelem és az alkotás is olyasmi, amihez időre és türelemre van szükség. Hiába gyártjuk jól kifejlesztett hatásvadász receptek alapján tömegesen, rövid idő alatt ezeket a termékeket, ha közben magát az életet kifelejtjük belőlük.

1 https://www.ted.com/talks/helen_fisher_the_brain_in_love, letöltve 2022. január 18-án.

2 Szabó Eszter Judit, A szerelem olyan, mint az éhség és a szomjúság, szinte lehetetlen megsemmisíteni, 2018. március 6., https://pszichoforyou.hu/szerelem/, letöltve 2022. január 18-án.

3 McQuail, Denis, A tömegkommunikáció elmélete. Ford. Szalai Éva. Osiris, Budapest, 2003, 24–40.

4 Decens Recenzens, Milyen erotikus ponyvaregényt írt Kosztolányiné?, 2016. augusztus. 5., https://konyv.guru/, letöltve 2022. január 18-án.

5 Nyáry Krisztián, Ha nem üldözik őket, a homoszexuálisok szerelme az irodalomban pont olyan, mint a miénk, Transindex, letöltve 2022. január 25-én.

6 Chouwen, A kínai pornográfia rövid története, 2011. augusztus 17., https://doufukuai.blogspot.com/2011/08/kinai-pornografia-rovid-tortenete.html, letöltve 2016. augusztus 5-én.

7 Jorsits Attila, Mi a paráznaság, ki a parázna?, 2014. július 21., https://www.teologiablog.hu/mi-a-paraznasag-ki-a-parazna-3/, letöltve 2022. január 25-én.

8 Uo.

Az utóbbi években különösen nagy figyelemnek örvendett a kripto-, avagy a digitális valuta. Relatív új fogalomról beszélünk, amely a tőzsdét és az internetet is futótűzként tarolta le. A szerencsések hatalmas vagyonokat halmozhattak fel, míg mások passzív jövedelemforrásként használják ki a lehetőségeit. Lássuk, miről is van szó.

A kriptovaluta olyan digitális eszközök gyűjtőneve, ami cserére, illetve fizetésre is alkalmas. A létező legbiztonságosabb fizetési módszer, hiszen olyan titkosított rendszert, avagy kriptográfiát használ, amelyet szinte lehetetlen lenyomozni. Legfőbb jellemzője a decentralizáció, központi felügyelet nélkül működik, az internethez hasonlóan, amelynek köszönhetően országhatárokon átívelő fizetőeszközként funkcionál.

Bitcoin és altcoinok

A legismertebb kriptovaluta, becsületes nevén Bitcoin, 2009-ben indult útnak Satoshi Nakamotónak köszönhetően. Azóta rendszeresen jelennek meg különböző úgynevezett altcoinok, beszédes nevük alapján sejthetjük: a Bitcoin alternatívájaként próbálnak érvényesülni. A Bitcoin és alternatívái a hagyományos, centralizált bankrendszerrel szemben decentralizáltak. A decentralizált ellenőrzés a blockchain (blokklánc) használatához kapcsolódik, amely elosztott főkönyvi technológia. Lényege, hogy az egymással kapcsolatban lévő emberek elektronikus pénzt tudnak fogadni és küldeni mindenféle központosítás nélkül. A decentralizált blokklánc szerves eleme a DeFi, avagy decentralizált pénzelés, a passzív jövedelemtermelés leghatékonyabb módja. A közhiedelemmel ellentétben nem értéktelen, hanem a kereslet-kínálat határozza meg az árát, magyarán az, hogy a potenciális vásárlónak megéri-e egy adott összegért Bitcoint vásárolni vagy nem.

Hibák, amiket elkövetünk

A kripto megjelenését és felrobbanását követően több millió felhasználó kapott vérszemet, a gyors meggazdagodás reményében több százezres, ha nem milliós tételekben vásároltak be különböző valutákból. A feketeleves hamar érkezett, hiszen a piac fokozottan változékony (volatilis), másodpercek alatt is hatalmasat zuhanhat az ár, ennek okán felbukkantak a kriptovalutákat bíráló és elítélő hangok. Pedig a probléma forrását nem a piac jelenti, hanem a gazdasági ismeretekkel nem rendelkező egyének impulzív vásárlási szokásai. A tőzsde működésével tisztában lévők profithozama bevonzza és bevonzotta a tapasztalatlan vásárlókat, akik a piac bezuhanásával és pénzük nagy százalékának elvesztésével inkább kiszálltak a digitális pénz világából. A negatív hangokkal ellentétben a kriptovaluták tényleg valós befektetési formát jelentenek azok számára, akik tudják, mikor kell befektetni, mikor kell kivenni a beáldozott pénzt és mit kell keresni, milyen lehetőségeket kell feltárni ahhoz, hogy pénzünk dolgozzon a pénztárcánkban.

Passzív jövedelem, valós befektetési forma

A Bitcoin és az altcoinok piaci volatilitása miatt hatalmas profitokra lehet számítani, ha tudjuk, mikor kell vásárolni, de ez magában hordozza a veszteség lehetőségét is, ezért fontos az informálódás és a hidegvér. Az „olcsón vásárolunk, drágán eladunk” technika az egyik módszer, amivel befektetett pénzünk nem válik hamuvá. Kevésbé bátrak számára jelentenek megoldást a stablecoinok vagy stabil kriptovaluták. Ezek, amint arról a nevük is árulkodik, biztonságosak, hiszen létező pénznemekhez csatolt rendszerek, amelyeknek a piaci ára nem volatilis, hanem például a dollár valós piaci értékéhez kötött, ezzel sokkal biztonságosabb befektetési lehetőséget biztosítva. A kripto világában, hasonlóan a bankokhoz, a valutáinkat vagy a portfóliónkat le lehet kötni bizonyos százalékú kamatért. A bankkal ellentétben viszont a kripto decentralizáltságának köszönhetően sokkal nagyobb kamatlábat biztosít a befektetett pénzünknek. A dollárhoz csatolt stabil valuták ezzel a módszerrel inflációbiztos takarékossági megoldást nyújtanak, mellette még az infláció mértékétől függően profitot is termelhetünk. Természetesen 100 lejes befektetéssel senki sem lesz milliomos, de tájékozódással, némi vakmerőséggel és realitásérzékkel lehetséges olyan időtálló portfólió kidolgozása, amely kevés erőfeszítéssel termelhet pénzt az internet és a decentralizáltság segítségével.

Önök még nem is hallottak erről a betegségről? Persze, hogy nem. Nem szokták diagnosztizálni. Ezt csak érezni lehet. Pláne, ha szándékosan érzékeltetik a Fontosemberek. Mind ismerjük őket. Nem az összeset, de jól ismerjük a fajtájukat. Leggyakoribb előfordulási helyük a bürokrácia berkeiben fekszik, javarészt magas fokra másztak a társadalmi ranglétrán. De vigyázat! Nem minden fontos ember Fontosember! Nem szabad pusztán a titulus alapján ítélkeznünk.

A Fontosember lehet férfi, nő, fiatal, idős, magas, alacsony, szőke, barna, fekete… Ránézésre nem mondjuk meg, az-e az illető. Ha viszont elég közel merészkedünk hozzá, kisugárzását nyomásként érzékeljük a mellkasunkban, jelenléte, a vele való kommunikáció fejfájást, néha kisebbrendűség-érzetet kelt.

Nem igazán tudjuk, mit csinál a Fontosember. És azt a mit hogyan csinálja. És mikor van minderre ideje. Annyit tudunk, hogy sosem elérhető és mindig sikeres. És sosem volt kezdő, esendő, mindig tisztában volt azzal, hogy a hivatalos dokumentumon mit hová kell írni, egy bizonyos panasszal kihez kell fordulni. Már az anyaméhben kidolgozta egyedi, lendületes és megmásíthatatlan kézírását, megtervezte névjegykártyáját. Vezérnek született, mi több, vezérigazgatónak. És ebben szentül hisz a Fontosember.

A Fontosember minden közösséget, ahová betoppan, úgy észlel mint kis naprendszert, amelynek a közepén ő áll, saját bájának, sármjának, intelligenciájának gravitációjával. Ez a felállás pedig általában működik is. Akik nem érzik magukat Fontosembernek, maradnak Neptunok, Szaturnuszok, Marsok, Vénuszok, és hiába viselik római istenek neveit, sosem lehetnek Fontosemberek.

Porszem csak akkor kerül a gépezetbe, amikor betoppan egy Fontosabbember. És higgyék el, mindig van fontosabb. Ilyenkor Fontosemberünk meghunyászkodik, nyájas lesz, sokszor úgy tűnik, behódol, de tetteinek célja van. Hogy még fontosabbá váljon az új és hatalmasabb, erősebb egyén által.

Ha emberünk ezt eléri, még annyira sem köszön a takarítónak. Szemetelni mer, hiszen mindenkinek megvan a saját feladata: a takarító például felszedi mások mocskát. Ha akarta volna, ő is lehetett volna Fontosember, ez személyes döntés. A magasabb szinten emberünk lekezeli az időseket, az ő idejükből – ami már úgyis lejárt – kitelik a várakozás. Lekezeli a fiatalokat is, azok ezzel a mentalitással úgysem viszik semmire. A Fontosabbember nem veszi fel a telefont, nem válaszol az e-mailekre, nem udvarias azokkal, akikkel belátása szerint nem érdeke jóban lenni.

A Fontosembernek (és a Fontosabbembernek) nem létezik más naprendszer. Ők a Nap, a csillag, a fény, elvárják, hogy mindenki így tekintsen rájuk. Ők nem érzékelik a megannyi naprendszert. Önmagukat helyettesíthetetlennek tartják. Velük szemben a fontos ember emberszámba veszi a takarítót, pincért, sofőrt, nemcsak az igazgatót, politikust, tulajdonost. Az igazán fontos ember tudja, hogy volt ő is fiatal, de egyszer öreg lesz. Nem gondolkodik gigantikus távlatokban, hiszen a Földön élünk; ritkán haladja meg magasságunk a két métert, nem is lehet minket bolygókhoz és csillagokhoz hasonlítani. Az igazán fontos ember tudja, hogy mások is számítanak, és egyéb szak- vagy életterületen ugyan, de mások is ugyanolyan fontosak, mint ő.

Egyesek szerint a Fontosember-szindróma az élettől kapott hatalmas pofonokkal orvosolható. Bár nem hiszek ebben. Remélem, hogy a tudomány kieszel valami gyógymódot.